Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

Kádár János felszólalása f {Folytatás az Ï. oldalról;)' módja van rá, igyekszik aka­dályozni a népek szabadságtö­rekvéseit A történelem me­netét azonban nem lehet visz- szafordítani. Nagyszerű példá­ja ennek a vietnami nép bősi küzdelme és történelmi jelen­tőségű győzelme, továbbá Laosz, Kambodzsa ég Angola népének győzelme, önmaguk­ban is óriási jelentőségűek, de egyben korszakjelzők is ezek a győzelmek. Emlékeztetnek ar­ra, hogy a nemzetközi kom­munista ég munkásmozgalom 1957-es, majd l960-as és 1969- es moszkvai nagy értekezlete is egyszerű, de hatalmas erejű igazságot mondott ki. Azt hogy az imperializmus a vi­lág sorsát többé nem intézheti kénye-kedve szerint. Az embe_ riség jövendőjének, sorsának mindinkább meghatározó té­nyezője a szocializmusért, a társadalmi fejlődésért, a nem­zeti szabadságért és a békéért harcolók ereje, a társadalmi haladás útján nagy léptekkel megy előre az emberiség. Rövidesen 60 esztendeje lesz annak, hogy megszületett a vi­lág első szocialista állama, a Szovjetunió, ismeretes, hogy e csaknem hat évtized alatt a szovjet nép, lenini pártja veze. tésével, hallatlanul nagy ne­hézségeket küzdött le és bebi­zonyította, hogy nem lehet megállítani azon az úton, amelyen Lenin iránymutatása szerint elindult a szovjet nép minden nehézséget és aka­dályt leküzdve megvédte ha­záját az agresszorral szemben, újjáépítette országát, begyó­gyította a háborús pusztítások sebeit és új, nagy lendülettel folytatja kommunista építő­munkáját A szocializmus világrend- szerré vált.'A szocialista or­szágok népei következetesen haladnak a szocialista társa-' dalom építésének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szo­cialista társadalom építésén. A kapitalista világ kizsákmá- myoltjai, ott élő osztálytestvé­reink is nagy erővel, kitartóan harcolnak emberi jogaikért, létbiztonságukért, a kapitaliz­mus súlyos krízisben van. A gazdasági válság olyan formá­ban jelentkezik, amivel ko­rábban nem számoltak. S a kapitalizmus politikai válság­ban is van, ezt bizonyítja, hogy a leghatalmasabb és a legerősebb tőkés országok is szinte lázas betegek. Az imperializmus elnyomása alól felszabadult egykori gyar­mati népek is a társadalmi ha­ladás útját keresik. Mind több ország nyilvánítja ki, hogy nem akar kapitalista úton járni, s mind több hangoztatja a — saját értelemzése szerinti — szocialista fejlődés igényét. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszi­lárdításáért, a különböző tár­sadalmi rendszerek közötti bé­kés egymás mellett élés gya­korlati alkalmazásáért, a nem­zetek szabadságáért és a tár­sadalmi haladásért folytatott küzdelemben nagy lépéssel kö­zelített fő harci céljaihoz. Ingyen semmit sem kaptunk, mindenért keményen kellett dolgozni, küzdeni, s minden területen csak az agresszív erőkkel, az imperializmussal folytatott harcban törhettünk előre. Nagy igazság, hogy az im­perializmus természete nem változik, amíg létezik, impe­rializmus marad. Történelmi­leg azonban új helyzet, hogy az imperializmus lehetőségei korlátozottak, befolyási öveze­te összeszűkült. Ez azonban semmivel sem csökkenti harci kedvét. Európában még jelen­leg is van egy onszág, Spanyol- ország, ahol ugyan megrendült, de még él a fasiszta rendszer. Latin-Amerika számos orszá­gában a monorpoítőkés, impe­rialista körök az urak, ők bir­tokolják a hatalmat és ke­gyetlen elnyomó, fasiszta rend­szerrel szállnak szembe a nem­zeti, a társadalmi törekvések­kel. Klasszikus, az egész an. eriségnek szemet szúró, min­Keleten is mindent megpróbál, hogy ne érvényesüljön az igaz­ság, s hogy visszaszerezze és fenntartsa befolyását ebben a térségben. Harcban értük el tehát mindazt, amit eddig elértünk és harc árán fogunk a továb­biakban js előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjúság, ha a jövőre gondol. A feltételek ugyan javultak, könnyebbek, de harc nélkül nem juthatunk előbbre. A világ arculatához termé­szetesen sok vonás hozzátar­tozik. Megítélésével majdnem úgy vagyunk, mint minden­napi életünkkel: ha a szép számmal meglévő napi prob­lémákat és gondokat nézzük, más képet kapunk, mint ak­kor, ha megfelelő alkalommal — és ez a kongresszus ilyen alkalom — egy pillantást ve­tünk az alapvető dolgokra, azokra a tendenciákra és irányzatokra, amelyek a fejlő­dés útját mutatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A haladó erők azért harcolnak, hogy az emberiség sorsa jobbá váljék. A jelenleg még ellentétes viszonyokat tükröző világ a ma ifjúságának öröksége. De a világ nagyot változott. Már nem olyan, mint 30, 50 vagy 70 esztendővel ez- ezelőtt volt. Ennek a világnak vannak nagy, nehéz küzde­lemben szerzett, értékes vív­mányai. Ez a mai fiatal nem­zedék öröksége, amelyet a vi­lág haladó ifjúságának köte­lessége megőrizni és tovább gyarapítani ! A KISZ IX. kongresszusa méltó tisztelettel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fö­lött aratott győzelem napjáról. Önök — szerencsére — felnőtt­ként nem élték át a második világháborút. Mi azonban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a képet, amely elénk tárult a második világháború kitörését követő időszakban, 1939. szep­tember elseje, majd 1941 jú­niusa után. Bizony, rettenetes világ volt az! Erő. meggyőző­dés és szilárd jellem kellett akkor ahhoz, hogy bízhasson az ember a jövőben. Az ellen­ség hatalmas volt és legyőzhe- tetlennek látszott. Ne higgyék, hogy valami veteránlegenda az, hogy a Hitle^-fasizmus, mint rendszer, szövetségeseivel, a reakciós erőkkel együtt a szó szoros értelmében egy új kö­zépkor, új barbárság korsza­kával fenyegette Európát és az egész világot. A világhódító útra indult fa­sizmus soha többé nem jön Pártunk, kormányunk vilá­gos és következetes külpoliti­kát folytat. Tudják ezt bará­taink, ellenfeleink és ellensé­geink is. Kommunista és mun­káselveinkből, a magyar nép érdekeiből kiindulva formál­juk, képviseljük külpolitikán­kat. Együtthaladunk a. Szovjet­unióval. szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival; gazdasági tevékenységünkben a KGST-országokkal, s teljes és meggyőződéses hívei va­gyunk a világ jelenleg létező három nagy forradalmi áram­lata. a szocializmust építő né­pek, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom és a nem­zeti szabadságharc erői szoros együttműködésének. Ez a há­rom forradalmi erő együtt tá­mogatja valamennyi békesze­den tisztességes embert felhá­borító példa volt erre a chilei fasiszta puccs, s az a kegyet­len terror és elnyomás, amely­ben ma is része van a chilei népnek, ottani testvéreinknek és elvtársainknak. már vissza. Fasiszta törekvések még fognak jelentkezni; a mo­nopoltőke és a burzsoázia — ha bajban van —, semmilyen eszköztől nem riad vissza. De a fasiszta világhatalom és rendszer, mint olyan, a máso­dik világháború tüzében el­égett és megsemmisült. Meg­mentették tőle az emberiséget azok, akik szembeszálltak ere­jével. A Hitler-fasizmust és szövetségeseit az antifasiszta koalíció egyesült erői győzték le. Ehhez a győzelemhez hoz­zájárultak minden nép legön- tudatosabb fiai, akik nem nyu­godtak bele a fasiszta meg­szállásba, a barbárság új kor­szakába. Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a Hitler-fasizmus megsemmisí­tésében a döntő szerepet Lenin országa, a Szovjetunió töltötte be. Tisztelettel és hálával em­lékezünk a harcra, amelyet a szovjet emberek — joggal — Nagy Honvédő Háborúnak ne­veznek. Megvédték hazájukat, s ez a győzelmük világtörté­nelmi jelentőségű. Büszkék va­gyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szétzúzta a fasiszta agresszort, ma is a népek békéjének legfőbb őre és oltalmazója. A világban tehát, amelyet a most felnövő ifjúság örököl elődeitől, a szocializmus vi­lágrendszerré vált, a gyarmati rendszer széthullott, az impe­rializmus lehetőségei korláto­zottak és végre eljutott az em­beriség oda, hogy egy új világ­háború megakadályozása reá­lis lehetőséggé vált. A fejlődés objektív törvényei hatnak, ér­vényesülnek. Adottak a felté­telei annak, hogy a nemzetek és a népek szabadok legyenek, s az elnyomottak és kizsákmá­nyoltak felemelhessék fejüket, megszabadulhassanak bilin­cseiktől. Klasszikusaink azon­ban megtanítottak bennünket arra is, hogy a szubjektív té­nyezőknek nem kis szerepük van a jövő alakulásában. A történelmet emberek csinálják — adott lehetőségek és felté­telek között. Mi, marxisták, hozzá szoktuk tenni, hogy a néptömegek — s ezek része­ként a ma fiataljai is —* csi­nálják a történelmet. Európában 31 éve béke van, s hogy a második világháború után született ifjú nemzedék soha meg ne ismerje a hábo­rút, az a tetteken, a munkán, a harcon és az állhatatottságon múlik. Jómagam optimista va­gyok, teljes bizalommal tekin­tek ifjúságunk és az emberi­ség jövője elé. rető ember küzdelmét a tartós és igazságos békéért. Töretle­nül és teljes mértékben szoli­dárisak vagyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért harcoló népekkel. A Magyar Népköztársaság mindent megtesz a békéért és a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett éléséért. Hajlandók va­gyunk az együttműködésre a kapitalista világ minden reá­lisan és józanul gondolkozó emberével, akit a valóság meggyőzött arról, hogy az em­beriségnek nincs más válasz­tási lehetősége; vagy az atom­háború szakadékéba zuhan, vagy megtanulja és gyakorolja a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élését. gyümölcsöző együttműködését. Pártunknak ez a külpoliti­kai alapállása, kormányunk ezt a külpolitikát folytatja és realizálja. Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban eliga­zodni. s megismerkedni tör­ténelmünkkel, keserűen álla­Aki azonban társadalmi kér­désekkel foglalkozik és némi­képp eligazodik az ideológiá­ban, a politikában, az tudja; népünk tragédiáinak fő oka mindig az volt, hogy sohasem kedveztek a külső körülmé­nyek és a haladás élére álló legjobbakat, az igaz ügy kép­viselőit mindig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralkodó osztályai, amelyek a múlthoz kötötték az ország szekerét. Most viszont a jö­vendővel kötöttünk szerződést és nem a múlttal! A haladás útján járó országok közé tar­tozunk, nagy szövetségeseink vannak, munkánkhoz, har­cunkhoz kedvezőek a feltéte­lek, jövőnk biztosított. A nemzetközi munkát, kül­politikái tevékenységünket il­letően tehát elmondhatjuk, hogy ma a világ haladó erői szemében a Magyar Szocialista Munkáspártnak. a Magyar Népköztársaságnak, a szocia­lizmust építő magyar népnek van becsülete. Azt kérem a KlSZ-től, a magyar ifjúságtól, hogy értékelje, óvja és gyara­pítsa tovább ezt a megbecsü­lést, amelyet csair tisztességes, az egész emberiség érdekeivel egybeeső politikával vívhat­tunk ki. Ifjúságunk, miként eddig, a jövőben is ebben a szellemben hallassa szavát a Önökön és a világ egész ha­ladó ifjúságán is múlik, hogy az emberiség belátható időn beiül ebbe az új szakaszba lépjen, és hogy a világon a szabadság, a szocializmus, a béke győzzön. Előre hát, fia­talok! Az MSZMP XI. kongresszu­sa felmérte az ország helyze­tét, megszabta a közvetlen ten­nivalókat és világos távlatokat mutatott mindnyájunk számá­ra. Eredményesen befejeztük a iV. ötéves tervet, és — mint a Központi Bizottság legutób­bi ülésén megállapította — megfelelően kezdtük az V. öt­éves tervet: az év első hátrom hónapjában teljesítettük az 1976. évi népgazdasági terv időarányos részét. Az ország politikai helyzete jó. Sokféleképpen bizonyítha­tó, hogy népünk óriási több­sége egyetért a párt politiká­jával, s a fejlett szocialista társadalom építése valóban nemzeti programmá vált. Elég, ha arra utalunk, hogy a kong­resszust követően az ország­gyűlési választásokon az or­szág lakossága szinte egyhan­gúlag tett hitet politikánk mellett, s az azt követő hét­köznapokon tetteivel támo­gatta és támogatja ezt a poli­Hatékony és jó A XI. kongresszus, majd a párt Központi Bizottsága is­mét felhívta,a figyelmet arra, hogy mindenütt és minden te­kintetben dolgozzunk hatéko­nyabban, javítsuk munkánk minőségét. A hatékony és jó minőségű munka további fej­lődésünk kulcskérdése az élet, a gazdasági és a kulturális épí­tés minden területén. Ha pél­dául a népgazdaságban az ösz- szes rendelkezésre álló ter­melő kapacitást a lehető leg­jobban hasznosítanánk, óriási megtakarításokat érhetnénk el a beruházásokban. Azt hiszem, mindenki megérti, hogy ami­kor a legkorszerűbb ipari be­pítja meg, hogy a magyar tös* ténelem tele van vereségek-* kel. Elbukott a Rákóczi-sza- badságharc; leverték az 1848—> 49-es szabadságharcot és pol­gári forradalmat, az 1919-es Tanácsköztársaságot. Egy-egy eszmélő középiskolás diák né­ha fel js kiált: mikor győzünk már egyszer? nemzetközi kérdésekben. Kép* viselje bátran, önérzetesen és? töretlenül a békés egymás mellett élés politikáját, inter­nacionalizmusunkat. megbont-' hatatlan szolidaritásunkat a világ haladó erőivel. Ennek adjanak hangot itthon, a min­dennapi munkában és az ün­nepélyes eseményeken, s a ne.nzetközi fórumokon is, így a közelgő varsói európai ifjú­sági és diáktalálkozón, majd a havannai világifjúsági talál­kozón is. Olyan tiszta és be­csületes hangon beszéljenek ezekről a kérdésekről, mint pártunk, kormányunk teszi ; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, amelyet hazánk ma képvisel. Akkor to­vábbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe te^ kint, legyen bátor! Fiatal ko­runkban reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal elmondhatjuk — bár jóslással nem foglalko­zunk —. hogy jóra fordul az egész emberiség sorsa., A világ helyzetét, a ténylegés erő­viszonyokat tekintve úgy lát­juk, közeledik az az idő, ami­kor — amint klasszikusaink megfogalmazták — az emberi­ség a szükségszerűség korsza­kából a szabadság korszakába léphet. tikát. Es sorolhatnánk a pél­dákat; néhány nappal ezelőtt a május 1-i ünnepségek szin­tén bizonyították népünk egy­ségét, azt, hogy népünk saját programjának vallja, szavak­kal és tettekkel egyaránt tá­mogatja a szocializmus építé­sét. Természetesen a nép támo­gatásáért, a mind jobban iz­mosodó szocialista nemzeti egységért a pártnak és — a maga területén — az ifjúsági szövetségnek is mindennap be. csülettel meg kell dolgoznia. De jelenünk biztató, a hangu­lat jó, a munka politikai fel­tételei kedvezőek. Távlati programunk is egyetértésre és támogatásra talált, és tapaszta­lataink alapján teljes joggal mondhatjuk, hogy a párt a programnyilatkozatában fog. laltakat meg tudja és meg is fogja valósítani. Mindezzel korántsem aka­rom azt mondani, hogy nin­csenek problémáink. Ünnepi alkalmakkor, — amilyen a KISZ kongresszusa is —, jó, ha számot vetünk a munka ered­ményeivel, de hétköznap első­sorban a gondokkal kell tö­rődnünk, hogy még gyorsab­ban haladhassunk. minőségű munka rendezések csak napi 1,2 mű­szakban dolgoznak, akkor szinte bűn nehezen előteremt­hető összegekkel bővíteni azt a kapacitást, amit még ki sem használunk. Mint köztudott, nálunk sza­bad munkaerő gyakorlatilag nincs, nem is lesz. A meglevő munkaerővel kell intenzíveb­ben, jobban és főleg ésszerűb­ben gazdálkodnunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogy térjünk vissza a verejtékezés­re, a „kenyérgőzzel” való mun­kára. A hatékonyabb munka­erő-gazdálkodás nem ezt je­(Folytatás a 3. oldalon). A mai fiatal nemzedék öröksége Az imperializmus a Közel­Külpolitikánk világos és következetes A jövendővel kötöttünk szerződést Az ország politikai helyzete jó !

Next

/
Thumbnails
Contents