Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-05 / 132. szám
____ ¥ T anulni sohasem késő Harminc éve történt [ A MUNKÄSASSZONY meg- illetődöttsége érthető. Ezek az elvtársak most vele munkájáról, pártmunkájáról, életéről fognak beszélgetni, arról kérdezik majd, hogyan látja a gyár helyzetét, munkahelye problémáit. Most kezdődtek a beszélgetések és ő — mint alapszervezeti vezetőségi tag —, az első csoportban van, vele a községi pártbizottságtól jött elvtársak beszélgetnek. Kiteszi az iratokat az asztalra, a tagkönyvét, amely tanúsítja, hogy Vincze Lajosné, született Bujdosó Margit, a Paksi Konzervgyár göngyöleg- raktárának dolgozója, 1953 óta tagja a pártnak. 1926-ban született. A csoport vezetőjének azonban nem ez kelti fel a figyelmét, hanem a friss, általános iskolai bizonyítvány. Ami tanúsítja, hogy módosítani kell a nyilvántartási karton adatait. Az iskolai végzettség rovatba a hat elemi helyett a nyolc általános jön. Belelapoz és meg- illetődve, elismerően bólint: ez igen. Ötösök, négyesek. Hármas osztályzat már egy se... — Úgy tudom, most a marxista—leninista középiskolába jár az elvtársnő. Az hogy megy? — Hát, hát.. talán nem olyan jól, mint az általános. De igyekszem. Tanulni sohasem késő. Meg aztán igazán öröm volt, amikor a Lajos fiam meglátta otthon a tankönyvet. — Anyu, én is ezt tanulom. Nagyon jó, legalább itthon is beszélgethetünk egyik-másik témáról. Ahogy most, a gyárudvar végén lévő göngyölegraktár irodájában beszélgetünk, megelevenedik ennek a munkásasszonynak az életútja. Sum- mások a szülei, a Hajdú-Bihar megyei Komádiban. Harminc- nyolcban végezte a hatodik osztályt, a tanítója mondta édesapjának: Taníttatni kéne Margitot, olyan jó feje van, kár lenne érte, ha nem tanulhatna. — Apám szomorúan kérdezte: de miből? így aztán megmaradtam cselédnek, napszámosnak. Házasság.. majd egymás után jönnek a gyerekek. A férj tsz-tag, az asszony, mint családtag, besegít, de az ötvenes években még bizonytalannak látják a jövőt ott, a faluban. Megtudják, hogy itt, Du- nakömlődön olcsón lehet házat kapni, több a munkalehetőség is. 1960-ban áttelepülnek. Próbálkoznak a tsz-szel is, de ott elég tag van, újakat nem vesznek fel. A férj bányában dolgozik, majd a betonútépítőhöz megy, az asszony — miközben négy gyerekkel a háztartás minden gondja is az övé —, eljön a konzervgyárba. Eleinte ,szezonmunkásként, majd hamarosan felfigyelnek a halk szavú, szorgalmas munkásasz- szonyra, munkaviszonyát állandósítják. Közben felnőnek a gyerekek, Lajos vájárnak tanul, majd kotrógépkezelő lesz, megnősül, János steriles itt a konzervgyárban, Sándor vasbetonszerelő a fővárosban, Margit is idejön a gyárba, majd férjhez' megy. — A menyem is itt dolgozik, úgyhogy a családból négyen vagyunk konzervgyáriak. Felnőttek a gyerekek, úgy éreztem, itt az idő, elkezdeni a tanulást. Illetve, folytatni, amit harmincnyolcban kénytelen voltam abbahagyni. Azt hittem, könnyebb lesz. De ha egyszer elkezdtem, akkor becsülettel helyt kell állni. Bizony volt, amikor éjjel egy órakor is a számtannal meg a kémiával bajlódtam. János fiam néha segített, ő most — huszonöt évesen, a gimnázium második osztályába jár. — Sokan tanulnak itt a gyárban, felsőbb iskolába is járnak. És valahogy*úgy áll a dolog, hogy ha munkaköröm nem is követelte meg ezt a végzettséget, nekünk, kommunistáknak kell példát mutatnunk a fiatalabbaknak, ebben is... A BESZÉLGETÉST be kell fejezni. Nem, most nincs műszakban, délelőtt dolgozott. De öt perc múlva kezdődik az alapszervezeti vezetőségi ülés. Ott is pontosnak kell lenni. ‘ , (J) Építők napja a TOTÉV-nél Tegnap délután tartotta a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat az építők napi ünnepséget. A vállalat dolgozóit és a vendégeket Kobra József igazgató köszöntötte, méltatta az ünnep jelentőségét, a vállalat feladatait, melyeket az V. ötéves terv első időszakában kell megoldani. Az ünnep alkalmából a vállalat igazgatója kitüntetéseket adott át. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Heiszler András lakatos, szocialista brigádvezető. A kitüntetést Szobópál Antal, a megyei tanács elnöke adta át. Az építőipari kiváló dolgozója kitüntetést kapta Pakulár László nyugdíjas, aki néhány hónapja még a?, asztalosüzem üzemvezetője volt, valamint Kákonyi István kubikos brigádvezető.. A vállalat kiváló dolgozója kitüntetésben tizenkilenc fő részesült. Ketten kaptak kitüntetést a Szakszervezetek Országos Tanácsától, ugyancsak ketten kapták a Kiváló Újító kitüntetés bronz fokozatát. A vállalat kiváló brigádja lett a Puskás Tivadar és a Zalka Máté brigád. Bakó Jenő A munka visszaadja a szeretetet... És ami a lényeg (3.) Odakuporodunk a zsákokra. „Én molnár vagyok, értek a malomhoz, a liszthez — az emberekhez is, azt hiszem, akikkel együtt dolgozom —, a szavakhoz keveset. Ha valami bölcs összegzést vár tőlem, csalódni fog. Olyan sok mindenről kell beszélni, s nem tudom, abban vajon benne lenne-e, hogy miként lettünk mi öten, a Népköztársaság Kiváló Brigádja? — Látta a malmot Ez a munkahelyünk. Megismert bennünket — két társunkat kivéve — akik itt dolgozunk. A munkahelyet és az embereket. Persze tudom, hogy ez önmagában nem elég. A munkahely és az ember így külön olyan, mint egy szerszám két szára. Olyan, mint mondjuk egy harapófogó. Két fémpofája között zajlik a munka. De a két szárat egyetlen csavar fogja egybe — teszi szerszámmá. Csak így használható, így, együtt ér valamit... Ez az összekötő kis csavar a munka becsülete, szeretete. Ez az alap. Ahol ez megvan, ott már lehet fölfelé építkezni. Én azt vallom: nem a látványos brigáddáridókon alakul ki az összetartás, hanem a munkahelyen. Vagy ott, vagy sehol másutt.” Felfutnak homlokán a ráncok, sűrűn, mint az őrlőhenger rovátkái. Aztán lassan, újra, mintha önmagának mondaná tovább; peregnek a szavak> „Aki azt állítja, hogy a munka mindig öröm, az hazudik. Gyakran kínlódás a javából,' mert lehet az ember fáradt, rosszkedvű. A munkahely se mindig egyforma. Igaz, hogy az őrlőgépek mindig ugyanott állnak, a garatok is, a szállítók is — de a légkör, a hangulat mindig más. Van, hogy elszáll a nyolc óra, van, hogy a percek is nehezen vánszorognak. És itt jön a szerepe annak a bizonyos kis „csavarnak”. A munka szeretete az, amely összetartja az embert és a munkahelyet. Már mondtam, hogy csak így ér valamit az egész. Most májusban kaptuk ezt a kitüntetést. De úgy érzem, már régen elkezdődött az, aminek ezt köszönhetjük... Ne higgye, hogy ehhez megszállottnak kell lenni. Bár az élmunkások mindig .gyanúsak’ egy picit.” Valamin gondolkodik, hogy mondja, vagy ne. Aztán nehezen, de elkezdi, kicsit párásodó szemmel. „Tavaly sok egyéni sorscsapás ért. Elvesztettem a feleségem, a kisunokám... Ez a vén malom, a társaim — a munkám tartotta bennem a lelket. Mintha a munkám akkor adta volna vissza, hogy szeretem.” Jól bent jártunk az éjszakában, amikor elbúcsúzunk. Az új iparvágány sötétbe pottyant talpfáin indulok kifelé. Magamban az öreg molnár filozófiáján rágódok; mármint, hogy a munka visszaadja a szeretetet. Igaza lehet az öregnek. De azért holnap, napfénynél is végiggondolom. Győri Varsa György Egy választás krónikája 4. S zámos választási gyűlésen elhangzott a vád: „A kommunisták a család és a vallás ellenségei!” Az ilyen vádak ellen csak tényekkel lehetett védekezni. A legkézzelfoghatóbb érvet augusztus 31-én, a választások reggelén közölte a párt lapja, „Számszerűen pártunk befolyása abban nyilvánul meg, hogy augusztusban százezer új tagot nyertünk. Ezeknek az új párttagoknak jelentékeny része más pártokból jött át hozzánk, miután a választási küzdelem során összehasonlították a különböző pártok teljesítményeit. A belépők majdnem fele asszony: ez mutatja, hogy már nem hiszik el azokat a rágalmakat, hogy a Kommunista Párt a család, a vallás és a haza ellen van...” • Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a lakosság többsége a koalíció programja mögött sorakozott fel. Ezzel mintegy véglegessé váltak az év folyamán foganatosított rendszabályok: az államigazgatás személyi állományának részleges felfrissítése, a hároméves terv beindításakor megvalósított további tőkekorlátozó törvények és a burzsoázia rovására végrehajtott adó-, ár- és bérügyi intézkedések. A szavazók többsége egyetértett a kormány politikájával: a koalíciós pártszövetség a szavazatok 60,1 százalékával a parlamenti mandátumok 66 százalékát nyerte el. A választások eredményeinek tehát — az előzőkhöz képest — első jellegzetes vonása: a Kommunista Párt előretörése és a Kisgazdapárt nagyarányú visszaesése. „Nem is olyan nagy dolog ez, ha figyelembe vesz- szük mindössze az történt, hogy a Kisgazdapárt 1945-ös 57 százaléka most, augusztus 31-én 15 százalékra olvadt, és a többi szavazat az ellenzéki pártok között osztódott el” — vonta le hamis következtetését a Magyar Nemzet. A z ilyen és hasonló megnyilatkozásokkal szemben, a Szabad Nép (1947. szept. 3.) leszögezte: „Nem igaz, hogy a magyar demokrácia eben-gubát cserélt. A választás eredménye kétségkívül azt mutatja, hogy a magyar reakció még mindig erős, de nem mindegy, hogy a reakció' erői meg vannak-e osztva, vagy egy táborban egyesülve lépnek-e fel... Ezenfelül : a koalíción kívül álló ellenzéki pártokhoz nem lehet egyszerűen hozzáadni a Kisgazdapártot, hogy összehasonlítási alapot kapjunk arra nézve, mi lett az 1945-ös 57 százalékos, lényegében reakciós többséggel... Az 1945-ös választásokhoz képest tehát komoly lépés történt előre. Nőtt a baloldali pártokra leadott szavazatok száma. A jobboldali, reakciós ellenzék nagyrészt kiszorult a koalícióból. .. Az ország első pártja a Magyar Kommunista Párt lett, amely szinte egyenletesen erősödött, minden választókerületben, az egész országban. A Kommunista Párt előretörése azt bizonyítja, hogy a demokrácia gyökerei a népben izmosodnak. ..” Az 1947-es választások előtt és a választások után is a nagyon tárgyilagos hangon cikkező, pártoktól független hetilap, az új Magyarország a kommunista sajtó értékelésével szinte teljesen megegyezően ítéli meg a Kisgazdapárt választási kudarcát. íme, az értékítélet lényege: a Kisgazdapárt legnagyobb párt létére két esztendőn át a legkevésbé vette ki részét az alkotómunkából,’ mert vezetői politikai intrikákkal, az összeesküvés szálainak szövésével voltak elfoglalva. , Az alig néhány hét alatt szervezett ellenzéki pártok 39 százalékos választási eredménye talán a legnagyobb meglepetést keltette az egész politikai életben. „Bármi legyen is a vélemény az ellenzékről, illetve az ellenzéki szavazatokról — írja Pethő Tibor, az Uj Magyarország 1947. szeptember 13-i vezércikkében —, mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy milyen hibák, tévedések és mulasztások fordították el ezeket az embereket a koalíciótól — milyen forrásokból táplálkozott, milyen felhőzetből csapódott le az az elégedetlenség, ami az ellenzéki csermelyeket ily tekintélyes fo- lyóvá növelte?” A Kommunista Párt értékelése szerint a koalíción kívül álló pártok szavazói rétegenként, vidékenként, mi több, személyenként is merőben eltérő indítékokból csatlakoztak a különböző pártokhoz. Ezek a pártok a politikai színárnyalatok széles skáláját mutatták. Voltak köztük olyanok is, amelyek magukat a kormány töb- bé-kevésbé lojális ellenzékének tekintették, mint például a Polgári Radikális Párt, a Független Magyar Demokrata Párt és a Polgári Demokrata Párt, de ezek együttesen csekély százalékát kapták a választók szavazatainak. Az ellenzéki szavazatok túlnyomó többségét azok a pártok szerezték meg, amelyek nemcsak a koalíción kívüliségüket hangoztatták, hanem a koalíciós program ellen is hadjáratot indítottak. így szerezte meg a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt a szavazatok 14,3 százalékát, részben ezért tudhatta maga mögött a Demokrata Néppárt a szavazók 16,1 százalékát. Mindenekelőtt Pfeifferéket ösztönözte a választási eredmény arra, hogy társakat keresve — felrobbantsák a demokratikus erők szövetségét, megakadályozzák egy munkaképes, dolgozni tudó és akaró kormány létrejöttét, s olyan politikai válságba sodorják az országot, amely lehetetlenné teszi a hároméves terv megvalósítását. A célhoz elsősorban a Kisgazdapárton keresztül vezetett az út. P feifferék már a választás másnapján felszólították a kisgazdákat, hogy a kommunista, a szociáldemokrata és a parasztpárttal szemben lépjenek szövetségre velük. Annál is inkább gondolhattak arra, mert az SZDP jobbszárnya közvetlenül a választások után rohamot intézett a párt baloldali vezetői ellen — sürgetve a koalícióból való kilépést —, ugyanakkor a kisgazdapárti jobboldal is a baloldal nyakába akarta varrni a választásokon bekövetkezett nagyarányú visszaesést, és megkísérelte a fúziót Pfeifferék pártjával, valamint a Ba- logh-párttal. E fúzió révén a Kisgazdapárt vált volna a képviselőház legerősebb pártjává, amely — remélték a cseíszö- vők — a Barankovics-párttal és az SZDP jobbszárnyúval koalícióra lépve, parlamenti többséget biztosítana egy jobboldali fordulathoz. KŐSZEGI FRIGYES (Sorozatunk 5., befejező, részét lapunk holnapi számának 5. oldalán közöljük.) fJÚJ 1976. június 5» )
