Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

/ EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN így látta a hetet, hírmagyarázónk, Pálfy József:. FÖLDRENGÉS ÉS POLITIKAI FÖLDCSUSZAMLÁS — NYUGATNÉMET—FRANCIA VITA — AMERIKAI VENDÉG PINOCHETNÉL Olaszországban politikai földcsuszamlástól tartottak, a június 20-i választások kimenetele elé tekintettek aggodalommal a kormánykö­rökben, s most igazi földrengés katasztrófája borított gyászba egész tartományokat, az ál­dozatok százait követelve, az anyagi károk líramilliárdjait okozva. Meglehet, hogy a ter­mészeti csapásnak a választások elhalasztásá­ban — legalábbis a legjobban érintett terüle­teken — politikai következménye is adódik. A NATO éppen oda tervezett hadgyakorlatát pél­dául lemondták.™ Egyébként ma Nyugat-Európának a fő kér­dése: részt vehetnek-e a kommunisták a tőkés országok kormányzásának felelősségében? A kérdésre Wasingtonból hangos és határozott „nem” a válasz. A héten Kissinger amerikai külügyminiszter Párizsban ismételté meg, de nyilván Rómára gondolt kijelentéseinek meg­tétele közben. -....vn"~~<tirrii jj Érdekes fordulat következett be a francia— nyugatnémet kapcsolatokban: eddig a látszat szerint a jobboldali független politikusnak számító Giscard d’Estaing francia elnök és a szociáldemokrata nyugatnémet kormányfő, Schmidt kancellár nagyon is jól megértette egymást, holott az SDP-nek papíron a francia szocialistákkal, Mitterrand pártjával kellett volna hasonló elven lennie. Most a* bonni szociáldemokraták és a francia szocialisták közelednek egymáshoz, Chirac, a gaulleista francia „első miniszter” pedig igen szókimon- dóan nyilatkozik a nyugatnémet kancellárról és kerek perec felszólítja, törődjék csak a maga dolgával! . „ -.... ’-*• .„ A Közös Piacon az egyet non "értés egyre több területre terjed ki. A hét elején a kilenc külügyminiszter nem tudott megegyezni az I978-ra tervezett közös parlamenti választások kérdésében. A holland külügyminiszter, Van der Stoei pedig, aki nemsokára átveszi a Kö­zös Piac miniszteri tanácsának posztját, úgy nyilatkozott: ha így megy tovább, széteshet a közösség. ... , J. . •.. ••'«•.ÍÍS.'v.m Európával kapcsolatban érdemes felhívni ä figyelmet arra, hogy a földrész kommunista és munkáspártjainak értekezletét rövid időn be­lül össze fogják hívni Berlinbe. Az NDK fő­városában a héten ülésezett a szerkesztő bi­zottság, amely az értekezleten megvitatásra kerülő dokumentumot készíti elő. Az ülés után kiadott hivatalos közlemény hírül adta, hogy az utolsó ilyen ülést júniusban tartják meg. ..f. Kétségtelen, hogy a héten Afrika eseményei is az érdeklődés középpontjába kerültek. Nai­robiban, Kenya fővárosában megkezdte mun­káját az UNCTAD gazdasági világértekezlet, az Egyesült Nemzetek Szervezetének kereske­delmi és fejlesztési értekezlete. Az esemény­re másfél száz miniszter gyűlt össze. (A Ma­gyar Népköztársaságot dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter képviseli.) . Waldheim ENSZ-főtitkár és Marcos, a Fülöp- szigetek köztársasági elnöke után Kissinger amerikai külügyminiszter is felszólalt Nairo­biban. Nemzetközi „nyersanyagbank” létre­hozását javasolta. A várakozásnak megfele­lően Kissinger elutasította a fejlődő országok által sürgetett új világgazdasági rendnek olyan fontos elemeit, mint például a nyersanyagok és az iparcikkek árának összekapcsolása. A harmadik világ elmaradott voltát Marcos el­nök néhány szemléltető adattal bizonyította: szerinte ma a fejlett országokban él a Föld lakosságának kevesebb mint egyharmada, a fejlődő országokban pedig a több mint két­harmada. A két országcsoport jövedelmének aránya 40:1, s ahhoz, hogy ez az arány leg­alább 5:l-re módosuljon, nem kevesebb, mint 7200 milliárd dollár fejlesztési segélyre len­ne szükség fél évszázad alatt. (Természetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Marcos elnök, aki mint a legutóbbi manilai konferencia házigazdája szólalt fel a „hetven­hetek” néven ismert államcsoport nevében, a fejlett országok említésénél nem tett különb­séget a szocialista és a tőkés országok között. A „gazdagok” és a „szegények” demagóg szembeállítása tulajdonképpen az imperialis­táknak kedvez, hiszen így elmosódnak az iga­zi határvonalak kizsákmányolok és kizsákmá­nyoltak között, így elkendőzhetők a gyarma­tosítás és az új gyarmatosítás káros hatásai.) Nairobi egyébként az amerikai külügymi­niszter emlékezetes afrikai kőrútjának utolsó állomása volt. Párizsban találkozott még egy államfővel, Houphouet-Boigny-val, Elefánt­csontpart elnökével, az afrikai földrésznek kommunistaellenességben is „rangidős” poli­tikusával. Houphouet-Boigny arra szólította fel Kissingert: „Ne engedjenek az amerikaiak még egy Angolát!” Rhodesiára célozhatott, ahol a fegyveres harc most kezdődik. Legalábbis így nyilatko­zott az a Kaunda zambiai elnök, aki néhány napja még Kissingert fogadta. Nemcsak az amerikai külügyminiszter uta­zik.™ Washingtonból útra kelt William Simon pénzügyminiszter is, hogy Chilébe, Brazíliába és Mexikóba látogasson. Simon-az első magas rangú amerikai személyiség, aki 1973 szep­tembere, a fasiszta puccs óta Chile földjére teszi a lábát. (Eddig túl forró volt a talaj ott a CIA viselt dolgairól szóló leleplezések nyo­mán az amerikai hivatalos embereknek...) Az amerikai vendég dolgát megkönnyítendő, át­látszó célú politikai manőverrel, Pinochet ha­tóságai 49 politikai fogoly szabadon bocsátá­sát rendelték el Simon érkezése előtt. Ezzel úgy látszik, mintha az USA „erőszakolta volna ki” az engedményt. Az Egyesült Államok er­kölcsi hitelére gondolni kellett sikkor, amikor Simon magas összegű hiteleket és segélyeket helyezett kilátásba a santiagói fasisztáknak! Még egy utazás keltett érdeklődést: Cros­land, az új angol külügyminiszter pekingi út­ja. A maoista vezetőktől egyre csak azt kel­lett hallania, hogy azok mennyire helyeslik a tőkés Nyugat-Európa fegyverkezését és meny­nyire helytelenítik a kelet—nyugati kapcsola­tok ápolását. Crosland, aki egyébként a mun­káspárt jobboldalán foglal helyet, nem volt könnyű helyzetben, hiszen nem tapsolhatott vendéglátóinak, de nem is mondhatott nekik ellent. A Távol-Kelet után a Közel-Kelet: Libanon­ban ismét kiújultak a harcok, miután a poli­tikai megoldás lehetőségét újból megkérdő­jelezték. A köztársasági elnökyálasztás megint késedelmet szenvedett, mivel egy ideig nem volt olyan jelölt, aki a képviselők — no meg a mögöttük álló politikai és katonai erők — többségének bizalmát élvezte volna. A libano­ni válság elhúzódása természetesen elsősor­ban az amerikai és izraeli taktikának kedvez: el lehet terelni a figyelmet az igazi közel- keleti problémákról. Például a megszállt Cisz- Jordániában történtekről: az izraeli rendőr­ség brutális fellépéséről, vagy a jobboldali szervezetek erőszakos letelepítési akcióiról. Ezek miatt egyébként a héten az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa is összeült. V LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Eliasz Szarkisz Libanon új elnöke Szombaton egy bejrúti villában, amelyet „ideiglenes parlamentté” alakítottak át, az 52 éves Eliasz Szarkiszt, a libanoni központi bank kormányzóját választották meg köztár­sasági elnökké. A parlament 98 képviselője közül végül is 69-en jelentek meg az ülésen, hárommal többen, mint amennyi a határozat- képességhez szükséges. Szarkisz a szavazás első fordulójában nem kapta meg az alkot­mányban előírt kétharmados többséget, má­sodszorra azonban, amikor már az egyszerű többség is elegendő lett volna — 66 szavazatot kapott. 3 képviselő üres cédulával fejezte ki tartózkodását. Elismerő oklevélaPaksiÁllami Gazdaságnak Mint arról már hírt adtunk, a Paksi Állami Gazdaságot 1975. évi eredményeiért el­ismerő oklevéllel tüntette ki^ a mezőgazdasági és élelmezés, ügyi miniszter. Az ünnepélyes termelés; ta­nácskozást tegnap tartották Biritón, a gazdaság központi éttermében. Bartus György üzemi pártbizottsági titkár megnyitó szavai után Nagy Já­nos igazgató mondott ünnepi beszédet, ismertetve az 12 000 hektáron, 1600 dolgozóval gaz. dálkodó vállalat több éves fej­lődését, eredményeit, terveit. Több szocialista brigádvezető felszólalása után — melyben vállalták a megnövekedett fel. adatokkal kapcsolatos tervek túlteljesítését — Dudás József, az Állami Gazdaságok Tolna —Baranya megyei Főosztályá­nak vezetője adta át — a mi­niszter és a MEDOSZ elnöksé­ge megbízásából — az elisme. ró oklevelet Nagy János igaz­gatónak, valamint a „Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója” kitüntetést Horváth János hí. zómarhatelep-vezetőnek, Kál­ói Lajosné szőlészeti dolgozó, nak, Olasz Lajosné tejház- kezelőnek, Sárközi József me­zőgazdasági gépszerelőnek, Stadler István növénytermesz­tőnek és Varga István sze­mélyzeti osztályvezetőnek. A győzelem napja Hajnali fél egy volt 1945. május 9-én, amikor a Ber­lin melletti Karlhorst egyik katonai épületének étter­mében a magas rangú szovjet, angol, amerikai, francia tisztek és diplomaták utasították a másik szobában várakozó három németet, Keitel vezértábornagyot, Friedenburg tengernagyot ég Stumpf repülő vezérezre­dest, hogy írják alá a feltétel nélküli fegyverletételről szóló nyilatkozatot. Hivatalosan ezzel ért véget a második világháború Európában, ahol füstölgő romhalmazok jelezték el­pusztult városok és falvak helyét, s megkezdődhetett az irtózatos veszteségek számbavétele emberben és ér­tékekben. A fasizmus tömeggyilkos rendszerét szétzúzták az antifasiszta koalíció hatalmai. A háború fő terhét a Szovjetunió viselte; húszmillió embere pusztult el, mintegy hetvenezer szovjet várost és falut töröltek el a föld színéről Hitler bandái. A második világháborúnak a győzelem napja után is volt még egy gyötrelmes, nehéz fejezete. Meg kellett semmisíteni az ázsiai fasiszta hódítót. Japánt. A Szov­jetunió — kötelezettségének megfelelően —* hadat üzent Japánnak is és erős csapással kiiktatta a legna­gyobb japán erőt, a Kvant ung-hadsereget. A Szovjetunió 1945. május 9-e, a győzelem napja óta következetesen harcol azért, hogy a világ meg­őrizhesse a békét. Az enyhülés eredményei a szovjet politikai javaslatain alapulnak. A második világhábo­rúban elpusztultaknak, a frontokon elesett katonánkak, a légitámadások polgári áldozatainak, a náci kon­centrációs táborokban megölteknek emléke minden jó- akaratú embert arra kötelez, hogy küzdjön a tartós békéért. És azért, hogy a politikai enyhülést követő­en a katonai enyhülés koronázza meg a győzelem napját. G. ML Magyar vezetők üdvözlő távirata Csehszlovákia nemzeti ünnepén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta-, nácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte dr. Gustáv Husákot, a CSKP Központi Bizottságának főtitkárát, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnökét és dr. Lubomir Strougalt, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormányának elnökét Csehszlovákia nemzeti ünnepe, felszabadulása 31. évfordulója alkalmából, A magyar nép nagyra értékeli azokat a kimagasló ered­ményeket, amelyeket Csehszlovákia népei a kommunista párt vezetésével elértek, hangzik a távirat, majd megállapítja: A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeit megbonthatatlan barátság fűzi össze, ame­lyet internacionalista szolidaritás hat át. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, országaink és népeink testvéri szövetsége és együttműködése tovább erősödik országaink és a szocialista közösség javára. MOSZKVA Moszkvában szombaton be­jelentették, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége aI Szovjetunió mar­sallja rendfokozottal ruházta fel Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió honvédelmi taná­csának elnökét. Leonyid Brezsnyevnek — akit a harcban és a munkában szerzett kiemelkedő érdemei­ért már korábban a Szovjet­unió hőse ég a szocialista mun­ka hőse címmel tüntettek ki — most a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének a vonatkozó törvényes előírások­nak megfelelően kiadott «ren­deleté alapján mellszobrot emeltek szülővárosában, Dnye- prodzerzsinszkben. Ceausescu, az RKP főtitkára mondott beszédet. MOSZKVA Moszkvában szombaton hi­vataloson bejelentették, hogy a két ország között létrejött megállapodás alapján június első feléljen hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban Indira Gandhi indiai minisz­terelnök-asszony. BERLIN Szombaton Berlinben, a Treptow-parkban lévő szovjet hősi emlékműnél zajlott le megemlékezés a győzelem napjának 31. évfordulója al­kalmából. A kegyeletadáson részt vett Erich Honecker, az NSZEP KB első titkára, Willi Stoph, az államtanács elnöke, Horst Sindermann, az NDK minisztertanácsának elnöke. BUKAREST VARSÓ A Román Kommunista Párt megalakulásának 55. év­fordulója alkalmából szomba­ton Bukarestben ünnepi nagy­gyűlést tartottak. A központi bizottság székházánál több ez­res tömeg részvételével meg­tartott gyűlést Gheorghe C'ioa- ra, az RKP PVB tagja, a fővá­rosi pártbizottság' első titkára nyitotta meg, majd Nicolae A győzelem napjának 31. évfordulója alkalmából szom­baton Varsóban a Győzelem téren ünnepi megemlékezést tartottak. Az ismeretlen kato­na sírjánál Edward Gierek, a LEMP KB cloő titkára, Hen­ryk Jab’o:-bű. az á'lamtanács elnöke .■ jaroszewicz nrnis"*: - ^szőrűt helye­zett el.

Next

/
Thumbnails
Contents