Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-11 / 137. szám
A h uszón kettesek Pakson A 22. számú Állami Építőipari Vállalat 30. számú főépítés-vezetősége négy építésvezetőséggel tevékenykedik Pakson. A 31-es építésvezetőség a dunaföldvári állomást, a vasutat, a paksi új állomást, a belső vasúti vágányokat, harminc felvonulási épületet, raktárát, barakkot, műhelyt készít. A 32-es építésvezetőség az üzemi főépületet, a gépházat építi. A 33-as építésvezetőség dolga az erőmű végleges irodaépületének elkészítése. A vízlágyító, az előkészítő speciális laborok, az üzemi főépület felépítése is rájuk vár. A 34-es építésvezetőség a csőszerelő, a vasszerkezeti és az építkezés összes lakatos-szerkezeti munkáját végzi el. A huszonkettesek jelenleg 1100 főt foglalkoztatnak az erőmű építésénél, s az idén négyszázmillió forint értékű munkát végeznek. A huszonkettesek három dolgozóját mutatjuk be. Hardi András főépítésvezető — Újpestről indultam. Most is újpestinek vallom magam, pedig rég nem élek falai között. Az egyetem után azonnal a huszonkettesek sorába álltam. Első nagy munkáim Borsodban voltak, onnan Ber- hidára kerültem. 1965-től Almásfüzitőn a timföldgyárat építettem, majd Nyergesújfalú adott munkát. 1970-ben Pétre helyeztek munkahelyi vezetőnek. az ottani nagyberuházás, az ezervagonos műtrágya, és ammóniagyár volt a munka- területem. Gyakorlatilag 1974. január elsejétől vagyok Pakson. Tóbiás Lajos gépkocsivezetővel jöttünk munkaterületet foglalni. Idevezettek; körbemutattak: itt lesz az erőmű. Nem kép-Jtem el, nem lepődtem meg. Mögöttem nagy munkák jelzik az utat, fel tudtam mérni, mi vár rám; munka, munka, munka. Ez az életem. Szeretem megválogatni embereimet, bízom bennük, a kői csönös bizalom alapja a j<' munkánk. Szentiváni Györg mérnök kollégám volt a máso dik ember, akivel itt megtele pedtem. A jelenlegi létszám mintegy harminc százalékát, a törzsgárdát hoztam magammal, Pétről. Itt toborozni kellett, keresni a jó brigádokat, a megbízható embereket. Szerencsém volt?! Találtam kiváló szakembereket, jó segédmunkásokat, művezetőket. Mondhatom nem állunk rosz- szul. idén négyszázmilliós a tervünk. Jövőre 800 millió forint értékű munkát elvégzünk, azután 1,2 milliárd, majd utána 1,4 milliárdos a feladatunk. Erre készültünk. — Családom Tatabányán lakik, én hetente háromszor- négyszer tudok hazaszaladni. Amikor itt vagyok, nincs éjjel, nincs este, csak a munka. Családom megszokta, hogy mindig távol dolgozom tőlük. Elhoztam egyszer a tizenegy éves fiamat és a hatéves leányodat. Nem sokat értettek a fel- dulásból. A fiú azonban ki- zította édesanyját, amikor ta begurulni a vonatot .a "epre. Azt mondta; nem sí- .,2n megy a vonat, hanem vágányon. A sín amíg nem párosán fut a földön a sín, azután vágány. Keresztes József ács szakmunkás — Hosszú az én munkr utam. A 22-eseknél Kővá szőllősön kezdtem, mint álh nyozó ács szakember. Utá: Pestre kerültem, több kiállít si épületet csináltunk. Ezutá a 23-asokhoz adtam a köny vemet, hat évet töltöttem ot mi készítettük a traktorgyára a tévéstúdiót, meg a hajógyá rat. Újabb munkahelyem : bicskei tCVÁL volt. A Bala ton partján dolgoztunk ezzel a céggel, s onnan mentem visz- sza a 22-esekhez az első munkahelyemre. Péten a nagyépítkezésben részem volt. szokatlanul nagy munka, még ne. kém is, pedig mondom voltam Kővágószőllősön is. Képzelje, akkora betonépítmények, hogy némelyek fölmenni is szédültek, nem rajta-benne dolgozni. A betonmunka a legszebb a mi szakmánkban. Képzelje; a mérnök megrajzolta a tornyot. A r&5zoi kezembe nyomja és kérdi: Keresztes szaki érti mit akarok? Hát, hogyne érteném. Nekiülünk a brigádból többen és böngészgetjük, nem azt, hogy mit kell csinálni, hanem hogyan lehetne jobban, köny- nyeoben, gyorsabban. — A mi kezünkön sok százezer forint megy át. Van olyan munkánk, ahova csak első osztályú fűrészárut használhatunk. Nem mindegy mennyi megy ebből a drága anyagból a fűrészbak alá. Az én brigádomat Híves András vezeti. Harmincötén vagyunk, mind Érsekvadkertről, mind ácsok. Hétfőn jövünk, szombaton este megyünk vissza. A mi ácsbrigádunkat nagyon ismerik itt az építkezésen. Most a végleges irodaépület hetedik szintjén vagyunk. De még sok a munka. Úgy gondolom, a nyugdíjig eldolgozgatok Pakson. A munkánkat elismerik. Jól keresünk, és még dicséretet is kapunk. A napokban tüntettek ki engem például kiváló dolgozó jelvénnyel. Közöttünk több ember ennél magasabb kitüntetést is kapott — Brigádunk fönt lakik a szálláson, mondhatom jó a helyünk. Szép, tiszta a szoba. Meleg víz, jó étkezési lehetőség, a reggebárt kettőhetve- net, az ebédért háromhuszot, a vacsoráért négyötvenet fizetünk. Mindenünk van. Hazaival nem is pótolunk. Bár hétfőn az asszony mindig tesz a táskába, kolbászt, sonkát, vasárnapi kalácsot Az ellátásunk mondom, egész jó. Meg a munka is. András Zoltán művezető — Azt hiszem én vagyok a legöregebb a 22-eseknél. 1953. március 8-án álltam a 22/5-ös vállalathoz, mint kőműves. Pesten, azaz Újpesten, a Meszhart-házakat építettük. Még a mai nap is úgy beszélnek ezekről a házakról, mint a százhuszasok. az út két oldalára építettük a százhúsz lakást magában foglaló két épületcsoportot. Az Egyesült Izzó, a Bányagépgyártó, egész sor kőbányai üzem volt a munkahelyem. 1965-ig voltam kőműves, előtte 62-ben és G3-ban elvégeztem a művezetői iskolát. Ajkán, mint kitűző kezdtem, és egy év mülvá'," 1966- ban művezetőnek léptettek elő. Péten kóstoltam ^.művezetésbe a nagy építkezésen. A hidrátszűrés épülete volt az első önálló munkám, második a vagonbuktató. 1975-től Paks a munkahelyem. Az irodaépületet bízták rám. — Univáz szerkezettel épül ez a nagy ház. így ránézésre is óriási, hátha az ember belegabalyodik a sok tennivalóba. Mindig észen kell lenni. Segítőim persze vannak. Jó brigádvezetők, szakmájukat értő munkások és ügyes gépek vesznek körül bennünket. Ez az irodaház lesz a végleges otthona az erőmű irányítóinak. Az épület nyolcszintes, pontosan 29,90 méter magas, a felépítményekkel együtt pedig 32,80 méter. Ez a magaslat foglalja magában a lift, meg az egyéb gépészeti felszerelést. A betonelemek egy részét itt gyártottuk, a többségét más gyárakból hozatjuk. Az épület körül látni, milyen elemekkel dolgozunk. Az épületen átfúj itt a hatodik szinten a szél, nagyon óvatosan lehet daruzni. Szemben, lent, az erőmű alapját építik. Nekünk előbbre kell lenni ezzel a munkával. Jól haladunk. Amikor 'szükséges, mindig tudunk munkát adni a következő szakmáknak. Az ácsok a zsaluzást lényegében befejezték. De ettől függetlenül sok még a tennivalónk, hogy a vasszerkezeteseket beengedhessük. Először is az épület vázát kell megépíteni, ezzel úgy számítjuk a nyár végére elkészülünk. Utána már kevesebb ember mozog az épületben, az ácsokat átirányítjuk másik munkahelyre. Terv szerint, programosan haladunk ezzel a nagy házzal is, értéke több mint negyvenmillió forint lesz, ha elkészül. PALKOVÁCS JENŐ Fotót Gottvald Károly « » Öregember a tetőn KIZÁRÓLAG azért használható az „öregember” sző ebben az esetben, mert nincs helyette másik. Aki 65 éves, az öreg. Finomíthatnánk persze azzal, hogy idős, vagy koros, de nem érdemes próbálkozni. Ugyanis ez az öregember, aki a tetőre fölrakta a szomszédja tv- antennáját, valójában nem is öreg. Elmúlt 65 éves, de olyan öreg, aki nem öreg. Antal János paksi nyugdíjas, építőipari művezető, valamikor erőművet épített, a maga posztján. Először Pécsett, majd Százhalombattán. Mint a 26. számú Állami Építőipari Vállalat dolgozója szolgált hosszú évekig. ötvenéves korában még végigment a nagy magasságban húzódó 25 méteres gerendán, persze nem legénykedésből, hanem mert meg kellett néznie a hatalmas építmény betonvázát. Nem félt a mélységtől, nem szédült. Nyugodt volt mindig. Magas, fürge járású ember, a kor csak az arcán látszik, a mozgásán semmiképpen. Sőt inkább bámulatra méltó az ügyessége és a munkabírása. Legutóbb teljesen átalakította régi típusú házának első szobáját, ács-, asztalos- és kőművesmunka kellett ehhez, mégpedig a javából: födémcsere, padlócsere, széles ablak a régi helyett, új vakolat, minden. Gyönyörűen megcsinálta. Ránézhet a munkájára a művezető szemével. AZ ANTENNÁT maga rakta föl a háztetőre otthon is, meg a szomszédban is. Szomszédja csak annyit tudott segíteni, hogy elszedte a leemelt cserepeket a padláson. Tetőlétre nem volt. A magas ember a lécek között préselte át magát, valahányszor ki kellett mászni a tetőre, majd visszamenni a padlástérbe. Ügyes és kemény, sőt kellemetlen munka volt. Megtette. Amikor már állt a hosszú vascső, ő is ott magasodott mellette, imbolygás nélkül. Szépen fölszerelte az antennatesteket Ilyen körülmények között kevés „igazi” tv-szerelő vállalta volna ezt a munkát, s ha vállalja is, nem biztos, hogy meg tudja csinálni. Antal János úgy mozgott az avitt lécek közötti résben, mintha fele akkora lenne, amekkora valójában. Utána megmosakodott és elborozgatott a szomszéddal. Pénzt nem fogadott el. Igaz, ezt előre megmondta: csak szívességből hajlandó megcsinálni. Napszámosmunkát nem vállal, de kontármunkát sem, hiszen 6 nem szerelő, AZ KELLENE, hogy az ilyen ember soha ne öregedjen meg, akármeddig él. Maradjon meg ilyen remek hatvanötösnek. , , (géménél) ............. " ......... ■— A könyvhét után V/p(7/n+ prf az idei ün- ” L népi könyvhét. A könyvesboltok az elmúlt évihez hasonlóan már elkészítették a könyvforgalom mérlegét. Az idén a rossz idő ellenére is gokkal több könyv fogyott el, mint tavaly. A Babits Mihály könyvesbolt és sátrai hetvenezer forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint 1975-ben. A könyvbarátok elsősorban a Magvető Könyvkiadó újdonságait keresték. Sok új kiadvány már az első nap elfogyott. Változatlanul sok vásárlót vonzottak az Európa, a Gondolat és a Szépirodalmi könykiadók könyvheti kiadványai. A Babits Mihály könyvesboltban a könyvhéten nagy sikerrel dedikált Csányi László író és Baka István költő. Eredményesen zárta a könyvhetet a Garay téri könyvesbolt is. Míg 1975-ben 190 ezer forint értékű könyv talált gazdára a boltban és a hozzá tartozó sátrakban, az idén a könyvbizományosok árusításával együtt 230 ezer forint értékű könyv kelt el. A könyvheti kiadványok közül a Corvina, a Móra és a Zenemű könyvkiadók újdonságai voltak a legkelendőbbek. À könyvhét megyei megnyitóján a szegedi Tiszatáj alkotói mutatkoztak be Szekszár- don. A vidéki irodalmi folyóiratokkal hasznos kapcsolatot sikerült kialakítani, amit a Tí= szatáj-est is bizonyított. Á közönség örömmel és szeretettet fogadta a szegedieket, akik nemcsak Szekszárdon, de a megye kisebb községeiben megrendezett író-olvasó találkozókon is közvetlen hangulatot teremtettek az olvasókkal. A bemutatkozáson a Babits Mihály művelődési központban. nagyon sok diák és gimnáziumi tanuló vett részt, ami a magyartanárok eredményes munkáját bizonyítja. Sajnos, ők viszont kevesebben jöttek el erre az estre. A könyvheti megnyitón elegendő könyv állt a vevők rendelkezésére a Tiszatáj íróinak műveibőL Elmondhatjuk,^ gye valamennyi könyvheti rendezvénye eredményesen zárult A hozzánk látogató írók érdeklődő, irodalomszerető és -értő közönséggel találkoztak mindenütt — hallottuk a me^í gyei könyvtár igazgatójától. Hallottuk továbbá, hogy mára jövő évi könyvhétre is gondolnak. Egy év múlva a debreceni Alföld folyóirat alkotói látogatnak a megyébe az ünnepi könyvhéten. 1976. június 11.
