Tolna Megyei Népújság, 1976. június (26. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-02 / 129. szám
jogszabály okról - röviden ÖN KÉRDEZ Levélcímünk; 7101 Szekszárd, Postafiók 71. Új vízdíjátalány Idős Komónovics István, Tolna, Caray u. 8. sióm alatti olvasónk leveléből idézünk: „1967. március 8-án kötötte be a házamba a vizet a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Helyszínrajz alapján a hálózatba vízórát nem szereltek be, arra hivatkozva, hogy nincs. Azóta fizetem a negyedévi 29,90 forint átalányt. Május 11-én megjelenik a díjbeszedő és 184 forintot kért. Kérdeztem: „Egész évre?” „Nem, csak fél évre!” — volt a válasz. Kifizettem az összeget, de azóta is bánt a dolog. Kétszáz százalékos emelés havi 1300 forint nyugdíjhoz képest, amikor naponta még tíz liter vizet sem használok. A Selyemgyárból kosztolunk, hetenként csak egyszer főzünk, ketten élünk a feleségemmel. Kérem, válaszoljanak a kérdésemre.” A kérdésre a következő választ kaptuk Borbás Istvántól, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójától. — 1976. január 1-től a lakossági átalányos vízfogyasztók részére felszámítható és számlázható víz- mennyiséget a 4/1975. OVH elnöki rendelkezés 2. számú melléklete tartalmazza. Idős Kománovics István esetében két személyt és komfortos lakást vettünk figyelembe és így a rendelkezés 1/3. pontja szerint naponta 220 lit./fő a felszámítható vízmennyiség. A kiküldött számla az 1976. első félévi vízdíjat tartalmazza, melynek összege 80 köbméter vízmennyiség és 2,30 forint egységár figyelembevételével helyesen, 184 forint Természetesen a fogyasztónak jogában áll vízórát beszereltetni és akkora tényleges fogyasztást számlázzuk. Van-e lehetőség a beszámításra? Ricsovics József szakcsi olvasónk nem a maga ügyében tett fel kérdéseket, hanem választói nevében. Ő ugyanis a 43. sz. vk. tanácstagja és mint más tanácstagokhoz, hozzá is gyakran fordulnak a választópolgárok ügyes-bajos dolgaikkal. „L Kovács Sándor, 1974-ben még fizikai munkát végzett a naki Dózsa Termelőszövetkezetben. Munka közben rosszul lett, mentő szállította kórházba. A lényeg — leszázalékolták, rokkantsági nyugdíjba helyezték. A társa- dalombiztositási bizottság az akkori jogszabályoknak megfelelően nem számolta el az 1939 előtti időt. Most, az egységes társadalombiztosítási törvény szerint kérheti-e 1929 január 1-től nyugdíjévéinek beszámítását? Tájékozódtam arról, hogy a községi tanács erre vonatkozóan a hatósági bizonyítványt ki is adta, melyben hivatalosan igazolta a már említett időt.” A kérdésre Bán János, a Tolna megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője válaszolt. — L. Kovács Sándor részére az igazgatóság 1974. május 1-től állapított meg rokkantsági nyugdíjat. A megállapításkor érvényben volt jogszabályok nem adtak lehetőséget az 1939.1.1. előtti mezőgazdasági munkaviszony beszámítására, de nem adtak lehetőséget 180 nap előzetes biztosításra kötelezett munkaviszony nélkül a katonai szolgálati idő beszámítására sem. — Az 1975. évi H. T. 1975. július 1-től van hatályban. A korábban megállapított ellátásokat e törvény szerint módosítani nem lehet. Így sajnos nincs lehetőség L. Kovács Sándor szolgálati idejének beszámítására. Tartásdíj visszamenőleg Ezúttal eltekintünk a névtől és címtől. Az ügyet csak tanulságként közöljük. A levél lényege: „A kislányom már elmúlt egy éves. Több mint egy évig jártam a gyermektartásdíj után. A gyámhatóságon azt mondták: visszamenőleg a kislány születésétől megkapom a tartásdijat. Végül is bíróságra került az ügy, és ott csak hat hónapot ítéltek visszamenőleg. Arra kérek választ, hogy ez jogos-e?" Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész válasza: — Családjogi törvényünk 68. paragrafusa ekként rendelkezik: „Hat hónapnál régebbi időre tartási követelést csak akkor lehet visszamenőleg érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli.” A gyermektartás- díjat — a szülők közötti megegyezés hiányában — a bíróság, és nem a gyámhatóság állapítja meg. A kérdezőnek a tartásdíjat kezdettől fogva a bíróságtól kellett volna kérnie. Utalhatnák itt á Minisztertanács 12/1974. számú rendeletére és arra, hogy a jogszabály nem ismerése senkit nem mentesít annak következményei alól, de inkább utalok arra, hogy köztudott, miszerint ha valaki nem fizet gyermektartást, azt beperelik, márpedig perelni a bíróságon lehet Ha a kérdező úgy véli, hogy őt mulasztás nem terheli, fellebbezéssel élhet a járás- bíróság ítélete ellen. „A szakszervezet egyetértése szükséges a dolgozó a) személyi alapbérének megállapítása, b) miniszteri vagy magasabb szintű kitüntetésére vonatkozó javaslattétel, valamint jutalmazása, c) fizetett rendkívüli szabadságban vagy jutalmazásban részesítése, d) részére vállalati lakás vagy lakástámogatás, valamint szociális juttatás adása esetében. A vállalat szakszervezeti szerve ezt a jogát a szakszervezeti bizalmi útján gyakorolja” — mondja ki a Miniszter- tanács 12/1976. (V. 27.) számú rendelete, amely a Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló egyes rendelkezéseket módosítja. A háztáji gazdaságok termelésének fejlesztését szolgáló egyes intézkedésekről szól a Minisztertanács 13/1976. (V. 27.) számú rendelete, s e jogszabályban kapott felhatalmazás alapján rendelkezett — 19/1976. MÉM. szám alatt — a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a termelőszövetkezeti tagok háztáji állattartásának, valamint zöldség - és gyümölcstermelésének ösztönzéséről, mely utóbbi jogszabály szerint a termelőszövetkezettel kötött megállapodás alapján közös munkateljesítésnek kell tekinteni a szövetkezeti tagnak a háztáji gazdaságban — a rendelet mellékletében meghatározott — állatok tartására, zöldség- és gyümölcsfajták termelésére fordított munkáját Kihangsúlyozandó azonban, hogy a háztáji gazdaságban vállalt, közös munkateljesítésnek tekintett munka elvégzésére megállapodást kell kötni. A jogszabály azt is rögzíti, hogy ennek a megállapodásnak mit kell tartalmaznia. Itt jegyezzük meg mindjárt, hogy a gyermekgondozási segélyre való jogosultság szempontjából a közös munkában eltöltöttnek kell tekinteni azokat a napokat is, amelyeken a termelőszövetkezet nőtagja a háztáji gazdaságban végzett állattartási, illetőleg zöldségés gyümölcstermelési munkája alapján munkanap-jóváírásban részesült. (20/1976. MÉM. számú rendelet.) . A honvédelmi hozzájárulásról szól a pénzügyminiszter 11/1976. (V. 27.) PM. számú rendelete, amely — meghatározott esetekben — csökkenti a fizetési kötelezettség időtartamát, rendelkezik a többféle cimen jövedelemmel bírók fizetési kötelezettségéről, a hozzájárulást levonás útján fizetők esetében arról, hogy a levont hozzájárulást milyen időpontra és hová kell befizetni. Kihangsúlyozzuk a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely szerint a munkáltató a hadkötelesekről nyilvántartást köteles vezetni, s ha a nyilvántartásban szereplő hadköteles hozzájárulás fizetési kötelezettségéről annak az évnek december hó 1. napjáig, amelyben a hadköteles a 23. életévét betölti, határozatot nem kapott, a munkáltató köteles erről a pénzügyi szervet nyolc napon belül értesítem. Szeretnénk nyomatékosan felhívni a figyelmet az egészségügyi miniszter 6/1976. (V. 27.) Eü. M. számú rendeletére, amely a szabadságvesztésből szabadult személyek szociális támogatásáról szól. s amely támogatás azt a célt szolgálja, hogy elősegítse az arra rászoruló szabadult személynek a társadalomba való beilleszkedéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtését. (A hivatkozott jogszabályok a Magyar Közlöny 42. számában jelentek meg.) Indokoltnak tartjuk még felhívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő 13. számában megjelent arra a közleményre, amely a vendéglátó egységeknél végzett vizsgálatok tapasztalatairól tájékoztat, s amely szerint „a vizsgált egységek 38 százaléka nem érte el a követelmények minimum színijét sem.” „Ä vendéglátó hálózat visszatérő és megoldatlan problémája a mellékhelyiségek felszereltségének állapota és higiéniai előírásainak betartása.” DR. DEÁK KONRÂD ft TIT jogi szakosztályának alelnöke Ml VÁLASZOLUNK Telefonszámunk: 129-01, 123-61. glFT. • is. \ Annyi év alatt hányszor rakták át a kemencét a sütödében! Nem beszélve arról a néhány tégláról, amit évente kicseréltek.. Nem bírták a meleget, szétestek... Pedig a téglát agyagból égetik, akár kőnek is lehet nevezni. De minek lehet nevezni az embert? öt, az asszonyt, aki tizennyolc év alatt egyetlen napot se pihent? Most aztán ő is széthullott, darabokra tört, egész nap csak az ágyat nyomja.., Pelagejának ritkán volt látogatója. A Nagy Manyának ő maga adta ki az útját; Anyiszjával, a sógornőjével mindjárt a Pavel temetése után leszámolt: nem volt ereje többé látni őt, szégyene szemtanúját; Pjotr Ivanovics nem jött el — ez magától értetődik. Kinek kellene ö már? Egyedül Láda Vahromejeva, Alka barátnője látogatta meg ezekben a hideg őszi napokban. Beugrott. Vizet is, fát is hozott be, és elmesélte a falubeli újságokat. Bár őszintén szólva, Pelageja Ládát sem nagyon hívta. Mert mikor elment, olyan bánatos lett. Mintha a fényes nappal éjszakára váltott volna. Azért nappal Pelageja el-eltotyogott a házban. Különben nappal még feküdni is jobb volt. Napközben odakint pezsgett az élet. Hol lóháton, hol traktoron haladt el,valaki az ablak előtt, hol a szomszédasszony csörömpölt a vedreivel, amint vízért ment a kútra, hol — a legrosszabb esetben — varjú károgott — az is életjel. Éjszaka azonban, akárha a sírban feküdt volna. Ha éjszaka netán segítségért kiált — a kutya se hallja meg. Hacsak a részeg Afonyka fényszórója rá néni vetődött volna olykor a komódon álló nikkelezett szamovárokra. Afonyka, ha felönt a garatra, sehol se találja helyét. Mint valami sátán, egész éjszaka száguldozik a motorkerékpárján. Utcáról utcára, sikátorról sikátorra. Annak idején, hogy kikelt magából Pelageja, amikor Afonyka az éjszaka kellős közepén elmennydörgött az ablakuk alatt! Kí- gyót-békát kiáltott a fejére. Bezzeg most, ezeken a hosszú őszi éjszakákon, az egyetlen öröme az volt, ha az utcán megjelent a részeg motoros... November 7-én Pelageja sem jobban, sem rosz- szabbul nem érezte magát, mint előző nap. Ezen a napon mégis jóval napkelte előtt talpon volt Befűtött a kemencébe, lepényt, túrós buktát, mazsolás-húsos palacsintát sütött, halas pirogot készített, aztán felmosta a padlót, tiszta térítőt tett az asztalra, és maga is rendesen felöltözött Minden ünnepnél jobban szerette a November 7-ét Valaha egész nap, kora reggeltől kezdve vidámságtól volt hangos a házuk. Először is Pavel meg Alka készülődése a felvonulásra, az új ruha felpróbálása — az a legkedvesebb : «minden ünnepre új holmi! —, aztán tizenegytől kezdve, amikor a felvonulás az ő környékükre érkezett, jöttek a kifagyott nyulak (így nevezte el magában Pelageja a vezetőket, akik beugrottak hozzá leereszteni egy-egy kupicával, hogy felmelegedjenek): Pjotr Ivanovics, a községi tanács elnöke, a kolhozelnök... Persze, mindegyik suttyomban, óvatosan, nehogy az emberek a szájukra vegyék őket. De a házba már tréfálkozva jöttek be. Egyik úgy óbé- gatott, akár egy szerzetes, a másik mekegett, akár a kecske: „Akad-é valaki e házban, aki felmelegítené kifagyott testem-lelkem?” Pelageja egész nap az ablak előtt ült, oldalt, a függöny mögül leskelődve a falu utcájára. Ebben az évben- megint nem volt felvonulás. Három évvel ezelőtt egy diáklány belehalt az influenzába (állítólag a felvonuláson átnedvesedett a lába), és azóta nem vonulnak végig a falun a piros zászlókkal Nézte, nézte Pelageja a vígkedvű embereket meg asszonyokat — egész nap egymásnak adták a kilincset. Anyiszjánái —, felsóhajtott, sírt egy sort, és alkonyaikor, lámpát se gyújtva, ágyba feküdt De még le sem csukta a szemét — lépteket hallott a tornácon, majd csattant az ajtó retesze. Az asszony felült az ágyon. Vajon kinek jutott eszébe ma? A Nagy Manyának. Ördögi szeme felparáaslott a sötétben, a küszöbön. Pelageja csak levegő után kapkodott, nem talált szavakat: annyira kétségbeejtette a Manya mostani látogatása. Még csak ez hiányzott: előre megfontolt szándékkal ! — nam pedig csak úgy véletlenül, ilyen sértést kifundálni ! Végre összeszedte minden erejét — Eltévesztetted a házszámot? — kérdezte, nem is a saját, hanem valaki más szavaival, amelyeket még a régi társaság valamelyik tagjától hallott Aztán eszébe jutott, hogy Manyát ilyesmivel nem lehet megsérteni, mire csak úgy záporoztak a becsmérlő szavai Manya fejére: — Vagy tán el akarsz dicsekedni a krisztusi adományokkal? Az új holmiddal? Hogy megy manapság az adakozás? _A krisztusi adományok — kendőkből, törülközőkből, viseltes gúnyákból, kartondarabokból, báránybőrből, sőt, olykor néhány pénzdarabból álltak — egyszóval mindabból, amit a hívők fogadalmukhoz híven a .szentelt”, keresztekre aggattak, vagy alájuk raktak. Ezek a „szentelt” keresztek a faluvégeken még a háború alatt kezdtek megjelenni. A lehető legegyszerűbb tákolmányok. A gyalult és földbe ásott kereszt a legnagyobb ritkaság. Leginkább azt csinálják: egy vékony ezüst- vagy erdei fenyő törzsét levágják, úgy két-három méternyire a földtől, le- kopasztják, mint a tüzelőnek szánt rönköket, aztán belevernek egy keresztfát — egy gallyat, isten tudja, miért, a tövébe dobálnak néhány kődarabot — és kész a kereszt, amely valamiféle kereszténység előtti, pogány totemre emlékeztet. (Folytatjuk.) * \ I
