Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-19 / 117. szám

Szociális ellátottság, munkahelyi körülmények Nemrégiben vizsgálta a szakszervezetek megyei taná­csa kilenc Tolna megyei üzem dolgozóinak szociális ellátott­ságát, a munkahelyi körülmé­nyeket. A vizsgálat sok érdé. keeséget tárt fel, közreadásuk okulásul és a továbblépés ér­dekében szükséges. Tapasztalatok Ami a szociális ellátottságot illeti, a helyzet jó közepes. Né­hány üzemben az érvényes elő­írásokat csak részben teljesí­tették, például a Volánnál, a Dunaföldvári Kendergyárban, vagy a Simontomyai Bőrgyár egyes üzemrészeiben. A Volán­nál a szociális létesítmények zsúfoltak, az építés során nem számoltak a várható fejlődés­sel. De a többi üzemben is további beruházásokra lesz szükség az elfogadható állapo­tok megteremtésére. Olyan tapasztalatok is van­nak, hogy az adott létesítmé­nyekre maguk a dolgozók sem vigyáznak, sok a rendeltetés- ellenes használásból fakadó hi­ba. Az üzemi étkeztetés általá­ban megoldott, vagy helyben, vagy társulva valamely más üzemmel. Az RBM-nél viszont érthetetlen a társulás, hiszen most épült az üzem, s a beru­házási programban konyha is szerepelt Most viszont nincs. 'Az üzemek többsége önálló kulturális intézménnyel nem rendelkezik, de a kultúra tá­mogatására nem sajnálják sem a fáradságot, sem a pénzt. Az üdültetés jó, hiszen a vállala­tok többsége rendelkezik ön­álló üdülővel. De ennek elle­nére sem tudnak mindenkinek — az igényeik szerinti időben és helyre — üdülőjegyet biz­tosítani. Fodrásznő Boross Ernőnének, a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szö­vetkezet dombóvári női fod­rászának nem ez az első kitün­tetése. Másfél évtized alatt — amióta gyakorolja a szakmát — összegyűlt jó néhány „tró­fea”, fodrászversenyen kapott serleg, oklevél, „Kiváló dol­gozó” jelvény. Köztük a „Szö­vetkezeti ipar kiváló dolgozó­ja”, a „Könnyűipar kiváló dólgozója”. Valamennyi azt tanúsítja, hogy Márta —mun­katársai és vendégei csak így hívják — mestere a szakmá­jának. Most azonban minden eddiginél nagyobb elismerés­ben részesült; a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa a felszabadulás évfordulója al­kalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. Munkatársai, vendégei a Népújságból értesültek a ki­tüntetésről. ő maga napokkal előbb megkapta a levelet: áp­rilis 2-án. 10 órakor jelenjen meg az OKISZ központjában, átvenni a kitüntetést. Azokban a napokban nem győzte fogad­ni a gratulációkat, sokszor csengett a telefon — ezúttal vendégei nem „beütemezést” kértek, hanem gratuláltak. ' Nem mindennapi esemény amikor valaki kitüntetést kap — mondja Lengyel Fe­renc területvezető —, hát még az, hogy fadrász kapjon Mun­ka- Érdemrendet. Nem is fordult még elő szövetkeze­tünkben. Munkahelye a város köz­pontjában van. Díszoklevelek, A vállalatok komoly segít­séget adnak a dolgozók lakás­építéséhez, -vásárlásához. A három-tíz évi törlesztésre adott kamatmentes kölcsönnel az igények mintegy 85 száza­lékát tudják kielégíteni. Az üzemegészségügyi ellá­tottság vegyes színvonalú. Az viszont általános, hogy kevés a megfelelően képzett, üzem- egészségüggyel foglalkozó szak­ember. Kevés a fő foglalkozá­sú üzemorvos. Az üzemorvo­sok az üzemben alkalmazott technológiákat, a felhasznált anyagokat nem ismerik, így megelőző tevékenységet úgy­szólván nem folytatnak. Az egészségre ártalmas munka­körben dolgozók rendszeres or­vosi vizsgálaton való részvéte­le nehézkes, mert az előírt vizsgálatok lebonyolítása a megyeszékhelyen történik. Gondok A munkakörülmények javul­tak megyénk ipari üzemei­ben, ez elsősorban az utóbbi évek jelentős iparfejlesztésé­nek köszönhető. Itt inkább a hibákról szólunk, tanulságul a továbbiakra. Kedvezőtlenül hatott több helyen, például a Volánnál, hogy az üzemek kialakításakor csak a pillanatnyi igényeket elégítették ki, nem számoltak a későbbi fejlesztéssel és fejlő- désseL Nem egy helyen a dolgozók időlegesen, vagy állandóan ve­szélyzónában végzik tevékeny­ségüket, a védelem csak ma­gatartásuktól függ. Hivatkoz­hatnánk itt a bonyhádi zo­máncgyárra, a cipőgyárra, a Simontornyai Bőrgyárra és á PATEX-re Tolnán. Az újon­nan beszerzett gépek, berende­zések tekintetében sem alakult ki egységes gyakorlat, mert a gép tartozékaként megjelölt védőberendezések árát a gép árába nem építik be. Az utó­lagos beszerzés pedig mindig gondot jelent versenyzászlók tanútsítják, hogy itt nem akármilyen kol­lektíva dolgozik, hanem a Jó­zsef Attila aranykoszorús szo­cialista brigád. Tizenegy éve kezdték — elsőként a szocia­lista brigádmozgalmat a szö­vetkezetben .— és az alapító­tagok közt volt Boross Ernőné. — Márta nagyon megérde­melte a kitüntetést — mond­ják munkatársai. — Amit ő csinál, arra egyikünk se ké­pes. Volt olyan szombat — akkor van nálunk a csúcsfor­galom —, hogy 060 forintot termelt. Engedtessék meg egy kis magyarázat: a fodrász „terme­lése”. az árbevétel. Ezen mérik teljesítményét és ennek meg­Az egészségre ártalmas anya­gok használata elsősorban a bőrösüzemekre jellemző, ugyanitt nagy a fizikai meg­terhelés is. A zajszint a ZIM- ben, a Láng Gépgyárban és a textiles szakmákhoz tartozó üzemekben még ma is a meg­engedett érték fölött van. A technológiákból adódó, az egészséget károsító hatások megszüntetésére a vállalatok sokat tettek az utóbbi időben. A zajártalom csökkentésére a ZIM-ben több műszaki meg­oldást valósítottak meg. À cipőgyárban és a bőrgyárban célgépek alkalmazásával jelen­tősen csökkentették a fizikai megterhelést. Tanácsok A felmérés, a ténymegálla­pításon túl, arra is törekedett, hogy tanácsokat adjon az ipa­ri üzemeknek a szociális és munkakörülmények további javítására. A legfontosabb tennivalókat a következőkben látják a szakszervezeti szer­vek: A technológiából származó, az egészséget károsító munka- folyamatok és munkahelyek számának fokozatos csökken­tése. Az egészségre ártalmas anyagok más anyagokkal való helyettesítése, a megfelelő klí­maviszonyok kialakítása. Az anyagmozgatás korszerű­sítése, megfelelő anyagmozgató gépek alkalmazásával. A szükséges műszaki, mun­kaszervezési megoldások al­kalmazásával a zajártalom csökkentése. Kívánatos, hogy a rendszeres orvosi vizsgálatra kötelezettek vizsgálatát a helyszínen Végez­zék el, ne kelljen a megye- székhelyre utazniok. Az üzemek máris rendelkez­nek tervekkel a szociális és munkakörülmények javítására, a mostani tervciklusban jelen­tős fejlődésre számíthatunk. LETENYEI GYÖRGY határozott százalékát kapja munkabérként. Nemcsak ügyesség, hozzáértés kell a nagy teljesítményhez, hanem jó munkaszervezés is, időbe­osztás, udvariasság a vendé­gekkel szemben. A fodrász vendégei — főként a női fod­rászoknál van ez így — szemé­lyesen „kötődnek” a fodrász­hoz. Akinek a munkájával elé­gedettek a vendégek, ahhoz jönnek. E tekintetben Boross- né túlszárnyal mindenkit. Múlt évi „termelése” 128 ezer forint volt — így lett a szö­vetkezetben az egyéni verseny győztese. Az utána következő 110 ezer forintot hozott a szö­vetkezet pénztárába. — Nem is olyan nagy dolog, amit csinálok — mondja sze­rényen. — Szüretem a szak­mámat, szeretem az embere­ket, a vendégeimet és állan­dóan továbbképzem magam. Folyóiratokból, 1 versenyeken, bemutatókon. És szívesen to­vábbadom, amit tudok. A ta­nulással pár évet késtem, édesapám korán meghalt és nekem az általános iskola után dolgoznom kellett, fenn­tartani a családot. Amikor az­tán a nővérem leérettségizett, ő vette át ezt a „stafétabotot”, én pedig ipari tanulónak me­hettem. Hatvankettőben vé­geztem, azóta dolgozom je­lenlegi munkahelyemen. Talán nem is kell mondanom, meny­nyire örülök a kitüntetésnek. De hozzá teszem azt is, hogy ez a magas elismerés egy ki­csit a szakmánknak is szól. (J) er- Munka Érdemrenddel Hatékonyság (II.) Ráfordítás - hozamarány A tej, a kenyér, a szö­vet a költségek szem­pontjából ugyan­olyan termék, mint a fém- megmunkáló gép, az elekt­ronikus vezérlőberendezés. Közös vonásuk, hogy elő­állításuk költségekkel jár, az anyag, a munkabér épp­úgy forintokat emészt fel, mint a termék készítését megelőző kutatási tevékeny­ség, a gyártáshoz szükséges energia, s így tovább. A legutóbbi években a szo­cialista iparban a teljes ter­melési költség 66—67 száza­lékát tette ’ki az anyagok értéke. Tételezzük fel, hogy sikerül egy százalékkal mérsékelni az anyagfelhasz­nálást. Ez pénzben számol­va 3,5—-4 milliárd forinttal apasztaná a kiadásokat! Jogos a közbevetés, ami az olvasóból kikívánkozik: az lenne a cél, hogy abszo­lút értelemben csökkenje­nek a termelési költségek? Ez is szükséges, bizonyos területeken ez az elsődle­ges, általában viszont az, hogy az úgynevezett fajla­gos költségek, tehát a ter­mékegységre jutó ráfordí­tások kjsebbedjenek. A tár­sadalombiztosítási járulék, az illetményadó és sok más teher, meglehetősen stabil tényezője a költségnek, ám erre hivatkozva senki sem állíthatja, hogy nincs mód a kiadások mérséklésére. Ez utóbbira kézenfekvő le­hetőségeket kínálnak pél­dául a nagy sorozatok. Ilyen esetben ugyanis korszerű — termelékeny — gépeket, be­rendezéseket működtethet­nek, alkalmazhatják az épí­tőszekrény elvet, fokozhat­ják a dolgozók begyakor­lottságát, termékek nagyobb tömegére oszthatják el az ún, állandó vagy rezsikölt­ségeket, stb. Ez történik a közúti járműgyártásban, s azon belül az autóbusz­termelésben. Lényegesen nőtt a késztermék mennyi­sége — 1970: 5983, 1975: 10 696 darab autóbusz —, bővült — tavaly 9065 da­rab — az export, s eköz­ben a fajlagos ráfordítások csökkentek, holott az áru használati értéke nagyobb lett. Ma az ipar egy hónap alatt termel annyit, mint a felszabadulás előtt egy egész esztendőben, de a mennyi­ségen túl a másfajta jel­lemzők szinte összehasonlít­hatatlanok. Az alapvetően megváltozott gyártási kö­rülmények, termékek miatt semmiféle alapja nincs az olyasfajta okoskodásnak, hogy mi volt „olcsó” és „drága” akkor és most, bár vannak, akik szívesen bo­csátkoznak ilyesfajta esz­mefuttatásba. Ez vezet az­után ahhoz a tévhithez, hogy úgy fejlődne igazán a termelés, ha minden és fo­lyamatosan egyre olcsóbb lenne... A ráfordítás nem abszolút mérce, s ezért az adott gyártási feltételek és a tényleges bevételi ered­mények viszonyaként vizs­gálható csupán. Ahhoz, hogy a termelő mérsékelje — akár abszo­lút, akár fajlagos — költsé­geit, az értékelemzéstől a normaóra-szükséglet vizs­gálatán át az anyaghelyet-. tssítésig; az élőmunka-" igényig, mindenfajta mód­szert és eszközt használnia kell. Idén a kohó- és gép­ipar vállalatai 310—320 mil­lió forint értékű energiát kívánnak megtakarítani ún. energiakímélő eljárások bevezetésével, az energia­felhasználási normák köré­nek kiterjesztésével. Csu­pán belemarkoltunk a le­hetőségek zsákjába, de a találomra kiemelt esetek is bizonyító erejűek. Holott rejt e zsák az említetteknél nagyobb dolgokat is, így sok más mellett a miniatürizá­lást. Ez csökkenti a termék anyag- és energiafelhaszná­lási igényét, súlyát — ami a szállításnál, tárolásnál korántsem mellékes —, be­építési térfogatát — gon­doljunk csak a nyomtatott áramkörökre —, s mindezt egy csapásra. O * * t év alatt hazánkban megkétszereződött az izzólámpagyártás, s ma munkanaponként egy­millió darab hagyja el a gyártószalagokat. Gazdasá­gos termék, a ráfordítás és a hozam — akárcsak a fénycsövek esetében — olyan arányú, hogy a kohó- és gépipari tárca legjöve­delmezőbb termékeinek so­rába tartozik. Holott a ter­melő nagy összegeket köl­tött kutatásokra, a gyártó- berendelések korszerűsíté­sére, ám ezzel párhuzamo­san növekedett a termelé­kenység, csökkent a fajla- lagos anyagszükséglet és normaidő, fokozódott a ter­mék használati értéke. Fo­lyamatos elemzés tartja számon a költségeket és a hozamokat, s ez az állandó figyelem ad magyarázatot az eredményekre’. Igaz, a termékek nagy többségének gyártási körülményei, érté­kesítési lehetőségei, s költ­ségei nem hasonlíthatók az izzólámpa-termeléshez. A módszer azonban bárhol al­kalmazható. Ennek utánzá­sát ugyanis nem tiltja sem­miféle — példánk esetében a Tungsram — védjegy. Lengyel vö röske resztes-d e I egác i ó Szekszárdon A Vöröskereszt Tolna me­gyei Szervezetének meghívásá­ra tegnap ‘ viszontlátogatásra érkezett Waclaw Tornászéwski vezetésével a lengyelországi Czestochowa megye vörös­kereszteseinek hattagú delegá­ciója. Mint korábban arról hírt adtunk, a Vöröskereszt Tolna megyei Szervezetének képvise­lői az elmúlt év végén jártak Czestochowában. A két szer­vezet közötti kapcsolat hosszú évekre tekint vissza. A hattagú lengyel vörös­keresztes delegáció tagjait teg­nap fél egykor fogadta dr. Szabópál Antal, a Tolna me­gyei Tanács elnöke, tájékoztat­va a baráti látogatásra érke­zett vendégeket megyénk éle­téről. Lengyel barátaink itt-tartóz- kodásuk ideje alatt a megyei Vöröskereszt munkájával, éle­tével ismerkednek meg. \

Next

/
Thumbnails
Contents