Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-27 / 151. szám

Józsi úrnál, délután A keresztelőt meg kellett vol­na tartani. Illés úr valahol a Balaton partján dolgozik, leg­alább évtizede nem ő szolgál­ja ki az újvárosi „demokrati­kus szektort”. Az italboltot a törzsközönség mégis Illésnek mondja. Most Józsi úr a gaz­da. Eatyolatfehér köpenyben, frissen borotváltan sürög- forog a poharak között, tölt a töményből, spricceli a fröcs- csöt, haboztatja a sört. Szép hétköznap délután. Kint ugyan csöpétül az eső, itt bent csak a beton ázik a sörlében. Azt mondják, amíg van első osz­tály, osztályon felüli és szuper- kategória a vendéglátóipar­ban, addig negyedosztálynak is kell lenni. Italboltnak példáuL Az elnevezés nem lényeges. Kapjon a dolgozó sört, pálin­kát, fröccsöt, rágós szendvicset, Kossuthot meg Fecskét. Kész az üzlet. A demokratikus kö­zönség nem háborog azon, hogy Bögre asszony leült a be­tonra és nagy kampós botjá­val körbe hadonász. Nem. Ez megszokott jelenet. Kovács úr, a nyugdíjkoron rég túllévő ci­pészmester — évei számát ki tudja fejben tartani —, fogja, csak fogja a fröccsöspoharat, szikár, erős-inas suszterkezé­ben, és merőn nézi a jelenetet Csak a súgólyuk hiányzik. Vagy tán az is van? Minden bizonnyal. Fiatalember pattan elő az egyik sarokból. Karján lóg egy vörös hajú kis cigány­lány, nadrágjába ötéves forma fekete fiú kapaszkodik. Közép­re ugorva, mellen ragadja Jó­zsit, H. J. úr maszek kőműves- mester első osztályú segéd­munkását, aki most nem első osztályú, mert sárga, mint a légypiszkos fal. A vendégsereg — sereg, nem holmi kis járőr­csapat — nézi a cirkuszt, a drága endékás sör árában ez is benne van. A sarokban hal­mozódik a göngyöleg, üres sö­rösüvegek koszos ládákban, alumínium hordók lehányt ol­dalakkal. Az ablak nyitva, rajta beáramlik az úton szá­guldó autók pora. A vendég, ha betérne, csukva találja az ajtót, ebből következik, ha be­lép, maga után be is zárja. Emiatt a helyiségben, a kocs­mahivatalban a lég fojtó, bü- dös-ammóniás-sörös-barack- pálinkás gázkeverék tölti meg a helyiséget. Az ablakon még betódul a kipufogó gáz, úgy­hogy a környezet egészen kel­lemes, annak aki nem finnyás. Egyébiránt ide nem finnyás emberek jönnek. Az italozók összetétele: építőmunkás, ezen belül is: kubikosok, kőműve­sek, vasbetonszerelők, festők- mázolók, burkolok, továbbá kocsisok, rakodómunkások és cigányok. És cigányok. És ci­gányok. Valami „jó falat” es­hetett a parásztai részen, mert minden „hadra fogható” ci­gány itt melegíti a levegőt. Idősb Balog, öreg Balog, idős Balog, ifjú Balog, ifjabb Balog, legifjabb Balog. Asszony is néhány. Jelen pillanatban ket­ten állnak a söröshordók és a göngyölegládák közt, kriglibe kapaszkodnak. A krigli nincs szilárdan a falhoz erősítve, eb­ből kifolyólag a poharat tartó személy sem tud szilárdan- egyenesen állni. A pulton ra­gyogó rend, tisztaság. No, nem baj, ha a Józsi gyerek elveszi a málnakeverő kanalat, mert tréfából a söröspoharába koc­kacukrot tettek és azt kell ki­halászni, a kanalat lenyalja, és úgy teszi vissza a következő málnás keveréshez a szerszá­mot... Ez itt így szokás. Meg az is, hogy Oyokó előhúz a zse­béből félig elázott gyufás- dobozt és tenyerével letörli a söráztatta asztalt. Az ötödik­hatodik játszmánál fogy el a türelem — mármint a pulton belül —, amikor is erélyes rendreutasítás harsog át a termen: „Csendesebben a gyu­fával!” A jóindulatú figyel­meztetés teljesen indokolt, mert az egyik atyafi japán- velúr kabátja nem éppen új és tiszta — erős marokban gyú­ródik és & gazdája sárgán- rekedten üvölti, hogy „hatos volt, ha mondom, az anyád...” No, a gyufaügy elsimul. Józsi szép csendesen kitolja a Bög­rét a rácsos ajtón, zörögve zá­rul utána. Jó, hogy a múltkori üvegtörést pótolták, mert így nem hallik be Bögre átkozó- dása, ami szerintem, s a törzs- közönség szempontjából sem lényeges, hiszen Bögre asszony minden este, minden reggel elátkozza a vendégsereget. De sem a sárgaság, sem a ragya, de még a köszvény sem látha­tó a díszes társaságon, ebből következik, hogy súlyosabb át­kok sem fognak. így jő egész­ségben várjuk az újabb hordó­csapolást, ami meg is történik, miután kifogyott a feles pilze- ni. Mondom, délután van, jó erősen délután. Az óra még nem mutatja a délután köze­pét, de itt jól vasalt, kiválóan fésült, glancolt cigányok, mun­kabíró férfiak, húsz-negyven év közöttiek szívják a füstszű­rös Simphoniát, hajtják a bort, a sört a toroklépcső felé. S ha eszembe jut, hogy van nálunk KMK is — nemcsak el­szomorít a látvány. Ki kérdez­te meg ezektől az életerős fiák­tól, hogy „uraim, hol a munka­helyük?” Kérdezni fölösleges. A nyugdíjas rendőr őrmester betér délutáni sörére, útban az előhegyi szőlője felé, s meg­rója Józsi urat, amiért a tíz­éves gyereknek sört adott, és a figyelmeztetés miatt kiutál­ják a helyiségből. Arra gondo­lok: ki kérdi meg ezektől a férfiaktól: „honnan a pénze­tek világos nappali dologkerü­lésre, sörözésre?” Az sem vi­gasztal azután, hogy megtu­dom: olcsón vettek a zombai tsz-ben valamiféle kiöregedett lovat és azt fele úton kétezer­rel többért elpasszolták. Dél­után van Józsi úrnál, az új­városi italboltban. Az Árva­ház utcában tehergépkocsi fé­kez, munkások szállnak le róla, sorakoznak a 'pult előtt. A koc­ka — azaz a gyufa az asztalon — forog, pörög, vándorol a forint. Jönnek az újabb vendé- ‘ gek. PÁLKOVÁCS JENŐ VIHAR BÉLA: Árnyék Ballagva az éjszakában, halad előttem az árnyam/ és úgy tűnik most egyszerre, mintha ott az apám menne; ráismerek főtartása, karja, válla alakjára, látom hajdani kabátját, világló szomorúságát; az apám e hosszú árnyék, mintha a nyomában járnék, ahogy egykor gyermekléptem követte őt a sötétben, s mintha most is így vezetne, szótlanul a végtelenbe. KUTI HORVÁTH GYÖRGY: Mozdulataidból kihal lik mozdulataidból kihallik a zene lényem lényedet őrzi nem tudom érzed-e mosolyod parazsát hinti rám minden álmom ments meg kedves engem ments meg a tűzhaláltól Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó megjelentette A skandináv országok története című ösz- szefoglaló művet; szerzője A. Sz. Kan, aki Dánia, Nor­végia, Svédország múltját és jelenét mutatja be. A gyermekek irodalmi, képző- művészeti és zenei nevelé­sét segíti (hatéves korig) T. Aszódi Éva, Sz. Vida Má­ria és Forrai Katalin közös kötete, a Művészetre neve­lés a családban. A népgaz­daság fejlesztésének ötödik ötéves terve, Bagota Béla és Garam József közös munká­ja tartalmazza a most indult ötéves tervünkkel kapcso­latos legfontosabb tudni­valódat. A Népszerű törté­nelem sorozatban látott nap­világot Mary Cable Fekete Odüsszeia című könyve, amely az Amístad rabszol­gahajó egykori legendás ese­tével foglalkozik. A Magyar Nők Országos Tanácsával közösen jelentette meg a kiadó a Mini meséket;Nagy Katalin meséit Kass János illusztrálta. A nemzetközi munkásmozgalom történeté­ből címmel ismét megjelent a szerkesztő bizottság által összeállított évkönyv. A Gondolat Könyvkiadó új könyvei közül említsük meg a Szemtől szemben so­rozatban napvilágot látott, Igor Sztravinszkijról szóló kötetet, szerzője Fodor . András. Öt évszázad ma­gyar szerelmes leveleiből ad válogatást — Kozocsa Sán­dor hozzáértő kalauzolásá­val — a Magyar szerelmes levelek. Az eddigi űrkutatá­sok eredményeinek kitűnő összefoglalója Hédervári Péter és Marik Miklós kö­zös munkája, A Vénusz és a Mars ostroma. A Corvina Kiadó megje­lentette a müncheni Régi Képtár legszebb képeit be­mutató albumát. A Fotó- művészeti Kiskönyvtár új kötete Pécsi József munkás­ságával ismertet meg; az életrajzot Féjja Sándor írta. Zichy Mihály színesen, sok szép reprodukció kíséreté­ben megírt életregénye az Ég és föld között, Zoltán Péter tollából. Ismét meg­jelent a Kelmék és hímzé­sek; a beragasztott képek­kel illusztrált kötet Szenes Zsuzsa munkája. Az Európa Könyvkiadó is számos újdonsággal örven­deztette meg az olvasókat. Rendkívül izgalmas könyv Vlagyimir Bogomolov" Negyvennégy augusztusában című műve, amely a kém- elhárítók nehéz munkáját mutatja be. Jane Austen regénye az Értelem és érze­lem. Vaszilij Belov elbeszé­léskötete az Éneklő kövek. Az Európa zsebkönyvek új kötete Heinrich Böll új kis­regénye, Katharina Blum elvesztett tisztessége, vagy: Miből lehet erőszak és mit tehet velünk címmel. A már nálunk is jól ismert spanyol író, Camilo José Cela regé­nye a Pascual Duarte csa­ládja, Stefan Heymé pedig a Dávid király krónikája. A hazánkban oly népszerű angol író, Graham Greene új regénye A tiszteletbeli konzul. Tanulmány Deéd Ferenc festőművészről A külföldre szakadt ma­gyar festők és szobrá­szok — Passuth Kriszti­na által megrendezett — nagy műcsarnoki seregszemléjén, 1971-ben az Ausztriában élő Deéd Ferenc festőművésztől egy színes üvegablaktervet lát­hattunk, és most — a Művé­szettörténeti Értesítő című ne­gyedéves folyóirat legutóbbi, 1976. évi 1. száma — a művész­ről egy terjedelmes tanulmányt közöl: László Gyula régész­professzornak, a budapesti egyetem tanárának írását. Érdemes erről a cikkről és a László professzor által bemu­tatott művészről megemlékez­nünk, hiszen Deéd Ferenc Tol­na megye szülötte... Hetvenöt évvel ezelőtt: 1901. április 23- án született a Szekszárd mel­letti Kéty községben. Ősei ta­nítók és papok voltak, a csa­lád eredeti neve: Dex. A későbbi művész egyéves korától Pozsonyban élt; elemi és középiskoláit is itt végezte. Zenei képessége korán kitűnt: .zongorázott, hegedült és éne­kelt, ezenkívül verselt is és sokat szavalt a pozsonyi lí­ceum önképzőkörében. Dex Ferenc (aki 1941-ben, a német terjeszkedés időszaká­ban, mintegy a nácizmus elle­ni hazafias demonstrációként vette fel a „Deéd” nevet...) 1920-ban került Budapestre. Beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára; mestere a nagy­bányai művésztelep egykori törzstagja, a festőnek, művész­pedagógusnak és esztétikusnak egyaránt kiváló Réti István lett, de Rudnay Gyulának — a főiskola másik tanárának — piktúrája is megigézte őt. 1924- ben fejezte be tanulmányait a Lyka Károly reformterveinek szellemében újjászervezett .fő­iskolán. A 20-as években több fiatal íróval-költővel (Kodolá- nyi János, Sinka István, Erdé­lyi József, Takáts Gyula, Sza­bó Lőrinc, Várkonyi Nagy Bé­la, stb.) került baráti kontak­tusba, s hatott reá Szabó De­zső eszmevilága is. Dex Ferenc a 20-as évek kö­zepén a bécsi Meisterschule für Graphische Kunst növen­déke volt, majd 1926-ban Itá­liába utazott. Rövid római idő­zés után Assisibe ment, ahol Cimabuenak, Giottónak, Simo­ne Martininak és Assziszi Szt. Ferencnek, a Naphimnusz köl­tőjének bűvkörébe került A 20-as és 30-as években egy sor fiatal magyar képző­művész és műtörténész élt Olaszországban; a magyar mü- vészettörténet-írás „római is­kola” néven tartja nyilván e neoklasszicista csoportot, amelynek Aba Novák Vilmos, Szőnyi István, Kardos Tibor irodalomtörténész, a nemrégi­ben elhunyt Jajczay János művészettörténész, Hincz Gyu­la, Domanovszky Endre és Vilt Tibor is tagjai voltak. 1929- ben Dex Ferenc római ösztön­díjat kapott és ő is e kör tagja lett Hazatérve Esztergomban, Eeldebrőn, Pécsett, Kőszegen és Veszprémben működött freskórestaurátorként Deéd- Dex Ferenc, Esztergomban is­merkedett össze két földijével: Babitscsal és a Babitsot meg­látogató Illyés Gyulával. Az Árkay Aladár által meg­tervezett (és Árkay Bertalan által kivitelezett) városmajori katolikus templom művészi ki­képzésében — Pátzay Pál, Gá­dor István és mások mellett — Deéd is részt vett, majd a ka­tonai behívó külföldre, a szom­szédos Ausztriába sodorta. A háború utolsó hónapjaiban sú­lyosan megbetegedett, s Bécs- ben rekedt. 1948-ban osztrák állampolgár lett, számos oszt­rák állami és egyházi meg­bízást kapott, s 1970-ben az Qsztrák Köztársaság elnöke — sokoldalú munkássága elisme­réséül — a professzori címet adományozta neki. Deéd Ferenc — mint ez László Gyula tanulmányából és a Művészettörténeti Értesí­tőben közölt illusztrációkból kitűnik — a második világ­háború után az absztrakt (non­figuratív) kifejezésmód híve lett, s osztrák templomok szá­mára absztrakt stílusú üveg­ablakokat komponált. L ászló Gyula szépen írja, hogy a hetvenöt eszten­dővel ezelőtt Kétyen született művész — stiláris te­kintetben elütő, korábban még a természeti formákból táplál­kozó, utóbb a natúrától elsza­kadó — műveiben „valamiféle egység van; Deéd mindegyik művén ott látható az egyéni­ség egyszeri voltának bélyege... Deéd Ferenc a különböző irányzatokban önmagát keres­te és — saját korát találta meg...” DÉVÉNYI IVÁN / I ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents