Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-05 / 105. szám
X HŰveiŐdé'spoHtlkaÍ célok Határozat a kulturális alapokról ^ok vnlt a visszásság a OvJ Iv V (J I L vállalatok, szövetkezetek kulturális alapjainak felhasználása körül. Ha szabály,talanságot nem is követtek el azok a vezetők, akik ezeket a pénzösszegeket úgy költötték el, hogy a közművelődés ügye nem sokat hasznosított belőle, mégis vétettek. Olyan lehetőségektől fosztották meg dolgozóikat, amelyek feltételei a politikai, szakmai, kulturális szfhvonal emelkedésének. Az Országos Közművelődési Tanács elnöksége a közelmúltban határozatot hozott a vállalati és szövetkezeti kulturális alapok célszerű felhasználásáról. A határozat eligazít és megmutatja a követendő utat. Születésével megszünteti annak lehetőségét, hogy írásban lefektetett, konkrétan megfogalmazott szabályok hiányára hivatkozva „a maga kedve szerint” döntsön, egy-egy vállalat vagy szövetkezet a kulturális alap sorsáról. A követendő utat az MSZMP KB-nak a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól hozott határozata már megmutatta. A határozat szerint törekedni kell arra, hogy az állami közművelődési intézmények mellett a társadalmi szervezetek és gazdasági egységek is fokozottabb felelősséget vállaljanak tagjaik, dolgozóik művelődéséért. Hangsúlyozta az ellenőrzés szükségességét, a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek összhangjának fontosságát, kimondta, hogy szorgál- mazni kell az intézmények közös fenntartását. Az Országos Közművelődési Tanács határozata három pontot tartalmaz. Az első a kulturális rendeltetésű pénzeszközök felhasználásával foglalkozik. Felhívja a figyelmet a kulturális és jóléti célú felhasználások között olyan arány kialakítására, amely kellően figyelembe veszi a közművelődés jelentőségét. (A tapasztalatok szerint nagyon sok gazdasági egységben csak szociális célokra juttattak pénzt.) Korábbi tapasztalatok tették szükségessé annak a kimondását is, hogy a kulturális célokra fordítandó pénzt, a művelődéspolitikát szolgáló célok níegvalósítására kell befektetni. Mivel a magasabb művelt, ség, a szélesebb látókör, a kulturált magatartás végső soron a termelési feladatok jobb megoldásának feltétele, a közművelődésben/ is meg kell követelni a tervszerűséget A határozat közművelődési feladatterv készítését javasolja, melyben fokozottan figyelembe kell venni az azonos településen tevékenykedő kulturális intézmények közötti együttműködést. A határozat első pontja azt is kimondja, hogy a vállalati, szövetkezeti szakemberek és pénzügyi szervek is segítsék elő, — az anyagi eszközök gondos számba vételével, ösz- szehangolt felhasználásával, a gazdaságos feladatmegoldás ellenőrzésével — a közművelődési célok megvalósítását. A második pont a2 intézmények együttműködésével, közös fenntartásával, működtetésével foglalkozik. Egyértelmű állásfoglalása: a helyi közművelődési intézmények és művelődési közösségek fenntartásában, támogatásában valamennyi érdekelt vállalat és szövetkezet vegyen részt. À támogatás mértékét mindenekelőtt a társadalmi érdek, valamint a gazdasági egységek lehetőségei határozzák meg. A harmadik pont a szervezés, gazdálkodás, takarékosság kérdését tárgyalja. A gazdálkodó szervek figyelmét felhívja arra, hogy a kulturális kiadások között reperezentáció jellegű nem lehet: szeszes italra, vendéglátásra, ajándékozásra ebből a pénzből nem szabad költeni. A határozat felhívja a figyelmet rá, hogy a kulturális alap terhére csak olyan kirándulások szervezhetők, amelyek kulturális tartalmúak, közművelődési szakemberek irányításával végrehajtott programmal rendelkeznek. De még ezek a kirándulások sem terhelhetik teljes egészében a kulturális alapot; csak indokolt mértékű hozzájárulás fizethető belőle, hogy ne vonjon el jelentős pénzösszegeket a folyamatos művelődési lehetőségektől. Fokozottabban kell figyelemmel kísérni, hogy a művészeti csoportok, szakkörök, klubok vezetői a tiszteletdíjuknak megfelelő munkát elvégezzék. Felül kell vizsgálni a helyi kiadványok szükségességet, s ha olyan jellegűek, megfelelő eladási áron kell terjeszteni őket. Az Országos Közművelődési Tanács elnökségének határozata 1/1976. (II. 28.) OKTE számmal jelent meg. Tanulmányozása minden gazdálkodó szervnek nemcsak hasznára válik — de ajánlatos is.-g Megyei kölcsönalap A MEGYEI KÖLCSÖNALAP létrehozását régóta sürgetik a helyi tanácsok — és közöttük is elsősorban a nagyközségek, székhelyközségek —, hogy szabad pénzeszközeiket legálisan engedhessék át a fejlesztési feladatok gyorsabb megvalósítására. A PM és OT együttes utasítása ez évben lehetővé teszi a megyei kölcsönalap létrehozását." Idézet abból a határozati javaslatból, mely április 30. határidővel dönt a fontos lépés megtételéről: „A Tolna megyei Tanács V. B. a fejlesztési eszközök ésszerű felhasználása, a beruházási tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében megyei kölcsönalap létesítését határozza el. Felkéri a helyi tanácsok végrehajtó bizottságát, hogy a kölcsönalap hatékony funkcionálását az átmenetileg szabad pénzeszközöknek az alapban történő elhelyezését segítsék elő. Felkéri a megyei tanács végrehajtó bizottsága az OTP Tolna megyei Igazgatóságát, hogy az alap pénzügyi lebonyolításával nyújtson segítséget a tanácsi fejlesztési feladatok jobb végrehajtásához." , Mielőtt még bárki kérdezhetné, hogy mindez mire jó, hadd válaszoljunk. Igaz, hogy nem legálisan, de már eddig is volt példa arra, hogy a fejlesztési alapjából művelődési ház építésére takarékoskodó — ha úgy tetszik tartalékoló — nagyközségünk kölcsönadott az ÁFÉSZ-nek nem is csekély.összeget, hogy bolthálózatát bővítse, korszerűsítse, ügy számolt ez a tanácsunk, hogy jó ideig kell még gyűjtögetnie a fejlesztésből kiszakítható forintokat, amíg a régóta sürgetett, várt művelődési intézmény építésének anyagi fedezetét összehozza. Miért ne segítsen addig is egy olyan szervezetnek, mely a lakosság kereskedelmi ellátásáért felelős, de fejlesztési alapja kicsiny? Pontosabban, egy-egy középtávú fejlesztési tervnek rendszerint a végére, vagy a követkfező tervidőszak első éveire jön össze annyi pénze, hogy a helyi igényeknek megfej lelve korszerűsítsen?! , -< Nos, 1976, második negyedévétől adott a legális lehetőség az anyagi eszközök észerű koncentrálására, átcsoportosítására, a vállalt fejlesztési feladatok gyorsabb megoldására. Aggodalmaskodni nem kell, az átmenetileg szabad pénzeszközök mobilizálása ugyanis nem jelent semmi hátrányt a kölcsönalapot létrehozó tanácsoknak: Az áll a megyei kölcsönalap , létrehozásáról szóló szabályzatban, hogy a köl- csönalapban elhelyezett tartós betét összegéről és a lekötés időtartamáról az illetékes tanács végrehajtó bizottsága dönt. Sőt, bizonyos körülmények között fel is mondhatja a betétet. Szó sincs tehát arról, hogy „más tanács viszi el a mi pénzünket”. Ilyesmiről már csak azért sem lehet szó, mert a tartalékolás időszakában (gyakran hosszú évekre szólóan) úgysem nyúlnak a tanácsok a céllal kuporga- tott pénzhez. Más, a még javában takarékoskodó tanácsoknál jóval tekintélyesebb pénzeszközökkel rendelkező tanácsok viszont saját erejük kiegészítéséül igénybe vehetik a kölcsönalapot. Mire? Természetesen csak a helyi tanácsok fejlesztési tervében szereplő kommunális, egészségügyi és kulturális igények kielégítésére. Mely tanácsok számíthatnak elsősorban a kölcsönalapban rejlő segítségre? Amelyek közműhálózatuk (vízellátás, szennyvízelvezetés, csatornázás) fejlesztésén, bővítésén fáradoznak, vagy gyermekintézményhálózatuk, alsófokú oktatási intézményeik bővítését, ezen belül közös hasznosítású létesítmények megvalósítását határozták el. Pályázni lehet a kölcsömalápból adható segítségre komplex közművelődési intézmények létesítése esetén, is. HOSSZAN SOROLHATNÁNK a frissen életre hívott megyei kölcsönalap előnyeit, méltatva létrehozásában azt a leleményt, amit az élet, az ésszerű gazdálkodás realitásai sugalltak. Nem teszük. Az alap hasznát viszont mához egy évre, úgy véljük, már mérni lehet. Szakályban A Széchenyi és a Szabadság utcái útépítéshez megvásárolta a községi tanács az alapanyag egy részét, amit a helyszínre is szállítottak. Az utca lakói eddig közel 30 ezer forintot fizettek be az útépítésre. Persze, ahhoz, hogy az 1400 méteres útszakasz elkészüljön, még sok társadalmi munkára és pénzre van. szükség. Széchenyi utca 134. számú házban lakik Kiss Antal, 66 éves nyugdíjas. Sokallja az anyagi áldozatot, azt mondja, 1260 forintból nem telik befizetésre. — Meg aztán minek már nekünk a betonút? Megvoltunk eddig is nélküle, eztán is megleszünk, — mondja, de a fia közbeszól: — írasson csak föl kétezer forintot apám. Majd én segítek kifizetni. Pár házzal arrébb Kiss Gyu- láéknál Skoda gépkocsi áll az udvaron. Kissné otthon dolgozik. Futball-labdákat varr. — Csak már kész lenne a betonút. Alig várjuk. Szívesen kifizetjük a közműfejlesztési hozzájárulást, sőt még társadalmi munkát is végzünk. Amikor beáll az esős időszak, a traktorok erre járkálnak és úgy felszántják az utat, hogy utána nem lehet gépkocsival, közlekedni. Míg beszélgetünk, hazaérke- , zik a fia, László motorkerékpárral. — Ilyenkor, ha sár van, mindig a járdán kell jönnöm- — mondja. — A tsz-nél dolgozom. Múlt hónapban terep- rendezővel legyalultam az utcát, de meg lehet nézni már most is, hogyan néz ki. Itt csak a szilárd útburkolat segíthet. A múltkor KlSZ-gyűlé- sen a) tanácselnök mondta, hogy májusban elkezdik az utat építeni. Akik ott voltunk, mind felajánlottuk, hogy társadalmi munkában segítünk. A Széchenyi utcából derékszögben ágazik el a Szabadság utca. A szakályiak szerint ez a község egyik legszebb utcája. A házak, a tisztára söpört udvarok előtt, gondozott virágoskertek, de a két házsor között vendégmarasztaló, tengelyig érő sár. Az első ház előtt egy férő gyomtalanítja a bejáratot. — Elsőként írtam alá, hogy akár fizetünk is, csak legyen betonút — emelkedik fél Simon József a kapálásból. —- Rendbe ‘tettük a házat, — mutat a háta mögötti frissen vakolt, új házra — jövőre megjön a kocsi is. Szeretném, ha már nem kellene ebben a sár- tengerben gyilkolnom, hanem jó, szilárd úton közlekedhetnénk vele. « A postán várakoznom keM az ajtó előtt, mert bent az egy méterszer két és fél méteres kiszolgálórészen egy bőszoknyás néni épp levelet ad fel. Ha bemennék, nem férnénk ef egymás mellett. ■ -. ..,.. v———— Az üvegfal mögötti, alig tágasabb helyiségben a harminc állomásos telefonközpont kezelőjének hangja', hívásai festik alá beszélgetésünket Szabó Magdolnával a postahivatal vezetőjével. — Nézzen körül — itt keB dolgoznunk. Előírás van arra, hogy 25 állomás felett a központot külön helyiségben kell elhelyezni. Egyelőre ez lehetetlen. Ha elkészül az új postaépület, lényegesen jobb körülmények között fogunk dolgozni. Az alapozást megkezdték, az 56-os úton a presszó és az orvosi rendelő között lesz az új posta. Az egészségügyi tanácsadóval kerülünk közös épületbe, * A szabályi vasútállomáson az állomásfőnököt nem találtuk meg. Dombóvárra utazott,' hogy átvegye a „Kiváló Állomáshely” kitüntetést, amit az idén a szakályi vasútállomás is elnyert. A kitüntetéssel együtt az állomás két dolgozója „Kiváló Dolgozó”, címet kapott * A boltok Szakályban — alkalmazkodva ahhoz, hogy sok mezőgazdasági dolgozó él a köz-] ség ben — reggel fél hattól féS tízig és délután négy óra titán vannak nyitva. Régi baj — a* utóbbi időben mar orvosolták —} hogy a kenyér későn érkezett.’ Egy hónapja a központiban lévő élelmiszerbolt pénteken egésj nap nyitva tart, így a háziasszonyok a hét végi bevásárlást <» nap bármelyik óró jó bon elintéz-’ hetik. ? Mi. A termelőszövetkezet meNj léküzemágában 21 asszony csomagolja a porcukrot. Félkilós csomagokkal a tsz öt megyét lát eL Nem sokáig kell az asz- szonyoknak a sötét és szűk he-' lyen dolgozniuk. Szemben, az Udvar túlsó oldalán már az ablakot festik az új, világos, tágas üzemrészben, ahol adagológép segíti majd a csomagolást. Az új helyen egykilós kristálycukor-csomagokat is készítenek. A bővítés létszám- növekedéssel jár: újabb 15 asz- szonynak tudnak munkát adi ni. — Az idén eddig 60 vagon cukrot csomagoltunk — mondja a termelőszövetkezet elnök-’ helyettese, Kordé János, aki egyben a cukorcsomagoló vezetője is. — Még az idén el akarjuk émj a 330 vagonos teli jesítményt. Ez az új gép üzembe állításával megválóéi ti j atót • Szemerkél az eső. A felületes szemlélő azt látja, hogy a községben nem történik semmi. Betérve a házakba, beszélgetve az emberekkel, módosul a kép. A szakályiak apró, személyes és közösségi vágyai, elképzelései napjaink valóságává válmak. TAMÁSI JÁNOS 1976. május 5,
