Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
A tömegsport új útjain Mo/ sportműsor MANAPSÁG már senki sem tagadja, hogy a sport az egyetemes emberi kultúra szerves, elválaszthatatlan része. Jellege azonban — kivált az utóbbi évtizedekben — fokozatosan megváltozott. A sport két körülhatárolt részre vált szét: a tömegek valamilyen mértékű testedzésére és az élsport szűk elitjének egyre nagyobb rekordokkal fémjelzett sportjára. Ne törődjünk most a sportnak ezzel az utóbbi területével, inkább próbáljuk megvizsgálni, hogy hol lehet megtalálni a mindenki számára elérhető lehetőségeket. A tömegsportnak kötött és ■ kötetlen formái ismeretesek. Az előbbiek Magyarországon főleg az ötvenes években virágzottak, s nagy tömegeket igyekeztek időről időre megmozgatni. Gyöngéi azonban már az első kezdeményezések után kiütköztek, a sportszervezőknek tudomásul kellett venniük, hogy az MHK-rendszerű versenyek nem jelentik a járható utat; fel is váltották az üzemi bajnokságokkal, munkahelyi és' falusa spartakiádokkal. Ezeknek is volt azonban közös jellegzetességük vagy ha úgy tetszik hibájuk: versenyrendszerükben az élsportot kívánták utánozni. A bajnokságok a „nagyok” mintájára szerveződtek, és még mindig túl nagy szerepet kapott bennük az eredményességre való törekvés, holott nem ez a tömegsport lényege, így aztán egy — például vállalati — közösségnek csak csekély hányadát tudták mozgósítani. _ Ma már szerte a világon egyre inkább előtérbe .kerülnek a tömegsport kötetlen formái. Ezeknek a formáknak az első és legfontosabb alapszabálya, hogy alkalmazkodni kell a dolgozó emberhez. A lakótelepi sportlétesítményektől, uszodáktól kezdve az erdei tornapályákig számtalan lehetőség* van erre. Japánban például már a metróállomásokon is bármikor igénybe vehető tornatermek szolgálják az utasok mozgásigényét; ennek a kezdeményezésnek — bármilyen hihetetlenül hangzik — hatalmas közönségsikere volt a japán nagyvárosokban. Akárcsak annak, hogy az autós turizmus előretörésével egyidejűleg egyre több sporteszközökkel felszerelt pihenőt alakítottak ki az utak mentén. MAGYARORSZÁGON újabban két forma kezd meghonosodni : a szolgáltató sporttelepek és a nyitott sportpályák. Az előbbiekben minimális ellenszolgáltatásért — négy forintért — bárkit ellátnak szereléssel, megfelelő sporteszközökkel; használhatja az öltözőt, zuhanyzót, sfb. A nyitott sportpályák lényege pedig egyszerűen az, hogy bárki, bár- . mikor bemehet és ott , csinál- ’hat, amit akar. Ezeket a lehetőségeket azonban még kevesen ismerik nálunk, vagy talán szokatlansága miatt még kevesen veszik igénybe. Pedig egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a jövő nem a nagy csoportok szervezett mozgatásáé, hanem az olyan sportolásé, amelyben a spontaneitás dominál. Ami nem azt jelenti, hogy tömegsport-szervezői munkára semmi szükség nincs. Éppen ellenkezőleg: a korábbinál (nagy tömegek egyszeri mozgósítása) sokkal nehezebb, igényesebb feladatot jelent a szakemberek számára megteremteni, megszervezni azokat a lehetőségeket, ahol a spontán egyéni sporttevékenység kibontakozhat és elterjedhet. A tömegsport fontosságát jól jelzi, hogy a kormány éppen a közelmúltban fogadta el a OTSH elnökének és az oktatási miniszternek javaslatát az ifjúság nevelésének és tömegsportjának fejlesztésével kapcsolatos állami feladatokról és úgy határozott, hogy a testnevelést és a sportot továbbra is társadalmi ügynek kell tekinteni. A KISZ IX. kongresszusának határozatai is arra utalnak, hogy a tömegsport ápolása, fejlesztése országos fontosságú feladat. A KÉRDÉS az: mikor találjuk meg azokat a nem ötletszerűen létrehozott szervezett kereteket, amelyek között az ötletszerű, szervezetlen testmozgás végleg zöld utat kaphat. A pályák megnyitása nagy előrelépést jelentett ezen az úton. Ez érthető: a legtöbb ember nem szívesen vállalkozik arra, hogy munkaidő után, egy meghatározott napon be- I üljön egy autóbuszba: ki a sporttelepre menetrend szerűen sportolni! De a lakóhelyétől tíz percre lévő, jól előkészített pályára gyakran és szívesen leszalad melegítőben és tornacipőben. Itt esetleges gátlásai is elmúlnak, az is hajlandó futkározni kicsit, aki mondjuk munkatársai előtt szégyellné lassúságát, pocakját, ügyetlenségét. Ez megbocsátható emberi gyöngeség, senki sem szeret alulmaradni. A hétköznapi ember nem versenyezni, hanem mozogni akar, és ha — a ma már szerencsére múlófélben lévő versenymánia következtében — versenyre akarják kényszeríteni, inkább a sportpálya közelébe se megy. Érdemes megjegyezni, .hogy Magyarországon négyezer sportegyesület működik. Ezek közül ma még igen kevés az olyan, amelytől a felső sportvezetés minőségi eredményeket, olimpiai és világbajnoki helyezéseket vár el. Ezek az úgynevezett kiemelt sport- egyfesületek, amelyekben megfelelő, korszerű feltételek mellett az élsport legjobbjai tömörülnek, és készülnek a nemzetközi versenyekre. A kisebb egyesületek feladata nem ez, hanem a különféle osztályú hazai bajnokságokon való helytállás, az utánpótlás-nevelés és az — ma már van remény erre —, hogy a spontán tömegsport bázisai legyenek. EZ AZONBAN csak megfelelő propagandával érhető el. A sportszervezőknek a tömegkommunikációs eszközök segítségével kellene ezt folyamatosan tudatosítani a lakosság minden rétegében. Legalább olyan hatásfokon kellene propagálni, hogy ma már léteznek szolgáltató sporttelepek és nyitott sportpályák, mint annak idején, amikor a kocogómozgalmat népszerűsítették. Mert jelenleg, amikor a tömegsport fejlesztésében csak az első lépéseket tettük meg, az egyesületi vezetők és a sportpályák gondnokai többnyire csak arról számolhatnak be, hogy hiába nyitották meg a pályákat, alig néhányan veszik igénybe ezt az egészségünket védő szolgáltatást... PEDIG a tömegsportmozgalom fejlettsége, az élsport eredményeinél is jobban meghatározza egy ország sportkultúrájának arculatát. Tömegsport: Dombóváron az Ifjúsági sporttelepen 8.30-tól folytatódik az OKlSZ-kupa országos döntő. Munkahelyi spartakiád: Szekszárdon a városi sporttelepen 8 órától munkahelyi spartakiád megyei döntő kispályás labdarúgásban. Falusi dolgozók spartakiádja: Pakson 9 órától kézilabda, atlétika sportágakban. Tamásiban 9 órától atlétikában. Tolnán atlétikában és röplabdában 8.30-tól Járási döntők. Teke: Szekszárdon folytatódik a Garay-kupa tekeverseny 8.30-tól. Eredményhirdetés: 13 órakor. Labdarúgás NB II; Szekszárdi Dózsa—Dorog 17 óra. A megyei sporthivatal az illetékes szövetségekkel közösen az idén is megrendezi a serdülő korúak edzőtáborozását. Az atléták Dombóváron a Gőgös Gimnáziumban, fejlesztik képességeiket június 27- től Július 10-ig. Ugyanebben az időpontban és ugyanitt kerül sor a cselgáncsozók edzőtáborozására, de ők Baranyával és Somoggyal, a két szomszédos megyével közösen tartják. Kajak-kenu sportágban a Baranya megyei Orfűn JúLabdarúgás NB III: A Dombóvári Spartacus Kaposvárott a Táncsics ellett játszik 17 órakor. Labdarúgás. Megyebajnokságz Magyarkeszi—Bonyhád (Tamásiban) 17, Zomba—Nagydorog 17, Paks—Fadd 17, Simontornya—Bála 17, Tevel—Tamási 17, Dombóvári VSE—Dunaszentgyörgy 17, Báta- szék—Kisdorog 17, Aparhant— Szekszárdi Vasas 17, Tolna—Nagy- mányok 17. Labdarúgás, öregfiúk-válogatott: Tengellcen 17 órától XI. csoport válogatott—Sárbogárdi Volán válogatott. Labdarúgás. Járási bajnokság: Ozora—Szakály 17, Szárazd—Re- göly ÍJ, Forpád—Tolnanémedi 17, Pincehîïy—Iregszemcse 17 . Alsó- pél—Gyönk 17. lius 19-től július 30-ig tart a táborozás. A súlyemelők a megye- székhelyen, Szekszárdon a Kadarka utcai általános iskolában gyarapítják tudásukat június 28- tói Július 10-ig. A labdarúgók — a cselgáncsozókhoz hasonlóan — Baranya és Somogy megye hasonló korú fiataljaival közösen, Fonyódon az utánpótlásnevelő és sportvezetőképző táborban lesznek Július 6-tól 16-ig. Ne csak nézd - csináld is! Az OTSH Testnevelési és Sportosztálya, a KISZ KB Honvé_ delmi és Sportosztálya, a SZOT és az OKISZ testnevelési és sportosztályai felhívással fordulnak valamennyi sportegyesülethez, szakszervezeti, KISZ- és szövetkezeti szervhez, liogy 1976. július 16—augusztus 3. közötti időben rendezzenek nyílt sportnapokat. Hirdessék mindenhol a XXI. nyári olimpia ideje alatt: ,,Ne csak nézd — csináld is!” Nyissák ki mindenhol a sportpályák, uszodák, tekepályák, asztalitenisz-termek stb. kapuit a fiatalok és a lakosság legszélesebb rétegei számára. Rendezzenek részükre teke- és asztalitenisz-versenyeket, futő-kocogó akciókat játékos úszóversenyeket, tollaslabda- kispályás foci és egyéb versenyeket, szervezzenek túrákat, kirándulásokat. Felhívjuk a fiatalokat, a dolgozókat és a családtagjaikat, hogy a meghirdetett tömegsporteseményeken minél többen vegyenek részt. Használják fel a rendező szervek által biztosított újabb felüdülést és szórakozást nyújtó sportolási lehetőségeket. Rendszeres testedzéssel és sportolással védjék egészségüket. Felhívjuk a sportegyesületeket, a KISZ-, a szakszervezeti és szövetkezeti szerveket, hogy az említett időszakban rendezzenek legalább egy alkaloimnal a helyi adottságoknak megfelelő tömegsportversenyeket, akciókat, sportnapokat, túrát, kirándu. lást. Felkérjük a szakosztályokat, a járási, a városi, a budapesti kerületi, a megyei, a budapesti sportági szakszövetségeket, a sportvezetőket és aktívákat, a testnevelő tanárokat, hogy nyújtsanak segítséget a rendezvények szakszerű lebonyolításához és adjanak hasznos tanácsokat, útmutatásokat a résztvevőknek. KISZ KB Honvédelmi és Sportosztály SZOT Testnevelési és Sportosztály OTSH Testnevelési és Sportfőosztály OKISZ Testnevelési és Sportosztály Serdülők edzőtáborozása Messzire szállnak a magyar gerelyek Mindennap szurkolhatunk olimpiai éremért... Július 17-én ünnepélyes keretek között megnyitják a XXI. nyári olimpiai játékokat, s ezt követően két héten át Montreal felé fordul a sport iránt érdeklődők figyelme. a szurkolásból természetesen a magyarok milliói is kiveszik részüket, hiszen, mindannyian szeretnénk, hogy tovább gyarapodjék az eddigu.lOi olimpiai aranyból álló gyűjtemény. Ismeretes: csaknem 2>00 magyar sportoló vesz részt a nyári játékokon, s bár nem az összes versenyágban leszünk az indulók között, minden nap akad olyan szám, amelyben éremesélyesek vagyunk, összesítésünkben a magyar szempontból kiemelkedő. „döntő” versenyszámo- ikat foglaltuk csokorba. Július 18, vasárnap. Az első versenynapon a súlyemelők 52 kg-os kategóriájában Szűcs Lajos is porondra lép; az uszodában Hargi- tay András a 200 méteres pillangóban áll rajtkőre. Július 19, hétfő. Földi Imre, München aranyérmese igyekszik megvédeni bajnoki címét az „erős emberek” táborában. Verrasztó Zoltán a 1<K> méteres hátúszásban indul. Július 20, kedd. A súlyemelők újabb számában (€0 kg) Benedek János a magyar reménység; az uszodában a fiatal 1500 méteres orsúszók bizonyíthatnak. '■lius 21, szerda. A sportlövők bű sportpuska összetett verseben Pap Lajos éremesélyes; a férfi és női tornában összetett bajnokokat avatnak. Július 22, csütörtök. A terepfutással befejeződik az Öttusabajnokság. várható magyar érmekkel; este lesz a kard egyéni döntő. Július 23, péntek. Magyar Zoltán nagy napja lehet: győzteseket avatnak a tornászok szerenként! versenyében. A női távolugrásban Szabd Ildikó és Bruzsenyák Ilona szerepel; a párbajtőr egyéni bajnokság remélhetőleg magyar sikert hoz. Július 24, szombat. „Erős nap” lesz ez, hiszen a 200 méteres hátúszásban Verrasztó Zoltán az egyik esélyes; ugyanígy a női tő- rözők az egyéni versenyben ; Ambrus Marian a női evezésben; s befejeződik a kötöttfogású birkózók bajnoksága. Július 25, vasárnap. Az úszóversenyek zárónapja méltó befejezést hozhat a magyaroknak; ekkor kerül sor a 4-00 méteres vegyesúszásra, amelyben a világrekorder Verrasztó Zoltán és a világbajnok Hargitay András nagy esélyes. Július 26. hétfő. „Csendesebb” napnak ígérkezik, csak a férfi gerelyhaj ítók, élükön Németh Miklóssal ,fcígérnek” jó szereplést. Július 27, kedd. Bajnokot avatnak a kardcsapatversenyben és az olimpiai vizilabdatomán. Július 28, szerda. A „nők napja” lehet, mert a tőrcsapat és a kézilabda-válogatott egyaránt ekkor fejezi be küzdelmét. Ugyancsak ezúttal zárul a férfi kézilabdázók mérkőzéssorozata. Július 29, csütörtök. A három olimpián egymás után győztes párbajtőrcsapat folytathatja siker- sorozatát; a női röplabda-válogatott bebizonyíthatja, hogy nem volt véletlen idei nagyszerű szereplése. eljuthat a dobogóra esélyesek közé. Július 30, péntek. Zárónap a női röplabdatornán, s kiosztják az érmeket a kajak-kenuzók 500 méteres számaiban, többek között a nők versenyében y is. Július 31, szombat. Közvetlenül az olimpia befejezése előtt utoljára lépnek szorítóba az ökölvívók — bízzunk benne, hogy magyarok is lesznek a döntőben —, és a szabadfogású birkózók talán összegyűjtenek egy-két érmet. „Csattanót’’ adhat az olimpiai részvételünkhöz a kajak-kenuzók ÍOOO méteres döntőinek sorozata. Montrealban 19i8 bajnoki címért küzdenek a világ legjobb sportolói. Kíváncsian várjuk, hogy az arany-, ezüst- és bronzérmekből mennyi jut a magyaroknak. Szurkoljunk! KOZÁK MIHÁLY Az 1968-as mexikói olimpia előtt a magyar kalapácsvetőknek szép reményeket jósoltak és a Zsivótzky—Lovász— Eckschmidt hármas be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, arany- és bronzérmet, valamint egy ötödik helyezést hozott haza a tengerentúlról. Négy évvel később, Münchenben a diszkoszvetők álltak a középpontban, tőlük várta a közvélemény a legnagyobb sikereket — legalábbis az atléták csapatában. Fejér Géza, Tégla Ferenc és Murányi János az 5., 7. és 12. hely megszerzésével jó átlagot ért el, éremre viszont nem tudták váltani tudásukat és tehetségüket. Most, a montreali játékok előtt a gerelyhajítók vették át a stafétabotot, s ha a papírforma ezúttal érvényesül, akkor Németh Miklós, Paragi Ferenc és Boros Sándor nagyobb sikerre számíthat, mint Münchenben a diszkoszosok, s talán még a mexikói kalapácsvetők trióteljesítményét is túlszárnyalják... Nem túlzás így „beharangozni’* a három dobó szereplését? Vegyük először is — első támpontként — a tavalyi világranglistát. Az 1975-ös versenyidényben Németh Miklós, a Vasas versenyzője 91,38 méteres magyar csúccsal az első helyre került, mögötte a finn Siltonen következett 90,22 méterrel, majd Paragi a Csepelből 89,92- vel. A listán a soron következő helyeket szovjet és finn dobók foglalták el. Boros Sándor 86,60 méterrel a 7., Csík József 85,10 méterrel a 13., Erdélyi György pedig 84,80-nal a 16. lett. Ilyen remek átlagot más országban nem értek el. A Magyar Atlétikai Szövetség vezetői ezután úgy határoztak, hogy az öt nagyszerű dobó között válogató versenysorozatot rendeznek, amelyen az elsődleges -követelmény a 81 méteres szint háromszori túldobása. A június 2-I határidő már vészesen közeledett, amikor a magyar dobók rákapcsoltok, s világra szóló eredményekkel rukkoltak ki. Ennek köszönhetően az idei versenyévadban, az olimpiai előkészületi találkozón a világ legjobbjai között így „helyezkedtek": 1. Hovinen (finn), 93,54, 2. Németh Miklós 88,08 m, 3. Bielczyk (lengyel) 88,04 m, 4. Paragi Ferenc 87,80 m. 5. Siitonen (finn) 86.96 m (a legutóbbi Európa-bajnokság győztese), 6. Luszisz (szovje*t) 86,34 m, 7. Boros Sándor 86,30 m. A ranglista élmezőnyében helyet foglaló három magyar gerelyhajító kapott bizalmat, s indulhat a montreali versenyen, Csík Józsefnek és Erdélyi Györgynek le kellett mondania a nagy. tervekről. Mit számít a tavalyi és az idei világ- ranglista, többre vagy kevesebbre tesznek képesek a magyarok Montrealban? — kérdeztük Tamás Lászlótól, Paragi Ferenc edzőjétől. — A gerelyhajítás az atlétika egyik „legbizonytalanabb” száma, a nekifutó minőségén kívül befolyásoló tényéző — sőt döntő — a széljárás, s nem utolsósorban a dobószerszám is. Mindezt figyelembe véve nem véletlen, hogy o nagy versenyeken a világ legjobbját hol 5 méterrel túlszárnyalják néhány nappal korábbi eredményüket, hol 5 méterrel elmaradnak attól. Nem ismerem a montreali körülményeket, de abban így is biztos vagyok, hogy a magyar hármasnak elsősorban a rendkívüli fizikai képességekkel rendelkező finn Hovinen lesz a legnagyobb vetély- társa. Úgy gondolom, a lengyel Bielczyk- nek nem tesz az idén még egy nagy dobása, az viszont elképzelhető, hogy a szovjet Luszisz az olimpiáig 3—4 métert is javul. A 94,08 méterrel világcsúcsot tartó és Münchenben olimpiai bajnokságot nyert nyugatnémet Wolfer- mannt tavaly megoperálták, azóta adós a nagy eredménnyel. Számolni keli még a finn Siitonennel is, aki viszont hetek óta könyökfájdalmakra panaszkodik, s ez a gerelyhajítóknál nem valami jó jel. Végezetül csak annyit, hogy szerintem a-három magyar olimpikon közül bármelyik a dobogóra állhat, s még azt is hozzáteszem, hogy annak bármelyik fokára! SZALAY PÉTER
