Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-17 / 142. szám
Döntenek a VEPEX Munkásgyűlés az ÁÉV-nél sorsáról Világhírű a tamási üzem, de teher a tsz-eknek Egy ausztráliai professzor kizárólag azért jött Magyar- országra, hogy megnézze, tanulmányozza Tamásiban a VEPEX nevű, a világon még mindig egyedülálló üzemet, illetve a módszert, amellyel fe- hérjekoncentrátumot vonnak ki különböző növényekből. De jártak már Tamásiban az Egyesült Államokból, sőt Uj-Zé- landból való szakemberek is. Érthető, hiszen világszerte gondot okoz a fehérjeellátás és a megoldáson dolgoznak a kutatók. A magyar találmány nemcsak kifogástalan termékével, hanem olcsóságával, igen gazdaságos technológiájával is az érdeklődés középpontjába került az utóbbi években. Tavaly C600 tonna zöldnövény érkezett feldolgozásra. Vajon, az idén mennyit szállítanak a gazdaságok? Képünkön a lucernaföldről közvetlenül szállított vágott zöld termést ürítik a gyárudvaron. Ami a gazdaságosságot illeti, a fő termék a szójáéval azonos fehérjetartalmú (45—50 százalék emészthető fehérje), de kétszer annyi valutát kapunk érte, mint amennyibe a behozott szója kerül. Egyébként is számottevő az a valuta- mennyiség, amit az AGRIMKülönös ellentmondás, hogy az üzem mégis teher azoknak, akik a tulajdonosai: néhány termelőszövetkezetnek, önálló közös vállalkozás formájában hozták létre a különleges mezőgazdasági gyárat. A beruházási költség tsz-eket terhelő része valóban teher. De a közeljövőben minden bizonnyal változik a helyzet: szó van a VEPEX állami kezelésbe vételéről. Herczeg József igazgató csak annyit mondhat egyelőre, hogy legfelsőbb szinten taA világon egyedülálló fehérjekivonő eljárás a legkorszerűbb gépekre alapozódott. Képünket a darabolás után a szárító előtti munkaműveletről készítettük. Egyébként csak itt kell emberi erővel hozzányúlni a zöldáruhoz. nevű soványtejpor-pótlót, „Phyllac” nevű, ugyanilyen rendeltetésű anyagot és savóport. A Velacban a fehérjét a VEPEX-koncentrátum adja, ehhez savóból készített sűrítmény járul, ami főként tejcukrot jelent. A Phyllac any- nyiban különbözik tőle, hogy a savóport szójával keverik. Naponta 50—60 ezer liter savót szállítanak az üzembe Kaposvárról, Dombóvárról, Sza- kályból, Tamásiból. Az utóbb említett készítményeket a Phykxia Vállalat részére gyártják, sőt a tápszerkeverő (kiegészítő) üzemben is ennek a vállalatnak végeznek bérmunkát. nem kérődzőek, tehát a rostos takarmány nem jó nekik; a sertéssel és a baromfival. Természetesen az idei idényben is történik lucernából való fehér- jekoncentrátum-készítés, mint nácskoznak a VEPEX sorsáról és mivel országos vezetők is jól ismerik már a témát, ezen a közeli tanácskozáson döntés, rendezés várható. Jelenleg az a helyzet, hogy a tsz-ekből nem érkezik elég feldolgozni való zöldtakarmány, lucerna. Sőt ez már harmadik éve így van. Elegendő zöldmennyiség csak 1973-ban érkezett a tulajdonos gazdaságokból : 12 600 tonna. Tavaly már 66Ó0 tonnára csökkent a szállítmány. Hiába bizonyosodott be, hogy a termék létfontosságú, előállítása tökéletes és gazdaságos, hiába bevezetett termék a külföldi piacon — a szövetkezeteknek nem éri meg ilyen formában az üzemeltetés. A lucerna — vagy például a zöldborsó és az őszi takarmánykeverék — kiválóan alkalmas arra, hogy a tamási üzem technológiájával kivonják belőle a fehérjét, szárított formában, tartósítva és olyan állatokkal is etessék, amelyek alaptevékenység, de emellett más készítmények előállításával is rendszeresen foglalkozik az üzem. összesen 140 ember dolgozik a VEPEX-üzemben, hármas, illetve a hozzá tartozó tápszerkeverőben kettős műszakban. Az exportálható főterméken és granulátumon kívül, amelyeket nagyon keresnek külföldön, készít az üzem „Velac” PEX Külkereskedelmi Vállalat, mint szállító kapott a tamási termékekért, a népgazdaság számára. Természetes és logikus lenne'tehát, hogy ne nyersanyaghiánnyal küszködjék a már világhírű üzem, hanem a maximumot produkálja, sőt bővíteni kellene és fokozni az exportot. Mégpedig mihamarabb, amíg valóban egyedülálló. GEMENCI JÓZSEF 553K L3 1976. június 17. A növényből kivont fehérje szinte aranyat ér. Képünkön a csomagoló. (Folytatás az 1. oldalról.) a megyei pártbizottság első titkára és dr. Rúzsa János, a szekszárdi városi pártbizottság első titkára. Tarjáni Lajos röviden tájékoztatta a küldöttséget a vállalat eredményeiről, fejlődéséről 'és terveiről, majd közvetlen elvtársi eszmecserét folytattak a delegáció és a vállalat párt- végrehajtó bizottságának tagjai. Pontosan fél háromkor kezdődött a munkásgyűlés. A nagyteremben, ahol kétszáz emberre számítottak, minden ülőhely foglalt volt, a fél három előtt néhány perccel érkezők már csak állóhelyet kaptak. A munkásgyűlést Prokos József, a vállalati szak- szervezeti bizottság titkára nyitotta meg. Köszöntötte a megjelent szovjet és magyar vendégeket, néhány szóban méltatta a szovjet—magyar barátság jelentőségét, majd átadta a szót Rubányi Jánosnak, a vállalat párttitkárának. Rubányi elvtárs beszédében szólt azokról az eredményekről, amelyeket a felszabadulás óta elért népünk. Részletesen elemezte a negyedik ötéves terv országos, megyei és vállalati eredményeit, néhány ténnyel, számmal illusztrálta az ötödik ötéves terv célkV tűzéseit, az ezzel kapcsolatos feladatokat. Beszélt a Szovjetunió kilencedik ötéves tervéről, az ebben az időszakban elért nagyszerű eredményekről és a tizedik ötéves terv lelkesítő célkitűzéseiről. Elmondta: a Szovjetunióban elért eredményekre mi is büszkék vagyunk és bennünket is lelkesítenek azok a célkitűzések, amelyeket a XXV. kongresszus határozatai alapján a tizedik ötéves tervben váltanak valósággá a szovjet emberek. — Vállalatunk kollektív tagja a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak. Testvérvállalati kapcsolatban vagyunk a Tambovi Házépítő Kombináttal — mondta beszédének befejező részében. Sok sikert kívánt a XXV. kongresszus határozatainak végrehajtásában. Ezután V. I. Csornij, az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, a Tambov megyei pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Hozzászólásának bevezető részében köszönetét mondott a forró, szívélyes fogadtatásért, az elismerő szavakért, majd arról beszélt: kis csapattal érkeztek, de a szovjet emberek szívének nagy melegét és a szovjet emberek tömegeinek üdvözletét, jókívánságát hozták a testvéri magyar népnek, a testvéri Tolna megye dolgozóinak. — Az a három nap, amit eddig eltöltöttünk önöknél, megerősítette bennünk azt a meggyőződést, hogy a hetedik napon elégedetten térhetünk vissza. Az eddig látott létesítményeik, az elért eredményeik, általunk is tapasztalt szorgalmuk — mind-mind azt mutatja, hogy lesz miről beszélnünk' otthon. Kíváncsian várják a beszámolóinkat. Tambov megyében mindenkit érdekelnek azok a dolgok, amiket mi most itt a saját szemünkkel is látunk, tapasztalunk. A Szovjetunióban, így Tambov megyében is jól ismerik az emberek a XI. kongresszus célkitűzéseit, azt a programot, amelynek megvalósításával egyre közelebb jutnak a kommunizmushoz. Ezután részletesen beszélt általában az építők és konkrétan a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak a munkájáról Elmondta: az építők munkája nagyon felelősségteljes, hisz alkotásaik száz év múlva is állni fognak. Az elkövetkezendő generációk ezekről az épületekről véleményt mondanak és a mai generációnak sem lehet mindegy, hogy milyent. Kitért arra, hogy délelőtt járt a küldöttség a paksi lakótelepen is. — Szépek, kényelmesek az önök által épített lakások, ízlésesek és célszerűek az üzletek, az éttermek. További sikereket kívánok. A két nép barátságát méltatva elmondta: egy elv, a marxizmus—leninizmus vezérel bennünket, egy célért küzdünk: a szocializmusért, a kommunizmusért, a békéért. Ez és a már korábban kialakult történelmi kapcsolat köt össze bennünket. Ezért érdekli a magyar embereket: mi törté, nik a Szovjetunióban és a szovjet embereket, hogy mi történik nálunk. Hozzászólásának befejező részében sok sikert kívánt a két megye közötti barátság további erősítésében. — Éljen a népeink és pártjaink közötti barátság, azon pártok közötti barátság, amelyek bennünket a győzelemre vezetnek! — fejezte be nagy tetszéssel fogadott hozzászólását V. I. Csornij. A munkásgyűlésen szót kért K. Papp József, a Központi El. lenőrző Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. K. Papp elvtárs bevezetőül elmondta: a két nép, a nagy szovjet nép és a hozzá képest kis létszámú magyar nép testvéri barátsága mély gyökerű. A történelemben kezdődik e barátság gyökere. . Ezt a barátságot teszi egyre erősebbé, megbonthatatlanná a közös eszme, a közös cél. Hogy közösek lehessenek a céljaink, ezért sok millió szovjet ember áldozta az életét. — Négytagú a tambovi küldöttség. Most csak három tagja van jelen. R. V. Makarova nincs jelen, ö ezen a napon Debrecenbe utazott, meglátogatni a nagyapja sírját, aki ott halt hősi halált a második világháború idején. Csornij elvtárs is hősiesen küzdött a második világháborúban. Partizánparancsnok volt, kétszer kapta meg a Lenin-rendet. Ézután részletesen szólt azokról az eredményekről, amelyeket a felszabadulástól napjainkig elértünk. Elmondta: ezek az eredmények a Szovjetunió segítsége nélkül nem születhettek volna meg. Tolna megye sem fejlődhetett volna mezőgazdasági megyéből olyan megyévé, amelyben most már az ipar lett a termelés vezető ága. Együtt, egymást támogatva fejlődtünk a Szovjetunióval. A két megye azonosságáról és különbségéről szólva elmondta: a különbség csak a terület nagyságában van. Tambov megye is szegény, mezőgazdasági megye volt. Most erős ipari megye, ahol különösen gyorsan fejlődik a vegyipar, ahol ma már a repülőgéptől kezdve szinte mindent gyártanak. A mi megyénk is mezőgazdasági megye volt és most itt épül többek között az ország első atomerőműve. Eredményeink szépek eredményeink köteleznek bennünket hangoztatta K. Papp elvtárs, majd arról beszélt: népeink barátsága erős, szilárd. A jövőben arra kell törekednünk, hogy tovább fejlődjenek a' baráti, testvéri kapcsolatok. Nemcsak az országok, megyék, de a vállalatok közötti kapcsolatok is. — Építsük tovább a népeink közötti megbonthatatlan barátságot! Éljen, és erősödjék a magyar és szovjet nép barátsága! — fejezte be hozzászólását K. Papp József. A munkásgyűlés után a küldöttség tagjai megtekintették a vállalat telephelyét. SZALAI—GOTTVALD
