Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-04 / 131. szám
* Harminc éve történt Szabó József tanácstag Egy választás krónikája A másik számottevő ellenzéki tényező a Demokrata Néppárt lett. Katolikus egyházi színezettel, viszonylag mérsékelt ellenzéki programmal lépett fel a választásokon. (Hazánk, 1947. augusztus 2.) A párt vezére, Barankovics, tudta, hogy az ellenzéki pártok közül az kerül ki győztesen, amelyik a katolikus egyház abszolút támogatását élvezi. Mindszenty és az egyházi körök — j ólleset formálisan egyik ellenzéki csoportosulással sem léptek szövetségre, hogy megőrizzék a pártatlanság színezetét — elsősorban, a Demokrata Néppártot támogatták a 1 választások idején. A további négy ellenzéki' párt közül még a Független Magyar Demokrata (Balogh) Párt szerepelt gyakrabban a korabeli újságok hasábjain. Ezt a pártot a legkülönfélébb politikai utat megjárt közéleti személyiségek tákolták ösz- sze a választások küszöbén. Dr. Balogh István — vagy a korabeli szóhasználattal élve, Balogh páter a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökségi államtitkáraként jutott politikus pályafutásának csúcspontjára. Az újságok a pártot találóan nevezték Balogh-pártnak, mert önálló programja nem volt. Jóformán semmi egyéb nem tartotta együtt, mint Balogh páter személye és politikai rutinja. j , A másik három ellenzéki párt a felfokozott választási harcban szinte alig jutott szóhoz, a Keresztény Női Tábor például csupán röplapokon próbálkozott toborozni választásra jogosult híveket. A választási harcok finisé* jsen a Kommunista Párt központi lapja, a Szabad Nép, amely ebben az időben már az ország legnagyobb politikai napilapja volt (hétköznap 110 ezer, vasárnap 160 ezer példányban jelent meg), az ellenzéki pártokra és természetes szövetségesükre, a rémhírterjesztőkre irányította az össztüzet. Augusztus 5-én a Szabad Nép csaknem egész oldalas riportot közöl Fehér Klára tollából: ,,Beléptem mind a' négybe!” Vagyis néhány forint ellenében — egy délelőtt belépett mind a négy ellenzéki pártba. Mindegyik képviselője biztosította az újságírót arról, hogy saját pártja „teremti meg egyedül a szabad, keresztény, magyar életet”. À lap másik riportere, Patkó Imre az ellenzéki pártvezérek pályafutását derítette ki a legapróbb, legintimebb részletekig. Sorra-rendre megszellőztette azt is: „Hogyan vélekednek egymásról az ellenzéki pártok képviselői?”, A mi' a rémhíreket illeti, a legsandább rágalom az volt: ha a kommunisták uralomra kerülnek, közös vályúból, csajkával fogják etetni a népet, a Szabad Nép minden alkalmat megragadott, hogy ezt a rágalmat visszaverje. Augusztus 19-én külön tudósítást közöl a lap dr. Kemény Györgyné kecskeméti kommunista képviselőjelölt gyűléséről, amelyen kijelentette: „azok terjesztik a csajkamesét, akik már nemegyszer csajkát adtak a magyar dolgozó nép kezébe. Amikor elkezdődött a háború, a régi rend urai tejjel, mézzel folyó Kánaánt ígértek, de csajkával való sorban állás lett belőle a Don partján...” KŐSZEGI FRIGYES (Folytatjuk). bemutatja körzetét ilyenkor jobb volna egyszerre mindegyik helyen lenni. De hiába — ez még neki sem megy. Letörli a verejtéket. „A fene enné meg, épp most, ezt az éjszakás műszakot. Vendégeink vannak, s ott kellett hagynom őket a hotelban. Ezek muzsikálnak a fülembe egész éjjel, nem a cigány.” — néz le a dübörgő őrlőkre. Kedélyesen kiabálunk —• a zaj miatt. Buczkó Sanyi hengerőr: A Marx-brigád „vendég- munkása”. Valójában a Kinizsi-brigád tagja, de most a munka révén ide tartozik. „Szabadságon voltam, Lengyelországba kirándultunk egyet. Ilyenkor, szabadság után zajosabbnak tűnnek a gépek” — fintorít egyet. Eredetileg lakatos akart lenni. Még amikor az iskolát járta 6em volt biztos abban, hogy molnár lesz. Most már lassan tíz éve, hogy itt dolgozik. Üzemi KlSZ-titkár. Egyszóval: elkapta a malomMarx Károly, a brigád vezetője: A név, a nagy szakállú filozófust idézi. Ez a Marx Károly azonban molnár. Magas, szikár, gyors mozgású, lassú avá ember* Liszté* szemölJVIarx Károly döke alatt csillogó szemében ötvenhat év — ebből negyven munkásév — bölcsessége, filozófiája. Sok mindenről szeretnék tőle hallani. Biztos, hogy van miről mesélnie, hisz az általa vezetett brigád május elsején vette át a Népköz- társaság Kiváló Brigádja kitüntetést. Ég az ilyet nem osztogatják ingyen. Vajon mi kellett mindehhez? (Folytatjuk). GYŐRI VARGA GYÖRGY Szekszórd tanócselnöke, dr. Nedók Pál habozás nélkül három elvtársat javasolt megszólaltatni. Név szerint Harthman Ferencet, Birtalan Józsefet és Szabó Józsefét. Szabó József neve hallatán meglepődtem. — Miért? _— A Tartsay-lakótelepi ismerőseim közül néhányon ízig-vé- rig közéleti embernek tartják. Másak nem veszik észre, hogy volna tanácstagjuk. Egyik asz- szony így nyilatkozott: nem mondhatok róla se jót, se rosz- szat, hiszen csupán látásból ismerem. Tanár úr, ne vegye rossznéven kíméletlen közléseimet. — Hogy mi éüzel kapcsolatban a véleményem? Az 55-ös körzet az enyém. Ide tartozik öt bérház, azok a sárga házak az ABC-áruház mellett, keletre. Az ott élő emberek közül sokakkal baráti, elvtársi kapcsolatban vagyok. Titi bácsi — dr. Tóth Tihamér, Biros Béla, az állami építőipari vállalat egyik vezető munkatársa, Bar- tosné, a lakóbizottság elnöke, vagy Balázs néni, a szélső ház \ házfelügyelője... Vannak, akiket nem ismerhetek, bár közel egy évtizede ott lakom. Csak- hát az a helyzet, hogy szinte állandó az elköltözés, az oda- költözés. Nemrég változtatott lakóhelyet Rehák Róbert kollégám, a helyére költöző családot még nem ismerem. Fogalmam sincs arról, hogyan kerülhetnénk egymáshoz közelebb. A magam részéről fontosnak tartanám, hogy a tanács legalább évenként hivatalból tájékoztassa a tanácstagok mindegyikét a körzet új lakóiról. Elvégre nem nézhetem végig havonta a lépcsőházakban a névjegyzékben bekövetkezett változásokat. — Szabó elvtárs, körzetét „nehéz" körzetnek tartják. — A gondok, a választópolgárok által felvetett problémák az egész Tartsay lakótelepet, a déli kertvárost, sőt, az ipari kulturális övezetet — iskola, óvoda, bölcsőde — érintik. Ilyenformán saját körzetem elválaszthatatlan az egész városrésztől. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy két tanácstag-társammal — Véghelyi Miklóssal és Kovácsnéval — nem tudom a keresztnevét — szorosan együtt kell munkálkodnunk. Az ABC-áruház mellett út, járda, feljáró, a park vízelvezetése, mind-mind közös erőfeszítést kívánt. Körzetemben a választópolgárok a lakóépületek környékét 6zépen gondozzák, s mert munkájuk van benne, féltik, óvják. Ám hasztalan, mert sok a felelőtlen rongáló, aki kíméletlenül, olykor még gépkocsival is belegázol a virágágyásokba. Megrongálják a padokat, a játszóterek hintáit, s a figyelmeztetésre durván reagálnak, de úgy, hogy a figyelmeztető pirul. — Nem alakítható ki választókörzetében a vandálokat 'megfékező közösségi erő, tehát az együttes fellépés? — Bartosné számtalanszor jött hozzám: intézkedjek, járjak el a tanácsnál. Minden esetben megtettem, de &z az érzésem, hogy az Illetékes szervek túlságosan elnézőek a köztulajdon rongálóival szemben. Ahhoz, hogy választókörzetemben erősödjék a vandálokat megfékező közösségi erő, ahhoz a hatóságok erélyesebb fellépése is kívánatos. Így elérhető lenne: ne azok féljenek, akik szólni mernek. Restelkedve mondom; Balázs bácsi — egyik házfelügyelőnőnk férje — elpanaszkodta, hogy néhány késő esti járókelő a pincelejáratot WC-nek használja. — Mindezeknek ön a tanácsüléseken hangot ad? — Hát, mondjuk, ezeknek az emberhez méltatlan dolgoknak^ nem, mert én szégyellem helyettük magamat. Más természetű közösségi problémákat viszont természetesen szóvá teszek. Az eredmény látható, egyebek között az utak rendbe •' hozásához a tanács biztosította a pénzfedezetet. Mi viszont mindezt társadalmi munkával egészítettük ki. Parkosítás, vi- rágosítás.,, — Nemrég az egyik szolgáltató vállalat közölte a javítást, végeztető „kuncsafttal”: pénteken és szombaton valaki a családból tartózkodjék egész nap otthon, mert a bojler kiszállítási ideje bizonytalan, ön tanácstagként hogyan ítéli meg az ilyen természetű kiszolgáltatottságot? — Ezt a gyakorlatot egy az egyben nagyon elítélem, és szeretném, ha az illetékes szolgáltató vállalatok száznyolcvan fokos fordulatot tennének, nem játszanának hatósági szerepet és nem pocsékolnák a dolgozók munkanapjait. Köztudott, hogy a városban a nők, férfiak szinte kivétel nélkül nap közben dolgoznak. Minden további nélkül elképzelhetőnek tartanám azt a gyakorlatot, amely szerint a szolgáltatók munkaideje reggel öttől nyolcig, vagy este öttől tízig tartson, már ami a házhoz hívást illeti. Ha a GELKA a tv-javí- tást az esti órákban végzi, miért ne lehetne hasonló módon megoldani a vízcsap-javítást, egyáltalán, a háztartási gépek helyben történő javítását. — A városi tanács testületként nem tehetne ilyen irányban határozottabb intézkedéseket? Meghaladja jog- és hatáskörét? — Meggyőződésem: tehetne. Ezek a, vállalatok közvetlenül a tanács felügyelete alá tartoznak. Ezek a dolgok valóban megértek arra, hogy lépjünk előre. Tapasztalataink bőven vannak, és igen-igen szakállas gondok oldódnának meg. — Bekopogtatnak önhöz a választópolgárok kéréssel. Javaslattal?-IS, is:;: — Ez mit jelent? — Bevásárlást végzek az ABC-áruházban. Számtalanszor megszólítanak: Szabó elvtárs, csak egy pillanatra ... Ebből a pillanatból sokszor félórás beszélgetés kerekedik. Mások megállítanak az utcán, de az is előfordul, hogy eljönnek a munkahelyemre, a lakásomra. Ilyenkor úgy érzem, a városi tanács „összekötőjeként” kötelességem megérteni és továbbvinni választópolgáraim észrevételeit, — Milyennek képzeli el az eszményi tanácstagot? — Kérdése váratlanul ézd:. Éljen és érezzen együtt választópolgáraival, és lásson túl a választókörzetén is. Magyarén, a realitások talajáról, hiszen a választókörzet a megyének csak egy kis sejtje, amelynek gondjai, sikerei, elválaszthatatlanok a város egészének lehetőségei tőL •— Tavaly ősszel sajtótájékoztatón a város vezetői bejelentették: nyílt várospolitikát akarunk. f — Nyilvánvaló, hogy rajtunk, tanácstagokon keresztül valósítható meg elsősorban. Szerénytelenség nélkül állítom; magam is a nyílt várospolitika híve vagyok, — Mióta tanácstag Szabó elvtárs? — 1954. április 10. óta. Rendelkezem kellő tapasztalatokkal, s ebből származik a hiányérzetem. Az V. ötéves tervben megvalósítandó tanácstagi programom a hiányérzetemre vezethető vissza. Körzetem lakóinak egy része Szekszárdon dolgozik, itt lakik, de nem érzi magát szekszárdinak. Ott érzi magát otthon, ahonnét ideköltözött. Azon fogok munkálkodni, hogy az itt élők lokál- patrióták legyenek, ne csak lakják, szeressék is városunkat. — Köszönöm a beszélgeté SZEKULITY PÉTER 1976. junta* L
