Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

Ki voit Míszlai András? ^Kuruc bújdosóének-írő, aki­ről az irodalmi lexikon szűk­szavúan akként emlékezik meg, hogy dunántúli protes­táns énekszerző volt, aki 1720 —16 között Vajtán, 1754-ben pedig Bodokon volt evangéli­kus prédikátor. Bújdosóénekeket írt. ame­lyek a Szentsey kódexben ma­radtak fönn. Először Thaly Kálmán adta ki ezeket. A koroncói gyászos emlékű csatavesztést (1704. június 13.) J.Siralmas ének az szömörei harcrul” című, közvetlen él­ményen alapuló, hosszú sirató versében örökítette meg. A vesztett csatában ő maga is ott volt. Ez derül ki a vers utolsó előtti strófájából: „Szerzem ez éneket keserű­ségemben, holt tetemek között való létélemben.* A huszonöt versszakból álló vers élményszerűen a vesztett harc lefolyását többek között így örökíti meg: „Hull szegény magyarság szörnyű sokságával. Rajta az ellenség, lövi az ágyúkkal, Pallosokkal, Vágják hamarsaggal, Gyalogságot tip-’ Mai, modem költészetünk- ratják az lóval. Úgy hever az nek is becsületére válnék. holttest a mezőkön széjjel: Hogy mi lett ezzel a hányatott miként aratáskor sűrű kéve sorsú kuruc prédikátorral? — renddel. Piros vérrel festetnek nem tudom. ott széjjel. Megárodtak. foly- De egy gyanú motoszkál nak sebességgel. Némelyet k&- bennem: zülünk elevenyen nyúztak, Sárszentlőrinc jelenlegi Ágyúlövésekkel izenként szag- evangélikus lelkésze, Csepregi gattak, És kínzottak. Rútul Béla. évekkel ezelőtt a lelké- sanyargattak, Az sík mezőfc szí hivatalban egy régi, elsár- vérrel virágoztak.* gult füzetecskét mutatott ne­Miszlai Andrásnak e sirató- kém. Ez nem volt más, mint énekén kívül még két verse szenicei Bárány György egy- van birtokomban. házalapító lőrinci evangélikus Az egyik „Bújdosóéneke. lelkésznek (később esperes) Költ 1704. aug. hó közepe tá- házi följegyzési füzete, amely- ján.” Ebben leírja romló éle- ben e sorok voltak olvashatók: tét. keserves bújdosását. nyo- „adtam Miszlai nevő vak pré- morúságos helyzetét. Az egész dikátornak 2 dénár alamizsb vers szomorú imádság, és fo- nőt. Ám lehet, hogy más hászkodás az egek urához. pénznemben történt az «do- Érdekessége e versnek, hogy mányozás — erre már ponto- a szerző neve (akkori szokás san nem emlékszem, de arra szerint) a versfőkben van el- igen, hogy a bejegyzés az rejtve. 1730-as évek táján történt.* Egy harmadik bűjdosóéne- Sokszor eszembe jut azóta: ke (Cantió flebilis) ezzel a vajon az a vak prédikátor, gyönyörű, költői sorral kezdő- nem Miszlai András kuruc dik: „Vígságnak töretik gyón- bújdosó, énekszerző volt-e?., ge szép üvege.” Dr. Miszlai György uj szlovák nyelvű Babits versantológia X pozsonyi Tátrán Kiadó Szekszárd nagy szülöttjétől, Babitstól egy válogatott versantológiát adott ki szlo­vák nyelven. Ostrov a more a címe, ez az egyik Babits- verseskötet, a Sziget és ten­ger címének fordítása. 116 oldalon 47 vers fordítását tartalmazza, és a végén a szerzőnek egy 12 oldalas ta­nulmánya van Babitsról. Vojtech Kondrót, a fordí­tó, az egyik pozsonyi közép­iskola matematikaprofesz- szora, édesanyja révén olyan jól tud magyarul, hogy min­den segítség nélkül fordítja a legnehezebb modem ma­gyar költői szövegeket. Kondrót professzort ma a legfiatalabb szlovák írógene­ráció egyik legtehetségesebb tagjának tartják. Emil Bo­leslav Lukácnak. Ady és a modem magyar költészet nagy szlovák fordítójának tanítványa, úgy is, mint köl­tő, és úgy is, mint műfordí­tó. A verset között számos közismert, nagy Babits-vers szerepel, így természetesen a Fortissimo, a Húsvét előtt, a Recitatív, a Bolyai, a Sze­renád. az Afrika, Afrika, a Kabala, stb. A Recitatív- kötétből a Szekszárd 1915 nyarán című verset is le­fordította. GÁL ISTVÁN ZENEI KRÓNIKA Kocsis Zoltán zenekari zongoraestje X szezonzáró hangverse­nyen a német és az olasz barokk zene két nagymeste­rének Bachnak és Vivaldi­nak művei kerültek műsor-; ra. Bach idejében az 1730-as években Lipcsében a világi zenében nem voltak határok ja könnyű és komoly zene között. A barokk művészet egységes világképe terem­tette meg azt a boldog kor­szakot, amikor a mindenki­hez szóló muzsikálás és a lemélyebb művészi teljesség még nem vált el oly élesen, mint a mi időnkben. Bach zenekari szvitjei és csem­balóversenyei a lipcsei Zim- mermarm-kávéház kerthelyi­ségében szólaltak meg. Bach életrajzából tudjuk, hogy Zimmermann kávés, külön attrakcióként hirdette az újonnan vásárolt csembaló bemutatását Ebben a kör­nyezetben gyakran szólalt meg a h-moll szvit is, amely a hétfő esti hangverseny el­ső száma volt A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola Kamarazene- kara gondos felkészültség­gel, választékos, szép hang­zással szólaltatta meg a mű­vet Matuz István a debre­ceni főiskola tanára játszot­ta a fuvolaszólót szép han­gon, stílusosan. Kár, hogy néhol indokolatlanul túl gyors tempókat vett Na-, gyón hiányzott a zenekarból a csembaló-kontinuó szólam is, pedig Szekszárdon ren­delkezésre áll e célra ez a hangszer. • Kocsis Zoltán az f-moll és a d-moll zongoraversenyek­kel aratott hatalmas sikert Ha e művekről eddig más elképzeléseink voltak, főleg a szín- és regiszterváltások és a kantábilitás terén, min­denképpen lenyűgöző felfo­gásában az a nagylélegzetű, kérlelhetetlen, kinyilatkoz­tatásszerű előadás, amit tő­le el kell fogadnunk a nagy egyéniség, a hiteles személy fellebbezhetetlen megnyilvá­nulásaként. Előadása nagy ívű barokk pátoszt sugár­zott szuggesztív erővel. Simon Albert a Zenemű­vészeti Főiskola tanszékve­zető tanára, a zenekar beta­nító karnagya nem azok kö­zé a karmesterek közé so­rolható, akik látványos köz­vetítői a műveknek a meg­szokott értelemben. Jelenlé­te a zenében önmagában, a stílus ismeretében, a mű minden taktusában a beava­tottak nagy tudását repre­zentálja. A zongoraverse­nyek kíséretében, talán túl hangsúlyozta Bachnak az olasz barokk felé mutató, Vivaldi hatását tükröző, lé­giesen áttetsző hangzásvilá­gát, .1 t-H H a r ÚJ könyvek Ä Kossuth Könyvkiadó új­donságai közt említést érde­mel a KISZ-kongresszus alkal­mából kiadott „Ifjúság, ifjú­ság!“ című antológia, mely­nek gazdag anyagát Illés La­jos válogatta. Megjelentette a kiadó a Kubai Kommunista Párt L kongresszusáról, vala­mint a Lengyel Egyesült Mun­káspárt VII. kongresszusáról tudósító köteteket. A marxiz­mus—leninizmus klasszikusai­nak kiskönyvtárában látott napvilágot Marx „Bérmunka és tőke'* című híres műve, Engelsnek az 1891-es kiadás­hoz írt bevezetőjével. Megje­lent egy NDK-beii szerző­kollektíva munkájaként, s né­hány szocialista országban egyidejűleg látott napvilágot „A marxológia nyomorúsága" című kötet, amely a marxiz­mus mai meghamisítok lep­lezi le. Az Akadémia Kiadó meg­jelentette a Modern filológiai füzetek sorozatában Heé Ve­ronika „Líraiság és epikum" című tanulmányát, amely Ka­réi Capek prózájának műfaji problémáival foglalkozik. Az Európa Könyvkiadó megjelentette Henry James: „Egy hölgy arcképe" című re­gényét, a Századunk mesterei sorozatban Arnold Zweig „Grisa őrmester" című világ­hírű regényét, a Modern Könyvtár sorozatban Ulrich Plenzdorf „Az ifjú W. szenve­dései" című kisregényét A Diákkönyvtár új kötetei közt két drámakiadványt találunk; az egyik William Shakespeare öt drámáját tartalmazza, a másik Henrik Ibsen „Nóra" című háromfelvonásosát. Is­mét a könyvesboltokba került a nálunk is népszerű világ­hírű krimiíró, Agatha 'Christie „Tíz kicsi néger" című bűn­ügyi regénye. A Corvina Kiadó a Magyar népművészet sorozatban meg­jelentette Fél Edit könyvét, amely a „Magyar népi vá- szonhímzések"-kel ismertet meg. Uj, javított kiadásban látott napvilágot „A Szépmű­vészeti Múzeum képei” című album, Garas Klára magya­rázó szövegével. A Móra Könyvkiadó Koz­mosz szerkesztősége a KISZ- kongresszus alkalmából szin­tén megjelentette — az ung­vári Kárpáti Kiadóval közö­sen — Lenin „Az ifjúsági szö­vetségek feladatai", című kö­tetét. MOSZKVA . A Kreml halsz enioptikávaL «Fotó: TASZSZ—MTI—KS) F Hm jegyzet Labirintus KOVÁCS ANDRÁS jelentős egyénisége filmművészetüríit- nek. Eddigi filmjei vitát, vagy inkább alkotó beszélgetést vál­tottak ki a sajtóban és a nézők körében. Szerzői filmeket for­gat abban az értelemben, hogy maga írja filmjeit. Már ré­gebben kifogásolta a kritika ezek színvonalát, most csak is­mételni lehet. Választhatna önmagánál jobb írót is alkotó­társul, annál is inkább, mivel filmjei nem a képek nyelvén beszélnek. Egy Jancsó-fiim hang nélkül is élvezhető volna, a Kovács-film — esszéiben viszont a szereplők vitája a film lényege. f. A Nehéz emberektől kezdve á Labirintusig mindegyik filmje aktuális, szinte napi közéleti, erkölcsi kérdéseket bon­colgat, még a nem jelenidőben játszódó Hideg napák is. És ez utóbbi kivételével mindegyik „nehéz emberek”-rő) szól. Te­hetségekről, akik nem kifogástalan modorúak, magánéleti konfliktusaik vannak, de többet tenni az átlagnál nemcsak mindig készek, nem is hajlandóik beérni kevesebbel és ezért állandó a harcuk a kényelmesekkel és óvatosakkal, akik min­denki előtt szalonképesek tudnak és akarnak maradni. A „nehéz emberek” konfliktusain keresztül arra a közéleti kér­désre is választ keres, meddig terjednek a közéleti demokrá­cia határai, miikor tisztességes és mikor erkölcstelen .a meg­alkuvás? Előző filmjei azt mondták, a közéleti demokrácia nagyobb, mint általában hisszük, a „falak” messzebb vannak, mint gondoljuk, de senkinek sem használ — legkevésbé az ügynek —, ha fejjel megyünk neki. A megoldás a cél érdeké­ben vállalt ésszerű kompromisszum. Mindezt azért kellett előrebocsátani, mert Kovács And­rásnak csak előző filmjeiből sejthető, mit akar elérni a La­birintussal. X FILM TÖRTÉNETÉ; égy filmforgatás külső és a ren­dező gondolataiban játszódó belső vonulata ugyanis annyira bonyolult és olyan széteső, hogy nem lehet vele mit kezdeni. Olyan ez a film, mintha egy fehér lapra színes gyöngyszemek­ből képet raknak ki, de csak a kirakás folyamatát látjuk, kész képet egy pillanatra sem, s aztán az egészet felemelik és a szép gyöngyszemek szanaszét gurulnak. Legalább tíz tovább­gondolásra, önálló filmre méltó ötlet, drámai mag, összeütkö­zés van a filmben, de egyik sincs kibontva. Nem a befejezet- lenség a baj, hiszen az életben a „meccs nincs lefutva, amíg élünk”. Ezt a filmben ki is mondja a színésznő, a hiba ott van, hogy tíz felvetett kérdés továbbgondolását egyetlen film nem képes kikövetelni a nézőtől. Egy dologról eszünkbe jut­hat tíz másik, de ha ennyit tálalnak elénk és oly bonyolultan, majdnem kuszán, mint a Labirintus című film tette, akkor inkább megrázzuk a fejünket és továbbmegyünk. Kovács András többször is nyilatkozta, hogy számára a film alkotási folyamata csak a bemutatót követő közönség- találkozókon fejeződik be. Filmjeinek része a nézők reagálása is. A filmbeli film forgatásának végeredményéről nem tudunk meg többet, mint hogy elkészült, A LABIRINTUS forgatása is befejeződött, a filmet vetí­tik, pedig nem kész. Kovács András ezt a filmet már a közön­séggel való beszélgetésekben sem tudja befejezni. Ebben a formájában műhelymunka, ami nem tartozik nézőkre. Tanul­ságait már csak egy másik filmben lehet hasznosítani™ W#* * _ IHAROS! IBOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents