Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-06 / 106. szám
Félidőben a párttagsági könyvek cseréje Kétirányú utca A tapasztalatokat összegező taggyűlések A közúti közlekedésben ez az általános. Mindkét irányban zajlik rajta a forgalom, s az ott haladóknak számolniuk kell a szemből ér. kezők magatartásával is, nemcsak azzal, ami a saját úttestrészükön történik. Fölhasználva a példában rejlő szemléltetőerőt: vajon egy-egy gyár, vállalat a technikai szint fej. lesztésekor ügyel-e arra, hogy az út másik oldalán miként zajlik a forgalom? Elhagyva a képletességet: elég-e, ha gyorsabbra kapcsolják a műszaki korszerűsítés menetét, de ,elteledkeznek” arról, hogy a magasabb szint a kezelők, a használók tudásának gyarapítását is elengedhetetlenné teszi; Napjainkban például a textiliparban a teljes szövőgép- állományon jselüi az automata berendezések aránya 55 száza, lék. Minden száz kötőgépből negyven az új technikát testesíti meg, s a végfonás húsz százalékát korszerű, nagy ter. melékenységű. orsó nélküli fonógépeken bonyolítják le. Ezeknek az eszközöknek a kezelése, karbantartása, javítása egészen más követelményeket támaszt a működtetőkkel szemben, mint a hagyományos, s jórészt több évtizede szolgáló berendezéseké. A gépellátások, áz ismétlődő hibák, a névleges és a tényleges teljesítmények közötti eltérések arra figyelmeztetnek, hogy né. mely tekintetben a technika gyorsabban haladt, mint áz emberek fölkészítése. Ha csupán a textilipar egynéhány üzemében tapasztalhatnék ezt, akkor sem örvendeznénk. Általánosabb, s ezért nagy horderejű ügy a technikai és a képzettségi szint különbözősége. S ez elsősorban nem annak a következménye, hogy kevesen vesznek részt szakoktatásban, továbbképDUNAFÖLDVAR központjában van a megye egyik olyan ipari szövetkezete, amelyik évek óta nem ismeri a piacgondokat. A vezetőknek nem fáj a fejük, hol adják el termékeiket. Inkább az okoz gondot, hogy tudnák tovább növelni a termelést. Mert az igényeket — a mennyiségi követelményeket — nem tudják kielégíteni. A Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezetről van szó. A tavaly egyesült két cég ma már teljesen egybeolvadt. A fúzió kezdeti nehézségein si31 1976. május 6. zésben. A vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy a kelleténél nagyobb számban bocsátanak ki a szakoktatási intézmények végzősöket, csak ép. pen ezek nem tanult mester, ségükben helyezkednek él. te. rületük nem illeszkedik a ter. melók támasztotta igényekhez, stb. Azaz: sokan tanulnak, de egy részük nem azt, amire szükség lenne. Ezért történ, hét meg, hogy bér például a műszerészképzés adatai már- már lenyűgözőek — a tanulók száma rövid idő alatt megkétszereződött —, a vállalatoknál minden pénzt megadnának egy-egy elektronikai, vagy irányítástechnikai műszerészért Voltak és vannak hasznos törekvések, irányzatok a fiatalok szakképzésében, a felnőttek továbbképzésében. Uta. lássál beérve: létrejöttek a mesterszakmunkás-oktatás keretei, korszerűsítették a tani. tott szakmák jegyzékét, a felnőtt szakmunkásoknál bűvül a továbbképzésen részt vevők tábora. E zek és a hasonló tények azt bizonyítják, hogy a technikai és a képzett, ségi szint szoros összefüggésének felismerése —- de nem mindig következetes gyakorlati érvényesítése átfogó, országos értelemben aligha hiányzik. Annál inkább nélkü. Iö2i a népgazdaság majd’ min. den területe a következő lépcsőt, a területileg, helyileg jól szervezett, irányított szakok, tatást. Amibe azt is beleérjük, hogy a termelőhelyek még mindig ódzkodnak a saját továbbképző tanfolyamoktól, csekély érdeklődést mutatnak az ún. két szakmás oktatás le. hetőségei iránt, s bérpolitikájukban sem ismerik el a tudást, a hozzáértést. Fokozódik az új tecnika tér. hódítása — hatvanmilliárd fokerült hamar úrrá lenni, s az anyagi erők koncentrálása a további bővülést teszi lehetővé. A faipari szövetkezet tíz éve szinte kizárólag tőkés exportra termel. Svédországban, Hollandiában, Angliában ismertek gyártmányai. Asztalkák, székek, különleges kivitelű kis faliszekrények ugyanúgy, mint a bútornak beillő jókora álló ingaórák remekbe készült háza, amelybe a MOM szereli az időmérő szerkezetet. Az építőipari részleg termékeit a hazai piacon értékesítik. A cementáruk, mozaiklapok, vasbeton elemek keresettek, Most az egyesült két szövetkezet bővítését tervezik. Sőt, tovább is léptek, már bizonyos mértékben megteremtet; rint fejében kerültek új gé. pék, berendezések a népgazda, ságba egyetlen esztendőben — ám az avatóünnepségek után túl nagy lesz a csend akörül, miként engedelmeskedik az észnek és a kéznek az új technika. Sajnos, az elfogad, hatónál sűrűbben makacsko- dik, nem nyújtja azt, amit re. méltek, joggal vártak tőle. Olykor műszaki okai vannak ennek —- a technológiai kör. nyezet nem idomul eléggé az újdonsághoz —, tegtöbbször azonban emberi, tudásbeli fo. gyatékosságokra, mulasztások, ra vezethetők vissza. Arra, hogy a már működő gépeken vélték megtanítani a kezelőket a fogásokra, a karbantartókat a hibakeresésre és meg. szüntetésre; arra, hogy olyanok vásárolták meg az új tech. nikát, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogyan és kicsodák dolgoznak majd vele; arra, hogy a korszerű eszközöket hozsannázva fogadta mindenki, s nem sajnálták a millió, kát értük, de az előkészítő tanfolyamra már nem jutott forint, s minek is jutott vol. na, hiszen „majd belejönnek az emberek”. Ez'a „majd belejönnek”, a „majd berázódik a menet” szemlélet olyannyira veszélyes, mint az, hogy valaki — kezdő példánkhoz visszatérve— egy. irányúnak nézné a kétirányú forgalmat lebonyolító utcát. A következmények elkép. zeléséhez — az utca ese. tében — nem kell különösebb fantázia. Ahogy a ha. sonlatbeli forgalom hatásainak felismeréséhez sem. Feltételez, hető ugyanis, hogy hatékony- sági gondjaink forrásainak na. gyobb része rejlik a technika és a technika alkalmazójának eltérő szintjében, mint azt általában és felületes megítélésre a termelőhelyeken gondol, ják. MÉSZÁROS OTTÓ ték a további fejlődés alapjait. Exportfejlesztési hitelpályázatot adtak be, s nyertek meg. Állami kölcsönt kaphatnak, amiből biztosíthatják a rekonstrukcióhoz szükséges ösz- szeg mintegy felét, ötmillió forintot. A többi pénzt a megye ipari szövetkezeteinek kölcsönös fejlesztési alapjából remélik megkapni. EZEKKEL az anyagi lehetőségekkel kialakítanak a volt építőipari szövetkezet telephelyén egy korszerű faipari üzemet. Ott a ma még mostohának mondható szociális létesítmények helyett a kor teremtette igényeknek megfelelőt biztosíthatnak a szövetkezet dolgozóinak. Szepesi A múlt év októberében hozta meg a Központi Bizottság a párttagsági könyvek cseréjére vonatkozó határozatát. A tag- könyvcsere az alapszervezetekben a novemberben—decemberben tartajidó ünnepélyes tagkönyvki osztó taggyűlésekkel zárul, tehát jelenleg a „félidőnél” tartanak a párt- szervezetek. Ez azonban csak a naptárt nézve igaz, az alapszervezetek többségében befejeződtek a beszélgetések a párttagsággal, több helyen már vezetőségi ülésen értékelték, elemezték a tapasztalatokat és megtartották a taggyűléseket is. A vezetőségi ülések és taggyűlések zöme azonban még hátravan, a következő hetekben, hónapokban zajlik le. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb létszámú alapszervezetekben hosszabb időtartamot kellett beütemezni a beszélgetésekre — a határozat szerint ezt július 31-ig kell végrehajtani — és a taggyűlésekre is júliusban—augusztusban kerül sor. POLITIKAI MUNKA Az „első félidő” minden tekintetben igazolta a Központi Bizottság határozatát, amely felhívta a figyelmet: A tag- könyvcsere nem egyszerű adminisztratív aktus, hanem fontos, nagy jelentőségű politikai munka. Célja a párt eszmei, cselekvési egységének további erősítése, a párttagok aktivitásának növelése a szocialista építés soron lévő feladatainak megoldásában, a párt sorainak tömörítés^ a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására. „Célunk, hogy társadalmi, gazdasági, kulturális életünk minden területén erősödjön a párt vezető szerepe, tömegkapcsolata, összeforrottsága egész dolgozó népünkkel.” A párttagság túlnyomó többségével már elbeszélgettek a vezetőségek, illetve a beszélgetőcsoportok. Ezekre a beszélgetésekre mind a párttagság, mind a csoportok egészséges izgalommal, felelősséggel készültek fel, így azok egyenrangú párttagok érdemi, nyílt, őszinte, elvtársi vélemény- cseréi voltak, légkörük jó, kritikus és önkritikus. A vezetőségek egyénileg, „testre szabva” határozták meg mondanivalójukat a párttagok szárná-» ra és ez rendszerint megegyezett a párttag saját véleményével. Ezek az észrevételek kiterjednek a párt politikájának képviseletére, hirdetéséi-e, végrehajtására, a pártmegbízatások jövőbeni eredményesebb teljesítésére, a politikai és szakmai képzésre, továbbképzésre, a munkahelyi feladatok hatékonyabb végzésire, stb. Nagyon emberien, tapintatosan foglalkoztak a párttagok családi, egyéni problémáival, gondjaival, örömeivel. Előrelépés. történt a pártmegbízatások kialakításában is. ŐSZINTE ESZMECSERE A párttagság véleménye, mondanivalója is - sokirányú, kritikus és- önkritikus, . túlzások nélkül ä valós helyzethez igazodik. Ez is azt igazolja, hogy a párttagság rendkívüli nagy jelentőséget tulajdonít az elbeszélgetéseknek, olyanoknak is van érdemi mondanivalója, javaslata, határozott véleménye, akiket eddig „pasz- szívaknak” minősítettek. A beszélgetések a pártmunkának szinte valamennyi területére kiterjedtek. Nagyobb súlyt kapott a pártélet, a gazdasági munka, de sok vélemény hangzott el az ideológiai, a kulturális munkáról is. Nyíltan, őszintén vetették fel a munkahelyi problémákat. A párttagság érti, helyesli pártunk politikáját, cselekvő részt vállal a feladatokból. A határozatok még következetesebb végrehajtását, az ellenőrzés fokozását, a mulasztók felelősségre vonásának szükségességét igényli. Éppen a nyílt, őszinte eszmecsere Telzi, hogy a párttagság az előttünk álló feladatok megvalósítását, az itt-ott meglévő hibák kiküszöbölését tekintve, optimista. A beszélgetések újabb élénkülést hoztak a pártéletbe és ez érezteti hatását az élet minden területén. Alapos előkészítés eredménye, hogy a beszélgetések a várt eredményt hozták. Éppen ezért most, amikor a tapasztalatokat összegező taggyűlésekre kerül sor, nem nélkülözhető ezek jó előkészítése sem. Az eddigi taggyűlések tanulságai kedvezőek, hiszen itt a párttagok „visszahallják” azokat az észrevételeket, javaslatokat, amelyeket a beszélgetéseken mondtak el. Ez pedig fokozza a tettrekészséget, a tenni akarást. A taggyűlések alapos előkészítése nem egyszerű összegezés. A vezetőségek csoportosítsák, elemezzék a beszélgetéseken elhangzottakat, külön azokat az észrevételeket, amelyek a felsőbb pártszervekre tartoznak, külön — témakörök szerint — azokat, amelyeket az adott pártszervezet, Vállalat, intézmény területén „saját erőből” lei.et és kell figyelembe venni a további munkánál. TELJES EGYSÉGBEN A beszélgetések során elhangzottak ismétlődő kérdések, amelyek már évek óta napirenden szerepelnek taggyűléseken, vagy egyéb fórumokon: a munkafegyelem, a munkaszervezés kérdései, a pártélet rendszertelensége, a tagfelvételeknél szórványosan, de mégis előforduló felületesség. Itt az alkalom „pontot tenni” ezekre, hiszen épp a beszélgetések győzhettek meg mindenkit, hogy a párttagság teljes egységben követeli a hibák kiküszöbölését, a nagyobb fegyelmet mind a gazdasági, az állami, a kulturális, mind a pártmunkában. A taggyűléseknek kell dönteni — mégpedig egyéni indokolás alapján — a törlési kérelmekről, azokról, akik úgy érzik, nem képesek eleget tenni a párttagokkal szemben támasztott növekvő követelményeknek és azok ügyében is, akik ez alkalommal korábbi fegyelmi büntetésük törlését kérik. Helyes, ha e taggyűléseken kibővítik a pártmegbízatásokat, felmentenek egyes elvtársakat, akiket eddig „túlzsúfoltak” pártmegbízatásokkal és megszabnak feladatokat olyanoknak, akikkel erről a beszélgetéskor szót váltottak. Az elmúlt hetekben lezajlott beszélgetések növelték a párttagság aktivitását, sok „rejtett tartalékot” tártak fel a pártmunkában. A tapasztalatokat értékelő, elemző taggyűlések fontos, nagy jelentőségű állomásai P folyamat állandósításának, fokokozásának. J. J. Bútorok, építőipari termékek Dunaföldvárról Az egyesülés után erősebbek -- Megnyerték a pályázatot - Tízmilliós rekonstrukció
