Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

Szarvasmarhaprogram A fu€@matermesztéssel kezdődik Traktorosok dicsérete Régi jó közmondás, hogy a tehenet a száján keresztül lehet fejni. Azaz, ahogy eteti a gaz­da, úgy várhat tejet a jószág­tól. Kanyarog az út, Majos köz­séget elhagyva, a horhosban futó aszfalt szépen művelt szántóföldek közé szalad. Jobb­ról a kukorica kidugta már a „nyelvét”, szépen sorjázik, mint katonák a díszszemlén. Balról lucernaboglyák állnak őrt a mezőn. Némelyik már annyira száraz, hogy szemre is megállapíthatom: érdemes vol­na hazafuvarozni, mások meg zöldek. Van olyan kévébe kö­tött idei termés, amelyet gaz­dája fóliával takart be. A nagy táblán, lehet tán tíz hektár is, fogat áll. A kocsi fel­szerelve oldalfákkal, a lovak rágják az ízletes szálast, né­hány asszony, meg ember ra­kodni készül. Két öreg a kaszát húzza, szépen sorjázik az acél után a térdig érő, harmat­gyönge lucerna. Kovács István, Hahner József, Erős Miklós és Róth Henrik a Hamster mellett. A másik táblán, ettől a par­cellásfélétől északabbra, kékre festett gép szaladgál le s föl. Órákon keresztül morog a ma­sina, nyomában hurkára emlé­keztető, szépen rendbe rakott termés. A frissen vágott lucer­na illatát hozza a szél, meg ta­lán esőt is. Kisvejke felől fel­hők bodrozódnak, talán csak megjön az első tavaszi igazi eső, amely nem harmat, hanem jó kukoricaáztató, répanövesz­tő. A gép azonban csak szalad­gál, utána egyre nő a barázdá­ba rakott lucernasorok hossza, fogy a táblán az álló termés. A dűlőbejárónál terepjáró GAZ gépkocsi. Ajtaja tárva- nyitva, meleg ellen védekezik a pilóta. Az út bál oldalán áll egy Hamster, jobbra még ket­tő. Nem napárnyékba álltak az emberek. Hiába érez a városi ember kánikulát. Akit egész évben az eső, a szél, a Nap ér, ezt még csak a tavasz jelének érzi. Hol van még a nyár. — És mennyi még addig a dolog ! — Illő köszöntése a pi­henőnek, bemutatkozás, hogy mi célból is bóklászik erre két ember, egyik például miért szalad képeket csinálni, hói tá­volabbról, hol közelebbről. Tudják persze, hogy nem vala­miféle vigécek, riferásolc va­gyunk. Valahol találkoztam a középen álló, kalapos ember­rel, talán fél évtizede is múlott már. ö emlékezik rám, én nem. Az ünnepről beszélünk először, amelyet délután a Pannónia a bonyhádi Otthon moziban ren­dez: kitüntették a szövetkeze­tei. Pontban tizenhét órakor lesz az ünnepség. — Majd odaérünk — mond­ják a pihenő traktorosok. Az M—15-ös táblában dolgo­zik Erős Miklós, Róth Henrik és idős Kovács István trakto­ros. Hatvanhat hektár lucernát hordanak a hidegszárítóba er­ről a tábláról. A két éve ve­tett lucerna párját ritkítja: dús, magasra nőtt, kellő lom­bozata van. Vigyázni kell min­den szálára. Negyven mázsa száraz széna biztos lejön róla hektáronként. Kovács István mondja ezt, aki ugyan fiatal ember, de idősnek titulálják, mert hasonnevű, nem rokon, fiatalabb ember is dolgozik, szintén traktoron. — Ilyen a tejtermelés — Hahner József elnökhelyettes, a kalapos ember, aki a munka­értekezést az embereinek tart­ja, elmondja még, hogy a nagy táblában Papp Lajos a 307-es géppel vágják a lucernát, ő sza­ladgál a kék masinával a táb­lában. A két napja vágottat Szabó Imre ugyancsak géppel forgatja. A harmad-negyedna- pos termést pedig az önfelsze­dőkkel, a Hamsterokkal, a há­rom traktoros gyűjti a pótko­csiba és viszi, kazalba. Mögöt­tük kilencven hektár termés betakarítása. A B—8, és a B—9 táblákról az 1-es telepre vitték az összes termést. Egy hét alatt betakarították a két tábla első termését. Ezenkívül egy má­sikról a lucernaliszt-készítő üzemet látták el folyamatosán. Huszonnyolc vagon finom lu­cernaliszt zsákokban, raktár­ban várja a felhasználást. A Pannóniához fordultak se­gítségért a nagymányoki Gábor Áron vezetői: „Elvtársak, se­gítsetek negyvenkét hektár lu­cerna betakarításában.” A bri­gád az M—15-ös tábla után be­áll a nagymányokiak táblájá­ba. Az összes termést a lucer- nalisztüzembe viszik, lisztet készítenek belőle. Százhúsz fo­rintot (fizetnek a nagymányo- kiaknak egy mázsa lisztért,, vi­szont, ők elsőbbséget kapnak a kész takarmány vásárlásakor. A gyenge téeszen így segít az erősebb. — Fellendülnek a nagymá­nyokiak, ahogy tudunk, segí­tünk rajtuk — mondja az el­nökhelyettes. Azért sietünk annyira, hogy még azt is jó. ér­tékű állapotban takarítsuk be. A sok beszédre, a szarvas­marhaprogram taglalására nincs is idő. A fotóriporter ké­résére elindul a három trakto­ros a csendesen álló piros gé­pek felé. Beindítják a motoro­kat és kanyarodnak ki a lucer­natábláról, a major irányába... A felhó Kisvejke felől sűrűsö­dik, de a Nap fényes sugarai még erősebbek. Hervasztják a frissen vágott lucernát, szárít­ják a tegnap kaszál tat. A tagok parcelláin megra­kodott a téesz fogata, a két öreg kiért egy-egy renden. Az aszfaltos úton kézikocsit húz egy asszony, tele tegnap vágott lucernával, egy tehénnek két- napi eleséggel. A traktorok nagy ívben kerülik súlyos ter­heikkel a szaporán guruló kis­kocsit. Pálkovács Jenő Hallgatom az asszonyokat Synmhnt ^ hárman a Béla téren töltik mind en - JZ.U/nbUnap a késő délutánt, a középső pádon ülve, ahonnét szemmel tarthatják a templomlépcsőt, a parkírozó autókat, megfigyelhetik a Bartina áruházból érkező úrvezetőnőket, akik az önkiszolgáló kosárból a csomagtartóba pakolják a portékát. Az úrvezetőnők szertartást végeznek, s riszálva viszik vissza a kosarat az önkibe. Valakik. A három öregasszony bezzeg közömbös közönség. Átnéznek, még inkább keresztülnéznek a téren, s ezúttal egy régvolt szerelemre emlékeznek hosszú, töprengő szünetekbe süppedve, s az évtizedek burkába rejtőzve. — Maris túlélte szegényt ■— így az egyik.. Hosszú szünet. — Halva élte túl. Csönd. — Kit? — Hát a Kálmánt — mondja a másik. Ilyen az élet, állapítja meg szinte egyszerre a pá­don gubbasztó három öregasszony, s szómozaikokat rak­va elém, a tér megvilágosodik. Valami Kálmán. Nyolc­vankét éves korában meghalt, özvegyet, gyereket, uno­kát hagyott maga után, s Maris mégis őt szerette, pedig útjaik rég elváltak. — Nézzétek, ott áll a templomajtóban — így az egyik. Látom én is : a fekete keretes gyászjelentéseket bön­gészgeti. — Eljött megbizonyosodni — feleli a másik. — Hívjuk ide. Magukhoz szólítják, s Maris néni hajlott derékkal közéjük ül negyediknek. — Elolvastad, kik haltak? •— Nincs nálam a szemüveg, nem látok' — mondja Maris néni. Hosszú, mélybe nyúló hallgatás. —■ Gyere, majd elolvassuk neked — s hívják. Maris néni motyog: De hiszen... de hiszen kibír­tam, kibírom ezután is. Hétfő. ök hárman a Béla téren.' Első öregasszony: Négyen négyfélét kérnek. Az uno­ka rántott húst, a vő pörköltét, a lányom főzeléket, az öregem sonkás tésztát. Mpavitntinlf akérdést, s mintha határozatot hoz­/ YICg VI LU LJUI\ nának, eldöntik; akik dolgoznak, a bőséges, a kiadós, a változatos vasárnapi ebédet megér­demlik, elvégre keresnek, hozzák a pénzt, legalább a hasukkal élvezzék az életet. Második öregasszony: Sörök, borok. Az én időmben, amikor öten voltunk a boltban, akkor már teli volt a bolt. Most százan nyüzsögnek. Hová iszik, meg hová eszik ennyit a nép? Aranka minden este kétszer fordul teli szatyorral. Mondom is otthon, ezeknek két gyomruk van. Hallgatnak, s a hallgatás beleegyezés. Harmadik öregasszony: Fogy a lányom, mint a hold­világ, két hónap alatt leadott tíz kilót Zsuzsika óvodás, Béluska bölcsődés. Ez az én lányom reggel fél hétkor ro­han az autóbuszmegállóhoz, karján cipeli Béluskát, s viszi a műszergyár mellé a bölcsődébe. Odaér, valóság­gal behajítja a babát, hogy elérje az autóbuszt, mert az csak fordul és megy vissza, nem várja meg az asszonyo­kat. Zsuzsika meg ebben a nagy forgalomban egyedül jár az óvodába. Elkísérném, de rosszak a lábaim. Szép. Nőnapon dicsőítik őket. írni kellene az újságnak, hogy csináljanak valamit. Vén fejemmel kigondolom, az autóbusz ne forduljon vissza, várjon fél órát, hogy az asszonyok nyugodtan rendbe tegyék a babát. Igazán kézenfekvő, gondolom, illetőleg kézenfekvő volna, ha történetesen ilyesmi egy férfiembernek a Vo­lánnál eszébe jutna. Szerda. Ök hárman ezúttal a gazdag termést ígérő szőlőről beszélgetnek. De hol van még a szüret? Meg azután ilyen vegyszer, olyan vegyszer, újabban már mindent urasan heveznek el. Egyik öregasszony Horváth Jóskát ajánl­ja. ö tudja, ő majd megmondja, sőt leírja, hogy melyik betegségre mi a jó. — Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. — Amúgy is gond. — Hát haszon nincs rajta. Csütörtök: Hallottátok? Maris néni együtt gyászol Kálmán törvényes feleségével. Péntek: A piacon két asszony összeverekedett. Lekurvázták egymást. Szom­bat: Szép a menyasszony, bezzeg a vőlegény olyan, mint a piszkafá. Rp^7pí(TPÍ,Hpt s i°v° héten ott folytatják, ahol szombaton félbehagyták. Rájuk fi­gyelve, bölcs bizonyossággal érzem: az élet döbbenetéi, örömei, sikerei,_ kudarcai „súlyuktól” függetlenül egy bi­zonyos koron túl csupán tudomásul vétetnek. SZEKULITY PÉTER A tagoknak tizennégy hektárból mérték ki a 200 és 50 négyszögöles részeket. Akinek tehe­ne van, kétszáz ölet kapott, az aprójószágos gazdák kapták a kisebbet.

Next

/
Thumbnails
Contents