Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-09 / 109. szám
2000 MEGAWATT SZÜLETÉSE Gottvald Károly képei Riportlcépek 2000 megawatt születéséről — a kiállítás elme, amelyet Gottvald Károly, a Tolna megyei Népújság fotóriportere állított össze, saját munkáiból. Izgalmasan szép feladatra vállalkozott, A riport — szakmánk egyik legnehezebb, éppen ezért talán legszebb műfaja — a szó eredeti értelmében színes hírlapi tudósítás, beszámoló valamely napi érdekű eseményről. Kevesen vannak, akik ezt mesterfokon tudják művelni, hiszen a pillanatot úgy kell megragadni, hogy az minden jellemzőt sűrítsen, légkört sugalljon és közvetítsen. Úgy kell megragadni, hogy az, akinek szól, aki az újságot a kezében tartja, abban — a talán soha nem látott — környezetben érezze magát, ahol a riport készült. Több, sokkal több ez, mint szolgai ábrázolás. Alkotásba valóság újjáteremtése, amire csak azok képesek, akik mesterei a szakmának, akikben éppen ezért már kifejlődött az a képesség, amely képpé teszi a közlés anyagát Eseményt kell rögzíteni úgy, hogy az a valós élet dialektikáját ábrázolja, pedig a pillanat megragadása a metafizikára csábítja a riportert Az életet a maga valóságában kell visszaadni. A hozzá nem értő, vagy a szakmát nem kellően ismerő számára nehezítő körülmény, hogy mozdulatlan képen az állandó mozgásban lévő világ egy részét úgy kell tükrözni, hogy kifejezze a világ elidegeníthetetlen tulajdonságát, az állandó változást Gottvald Károly képei egy óriás születésének első pillanatait idézik. A kiállítás anyagának már a válogatása sem volt csekély feladat, hisz annak az erőműnek a születéséről készített több száz képéből kellett a legjellemzőbbeket kiemelni, amelynek szinte minden kapavágását, minden csavarillesztését számon tartja az ország közvéleménye. Csak az képes erre, aki maga is krónikásnak szegődött e munkához, aki ismeri az építés, az építők életét. Csak így lehetett elérni, hogy egy kamarakiállítás szűk terjedelmében — harminc képben — idézze vissza a pillanatok tovaröppent emlékeit. Számos riport részei alkotják az új, az előzőeknél magasabb színvonalú anyagot, hogy most a legértőbb zsűri elé állva^ azok elé kerüljön, akiket a képek ábrázolnak. Jövőre lesz tíz éve, hogy a kiállító riporter először nyert országos versenyen díjat. Azóta már több elismerésben részesültek a képei. Mégis azt mondhatom, hogy ez a kiállítás à legnehezebb vizsgák közé tartozik, hisz valóságábrázoló képessége itt méretik meg a legszigorúbb mércével A kiállítás szervezői: a megyei könyvtár, a Népújság és oz atomerőmű pártvezetősége abban a reményben tárja a látogatók elé a képeket, hogy azok ismét egy jó jegyet jelentenek majd Gottvald Károly képzeletbeli bizonyítványában. A 2000 megawatt születéséről készült riporfképekbő! összeállított kiállítást szíves figyelműikbe ajánlva nyitom meg. FEJES ISTVÁN (Elhangzott 1976. április 30-án, Gottvald Károly paksi kiállításának megnyitóján.) Vathy Zsuzsa: Fényes kirakatok Álldogálok egy könyvesbolt előtt, nézem a járókelőket. Szé. pen süt a nap, kellemet az idő, áprilisi felhők szaladnak a januári égen. Így déltájban meglehetősen kicsi itt a forga. lom. Állok a járdán, a fényes kirakatok előtt, és mint aki* nek semmi dolga, ráérősen vá. rakozçm. A sarkon föltűnik valaki. Fiatal lány, diák forma. Megállítom. Járt már a könyvesboltban? A lány elmosolyodik. Éppen oda igyekszem. Bioló_ ia szakos vagyok, tankönyve- et veszek. A lány mögött törődött arcú, fáradt mozgású férfi. Tisz. telettél szólítom meg. Hengerész vagyok kérem. Harminchárom éve. Nem, még életemben nem vettem könyvet. Néha a lányom hoz a gyárból, egyet-egyet én is elolvasok kö. zülük. A szerzőre nem emlék, szem, egy anyáról és a lányáról szólt. Igen, tetszett. Veszi a lánya, vagy kölcsönzi? Nem tudom, kérem. Mindenesetre szép, új könyvek. A kirakat előtt ketten is állnak. A fiatalemberhez fordulok. Mikor megszólítom, hátralép, alakja a mozdulattól megbillen. Sánta. Veszek, rengetek könyvet veszek. A leg. jobban? A sportot! Minden sport tárgyú könyvem megvan. Az útileirások és a régi történelem is érdekel. Három-négy könyvet minden hónapban megveszek. Köszönésül biccent és visszafordul a kirakat felé. Elmélyülten néz valamit. Rossz lábán messzebb jár. mint bár. ki az utcán. Egy közeli kapualjból idősebb férfi lép ki, két-három éves kislányt vezet. Könyvet? Hogyne vennék. Már csak azért is, mert itt lakunk a szomszédban. Milyeneket? Me. séskönyveket, kérem. A kislányra mutat. Neki. Csakis neki. Magunknak? Nem. Soha. A kirakaton át benéz az üzletbe, az elárusítókra, lehalkítja a hangját. Négy éve megvan ez a könyvesbolt, de csak jót mondhatok róluk. A nyitást és a zárást pontosan betartják. A kirakatok, kérem, ragyogó tiszták. A járda és az üzlet eleje minden kívánalmat kielégít. A könyveket rendszeresen cserélik. A vevőkkel ud. variasak. A kislány indulna, nagyapja karját huzigálja. El. nézést, mi a foglalkozása? Miért fontos az? Nyugdíjas vagyok. Nem fontos, csak a többiek miatt. Mondom, nyugdíjas. És korábban? Azelőtt rendőr voltam, kérem. Fiatal fordászlóny. Vörös haja kikunkorodik a sapka alól, kacéran mosolyog. Nem 0 mellette elhaladóknak, hanem az utcának, a szélnek, a világnak. Hangja, mint az arca, kedves, kicsit kényeskedő. Én csak a romantikus könyveket szeretem. Brontët. Beviszem magammal az üzletbe, és ha nincs vendégem, ott is olvasok. Előfordul, hogy közben ki. megyek sírni. Az öltözőbe. Szóval, ha Bronté-könyvről hallok, azt bárhonnét megszer. zem. Kölcsönkéri? Könyves. boltban veszi? Á kislány mo. solyog. Ö, hogyne! És mintha a szél fújná el, továbblibben. Összekapaszkodott fiú és lány, egyikőjük sincs húszéves. A lány riadt, szomorú szemű, a fiú gömbölyű állú, kihívó tekintetű. Épp a könyvesboltba mennek, könyvutal. vényük van. Honnét kapták? A fiú a lány felé int. Nyerte. Hol? Helyesírási versenyen. Szakmunkásképző iskolában. Kétszáz forint, mit tesznek ennyi pénzen? A lány lehajtja a fejéi. Én a Pendragon legendát. A többin? A fiú meg. fogja a lány vállát, » lenge kis alakot valósággal magához cövekeli. Majd meglátjuk. Majd körülnézünk. És szúrós tekintetét a lány arcára szegezi. Borvirágos orrú, megállapít, hatatlan korú férfi. Lehet hatvan, de nyolcvan is. Vállát a szélnek feszíti, akkora lendülettel jön, hogy alig tudom megállítani. Olvasni? Beszélni! Hat nyelven. Parla italiánó? Tengerész voltam tizenhét évig. Adria-tenger, Fekete, tenger, Balti-tenger. Ott igen. Ott lehetett volna olvasni. A hajón. Azt hiszem, olvastam is. Kikötöttünk a városokban, vásároltunk könyveket. Más nyelven. Persze. Dehogy volt baj. Éppen azt akartuk, megtanulni a nyelvet. Szóval, olvastam. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy olvastam. Mit? Hát nyolcvanhat éves vagyok. Hogyan emlékez, nék rá? Előredől, nekifeszül a szélnek. Műhelytitkok: kollázs és montázs Forgács Éva albuma; Corvina Minden bizonnyal elsősor. ban nem otthoni művészkedés, re csábítanak (hisz ehhez a technika szemléletes leírása, eredetének és lehetőségeinek elemzése mégiscsak kevés), hanem a képzőművészetek szakszerűbb megértésére és ér. több megközelítésére serkentenek a jelzett albumsorozat füzetei. Amelyekben fiatal mű. vészek írják le érzékletesen és élvezetesen (bizonyára élve. zettel is) mesterségük indítékait, fogásait és rejtelmes „tit, kait”. De soha az itt megidézetteknél nyíltabb titkokat: egy mindenki számára érthető és megismerhető világ tárul fel itt. bár ahhoz, hogy élni is tudjunk a megismert lehetősé, gekkel, talán mégiscsak művésznek kellene lennünk, és mivel kevesen lehetünk ilye. nek, sokan beérjük az albu. mokból nyerhető megismerés, sei is. Az olvasó jól érzi magát a színes reprodukcióban bővelkedő könyvecskék forgatása közben, tanulmányozásuk után otthonosabban mozoghat a múzeumi alkotások között, más albumokban és a kiállításokon. A festészetet (Á festés mes. térségé; Miért fest az ember?), az építészetet, a mozaikmű- vészetet, a grafikát és a tipográfiát, a kertművészetet és az agyagművészetet (stb.) bemutató füzetek után legutóbb századunk jellegzetes leiemé, nyét és sajátos művészi kifejezésmódját, a kollázs és montázs műfaját, a belőlük szár. mazó egyéb technikákat (tárgyrelief, objet, assemblage, tipomontázs, fotóplasztika, en. vironment, happening, stb.) bemutató vagy csak említő kötetke következett. A szőve, get és a koncepciót Forgács Éva irta hozzáértéssel, 6 válogatta nyilván az elmondottakkal nem minden ponton egye, ző, de igencsak izgalmas és szép képanyagot. A zárójeleken belüliek tárgyalására sor nem kerül. ;,A kollázs: technika, a mon. tázs: alkotási elv..." jelzi az író már az első lapon, bár a „műfajok önálló technikai létében” maga is kételkedik. A felismerés gyönyörét keltőén (tartalmilag olykor kissé el. túlozva a képfelületek véletlenszerűségeit) elemzi a kubista leleményt és a szürrealista fantomot, a kollázsban Georges Braque „csendes”, Ma* Ernst sejtelmes és hátborzon, gató kísérletét. Az írónak remek nemzetközi irodalom állt a rendelkezésére, Herta Weschér monográfiájára, Louis Aragon magyarul is megjelent kötetére (Bp. 1970.) sokszor hivatkozik: a műfaj az utóbbi két évtizedben a modern művészettörténet érdeklődésének középpontjába ke. rült, így a könyv elsősorban ö történelmi és a nyugat-európai alakulatok leírásában és elem. zésében bővelkedik, a kelet* európai és a magyar avant- garde hasonló technikájú, de eltérő tendenciájú kísérleteit csak érinti szinte. Bár szép egy Liszickij- és egy Rodcsen- ko-montázs, az eizensteini filmmontázs elemzése, róluk, mások működéséről szívesen olvastunk volna többet is. Hasonlóképpen Kassák Lajos nagyszerű montázsairól, Naum Gabo és Pevsner, Tatlin és mások objet-iről, tárgyrelief, jeiről, Marcel Duchamp, Moholy-Nagy és mások „ready made”-jeiről, ha már a kon. cepció szerint mindez a kolKiaáó lázsmflvészet folytatásai a „természetes környezetéből kiragadott részek ráás miliőben való újjáteremtése” és művészi mondandókkal való alkotó feltámasztása volt Különösképpen érdekelnének a képekben meg-megidé- zett, de a szövegben csak em. lített mai mesterek (Bálint Endre, Komiss Dezső, stb.), vagy a szövegben említett, de a reproduciókon nem látható műalkotások mesterei (pl. Do- náth Péter Csipke c. müve), Oldenburg és a pop art más művészei, akár a dada betűkollázsai. Kár, hogy Vajda Lajostól nem a szövegben bő. séggel elemzett montázs ' (Párduc és liliom) szerepei a képek között, és kár, hogy az elemzések olykor kissé elru. gaszkodnak a művek valóságos sajátosságaitól, pl. Vajda Júlia esetében így. Kitűnő viszonï Kurt Schwitters működésének, majd a szürrealista kollázstechniká. nak elemzése, örülünk, hogy a Moholy-Nagy „filmmontázs- forgatókönyv” (A nagyváros dinamikája) szövege a kötetke révén ilyen sok ember kezébe elkerül. Kár, hogy a szövegről (és a szövegmontázsról) az elemzések során egy szó sem esik. Akár ;,csak technika”, netalán műfpj, vagy alkotási elv1: a kollázs es a montázs a lát. ványt teremtő művészetekben századunk legjellegzetesebb leleményei, Ismernünk kell őket, akár az elektromosságot, az atomszerkezetet vagy az irodalom stíluseszközeit. Na. ponként találkozunk velük. Akár az utcán is, ha két eltérő tendenciájú valami szokatlan összhangba kerül. BODRI FERENC
