Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

I NDK - PANORÁMA A tudomány - „felgyorsítja’* a termelést Az NDK népgazdasága olyan Íejlődési szakaszhoz érkezett, amikor a termelés fejlesztésé­nek fő forrása a tudományos- technikai haladás. A tudományos-technika! erőforrás igen. jelentős. Az el­múlt 10 évben megkettőződött a tudományos kutatómunkát végzők száma: jelenleg 155 ezren működnek ezen terüle­ten, közülük 80 ezren főisko­lai vagy magasabb szakképe­sítéssel rendelkeznek. A tudo­mányos dolgozók 90 százaléka alkalmazott kutatással foglal­kozik az ipar és mezőgazdaság területén. Kisebb részük az akadémiai intézetekben, főis­kolákon, egyetemeken dolgo­zik. Az NDK tudományos cé­lokra nagy összegeket fordít: 1965-ben 1,8 milliárd, 1975-ben pedig már 5,8 milliárd márkát költöttek kutatásra. Az alkalmazott kutatásban dolgozók eredményeinek is kö­szönhető. hogy az 1965—75 kö­zötti időszakban a termelés fejlődése 45-ször gyorsabb volt, mint a munkáslétszám-növe- kedés. A termelékenység ilyen gyors növekedése következté­ben ugyanebben az időszak­ban a nemzeti jövedelem ug­rásszerűen megnőtt A tudomány és a gyakorlat szoros kapcsolatát bizonyítja az NDK akadémiai liÿtatpinté- zeteinek új növényfajták ne­mesítésére, könnyű, korszerű textíliák ' kikísérletezésére, nagy hatóképességú mosósze­rek előállítására, új gyógyszer- készítményekre vonatkozó eredményei. 1971-ben például tíz új gabonafajtát, öt búr-. gonyafajtát, H zöldség­főzelékfélét nemesítettek és adtak át termesztésre. Az új nagyüzemi állattenyésztési módszerek kidolgozása mellett új állatgyógyászati szereket fejlesztettek ki, így például a Turimycin nevű antibiotiku­mot. Az NDK kutatóintézetei,-csoportjai a többi szocialista országgal, többek között Ma­gyarországgal js együttműköd­ve a rákkutatás, az idegrend­szerkutatás több fontos fel­adatát végzik. Érkeznek a bútorszállítók... Az NDK fővárosa eddigi legnagyobb új lakótelepének építkezéseit 1972-ben kezdték el. a csaknem másfél négy­zetkilométeres területen 1978- ban 50 000 ember lakik majd, s már jelenleg is mintegy 25 000-ren mondhatják magu­kat az új telep valamelyik la­kása boldog tulajdonosának. Napról napra egyre több bú- torszállító kocsi érkezik a te­lepre. Az építkezést nagyszabású pályázati felhívás előzte meg, mert bár a tervezők rendel­keztek lakótelepi tapasztala­tokkal, nem akartak semmi­lyen hibát elkövetni. Például azt, hogy a szociális létesítmé­nyek nem egyforma ütemben épüljenek a lakóházakkal. A terv, melyet végül is elfogad­tak, megfelel a legmodernebb lakótelepekkel szemben tá­masztott növekvő igényeknek.« A lakótelepen különböző építési típusok szoros egysé­get képeznek, öt-, tizenegy, ti­zennyolc és huszonegy emele­tes házak adják meg a telep változatosságában is harmoni­kus képét. Az előregyártott elemekből készült házaknál nagy szerepe van a színeknek is; itt a lakóházak, csecsemő- otthonok, óvodák és iskolák ragyogó fehér, narancssárga, kék és piros színekben pom­páznak. A lakók számára négy vá­sárcsarnok áll majd rendelke­zésre, ezekben nemcsak élel­miszert, hanem iparcikkeket is árulnak. Számtalan iskola is lesz, továbbá csecsemőottho­nok és óvodák. Az idősek szá­mára két napköziotthont ter­veznek, s lesz egy nagy egész­ségügyi központ is, amelyben — elkészülte után — 25 orvosi és 15 fogorvosi rendelőt nyit­nak. Nem felejtették ki a pi­henőkörzetet sem, itt vendég­lők, parkok, tavak, uszodák, kis és nagy sportlétesítmények várják a lakókat. Gyermeksport az NDK-ban A fiatal generáció sportja, testkultúrája közügy a Német Demokratikus Köztársaság­ban. Az állami szerveket, az üzemek, intézmények veze­tőit, a termelőszövetkezetek vezetőségét törvény kötelezi arra, hogy e tevékenység elő­mozdítását terveikbe foglalják bele, s azok teljesítéséről évente számot adjanak. Az ifjúsági sport fejleszté­sét célzó terveket az ifjúság bevonásával készítik. Kétévenként megrendezik — 1966 óta — a gyermekek és fiatalok szpartakiádját. A fel­készülés az iskolákban kez­dődik, majd a járási találko­zókon folytatódik, amelyeken — a járás nagyságától függő­en —» egy-háromezer 6—18 éves korú gyermek, illetve if­jú vesz részt. 1965 óta téli sportszpartakiádokat is ren­deznek. A járási versenyek után megyei szpartakiádokon mérik össze erejüket a legjob­bak. Ezt követően az országos gyermek- és ifjúsági szparta- kiádon — amely a sportután­pótlás seregszemléje is — 19 nyári sportágban körülbelül 10 000, téli sportokban körül­belül ezer fiatal mérkőzik. Az ifjúsági sport tömegsport-jel­legét jól mutatja a következő szám: minden negyedik gyer­mek és minden harmadik ifjú tagja az NDK szocialista sport- szervezetének, a DTSB-nek. Az iskolákban tízezer jól képzett sportoktató vezeti a kötelező tornaórákat. Az első három osztályban heti két, a ne­gyedik—hatodikban heti három, még a hetedik—tizenkettedik osztályban ismét heti két óra a sportfoglalkozás. Nagy súlyt helyeznek az úszás oktatására: 1974-ben a tizenkettedik osz­tályt végzett tanulók 99 száza­léka tudott úszni. A tanrend szerinti oktatás mellett másfél millió diák versenyez az is­kolai és a DTSB-sportegyesü- letekben. A szakmunkásképző iskolákban is heti két ora a kötelező sportoktatás. Az állam nagy összegeket áldoz a sportra, ezen belül a fiatalok sportjára. 1974-ben például 310 millió márkát töltöttek sportpályák és üdülő­helyek fenntartására. Az NDK tengerhajózása Az NDK kereskedelmi flot­tája 1952-ben még egyetlen hajóból állt, 1974-re már 194 hajó teljesített szolgálatot és a kezdeti 917 helyett 1152 286 bruttóregiszter tonna árut szállított. Az ország ezzel a teljesítménnyel jelenleg a harmincadik helyen áll a vi­lág hajózóországai között. A 194 hajó közül 138 darabárut- szállító, 12 konténerhajó, 6 gyümölcs- és hűtőhajó, 16 spe­d»lÖ tómegáru-száiítíó, ít tankhajó, 3 érc- és olajszállító különleges tengeri jármű. Az utóbbi tíz évben az NDK a hajózási útvonalakat is ki­terjesztette, bővítette. Szovjet; lengyel, NDK együttműködés­sel bonyolítják le a nyugat­afrikai és dél-amerikai hajó- úton, lengyel—NDK együttmű­ködéssel a kelet-afrikai útvo­nalon a szolgálatot, a KGST keretében az NDK ke­reskedelmi flottája például Rostock és Riga között végez rendszeres szállításokat. Régi partnere az NDK-nak e tekin­tetben Finnország. 1963 óta 12 —14 hajó közlekedik Rostock és London között is. Eljutnak az NDK hajói Egyiptomba, a Közel-Kelet országaiba, Indiá­ba, Kubába, Mexikóba, Irak­ba, Iránba stb. 1971 óta mű­ködik a „Barátság-vonal” az NDK és Vietnam között. 1971-ben Budapesten tenger- hajózási egyezményt kötött az NDK, Csehszlovákia, Bul­gária, Lengyelország, Romá­nia, Magyarország és a Szov­jetunió, a kereskedelmi flot­ták és kikötők jobb hasznosí­tására, a műszaki-tudományos együttműködés, tapasztalat- csere kiszélesítésére. Ennek eredményei máris jelentősek. A hajóállomány növelésével,' a nemzetközi kapcsolatok bő­vülésével egy időben fejlődnek az NDK tengeri kikötői: Ros­tock, Wismar, Stralsund. Kö­zülük a legnagyobb, a legfor­galmasabb Rœtock, amely az ország tengerhajózási tevé­kenységének 80 százalékát bo­nyolítja le; 33 kikötőhelye van, 70 nagy teljesítményű — kö­zöttük több 100 tonnás — da­ruval mozgatják a ki. és be­rakandó árut; a raktározás cél­jait 90 ezer négyzetméter fe­dett és 200 ezer négyzetméter szabad raktárterület szolgálja. Egyetlen esztendőben — 1973- ban — háromezer hajót indí­tottak innen útnak. A további fejlődést a szocia­lista országokkal váló gyümöl­csöző együttműködés biztosít­ja. E téren a Szovjetunión kí­vül Lengyelországgal és Cseh­szlovákiával a legélénkebb az NDK kooperációja. Hol esett fogságba Béri Balogh Ádám? A történeti irodalomban két feldolgozás foglalkozik Béri Balogh Adómmal részletesen. Az egyik Bodnár István „Béri Balogh Ádám, a vértanúhalált halt kuruc brigadéros” című munka, a másik Tpth Gyula „Balogh Ádám kuruc brigadé­ros” című monográfiája. Leg­újabban Bánkuti Imre „Tolna megye a Rákóczi-szabadság- harcban” című tanulmányában dolgozta fel a kuruc világ du­nántúli eseményeit. Az emlí­tett munkák egyértelműen az mellett foglalnak állást, hogy Béri Balogh Ádám Szekszárd- nál esett fogságba. A legutóbb, Rákóczi születésének 300. év­fordulójára megjelerüetett Kö- peczi Béla—R. Várkonyi Ág­nes „II. Rákóczi Ferenc” cí­mű monográfia szerint is Ba­logh Ádámot Szekszárdnái fogták el. A Tolna megyei Le­véltárban sajnos erről semmi­lyen iratanyagot nem őfzünk. Ismereteink szerint Béri Ba­logh Ádám utolsó harcáról és fogságba eséséről egyetlen le­írás maradt fenn, Petrasch ez­redes, mohácsi császári pa­rancsnok hadijelentése. Ezt a következőkben ismertetni fog­juk. Meg kell említenünk, hogy a néphagyomány is — melyet részben Thaly Kálmán gyűjtött össze — egyértelmű­en Szekszárdhoz köti a legen­dás hírű kuruc brigadéros el­fogását. A felsorolt munkák alapján idézzük fel Béri Ba­logh Ádám fogságba esésének történetét, .... Tolna megye a Rákóczi-sza- badságharc idején földrajzi fekvése miatt kulcshelyzetben volt. Jelentős dunai átkelőhe­lyek voltak itt, és Simontor- ysdftfijin.t Dunaföldvár olyan erődítésnek számított, ahol a kuruc csapatok biztos támaszt kaptak. 1709. augusz­tus 28-án azonban Simontor- nya is a császári csapatok ke­zébe került, és ezzel a dunán­túli szervezett kuruc ellenál­lásnak vége szakadt. Rákóczi — habár már előbb is tervezte — csak 1710 júliu­sában indított újabb csapato­kat át a Dunántúlra. Emlék­irataiban azt írta, hogy „ezen expeditiot előrelátó és elszánt emberekre” akarta bízni. A fó- vezéri tisztet Palocsay György generális főstrázsamester kap­ta, aki az előhaddal 1710. jú­lius 14-én kelt át a Dunán. A főerők, Béri Balogh Ádám bri- gadérossai — aki Tolna me­gyei földbirtokos volt — kel­tek át pár nappal később. A helyzet azonban nem úgy ala­kult. ahogy Rákóczi és vezér­kara tervezte. A Dunántúl megmaradt né­pe belefáradt a hosszú évekig tartó harcokba, az állandó rek- virálásokba, pusztításokba. Sót 170S őszén ezen a vidéken is megjelent a pestis. Igen jel­lemző Tolna vármegye tiszt­viselőinek 1710. május 26-án Nádasdy Ferenc császári tá­bornokhoz írt levele a megye állapotáról: „Éppenséggel az egész Tolna vármegye mostan nem több, hanem huszonegy nyomorult falubul álló, annak is Ötét nem a Nemes Várme­gye, hanem a pestis bírja.” A labanc parancsnokok szigo­rú rendeleteket hoztak, mert aki a kurucoknak segített, an­nak akasztófa járt. Megkezd­ték a népösszeírást, és még azt is szántba vették, hpgv kinek van fegyvere; nehogy valaki kuruc harcost tudjon elrejte­ni. Az összeírásért a falvak elöljáróinak kellett kezességet vállalni. A kurucok látták, hogy a dunántúli nép kifáradt. Béri Balogh Ádám a következőket írta Rákóczinak: „Az magunk földjét nem úgy találtuk, az mint reménlettük vala, mert az ellenség megszaporodván hí- 1 rünkre”. Nem is ez volt a legfőbb baj Balogh Ádám sze­rint, hanem, hogy „ez földnek lakói sem hajúinak úgy mint az előtt, gondulván csak por­tyaképpen jöttünk légyen él- tál, az kiket hajthatunk is, az­zal mentik magukat, hogy semmi erőt nem látnak”. Ezért kéri Rákóczit, hogy küldjön még át embereket a Dunántúl­ra. A fejedelem azonban nem tudott több katonát küldeni. Ennek ellenére Palocsay és Béri Balogh csapatai kezdet­ben igen jelentős sikereket ér­tek el. Őszre viszont megvál­tozott a helyzet. A kurucok az utánpótlás hiánya miatt re­ménytelennek látták a további harcot, ezért nagyrészt szét­széledtek. Palocsay szeptem­berben megbetegedett, és át­kelt a Dunán az Alföldre. Így Balogh Ádám a maradék se­reggel magára maradt. Mivel utánpótlásra nem volt remé­nye, ő is vissza akart térni Rákóczi közvetlen közelébe. Az átkelést Mohács alatt akar­ta végrehajtani a megmaradt csapatokkal. Petrasch ezredes 1710. októ­ber 28-án reggel Tolnán kapta a hírt, hogy néhány kuruc egé­szen az újpalánki hídig me­1 részkedett, és Szekszárd felé ment tovább. Előtte már egy órával néhány paraszt jelen­tette neki: Balogh Ádám öt­száz lovasa falujában. Faddon van. Erre Petrasch megparan­csolta Secula ezredesnek, hogy 120 válogatott lovassal üljön nyeregbe, és induljon az új­palánki híd felé. Hátvédnek még 100 hajdút rendelt utá­nuk. Petrasch a szárazföldön akart megütközni a kurucok- kal. Rákóczi katonái viszont egyelőre behúzódtak jobbkéz felől a hegyek közé, és eltűn­tek a császáriak szeme elől. A lesre kiküldött kurucok ész­revették a labancok közeledé­sét. Rövid mérlegelés után a támadás mellett döntöttek. A harc olyan heves volt, hogy szorosan összegabalyodtak, és a karabélyuk agyával ütötték egymást. Magát Petrasch ezre­dest is lerántották a láváról, az odaérkező Secula pedig megsebesült. Többen kiáltoz­tak. hogy már jön a felmentő csapat, erre a kurucok hátrálni kezdtek. Petrasch jelentése szerint a kurucokat „a szőlők­be ugrasztották, s mikor az előcsapatok megérkeztek 20 mérföldnyire üldözték. Végre egy árokhoz értek, annak túl­oldalára menekültek. Balogh Ádám személyesen igyekezett embereit új támadásra bátorí­tani, de az árokból, ahová ug­rasztották, nem tudott kievic- kélni. A rácok már készen vol­tak reá. hogy fejét veszik, de mikor a sebesült Secula ezre­des odaért, megkegyelmezett neki.” Thalv Kálmán kutatásai alapján így írta le az esetet; ... -viiÉÉlfU. Balogh Ádám Bonyhád felől jött 140—150 főnyi sereggel a Bátaszék feletti hegyekre. Amikor meglátta a Szekcső fe­lől közeledő rácokat, lecsapott rájuk. Ez körülbelül a Báta­szék—Pécs között vasútvonal feletti hegyeknél lehetett, ami megfelel az ezredes jelentésé­nek, hogy 20 mérföldnyire ül­dözték a menekülő kurucokat. Egészen addig, amíg a szek­szárdi határban Balogh Ádám Murza lova a csatári toroknál a megáradt Cinka patak iszap­jában összerogyott, s maga alá temette gazdáját Petrasch azon nyomban val- latóra fogta Balogh Ádámot. aki büszkén vallotta, hogy „fogságában is Rákócziért akar élni és meghalni”. Kegyelmet nem kért, és várta a császári haditörvényszék döntését. Elő­ször Eszékre vitték, majd Bu­dára. A haditörvényszék pal­los általi halálra ítélte. 1711. február 6-án az ítéletet végre­hajtották. Ha letette volna a hüségesküt a császárnak, akkor kegyelmet kapott volna. De ő. mint fogsága alatt mondta: Inkább akar Rákóczinál disz­nópásztor, mint a császárnál magas hivatalnok lenni”. Azon a helyen, ahol fogság­ba esett, ma emléktábla áll, amelyet Augusz Imre 1875-ben készíttetett. Az emléktáblán a következő felirat van: „Ezen a helyen fogatott el 1710-ben Bé­ri Balogh Ádám. II. Rákóczi Ferenc dandárnoka, ki hős tu­lajdonságait a hon és szabad­ság szent szeretetével egyesíti, s elvhűségéért kegyetlen vér- tanúságot szenvedett, örökös tisztelet emlékénekt A haza minden előtt!" Dr. Kisasszondy Éva X

Next

/
Thumbnails
Contents