Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

e ^pújság

1976. július 15.

Látogatás az ökölvívóknál

Miklósi Antal tájékoztatja Orbán Lászlót — edzőkollegáját a lengyeli táborozásról és megbeszélik a vasárnapi tengelici programot. A képen balról fehér ingben Orbán László Európa-bajnok, a müncheni olimpia ezüstérmese, aki szintén részt vesz vasárnap a tengelici sportnapon.

Olimpiáról - olimpiára

Aranyak, arcok, pillanatok

Labdarúgó NB II

Hazai pályán kezd a Dózsa

Elkészült a labdarúgó NB

11. sorsolása. A bajnoki idény augusztus 8-án kezdődik és december 19-én fejeződik be, amikor már a tavaszról előrehozott mérkőzést játsszák a csapatok. Az alábbiakban közöljük a Szekszárdi Dózsa ellenfeleit.

Augusztus 8. : Szekszárdi

Dózsa—Volán. Augusztus 15.: MÁV DAC—Szekszárdi Dózsa. Augusztus 21.: Debreceni VSC—Szekszárdi Dózsa. Augusztus 29.: Szekszárdi Dózsa—Budafok. Szeptember 5.: Egri Dózsa—Szekszárdi Dózsa. Szeptember

12. : Szekszárdi Dózsa—Fűzfő. Szeptember 19. : Komló— Szekszárdi Dózsa. Szeptember 26.: Szekszárdi' Dózs.a— Budapesti VSC. Október 3.: Székesfehérvári MÁV— Szekszárdi Dózsa. Október 10. : Szekszárdi Dózsa—Szolnoki MÁV. Október 17.: Ganz MÁVAG—Szekszárdi Dózsa. Október 24.: Szekszárdi Dózsa—Várpalota. Október 31.: Nagykanizsa—

Szekszárdi Dózsa. November 7.: Szekszárdi Dózsa—Oroszlány. November 14.: Kossuth KFSE—Szekszárdi Dózsa. November 21.: Szekszárdi

Dózsa—Pécsi MSC. November 28.: Vasas Izzó—Szekszárdi Dózsa. December 5.: Szekszárdi Dózsa—Ózdi Kohász. December 12.: Szolnoki MTE—Szekszárdi Dózsa. December 19.: Volán— Szekszárdi Dózsa.

Harmadik hete tart a gondos szervezés a vasárnapi tengelici sportnapra és reméljük nem eredménytelenül. Minden intézkedés megtörtént annak érdekében, hogy jó sportvetélkedőket láthasson a közönség és a versenyzők, a nézők jól érezzék magukat. A tengelici termelőszövetkezeti sportkör vezetősége is mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne legyen vasárnap fennakadás. Mint ismeretes 8.30-kor gyülekeznek a csapatok, 9-kor kezdődnek a női kézilabda és a férfi kispályás mérkőzések, majd a 10.30-as ünneA Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet hatalmas parkjában könnyen ráakadni az ökölvívókra: a sportolókra jellemző jókedvvel dolgoztak, végezték az edzéseket, Miklósi Antal irányítása mellett. A szekszárdi Városi Sportiskola edzője elmondta: 12 gyerek

vesz részt a kéthetes táborozáson. Kitűnő az ellátás, örülnek, hogy Lengyelbe jöhettek, ahol az intézet vezetői mindenben segítik őket, gondoskodnak arról, hogy emlékezetes maradjon az ott eltöltött idő. Az edző elmondta azt is, hogy a gyerekek közül elsősorban Ig- mác Györgyöt tartja a legtehetségesebbnek, aki Tamásiból került a szekszárdi sportiskolába. A jövő ígérete Orbán Tibi is, aki rendkívül ügyes, mozgékony és még sokra viheti e sportágban.

Szóba került a vasárnapi

pélyes megnyitó után egymást érik a különböző bemutatók. Lesz olyan időszak, amikor — egyidőben — három-négy sport- eseményben válogathat a közönség.

Tizenkét kispályás labdarúgó- és tíz női kézilabdacsapatot várunk. Ezenkívül a dombóvári ÁFÉSZ női labdarúgói is játszanak, egymás ellen kispályán. Repülőmodellezés (Szekszárdi, ökölvívás (Szekszárd és Paks), lovasverseny (Simontornya és Szedres), valamint fogatverseny (Szedres, Tengelic, Nagydorog, Paks), csikósbemutató (Tengetengelici bemutató is, Miklósi Antal mindjárt mondta a párosítást: Lőrincz—Szabó

lie), ezenkívül a megye különböző részeiből érkező autósok, motorosok ügyességi versenye — mely az autóklubbal közösen kerül rendezésre — biztosítja a jó szórakozást. A felsoroltakon kívül lesz kötélhúzás, lepényevés (a Tamási Sütőipari Vállalat készíti a hozzávalót), valamint délután két öregfiúk labdarúgó-mérkőzés és ll-es rúgás. A két mérkőzés szünetében a Paksi ÁFÉSZ wiadocsai népi együttese ad harmincperces műsort. A II. csoport öregfiúk válogatott—Székesfehérvár öregfiúk válogatott mérkőzés 17.15-kor

T., Orbán—Bihari és Miklós —Szabó I. párosításban bokszolnak a szekszárdiak.

kezdődik. Tehát 10 órán keresztül sport, szórakozás, nemes vetélkedés tanúi lehetünk.

Széretettel várunk mindenkit a tengelici találkozóra. Ismételten hangsúlyozzuk ; szeretnénk, ha a megye összes labdarúgójátékvezetője is ott lenne. Kérjük, mindenki hozza el családját, hívja meg ismerősét.

Felhívjuk végül a figyelmet, hogy a községben nincs étterem, viszont a helyszínen a kölesdi ÁFÉSZ virslivel és italokkal várja a vendégeket, ezenkívül egy pecsenyesütő gondoskodik jó falatokról.

Armin Hary, született 1937-ben. Az atlétika történetében páratlan vitasorozat fűződik a nyugatnémet sportoló nevéhez. Pályafutásának több kritikus mozzanata volt, főleg 1958-ban írtak-beszél- tek róla sokat. Az előzmények egy friedrichshafeni versenyhez kapcsolódnak. Az előjelek nem ígértek különösebbet. Ilyen jellegű viadalokat a nyugat-európai klubok százszámra rendeznek. Háry váratlan bravúrja azonban nemcsak ezt a svájci határhoz közel fekvő várost, hanem az egész atlétikavilágot felkavarta. A nyugatnémet versenyző biztosan, könnyedén megnyerte a száz- méteres síkfutást. A táv végén le is fékezte iramát. Eredményhirdetés, közli a hangszóró:

„Armin Hary ideje 10,3 másodperc...”

Eddig semmi rendkívüli. De, ami ezután következik. Nehéz lenne kibogozni az események szálait. Valaki felbiztatta Haryt, aki ekkor nagy népszerűségnek örvendett hazájában, mert nem sokkal a friedrichshafeni verseny előtt Stockholmban aranyérmet nyert az Európa- bajnokságon, hogy fussa le még egyszer a százméteres távot. Más változat is van. Háry állítólag egy újságíró barátjától kapta ezt a tanácsot:

— Ide figyelj, Armin, könnyedén érted el a 10,3 másodperces időt. Ha mindent beleadsz, akkor esetleg két tizedet tudsz ezen javítani, és máris beállítottad a mostani világrekordot. Kitűnő az időjárás, meleg az idő, a szellő se rebben. Kérd meg a rendező klub elnökét, rendezzen a kedvedért még egy százméteres versenyt.

Harminc perc múlva a vágtázok újra felsorakoztak

(Telefotó)

a startvonalnál. A nézők elnémultak, mintha sejtették volna, hogy rendkívüli esemény szemtanúi lesznek. Háry káprázatosán futott. Amikor győztesként átszá- guldott a célvonalon, a három időmérő ezt jelezte: 10,0; 10,0 és 9,9 másodperc.

Vagyis kerek 10 másodperc. Uj világrekord! Nem sokáig tartott azonban Harry öröme, mert kiderült, hogy a friedrichshafeni pálya nem szabályos. A startvonal tizenegy centiméterrel magasabb, mint a célvonal.

1960. júniusában, amikor javában készülődött az olimpiára, meghívást kapott Zü- richtől. Alig néhány órával a verseny előtt érkezett meg repülőgéppel a svájci városba. Valamicskét aludt a szállodában, majd autóbuszra ült, úgy jutott ki a pályára, mint akármelyik néző. A napja elég mozgalmas volt: reggel még a frankfurti áruházban a vevőkkel foglalkozott, este fél nyolc órakor már Zürichben versenyzett. Talán éppen emiatt „zaklatott” túlérzékeny idegállapotban startolt, amikor a százméteres síkfutás kezdetén eldörrent az indító pisztolya. Gyorsabban lendült neki a távnak, mint ellenfelei. „Kiugrott”, így mondják ezt az atlétikai pályákon. Már hirdették az eredményt a zürichi Letzigrund-stadionban:

— A százméteres síkfutásban győzött Armin Hary. Ideje 10 másodperc, ez azonban nem tekinthető világrekordnak, mert a start szabálytalan volt.

Heves vita alakult ki. A nyugatnémet atléta előbb bosszankodott, majd kérte, hogy ismételjék meg a versenyt. 45 perccel a vágtázok százméteres küzdelme után Háry és két ellenfele újra felsorakozott a rajtvonalnál. Pisztolydörrenés. A start szabályossága ellen ezúttal senkinek sem lehetett kifogása. Háry valósággal repült a cél felé. Kerek 10 másodperces idővel győeött, megjavította tehát a világrekordot.

1960-ban Rómában különösen veszélyes ellenfelekkel került szembe: az amerikai Sime, Norton és a kubai Figuerola egyaránt remélte, hogy beleszól az elsőség kérdésébe. A döntő zsúfolt nézőtér előtt kezdődött. Ragyogóan futott, a táv végén Sime és Háry között alakult ki izgalmas küzdelem. Az amerikai versenyző úgy „dobja be magát” a célba, hogy elterül a salakon. A győzelem azonban a nyugatnémet atlétáé, 10,2 másodperces idővel.

MOLNÁR KÁROLY

— kérdezte a Lenin körúton, a Nyugati - Hová, hová? előtt, Sámsonbereki régi ismerősét,

; Bojtorjánt, akivel régebben együtt dolgozott a Föhivatalban. — Ide a vonathoz, negyedóra múlva indul. A kunveresi szerszámszövetkezetbe indulok egy kis ellenőrzésre.

— Szerencsés flótás vagy — lelkendezett Sámsonbereki. Egyszer én is voltam náluk revizor. Te, hogy azok milyen ebédet adtak! Akkor ünnepelték a szövetkezet ötesztendős évfordulóját és két nappal korábban tartották meg a jubileumot, hogy én is ott lehessek az ünnepi díszebéden.

Bojtorján gyorsan elbúcsúzott a hasimádó Sámsonbereki- től és megkereste vonatját. Időközben Kunveresen Puskási, a szerszámszövetkezet elnöke kiadta az utasítást az üzemi étterem szakácsnőjének:

— Mari néni, jól kösse fel a kötényét, mert pesti vendég érkezik, megtelefonálták a Főhivatalból. Ebéd pont egykor! Remélem, a revizor gyorsan végez és négyre már ott lehetünk a tekeverseny döntőjén. Este hétkor díjkiosztó vacsora. Délre talán a híres kunveresi gombócleves, vegyes sült és rétes, este malacpecsenye bihari túróssal. A borokról a bérelszámoló már gondoskodott. Mindent bele, a sportkör számlájára megy. Hajrá, Mari néni!

Amikor azonban Bojtorjánt az ebédlőbe invitálták, a revizor nem fogadta el a meghívást, hanem aktatáskájából két szendvicset vett elő és egy pohár vizet kért.

— Megszoktam, hogy délben csak keveset eszem — mentegetődzött.

— No de legalább egy kis rétest. Megraktunk egy tálat almással, dióssal, túróssal. Mari néni megyei díjat nyert már a réteseivel. És meg kell kóstolni a mi híres borainkat is.

— Köszönöm, csak a pohár vizet fogadom el.

— Megsérti Mari nénit, ha meg se kóstolja a rétesét.

— Talán meg fog bocsátani. Kérem a pénztárkönyvet és az anyagkönyvelést.

UOCSOM

HÉTKOR

Puskási savanyú arccal tett eleget a kérésnek, aztán az ebédlőbe ment a többiekhez. Nem volt valami nagy étvágya. Ebéd után telefonált a tekepályára, hogy nem lehet jelen a versenyen, de este hétkor megtartja a díjkiosztó vacsorán a beszédet.

Délután Mari néni megjegyezte:

— Mégis beküldtem néhány rétest a revizor elvtársnak, de visszautasította. Ilyet még nem láttam — panaszkodott az asszony. Még képes lesz a vacsorán a ropogós malac helyett is szendvicset enni.

— Amilyen lázasan dolgozik, talán már vacsora előtt kimegy az ötötvenes vonathoz. De ha a nyolchússzal utazik, ezt akkor is hiába kínálgatnánk. Hopp, valami eszembe jutott! Mari néni, a konyhaajtót ne csukja be! Azt akarom, hogy a malacpecsenye és a bihari túrós illata az irodában megcsapja az orrát. Jól öntözze meg, hogy minél jobb aromája legyen. .

— Gondolja, hogy mégis elfogadja az ételt?

— Ne törődjön vele, bízza rám a mi vendégünket — mosolygott hamiskásan az elnök.

Bojtorján közben a tervjelentést, a selejtjegyzéket és a

túlóradíjakat tanulmányozta. Már fél hét elmúlt, amikor a revizor végre elkészült a munkájával. Csak kisebb szabálytalanságokat talált, a jegyzőkönyvet aláíratta, aztán búcsúzni akart, amikor megcsapta orrát a malacpecsenye ínycsiklandozó illata. t

— Mi jót sütöttek? — kérdezte kíváncsian, miközben már a kabátját gombolta.

— Malacot — válaszolta Puskási. — Mari néni csodálatosan csinálja. Amikor sül, állandóan vörös borral is öntözi.

— Megérzi az ember orra — bólintott elismerően Bojtorján.

A revizor tovább szimatolt. Mi ez a másik remek illat? — tűnődött és meg is kérdezte.

— Az? Hát à bihari túrós, Mari néni módra. Főtt tészta túróval, dióval, mandulával, sok mazsolával, az egész tepsiben átsütve.

Bojtorján ekkor már elhatározta, hogy amennyiben meghívják, ezúttal kivételesen szakít szigorú elveivel és részt vesz a díjkiosztó vacsorán. Lassan, nagyon lassan nyúlt a kalapja után, mert várta az elnök invitáló szavait. Már a kezében volt az aktatáskája is, de Puskási még mindig késett a meghívással. Végre megszólalt:

— Gondolom, megéhezett már, remélem, vonatindulás előtt kap az Utasellátóban egy kis pörköltet. Néha egészen ehető. De a borukat nem ajánlom. Nagyon gyenge.

. a malacpecsenye, mintha lelke lett volna

« miközben és megértve az elnök szándékát, még ; csábítóbban terjesztette az iroda felé illatát. Puskási búcsúra nyújtotta kezét Bojtorjánnak, és így szólt a csalódott revizorhoz:

— Köszönjük a munkát, jó utat kívánunk!

Aztán kiszólt a konyhába Mari néninek:

— Hét óra! Tálalhat!

PALÁSTI LÁSZLÓ

Szabó Tibor és Ignác György kesztyűzését figyeli a fiatalok egy csoportja.

Tíz óra sport, szórakozás Tengelicen- - - ,