Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-08 / 134. szám

 DEFÄ-fflm három évtizede 1946-ban alakult meg a DE­FA filmstúdió, s ezzel a haladó német filmművészet történeté­ben új szakasz kezdődött, amely nem a „felejtés ópiu­mát”, hanem erőt, akaratot, életörömet kívánt filmvászonra vinni és olyan filmművészetet akart teremteni, amely az igaz­ságot ábrázolja és az értelemre hat. Ez a művészet öntudatosan nyúl a proletár forradalmiság hagyományaihoz, ugyanúgy, mint a humanista német film örökségéhez. Kezdetben a filmek a fasiz­mus elleni küzdelem ábrázolá­sát választották témául, s a művészek — de a társadalom is — igényelte a múlt ábrázo­lását. A DEFA-stúdióból kike­rült első játékfilhn — A gyilko­sok köztünk vannak — közép­pontjában az antifasiszta ösz- 6zefogás áll, míg a „Körforgás” című filmben már a munkás- osztály, a marxista—leninista párt és az öntudatos antifasisz­ták közös fellépését szemléltet­ték. Az 1949-ben bemutatott „Mindennapi kenyerünk” pre­mierje egybeesett az NDK ala­pításával, s e film új minősé­get hozott. Rendezője szocialis­ta-realista filmalkotást muta­tott be ,filmjáben az osztályön- tudatos munkást úgy ábrázolta, hogy az később a szocialista embereszményt jelentette a filmművészetben... Számos érdeklődőt vonzanak a DEFA-stúdióban készült do­kumentumfilmek, népszerű tu­dományos alkotások, trükkfil- mek is. Mindenekelőtt a do­kumentumfilm az, melyben a német filmművészet szép ered­ményeket ért el : ezekben az al­kotók a jelen társadalmait, az osztályok harcát ábrázolják és támogatják a fiatal nemzeti államok haladó, független fej­lődését. Célok és sikerek A hatodik ötéves terv első éve fontos állomás Mongólia gazdasági fejlődésében. 1976- ban az ország össztermelése 10„5 százalékkal, -nemzeti jöve­delme pedig 9,6 százalékkal emelkedik majd. Ebben az évben Mongólia nemzeti jövedelmének több mint 70 százalékát fordítják az anyagi javakat termelő ágaza­tok fejlesztésére. Az éves terv ugyanakkor a lakosság anyagi jólétének jelentős emelését is előirányozza: a munkabérek 4.5 százalékkal, a lakbérhozzá­járulások összege pedig 7,2 szá­zalékkal lesz magasabb, mint az elmúlt év folyamán. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVIL kongresszusának előestéjén az ország élenjáró termelőkollektívái mindenfe­lől arról számolnak be, hogy határidő előtt teljesítették az első negyedévre előirányzott tervfeladataikat és szocialista vállalásaikat. Az üzemek és gazdaságok az első féléves ter­vet június 14-re, a pártkong­resszus megnyitásának napjára kívánják teljesíteni. A mongol párt és az egész mongol nép e hatalmas jelentőségű esemé­nyét akarják méltóképpen megünnepelni azok a mező- gazdasági dolgozók is, akik je­lenleg a tavaszi mezei munkák lehető legtökéletesebb elvégzé­sén fáradoznak, ^ Miből van a Nap üzemanyaga? A Nap másodpercenként any- nyi energiát veszít, amennyi tízmilliárd tonna trotil felrob­bantásakor keletkezik. A tudó­sok feltételezése szerint ez az energia az égitest belsejében folyamatosan lejátszódó termőd nukleáris reakció során szaba­dul fel. A Nap elektromágne­ses sugarakat (napfény), neut­rínókat — tömeg, és elektron mos töltés nSküli rfezecskéket ' bocsát ki. A neutrínók a Nap belsejé­nek összetételére és hőmérsék­letére vonatkozó információk alapvető forrásai. Ezek elemzé­se arra késztetett egyes tudóso­kat, hogy felülvizsgálják a Nap termonukleáris „modelljével” kapcsolatos elképzeléseket. A neutrínók mennyisége ugyanis ötször kevesebbnek bizonyult, mint amennyi a korábbi elmé­let szerint várható volt. G. Kocsarov, a Szovjet Tu­dományos Akadémia műszaki- fizikai intézetének professzora szerint a hidrogén a Nap ter­monukleáris „kohójának” nem egyedüli és nem fő „üzemanya­ga”. A leningrádi fizikus „nap- modelljében” ezt a szerepet a hélim—3 izotópjainak szánja. E feltevéssel megmagyarázha­tó, miért sugároz ki a Nap ke­vesebb neutrínót. Az új napmodellt a közeljö­vőben laboratóriumi ellenőr­zésnek vetik alá. Kétmilliárd peso - lakásra Havanna közelében, Bacuna- jagua térségében új lakótelep épül. Csaknem száz parasztcsa­lád már megkapta a kulcsot, s hamarosan újabb 360 lakást adnak át. Befejezéshez közeledik egy lakótelep építése a Moron-tól nem messze fekvő Turijuano- ban is. Ezeknek az új települé­seknek a lakói a közeli állat­tenyésztő- és növénytermesztő gazdaságokban dolgoznák. À Kuba mezőgazdasági kör­zeteiben épülő települések kor­szerűek. Villany- és vízszolgál­tat ás, csatomaredszer készül mindenütt. Az elmúlt években az építkezések üteme fokozó­dott 1975-ben a lakásépítés fejlesztésére fordított állami kiadások 2 milliárd pesót tet­tek ki. Az országban összesen 855 új település jött létre. Tv-napló V ajon nem kockázatos dolog-e tudományos-fantasztikus regényt írni, amikor a tudomány lépten-nyomon rá­cáfol a fantáziára? Épp a modern tudomány bizonyítot­ta be, hogy a korai sci-fi klasszikus művelője, Jules Verne, vagy ahogy magyarítottuk, Verne Gyula az égvilágon semmit sem talált ki, a tudomány ugyanis egyetlen elképzelését sem igazolta. Hogy megálmodta a holdutazást? Már Lukiánosz is megálmodta, sőt Cyrano is, de más megálmodni valamit, és egészen más megalkotni. Ha a tudomány úgy fog hozzá a holdutazáshoz, ahogy az Verne nagykönyvében meg van írva, a nevezetes űrhajó legfeljebb Bátaszékig jut el... Egyébként is, legyünk óvatosak a képzelettel. A tudomány ma már nagyon tervszerűen fejlődik, a tudós pontosan tudja, hogy mit akar, s a kivitelezésnél elméletben már az eszközök is rendelkezésére állnak. A természettudomány leglelkesebb művelői ezért minden bizonnyal lázálomnak minősítenék Zsoldos Péter regényét, amelyből most A feladat címmel tv- játék készült, s a szerző sietve úgy nyilatkozott, „nagy öröm, hogy kedves regényét látva láthatja”. De milyen öröm a néző­nek? A tv-játékot ugyanis feltehetően elsősorban a néző, éa nem a szerző kedvéért készítik. A néző pedig zavartan forgatja a fejét a nagyszakállú sze-’ replők között, s amikor végre megtudja, hogy miről van szó,' nem akar hinni a szemének, s ha hisz is, bizony elég közönyö­sen hagyja ez a mesterségesen kiagyalt történet, amely se nem tudományos, se nem fantasztikus. Csak unalmas. Hát akkor már inkább a Columbo, akinek legalább mindig jut valami az eszébe. Mert legyünk őszinték, van ebben az ügyefogyott, minden lében kanál hadnagyban valami megnyerő, mintha maga az igazság jelennék meg vele. Aztán a néző már eleve tudja, hogy ki a gyilkos, nem kell ta­lálgatni, minden figyelmünk a derék Columbo hadnagyé, aki mindig olyan esetlen, hogy az ember legszívesebben megsúg­ná neki, merre induljon. De azt is tudjuk, hogy nem lehet túl­járni az eszén, s ez így is van rendjén. A megátalkodott gyil­kos hiába tüntet el minden nyomot, amint az agyafúrt had­nagy megjelenik a színen, nyugalma már csak tettetés, érzi,’ hogy nyakán a hurok, a fene megette az egészet. Ha egy tisz­tességes zsarut küldenének ki, talán túljárna az eszén, de — és ez a Columbo-filmek megnyugtató leleménye — a millio­mos gyilkosokat épp a legártalmatlanabbnak látszó leplezi le,' — mindenki nyugodtan álomra hajtja a fejét Persze, nemcsak Columbo miatt. Főleg azért, mert az igazi detektívek az igazi gyilkosokat általában más eszközökkel szokták leleplezni, ke­vésbé látványosan, de annál biztosabban. De azért legyen csak Columbóé a dicsőség és az elismerés, hisz rendszerint kelle­mes órákat szerez, s miután mindig diadalmaskodik az igaz-; ság, senkinek nem lehet oka panaszra. ÍSsányi Iái 1 Fjodor Abramov:,, PELAGEJA ’4 24: 1 — Nem fogok megnősülni Pelageja. Sofia àz életben! — jelentette ki kerek perec Szerjozsa. — Az nem járja, Szergej Petrovics, nem jár­ja.:. Meg kell nősülni. Akkor a fiaskónak is ha­mar búcsút mondasz.. ! — Nem fogok! — tüzeskedett megin Szerjozsa. — Összetörték a szívemet.. Darabokra! — Ugyan, ki törte össze? — Ki? Ej! — Szerjozsa megrázta részeg fejét, aztán hirtelen talpra ugrott végigfutott a szo­bán, és abból, amint felsóhajtva a szemben lévő falra nézett, ahol a tükör mellett Alka nagyított fényképe lógott, Felageja megértette, kire gon­dolt Persze, nem nagyon hitt a Szerjozsa sóhajtásai­nak, az ittasság sok mindenre ragadtat egy fér­fit. Mégis megírta a lányának: így meg úgy, Al- juska, igazán símán hazajöhetnél. Szergej Petro­vics járt nálam, szépeket mondott rólad..! Aljuska viszont azt válaszolta rá: „Legszíve­sebben szembeköpném a te Szergej Petrovicso- dat!” És még hozzátette: „Elegem van abból is, hogy egész életedben Pjotr Ivanovicsot bálványo­zod. ..” Ezután Pelageja hosszú ideig nem tudott meg­nyugodni. De hát mi történik itt? — gondolta magában! Mit csináljon? Bármit csinál, minden rosszul sül el, mindenben melléfog... De nem is az Alka levele keserítette el Pela­gejá t. A sütöde keserítette el. , Már régen kívánkozott a sütödébe. Ha meg­gondolja, ínár ősz óta, éppen amióta megbetege­dett. Azt hitte: elég, ha meglátja a sütödéjét, és be­szívja a kenyér illatát, — máris meggyógyul, máris megkönnyebbül a lélegzése. Különben is semmi és senki sem hiányzott úgy az életéből, mint a pékség. Még a tulajdon lánya, Alka sem. Először még februárban indult el a folyón túl­ra Pelageja, amikor egy kiadós hóvihar után a befagyott ablakokat bearanyozta a vöröslő nap. De a községi tanács melletti lejtőn nem jutott túl. Erősen fagyott Meg aztán nagy hóbuckák voltak. Iszonyatos, mit összehordott a szél. A köz­ségi tanácsnál a hegyalján, sík területen a lovak a marj ideig hóba süppednék — mire jutna ő, a beteg asszony? Megvárta hát az első olvadást Reggel még vaksötét volt, amikor felkelt. Tisz­tán, rendesen — előző este elment a fürdőbe, mintha zarándoklatra készülne. Kis bottal jött ki a házból -— szintén akár a zarándok. Az útjába eső emberek is mintha olyan kegyesek, derűsek lettek volna. Antoha, a fuvaros éppen a folyóhoz ereszkedő úton érte utol a szánjával — ugyan, mikor állt volna meg azelőtt? Moát pedig meghúzta a gyep­lőt: — Te vagy az, Prokopjevna? — De ez még semmi, leugrott a szánról, odanyújtotta a kezét: — Na, gyere, menjünk együtt. Csúszós az út le­felé. — És olyan kedvesen mosolygott. Pélageját könnyeikig meghatotta Antoha szívé­lyessége. Megköszönte neki, de nem ült fel a szánra. . Egész úton valami ismeretlen, de csodálatos muzsika zengett a lelkében — csak nem fogja ő maga félbeszakítani? És a könnyű, kis fenyőbottal, amelyet éppen neki szerzett valahol a Nagy Manya, tapogatta a felpuhult utat, ajkával ízlelte a folyón túlról érkező meleg déli szél foszlányait, és csak botor­kált, botorkált lassacskán, a hegyalja felé, a fe­nyők közé, a sárga gerendás épület felé.. ! Hazafelé azonban szinte tántorgott,'csurgott a könnye, magánkívül volt.. Még jó, hogy a folyón is akadt segítsége — ezúttal a szomszéd faluból jött át a brigádvezető —, különben odavész, soha többé nem ér haza... Alig ért Pelageja a sütödéhez, máris tajtékzott dühében. A moslék. Kinn a tornác mellett Két varjú kapirgál benne. „„ Nahát, hogy ezek a fejesek hova tették a sze­müket? — háborgott Hát az egészségügy, alszik tán? Ejnye-ejnye, azelőtt, különösen az ínséges esztendőkben, minden héten elment hozzá a fel­cser. Vagy már a felcserek sem járnak a sütödé­be, hogy teli a hasuk? Felment a tornácra, kinyitotta á külső ajtót — ez mégiscsak sok: egy malac. Olyan visítozást csapott a lába alatt, mintha a kés elől futna. Hát ez mi? — kérdezte újra magában felhábo­rodva Pelageja. Valaha neki majd eltört a karja, amint hazacipelte a moslékot, meg azt is félősen, most meg egyenest helybe’ etetik a malacokat És megint csak elcsodálkozott az egészségügyi hatóság hanyagságán. Csak úgy bűzlik a malac trágyája, piszka — hát hogy lehet megtűrni az ilyet a kenyér mellett? De ezek még csak a szálkák voltak, a gerendák ezután jöttek, amikor átlépte a pékség küszöbét. Uramisten! Hova került? Mocskos csűrbe? Vagy valami kivénhedt silózóba? Istállóba? Minden piszkos, mocskos, a vesszőseprű az ablakban ék­telenkedik — szóval ezéçt nem jutott be a tavasz a helyiségbe. De leginkább a feltörlőrongyos seprű ejtette kétségbe Pelageját Valaha mit meg nem tett volna ő, hogy a ke­nyér minél illatosabb legyen! A környékbeli ku­tak vizét mind kipróbálta, isten őrizz, hogy gyan­tás legyen a fa — kormol: lisztet, persze, elsőosz­tályút kért, a seprűről nem is beszélve. Mindent kipróbált: a lúcfenyőt is, a fenyőt is, a csarabot is. Itt meg seprű helyett egy darab gyékény. Fe­kete, agyonégett gyékény, egy hosszú rúdra csa­varva és beledugva egy mocskos vízzel teli ve­derbe.., (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents