Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-24 / 148. szám
Anna Seghers újabb elbeszélése filmen A múlt hónapban volt á premiere annak a DEFA-film- nek, mely Anna Seghers egyik elbeszéléséből, „A fény az akasztófán” címűből készült. A korábbi években a DEFA és az NDK Televízió a 75 éves írónő más műveit is megfilmesítette már, például „A holtak ifjak maradnak” és az „Agathe Schweigert” címűt. Anna Seghers, akinek művei több milliós példányszámban jelennek meg az NDK- ban, a most megfilmesített elbeszélést 1961-ben írta. A sikeres írónő ebben két férfi különböző politikai és jellemfejlődését ábrázolja, akiket az 1789-es francia forradalom alatt küldtek Jamaicába, hogy ott támogassák a rabszolgák felkelését angol gyarmatosítók ellen. Már 1934-ben megfilmesítette Anna Seghers első művét „A Sz. Borbála halászainak lázadása” című novellát a hitleri Németországból emigrált Erwin Piscator rendező. A negyvenes évek elején filmesí- tették meg Hollywoodban világhírű regényét, „A hetedik kereszf’-et. Matthaeus Merlan városképei A berlini német Történeti Múzeum a közelmúltban könyv alakban adta ki a régi németországi városokról készített képek reprodukcióit, A mappa 23 képet tartalmaz, amelyet ofszeteljárással, to- bi hét olyat pedig, amelyet műnyomatos eljárással készítettek. A képek az Érchegység és a Keleti-tenger partja közötti városokat ábrázolják. Valamennyi abból a helyszínrajzból származik, amelyet Mathaeus Merian és fiai adtak ki még annak idején, 1964-ben. A helyszínrajz-gyűjtemény 2142 európai városról tartalmaz rajzot, van benne 92 térkén és az egész kollekció mintegy 31 kötetnyi nagyságú Az új berlini kiadványban a városképek alatt magyarázószövegek is olvashatók. A Goethe-emlékermesek munkássága Johann Wolfgang Goethe halálának 144. évfordulóján a müncheni Goethe-intézet öt tudóst tüntetett ki a Goethe- éremmel: Ingerid Dal oslói, Pierre-Paul Sagave párizsi, Szakurai Vaicsi és Kikucsi Eicsi tokiói, valamint John Alexander Asher aucklandi (Uj-Zéland) professzorokat. Dal professzor a német nyelv grammatikai struktúráinak vizsgálatával, a német nyelv és a skandináv nyelvek összehasonlító tanulmányozása terén elért eredményekkel, a 63 esztendős párizsi germanista, Sagave professzor a XIX. század végi és a XX. századi német irodalom terén folytatott kutatásával, Fontane és Thomas Mann munkásságáról írott tanulmányaival érdemelte ki a magas kitüntetést. Szakurai professzor, aki Japánban a legnevesebb germanistának számít, egy sor irodalom- és nyelvtudományi munkát, valatnint fordítást tett közzé. Kikucsi professzor több mint 130 cikket, illetve tanulmányt publikált eddig Goethe életművéről ; Asher professzor pedig nem csupán kutatóként és tanárként szolgált rá a díjra, hanem egyetemi tevékenységén túlmenően is sokat tett a német nyelv és kultúra tanulmányozásának ügyéért. Kantáta Majakovszkij szövegére „Lenin velünk van” című kantátájával, valamint második zongoraversenyével Andrej Epsaj moszkvai zeneszerző az idén a Szovjetunió állami díját nyerte el. A „Lenin velünk van” című kantáta Majakovszkij szövegére íródott. A komponista a nagy költő a „Csudajó” című poémájának részletein és a kantátával azonos című versén kívül más költeményeit is fölhasználta műve megalkotásához. Epsaj 50 esztendős. Annak a Jakov Epsaj nak a fia, aki annak idején megteremtette a mari műzenét. (A mari nép a Volga középső folyásánál él. A magyar nyelvrokona. A szerk.) Atyjához hasonlóan Andrej Epsaj is gyakorta dolgoz fel műveiben mari folklórdallamokat. Néhányat közülük második zongoraversenyében is felhasznált. Ebben a ragyogó műben a folklorisztikus motívumok szervesen összefonódnak a korszerű zeneszerzés eszközeivel. Epsaj annak idején részt vett a második világháborúban. A moszkvai konzervatóriumot az ötvenes évek közepén végezte el zeneszerzés- és zongoratanszakon. Hamarosan ismertté vált a neve. Andrej Epsaj sokoldalú zene-' szerző. Alkotott szimfóniákat, hangszeres koncerteket, vokális-szimfonikus és kamaraműveket is. Számos jazz-alkotás, színházi és filmzene fűződik a nevéhez. Ti möS'Kvs! Nagy Szînfiâs nemrég mutatta be Epsaj „Angara” című balettjét, amely a szovjet építőknek állít emléket. Restaurálás Pápócon Pápócon — amely nevezetes középkori mezőváros volt — az elmúlt években helyreállították a község legszebb műemlékét, a román kori nagy- karéjos emeletes kápolnát és gótikus részleteket tártak fel a XIV. században épült templomon. Az írásos utalások, s a már ismert középkori emlékek indokolták, hogy fokozott körültekintéssel nyúljanak ahhoz az épülettömbhöz is, amely a kápolnához csatlakozott. A kutatás, a feltáró ’munka eredménnyel járt. A külső vakolat leverésével felfedték a kerek kápolnához csatlakozó azon épületet, amely az Agoston- rend 1360 körül alapított kolostora volt. A vakolat leverésével kibontakoztak a középkori építészet jellegzetes vonásai, a hármas gótikus ablakcsoport, a lőrés, a felső szinten az árkádsor, valamint a külső utcai részen a nyújtott kettős gótikus ablak. Az Agoston-rendi kolostort is helyreállítják, s a műemlék épületben alakítják ki a falu kulturális központját. A munkákra mintegy 4 és fél millió forintot fordítanak, s a tervek szerint az épületet a jövő évben adják át rendeltetésének. E gymás mellett lépdeltek. Szélcsend volt. A víztükör alig fodrozódott. Először a lány szólalt meg. — Szeretem a vizet A fiú a túlsó partot bámulta. A víz még csak derékig ért A lány lelocsolta az arcát — Hajnalban sokkal szebb... mondta a fiú. Még nem láttam — mosolyodon el. — Szebb pedig, mint a naplemente. — Miért? — Nekem az tetszik jobban. — Nekem az éjszaka. A fiú nem válaszolt. A lány leguggolt, beleereszkedett a vízbe. Megborzongott. — Húszfokos lehet... A fiú a fejét rázta. — Több annál. — Hajnalban is ennyi? — Nem tudom. Nem sokkal hidegebb. A lány is hallgatott. A víz már mellig ért. A szemközti hegyek elmerültek a párás levegőben. A fiú is lebújt. Úszott néhány tempót. — Lehetne melegebb is. Inkább hideg legyen! Egyszerre álltak fel. A lány letörölte csepegő arcát. A fiú gyengéden lelocsolta. — A hajamra vigyázz... Nevettek. — Mióta vagy itt? — Nem mindegy? — kérdezte a lány. — Remélem ma jöttél és akkor sokáig maradsz. — Majd meglátjuk. Néhány pillanatig hallgattak. 1976. június 24. Varga Csaba? 99 r FÜRDÉS — Kitől függ? — Akire rábízom magam! A fiú nem nagyon értette a választ. A víz már a lány haját mosta. A Nap kíméletlenül tűzött. Egyre beljebb mentek. — Ússzunk — mondta a fiú. — Jó. — Sokáig bírod? — Nem. És félek is. Dél felé járt az idő. Nem néztek hátra. A part már messze volt. Úsztak, közel egymáshoz. —- Sokat bámultál — mondta a lány. — Hol? — A parton. — Te kezdted. Én csak válaszoltam. — Hát persze — mosolygott a lány. — Te voltál az egyetlen csinos srác. — Csak ezért hívtál fürödni? — Az majd kiderül. A fiú nem felelt. Nem értette, hogy a lány miért titkolózik. A víz zöldebb lett. — Leérsz még? — kérdezte a lány. A fiú kiegyenesedett, kezét maga fölé emelte és leereszkedett a tófenékig. A víz ellepte a kezét is. Sokáig nem jött fel. Talpa alatt hidegnek érezte az iszapot. — Már féltem... — fogadta a lány. A fiú úgy tett, mintha nem hallotta volna a megjegyzést. Levegő után kapkodott. — Alig értem le. Itt már nagyon mély — mondta. r- Megfulladhatunk? r- Meg. — Forduljunk vissza, jó?! Úsztak visszafelé. Szemben a parttal. A fenyőfák mögött nem látszottak a nyaralók. A lány nem tudott mit kérdezni. Előttük két lány napozott gumimatracon. — Ismerem őket — mondta a fiú, hogy megtörje a csendet. — A hosszú hajút én is. — A másik csinosabb. A lány erre nem válaszolt. A fiú nyugtalanul tempózott. A lány hirtelen feléje fordult. — Jársz valakivel? — Merész vagy! — Miért? — Mert nyíltan megkérdezted. — Már tanultam — a lány elfordult. — Nem szeretek bújócskát játszani. A fiú várta a folytatást. — Jártam egy sráccal... — elharapta a szót. A fiú kérdően nézett. — Más lehetőségem nincs. — Hogy érted? — Ha együtt akarunk menni a partig, őszintének kell lennem. Ha most hazudok, mindig hazudni kelL A fiú újra hallgatott. — Mit gondolsz, hány éves vagyok? — kérdezte a lány. — Nem tudom. *— Na, mégis? — Tizenhat. A lány nem nevetett. A fiú lespriccelte. Az végre elmosolyodott. — Három hétig jártunk együtt. A fiú a partot bámulta. — Fekete hajú srác volt. Barna bőrű. Mindig simogatott. Szépnek látott. Talán ezért szerettem. A lány a fiú arcát vizsgálta. Már nem úsztak. Felálltak. Hasig ért a víz. — Táncolni jártunk. Mindig hazakísért. A lány elkapta a tekintetét. Nem néztek egymásra. — Az utolsó vasárnap kirándulni mentünk. Az első meleg, nyári nap volt. — Boldog voltál? — Igen. Lágy szellő jött. A tó vize bodrozódott. — Levetkőztünk, mert melegünk lett. Odabújt hozzám. Az arca forró volt. A lány szeme összeszűkült. Mögöttük evezős ladik húzott el. A fiú nem mert a éány felé fordulni. — Nemcsak ezért lettem az övé. A fiú hallgatott. — Nem kérdezed, hogy miért? Nem jött válasz. A fiú lemosta az arcát. — A villamoson már otthagyott Miért? — Azt hitte, haragszom rá, pedig akkor szerettem meg. Nagyon meleg volt. A víz sem hűsített. Gyerekek jöttéié befelé. Labdáztak. Lármáztak, —- Én nem féltem tőle... — Nem is haragudtál? — Nem. Mikor elment, mégis könnyebb lett — Nem értem.' — Nehéz elmondani. A lány maga elé nézett. A fiú is. Lassan kiértek a stégekig. A bokáig érő vízben kisgyerekek hemperegtek. — Csak napok múlva hiányzott. Talán nem is ő. — Hát ki? — kérdezte a fiú.’ — Bárki. Akinek meleg az arca. Egy táskarádióból gurguláző nevetés hallatszott. — Miért mondtad el ezt? A lány felnézett. — Nem tudom. Talán azért.3 — Miért? — Mert azt mondtad.» — Mit? — Hogy reméled, ma jöttem és sokáig maradok.» — Lehet — mondta a fiú. A stégre először a lány mászott fel. Véznának és fejletlennek látszott. Apró melle és pipaszár lába volt. Még csak tizennégy éves volt. A fiú erős, izmos volt. E gyetlen mozdulattal felhúzta magát. Hasra feküdt, kinyújtózott. Napozott. , —- Én a hátamra fekszem.-—Jó — mondta a fiú. Szemét becsukta. Elaludt. Téli hóesésről álmodott.
