Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-19 / 144. szám
Merre tart a fatelítő ? „Járási, városi pártszerveink... kísérjék figyelemmel a működési területük üzemeire, üzemegységeire, telephelyeire, szövetkezeteire vonatkozó minisztériumi, vállalatközponti tervkövetelményeket, elképzeléseket. Igényeljék ehhez az egész vállalat tervébe való betekintést, hogy érdemben tudjanak állást foglalni a gyár, gyáregységek, üzemegységek és telephelyek termelési terveivel kapcsolatban. Biztosítsák, hogy a megyei pártbizottság által meghatározott gazdaságpolitikai követelmények a tervben érvényesüljenek”. (A megyei pártbizottság cselekvési programjából.) A Minisztertanács tárgyalta Szervezettség az építőiparban A z Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a felügyelete alá tartozó vállalatok számára 1972-ben, majd 1974-ben két-két évre szóló intézkedési tervben írta elő a konkrét szervezési feladatokat. A cél az volt, hogy az építkezések — főként a kiemelt állami nagy- beruházások — kivitelezési ideje csökkenjen, teljesítsék a lakásépítési feladatokat,^ koncentrálják a termelőerőket az építőiparban, korszerűsítsék az építőanyagipar termékszerkezetét, jobban kihasználják a gépeket és termelőberendezéseket, magyarán fokozni kívánják a gazdálkodás hatékonyságát., A szervezés fokozására tett intézkedések megtették hatásukat, ezt bizonyítják a számok is. Az építőipari vállalatok az elmúlt évben 39,4 százalékkal több lakást adtak át, mint 1971-ben. Az egy munkásra jutó vállalati eredmény 1971-hez képest az építőipari vállalatoknál 28,8 ezer forintról 42,1 ezer forintra, az építőanyagipari vállalatoknál 25,1 ezerről 41,9 ezerre hőtt. A IV. ötéves tervidőszakban megnövekedett az ÉVM-vállalatok szerepe a szocialista építőiparban, javult az építőanyagipar termékszerkezete. Kismértékben ugyan, de nőtt a gépek és berendezések kihasználtsága is. A minisztérium utasítása alapján 16 vállalat készített szervezésfejlesztési tervet. A korszerű szervezési módszerek kialakítása és intézményesítése érdekében az ÉVM a Fejér megyei, a Hajdú megyei és a Délmagyarországi Állami Építőipari vállalatot jelölte ki mintaszervezésre. Ezeknél a vállalatoknál a technológia rendszerű üzemszervezés, illetve az ezen alapuló számítógépes termelésprogramozás megvalósítása volt a feladat, amelynek egy részét már megoldották, más részén pedig jelenleg munkálkodnak. Az ÉVM kutatóintézetei számos új termelésirányítási, gazdálkodási és operatív szervezési megoldást dolgoztak ki. Gyarapodott a szervezési szakemberek száma, s a továbbképzésben is nagyobb hangsúlyt kapott a szervezési ismeretek oktatása. A kutatóintézetek széles körű kapcsolatot alakítottak ki a vállalatokkal. Egyetlen olyan vállalat sem akadt, amely nem fordult volna megbízással szervező intézethez. Az ÉVM vállalatai az elmúlt négy évben sokirányú intézkedést tettek a szervezés javítása érdekében. Ezek hatása természetesen csak lassan válik számszerűen is érzékelhetővé, ösz- szességében azonban kimutatható, hogy az anyag- az energia- és a munkaerőmegtakarítások együttes értéke 1975-ben több mint félmilliárd forint volt, kétszer annyi mint 1972-ben. Lerövidült az építkezések ideje, s ebben nagy szerepet játszott, hogy a vállalatok erőteljesen koncentrálták termelőerőiket, javult a lakásátadások ütemessége, bár tavaly a fővárosban e tekintetben visszaesés mutatkozott. Javultak a gépkihasználási mutatók is, kedvezőtlen azonban, hogy a gépek meglehetősen heterogén összetételűek. Az építőipari gépek 60—65 százaléka importból származik, sokféle piacról szerzik be őket, s ez megnehezíti a folyamatos alkatrész- ellátást. Az eredmények ellenére az V. ötéves tervidőszakban a minisztérium az ed- . diginél nagyobb követelményeket támaszt a vállalati szervezés színvonalának komplex fejlesztésében. A legfőbb igény, hogy a részterületek helyett az egész vállalati tevékenység komplex felülvizsgálatán alapuló, hatékonyság- centrikus megoldások kerüljenek előtérbe. A minisztérium cselekvési programjában nagy súlyt helyez a szervezésfejlesztésre, ezzel is segítve az iparág előtt álló feladatok megoldását. Gyorsítani kell a nagyberuházásokon dolgozó vállalatok fejlesztését, tovább kell javítani az élőmunka. és gépkihasználást. A tervek szerint 1977—1980 között legalább 20 százalékkal csökkentik az átlagos házgyári lakásterületre (53 négyzetméter) jutó élőmunka-ráfordítást. Különösen sok a tennivaló az anyag- mozgatás területén, hiszen jelenleg az iparág minden harmadik munkását ez köti le. A jövő év végéig minden építőipari vállalat kidolgozta az adottságait tükröző élőmunka-, anyag-, gép, és egyéb költségnormáit. A vállalatok kétharmadánál — az elmúlt években szerzett tapasztalatok alapján — bevezetik a technológia- rendszerű termelésszervezés módszereit. Kertészeti tanácskozás A dombóvári 2JJÏ; tőüzemben a városi pártbizottság képtelen eleget tenni a követelménynek. Bár ez a legnagyobb — több mint 26 hektár közművesített, iparvágány- és úthálózattal ellátott területet foglal el — a város ipari Üzemei közt, sem a helybeli vezetés, sem, a Budapesten székelő központ igazgatója nem tud* határozott és pontos tájékoztatást adni a közelebbi és hosszabb távlatra szóló ter- ' vekről. Már pedig, ha érvényt akarunk szerezni a központi -bizottsági határozatokban megszabott követelménynek, miszerint a rendelkezésre álló kapacitások — termelőeszközök, munkaerő — kihasználását javítani, a hatékonyságot növelni kell, ahhoz egyrészt megbízható helyzetelemzésre, másrészt konkrét elképzelésekre, tervekre van szükség. Több mint hat évtizede, Í914-ben hozták létre a MÁV dombóvári talpfatelítő üzemét. Évtizedeken keresztül volt munkája bőven, ugyanúgy, mint a vállalat másik két üzemének, a püspökladányinak és a tokodinak. Ám egy idő óta a talpfát felváltotta a vasbeton alj. Uj vasúti pályákat csak ezzel építenek, sőt, a pályák korszerűsítéséhez, felújításához sem használják már a talpfát. Talpfára csak az elhasználódottak kicseréléséhez van szükség. Természetesen következménye ennek, hogy a talpfatelítő-kapacitást egyik üzemben sem használják ki, Dombóvárott is mindössze egy, esetleg két műszakban üzemel a telítőberendezés. Még akkor is így van ez, ha nemcsak talpfát, hanem vezetékoszlopot, bányafát, betét- tuskót is telítenek. Logikus — éppen a csökkenő igények következtében —, nem érdemes kicserélni a hatvanéves beÜlést tartott a KISZ Mß Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Tolna megyei Bizottsága. A tanácskozáson részt vett Klein Péter, a KISZ KB Tolna megyei szakreferense. Elsőként Kozma Erzsébet, a KISZ MB titkára számolt be az 1975—76-os politikai képzési év megyei tapasztalatairól. A jelentés kedvezően értékelte a KISZ KB 1974 októberi politikai képzésre vonatkozó határozatának megyei végrehajtását. A tapasztalatok jók. Megyénkben az elmúlt oktatási évben 12 343 fiatal vett részt a politikai oktatásban. A KISZ-tagok 80 százaléka részesült valamilyen politikai képzésben. A megyében működő valamennyi oktatási körben felrendezést, eddig is csak arra kerülhetett sor, hogy a kisegítő műveleteket — szállítás, belső anyagmozgatás, pántolás, stb. — gépesítsék. A hatvanas évek végén önálló vállalattá szervezték az üzemet, a Faanyagvédelmi Vállalat kezelésébe került a három fatelítő telep. A vállalat — itt most nem részletezhető okok miatt — tulajdonképpen csődbe jutott. így 1975 közepén visszakerült a MÁV kezelésébe. Talnfzit készítenek most ' alr,ClL Dombóvárott és telítenek, bányafát telítenek, parkettát gyártanak, legújabban hozzákezdtek a vasúti lakókocsik gyártásához, a pályafenntartás részére, gyártanak betonaljakhoz betéttuskót, telítenek vezetékoszlopot, főként a posta részére és néha exportra is. Befutott egy export- rendelés Ausztriából hófogó rácsokra. És hogy mi lesz a jövőben? — Ezt senki sem tudja megmondani. Még azt sem, hogy mi lesz az év harmadik, vagy negyedik negyedében. „Kielégítjük, mégpedig elsősorban a MÁV igényeit és ha van még szabad kapacitás, mást is csinálunk” — ez Kovács Béla párttitkár és Lengyel János telepvezető válasza. De nem tudott többet mindani Rendek István igazgató sem, amikor a minap Gyuricza Istvánt, a városi pártbizottság első titkárát kereste fel. Arra a kérdésre, hogy mennyiben van kihasználva a kapacitás, azt válaszolta, hogy bizony előfordul néha, hogy nincs elég munka, akkor rendet csinálnak, söprögetnek a telepen az emberek. így aztán képtelen eleget tenni a pártszervezet annak a követelménynek,' ami az idézett cselekvési programban a következőképpen fogalmazódolgozták az MSZMP XI. kongresszusának határozatait. Sikerült a fiatalokkal megismertetni a társadalom előtt álló feladatokat és a megvalósítás során rájuk váró tennivalókat. Sok helyen eredményesen dolgozták fel a fiatalok az aktuális napi politikai eseményeket. Mindezek ellenére több helyen nem sikerült beindítani a tervezett aktivistaköröket. A KISZ Mb titkárának jelentését a résztvevők megvitatták és elfogadták. Végezetül tájékoztatás hangzott el a megyei tanács elnökének a KISZ megyei küldöttgyűlésen elhangzott problémákra tett intézkedéséről. dott meg: „Valamennyi termelőüzem gazdasági vezetője számoljon be az év első felében az üzemi pártszervezetnek a termelőeszközökkel való ellátottságról, azok színvonaláról, kihasználásuk mértékéről és az eszközellátottság javítása lehetőségeiről, az eszközkihasználás fokozása érdekében tervezett intézkedésekről.” — A központba mindeddig — az egy év alatt, amióta megszűnt a vállalat és ismét a MÁV-hoz tartozunk — egy alkalommal hívtak meg, akkor is egy ünnepségre. Terv- tárgyalás, tájékoztatás nem volt. Lengyel János telepvezető a vállalati központ által készített „fejlesztési koncepciót” mutatja. Ennek fele-kétharmada nem más, mint helyzet- elemzés: hogy milyenek a berendezések. Dombóvárott például közel kilencmillió forint a nullára leírt eszközök értéke, elégtelen a szociális ellátottság, stb. Hogy mi lesz' a jövőben, arról jóformán semmi. Pedig lehetne, például felmérni, hogy mikor, milyen ütemben szűnik meg fokozatosan a vasút talpfaigénye. Előbb-utóbb minden vonal „megérik” a felújításra, akkor pedig már vasbeton aljakat építenek be. Milyen irányban fejlődjék a profil? Érdemes-e, a csökkenő igények mellett, mindhárom helyen fenntartani az elavult, korszerűtlen telítőberendezéseket, nem volna-e célszerűbb már a közeljövőben egy helyre koncentrálni a telítést és ott modernizálni? Toldozásra-foldozásra építeni egy üzem jövőjét, „ad hoc” intézkedésekkel befoltozni a kapacitás-kihasználás elégtelensége miatt jelentkező lyukakat nem lehet. A már említett lakókocsigyártás már megindult, ám mindössze alig két hónappal ezelőtt került első ízben szóba. '» * ■ »» ” I I d IS. alapos, jól átgondolt fejlesztési koncepciója ismert a vontatás korszerűsítésében, a gazdaságtalan vonalak megszüntetésében. A fatelítés, volumenében, jelentőségében messze elmarad ezek mögött. Ám egy ilyen, MÁV-viszonylatban kis üzem sem élhet máról holnapra, nem nélkülözheti a tervszerű fejlesztést, vagy átprofilozást, hasznosítását olyan területen, ahol hatékonyabban segítené a népgazdaság fejlődését. JANTNER JÁNOS A vegyiszál gyártásának jovoje A Nehézipari Minisztérium vezetőinek értekezlete pénteken a vegyiszálgyártás jövőjéről, a hosszú távú fejlesztési koncepciójáról tárgyalt. Az előterjesztés szerint az országban jelenleg évente mintegy 60 000 tonna különböző vegyiszálat dolgoznak fel, s várhatóan 1990-ig megkétszereződnek az igények, s évi 120 000 tonna vegyiszál — 80 százalékban szintetikus eredetű termék — felhasználásával lehet számolni. A jelenlegi szükséglet nagyobb része import, főként tőkés szállítás. A fejlesztési javaslatok alapján a szükségletek mind nagyobb részét kívánják kielégíteni hazai termeléssel. jt ] Pénteken Szentesen országos kertészeti tanácskozást és bemutatót rendeztek abból az alkalomból, hogy a korai zöldségtermesztési rendszer megalakulásának második esztendejébe lépett. A rendszer gazdája a szentesi Árpád Termelő- szövetkezet. Egy év alatt sokat fejlődött a kertészeti rendszer. Az érdekelt gazdaságok előírt technológiát alkalmaznak a palántaneveléstől a betakarításig. Az értékesítést is központilag irányítják, előre megkötött szerződések alapján. A tervek szerint az idén a rendszer gazdaságai 80 millió forint értékű zöldséget adnak a népgazdaságnak. Tanulmányozták a vendégek a gépesített kertészeti technológiát is. 1976. június 19. A politikai képzés tapasztalatai
