Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-22 / 146. szám
A szovjet művészek mecénása A SZOVJETUNIÓBAN a Képzőművészeti Alap hivatott arra, hogy ellássa munkával a festőművészeket és a szobrászokat, s alapjában biztosítsa megélhetésüket. Leonyid Ka- ratajev, ennek az intézménynek az igazgatója a többi között ezeket mondotta a Képző- művészeti Alap működéséről, — Alkotói-termelő szervezet ez, amely a Szovjet Képzőmű- yészeti Szövetség hatáskörébe tartozik. Mintegy 190 vállalata van az országban és 26 000 képzőművészt foglalkoztat, ezek közül 10 000-en a Képző- művészeti Szövetség tagjai. Az állami, társadalmi, szövetkezeti szervezetek a Képzőművészeti Alapon keresztül adhatnak megrendelést a festőknek, grafikusoknak, szobrászoknak. A Képzőművészeti Alapot mentesítették az adófizetés alól. Egész jövedelmével a vállalat, illetve a Képző- művészeti Szövetség rendelkezik. Ennélfogva az alapnak jelentős pénzeszközei vannak. Az állami és társadalmi megrendelők elszámolnak a művészekkel, de ebből két százalék a Képzőművészeti Alapot illeti. Minden képzőművész tagsági járulékot is fizet; ez az összeg azonban évente mindössze három rubelt tesz ki. Az ALAPNAK komoly jövedelmet hoznak saját vállalatai. A moszkvai és a le- ningrádi szervezet oly jól áll anyagilag, hogy újabban kísérletképpen bevezették a garantált fizetést. Ennek lényege: a Képzőművészeti Alap minden művész számára biztosít megfelelő megrendelést, még azt is figyelembe veszi, milyen a művész profilja, s havonta bizonyos összegét folyósít számára előlegképpen. Ez az összeg az illető képzettségétől függően 150—250 rubel körül mozog. A Képzőművészeti Alap rendszeres támogatásban részesíti tagjait. A Képzőművészeti Szövetség helyi szervezetei kérelmére térítésmentes segélyt nyújt 300 rubel ösz- szegben az ideiglenesen munkaképtelenekké váltak számára. Ilyen segélyekben részesítik az éltes korú művészeket és az özvegyeket. Ezenkívül a Képzőművészeti Alap kölcsönöket folyósít műtermek, szövetkezeti lakások építésére, jubileumok megrendezésére stb. A Képzőművészeti Alap költségén számos alkotóház épült Moszkvá festői szépségű környékén, a Baltikumban, a Krímben. A művészek az ország minden részéről érkeznek ide, ahol két teljes hónapot tölthetnek. Ellátást kapnak és anyagot a festéshez, illetve mintázáshoz. Egy kéthónapos itt-tartózkodás a szervezetnek 60o rubeljébe kerül. A képzőművészeknek még az útiköltségét is fedezik. Az 1971—75-ös években az ország alkotóházaiban 11 000 festőművész, szobrász, grafikus pihent, sőt, aki rá volt utalva, szanatóriumi kezelésben is részesült. A művészek családtagjai is üdülhetnek, gyógykezeltethetik itt magukat. A Képzőművészeti Alap igen komoly összeget fordít kiállítások szervezésére, festmények vásárlására. Ezenkívül kiállítótermeket, .szalonokat építtet, fedezi a művészek alkotóútjait. À Képzőművészeti Alapnak még egy fontos feladata van: értékesíti a képzőművészek alkotásait. Az ország úgyszólván minden nagyobb városában, összesen 120 helyen szalont nyitottak, melyek árusítják, reklámozzák ezeket az alkotásokat. A szalonok évi forgalma 40 millió rubel körül mozog. Ä SZOVJET Képzőművésze*: ti Alapnak egyedülálló, exporttal foglalkozó szalonja is van. Feladata a szovjet képzőművészek műveinek külföldi értékesítése. A szalon a szovjet külkereskedelmi szervezetekkel és rajtuk keresztül külföldi cégekkel tart állandó kapcsolatot. VAGVIM SZMIRJAGIN Színházi élet Kubában Kubában a színház korábban más népek, más társadalmak életét, más életformát tükröző színdarabok bemutatását jelentette. 1968-ban színészek, rendezők egy csoportja elhatározta, szakít ezzel a gyakorlattal. Havanna különböző színházaiból kerültek ki ennek az önkéntesen szerveződő csoportnak a tagjai, akik működésük színterét a sziget- ország középső részébe tették át: Escambray hegyes vidékére, az első függetlenségi harcok színhelyére. Nevük így lett Escambrayi Színtársulat. Közönségükkel nemcsak a színház nyelvén találták meg a hangot, szabad idejükben részt vesznek a dolgozók munkájában, szórakozásaiban is. A színtársulat faluról falura jár, az itt szerzett élmények szolgálnak alapul új darabok írásához. A felvetődő témákat a színtársulat tagjai megvitatják, közös megbeszéléseken alakul ki az előadandó mű, színikritikusnak pedig magát a közönséget tartják a színészek. Ez az alkotó közösség teremtett olyah mai drámaírókat, mint Albio Paz, Sergio Gon- zález. Uj vonás tehát a mai kubai színházban a nézőközönség részvétele. González egyik darabjában, a „Gilda Hernandez elítéltetése” című drámában például a bírákat a közönség soraiból választják ki. Idős férfi érkezett Amikor a fiatal férfi hazaérkezett és a kulcsot a zárba illesztette, egy idős ember állt meg az ajtó előtt. — Hozzánk? — kérdezte a fiatal férfi. — Igen. Remélem, nem jöttem rosszkor? — Tessék bejönni. Miről van szó? — Családlátogatás. Segíteni szeretnék. — ön nekünk? — hüledezett a fiatalember. — Hogy érti ezt? — Kérem, bizonyára hallottak már arról, hogy a fiatalabb korosztály tagjai, tanácsi kezdeményezésre, meglátogatják az öregeket, meghallgatják panaszukat, igyekeznek segíteni rajtuk: kitakarítanak, megmelegítik az ételt, és így tovább. Bementek a lakásba. A fiatalember bemutatta a feleségét. Az öregúr lelkesen to-, vább magyarázott: — Arra viszont senki sem gondolt, hogy olykor a fiataloknak is segítségre van szükségük. Szükségük van valakire, aki tanácsokat tud adni az új élet startjánál. — ön a tanácstól jött? —■ kérdezte a férj. — Nem, kérem, nem hivatalosan jöttem, önzetlenül szeretnék segíteni a fiatal házasokon. — De miért? — Hogy miért csinálom? örömet szerez nekem, ha se— Hány éves ön? — Nyolcvankettő. — És nem fárasztó ilyen látogatás? Az a sok lépcső. — Még elég jó kondícióban vagyok. Tehát miben segíthetek, kérem? — Igazán nem tudjuk, hogy miben. — Sok hasznos dolgot tapasztaltam életemben, talán átadhatok belőle néhányat maguknak, fiatal barátaim. — Nagyon kedves, de mi harmonikus házasságban élünk. Rendes állásunk van, nem hinném, hogy most szükségünk lenne az ön segítségére. Az öreg elkomorodott Mindenütt ugyanezt hallom. Senki se kér tanácsot tőlem. Udvariasan elküldenek. Van, aki viccel velem. Tegnap például egy fiatalember megkért, hogy mondjam meg neki a lottó nyerőszámait. Pedig úgy szeretnék segíteni! A házaspár összenézett, az asszony vállat vont, a férfi szemében felvillant a megértés fénye. Az öreghez fordult: — Kérem, nekem van egy problémám. Az igazgatómmal kapcsolatos. ~ Jó helyre fordult, kedves barátom. Voltam én főnök is, alkalmazott is. Mi a probléma? — Rideg ember at Igazgatóm. Az ötleteimet, javasltaimat el sem merem mondani neki. Mintha egy fal lenne « A családlátogató elmosolyodott. — Ismerem ezt a típust. Tud valamilyen szenvedélyéről? — Horgászás. — No, akkor horgásszon maga is. Tudja meg, hogy hová jár, menjen oda, és véletlenül találkozzanak. Régi, bevált módszer. Meglátja, leomlik körülötte az a fal. Ha az igazgató 'gyomorbajos lenne, akkor azt kellene mondania, hogy ugyanaz a baj kínozza. —: Értem. Köszönöm a tanácsot. — Szívesen — válaszolta jókedvűen az öreg. Amikor elment, az asszony megkérdezte: — Mi a csodát találtál ki? Az igazgatód nem rideg és mindig meghallgat benneteket. — Persze, persze, de nem vetted észre, hogy az öregnek mennyire fáj, hogy nem hasznosíthatja magát? Kitalálta ezt a családlátogatást, hogy egy kicsit tevékeny legyen. Az ő korában ez a legjobb orvosság. Megsajnáltam. Az asszony kinézett a folyosóra. % Most csenget be a Kelemenékhez.A férj nyomban felemelte a telefonkagylót és tárcsázott: — Kelemen? Szervusz! Ugye ott ül nálad az a szimpatikus bácsi? Az istenért, nehogy elküldjétek. Kérjetek tőle tanácsot! Mindegy, hogy mit. komplikáltabb, annál i óbb *.. Hadd örüljön a kis- öreg... Palásti László Színházi esték Plutosz A Pécsi Nemzeti Színház előadása A görög komédia fejlődéséről elég pontos adataink vannak, jóllehet, csak egyetlen költő, Arisztophanész tizenegy vígjátéka maradt fenn, de a töredékekből nyomon lehet követni kialakulását, szabályait. Az irodalomtörténet általában három szakaszra osztja fejlődését: az ó-komédia legjelesebb művelője Arisztophanész volt, a közép-komédiáról elég bizonytalan fogalmaink vannak, míg az új-komédia Me- nandrosz nevéhez fűződik. Athénben 488-tól (az évszámok mindenütt időszámításunk előttre értendők) rendezték meg a komédiaköltők versenyét, s ebben az időben alakult ki az ó-komédia szabálya: a prologesz után lép fel a kórus, a parodosz-szal, majd a paraba- szisz következett, amely hét, változó ritirfikájú részből A komédia kezdetén vidám termékenységi szokások, farsangi játékok állnak, amelyek erotikájából, sőt, trágárságából a komédia mindvégig megőrzött valamit. A mai színpad csak Arany János szemérmesen klasz- szikus fordításában bírja el Arisztophanészt, bár ő maga is „bátrabb fordítót” emleget. Devecseri Gáboron kívül eddig nem akadt „bátrabb” és főleg egyenértékű fordító, így az arisztophanészi komédia előadása — Arany szövege ellenére is — bizonyos illem- szabályok félretételét kívánja meg. Persze abból is kiindulhatunk, amiből a görögök: ha egyszer mindennek van neve, miért kellene pirulva kiejtenünk? De azért Arisztophanész ebből a szempontból nem követendő példa, beszédünk, társalgási nyelvünk túlságosan és indokolatlanul eldurvult^ felesleges lenne irodalmi érveket keresni hozzá. Egyébként is más egy két és fél ezer éves vígjáték... Arisztophanész életéről nem sokat tudunk. 450 körül született, első komédiáját, ami csak töredékekben maradt fenn, a Daitalészt, (Lakomázók) 427-ben mutatták be, a következő évben pedig 'már díjat is nyert. Utolsó darabja, a pécsi színház jóvoltából itt is előadott Plutosz, 388-ban keletkezett, Arisztophanész megítélése a századok során nem volt egyértelmű. Sokan csak nevettetőt láttak benne, mások darabjai politikai élét dicsérték. Engels „irány- zatos költőnek” nevezte, s ez még akkor is elfogadható, ha nem mindig ismerjük fel, hogy a korabeli politikai harcokban hol állt. Egy kétségtelen, erre minden darabja bőséges bizonyítékot szolgáltat, a béke költője volt, mindenekfelett a béke áldásait dicsérte, ami az athéni demokrácia lehanyatlása idején nem is lehetett csekélység. írói feladatát abban látta, hogy „csúffá tegye a rossz embert”, mint A lovagokban mondja, s ez a gondolat végigvonul fennmaradt ko-; médiáin. A Plutosz nem legsikerültebb munkája: ä Gazdagság és a Szegénység megszemélyesítése nem egyértelmű, s a darab megoldása is hiányzik. A remekművet persze így is érezni rajta, s tulajdonképpen a pécsi színház érdemének kell betudnunk, hogy járatlan úton indult el a Plutosz előadásával. A megoldás azért vitatható. Karinthy Márton rendező ugyanis nem érte be az eredetivel, jócskán hozzátoldott, s a bevezető jelenet, az arisztophanészi elemek szabad feldolgozása ellenére sem mondható mindenben szerencsésnek. Az sem bizonyos, hogy az eredeti szabadszájúságát feltétlenül fokozni kell-e, néhány vaskos kiszólás nyugodtan elmaradhatott volna. A cél azonban talán nem is a Plutosz hibátlan előadása volt, hanem az ó-komédia légkörének megteremtése, ez pedig sikerült. Természetesen úgy, ahogy ma elképzeljük az antik komédiát, többre azonban senki nem vállalkozhat. Azt mindenképp elérte a rendező, hogy nem holmi drámatörténeti emléket láttunk, hanem igazi vígasságot, melyből — nagyon helyesen — kimaradtak a korabeli utalások, amivel egyébként sem tudna mit kezdeni a néző. Mert azt ma már csak lábjegyzetből tudjuk, hogy Pamphilos kortárs demagóg volt, Philo- nidész pedig Arany jegyzete szerint „dús kéjenc”. Viszont elkerülte Karinthy Márton a veszedelmesebb buktatót, hogy mindenképp aktualizálja Arisztophanészt, ami föltétlenül meghamisításhoz vezetett volna. Maradt tehát a gazdagság és szegénység örökké időszerű problémája, s így is méltó Arisztophanészhez. Legföljebb azon lehet elgondolkozni, hogy folyton újat akaró korunk, ha igazán modern akar lenni, kénytelen visszanyúlni egy ókori szerzőhöz, aki viszont mindig elég modern. A előadás gyorsan pergő, friss, helyenként harsányan vígjátéki. A színészek is jókedvűen komédiáznaik, elvégre most mindént szabad. A görög hangulatba viszont nem mindenki talál bele, szerencsére a főszereplő Kézdy György mintha egy görög színház színpadán ágálna. Mellette Szegváry Menyhért és Faludy László érzi magát igazán otthonosan Arisztophanész világában. A siker elsősorban hármójuknak köszönhető. , . CSÂNYILÁSZLÓ
