Tolna Megyei Népújság, 1976. május (26. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
A falusi értelmiség életmódja Ebben az írásban a falusi ér- telmiség életmódját — és általában az életmódot — meghatározó összetevők végtelen sokaságából csak néhányat emelek ki. Azokat, amelyek különösen jelentős szerepet töltenek be az életmód alakulásában. Ilyenek mindenekelőtt a települési és lakásviszonyok, ideértve bizonyos ellátottsági viszonyokat; az életmód „tartalmát”, „típusát” jelentős mértékben kifeiező fogyasztási struktúra; végül a szabadidő- tevékenységek, Ismert tény, hogy a hazai település-szerkezeten belül az egves településformák közötti aránytalanságok számottevőek. Ez a történelmileg kialakult differenciálódás napjainkban is erősen érződik a városi és falu. si népesség munkajelleg-csoportok szerinti összetételében és életmód iában. Ezt bizonyítják az 1970-es népszámlálási adatok, miszerint az összes aktív keresők között Budapesten 10.0; a vidéki városokban 6,9; a falvakban pedig 2,5 százalék volt az értelmiségiek aránya. Amennyiben a falusi településeknek az életet megkönnyítő civilizációs vívmányokkal való ellátottságát vizsgáljuk, megállapítható, hogy — az elmúlt évek viszonylag gyorsabb ütemű fejlődé» ellenére — még mindig hátránnyal kell számolni. I A lakásviszonyok À lakás a mindennapi életvitel közvetlen környezeti feltétele között elsőrendű szerepet játszik. A lakás ad teret, lehetőséget és feltételeket az alapvető élettevékenységekhez. Az emberi élet újratermelésének és fenntartásának — evés, pihenés, alvás — adja a közvetlen keretét, az egyén fejlődését segíti, nehezíti, vagy lehetetlenné teheti. Vizsgálati adatainkból megállapítható, hogy az értelmiségi dolgozók lakásviszonyai falun kedvezőbbek mint a többi társadalmi rétegé. Amennyiben oéldâul a lakásnagyságot nézzük, azt találjuk, hogy a falusi értelmiség 16,6 százaléka egyszobás. 56,1 százaléka kétszobás és 24,3 százaléka háromvagy többszobás lakásban él. A lakáshelyzet azonban nem ilyen kedvező, ha a komfortosságot is vizsgál luk. Az adatok azt bizonyítják, hogy a lakások komfortosságát tekintve hátrányosabb helyzetben vannak, mint a városban élő pályatársaik; hiszen komfortos lakásban csupán 28,6 százalék él. Feltételezhetően ez az arány javult az utóbbi időben. A kedvezőbb helyzet ellenére, azt találjuk, hogy a felvétel időszakában a falusi értelmiségi lakások több mint 30 százalékában nem volt fürdőszoba és több mint 50 százalékában vécé. Az életmódról sok mindent elárul a háztartások géoesítése is. E kérdés figyelembevétele meglehetősen nagy jelentőségű, miután az össznépesség házimunkára csaknem annyi időt fordít, mint kereső tevékenységre. A rendkívül időigényes és fárasztó házimunka mellett nagyon nehéz a „szellemiek” bővített újratermelése, ami pedig minden értelmiségi szakterületen egyre növekvő követelmény. A falusi értelmiség ház. tartásának gépesítettségi színvonala magasabb az országos ád ágnál, viszont alacsonyabb mint a városi értelmiségé. A magasabb iskolai végzettség, egyéb más tényezőkkel együtt úgynevezett urbánusabb (városiasabb) életforma kialakulását eredményezi: a hagyományosan falusi háztartások átalakultak. Abban az esetben azonban, amikor az adott feltételek nem teszik lehetővé a hagyományos falusi életforma meghaladását, úgv az iskolai végzettség önmagában nem gyakorol döntő hatást a háztartásokra. Ezt a feltételezést erősíti a termelőszövetkezeti elnökök helyzetével foglalkozó szociológiai vizsgálat is. A termelőszövetkezeti elnökök 12,1 százalékának volt a háztartásé, ban hűtőszekrény, ami messze az országos átlag alatt marad; pedig az elnökök iskolázottsági szinten jelentősen meghaladják az országos átlagot. Feltehető, hogy ebben a kérdésben legnagyobb hatása a hagyományos falusi életformának van. A falusi háztartások húsellátá. sát a baromfiudvar és a házi sertésvágás biztosítja., mivel a falvakban kereskedelmi forgalomba csak kevés hús kerül. Friss zöldséggel, gyümölccsel, állati termékkel többnyire a háztáji gazdaságok látják el a falusi háztartásokat. A fogyasztási szerkezet alakulása sokat elárul az adott társadalom fejlettségi színvonaláról, a rétegek és csoportok életmódjáról és a közöttük lévő eltérésekről. E kérdés vizsgálatánál egyrészt figyelembe kell venni, hogy a társadalom különböző rétegeiben történelmileg kialakult fogyasztási szokások élnek. Ezeknek a változása mindig lassú. Másrészt, a változás ütemét midenkor az adott társadalmi feltételek ha. tározzák meg. Ez azt jelenti, hogy ha hagyományos falusi fogyasztási szokások — amelyek persze a falu különböző rétegeiben mást és mást jelentettek, — a hagyományos falusi struktúrából következtek, és az átalakulás is olyan ütemben megy végbe, amilyen mértékben megteremtődnek egy fejlettebb, igényesebb fogyasztásnak a feltételei. A fogyasztási szokásokról figyelemre méltó információt kapunk, ha megvizsgáljuk a ki* adás szerkezetét. A falusi értelmiség személyes célokra fordított kiadása a következő: élelmiszerre 34, élvezeti cikkekre 7, fogyasztási iparcikkek, re 35, szolgáltatásokra 13, azaz személyes fogyasztásra összesen 88 százalékot fordít, építkezésre, ingatlanra és egyéb célokra pedig 12 százalékot. Amint azt láthatjuk, a kiadások között még mindig túlságosan magas arányt foglal el az élelmezés, annak ellenére, hogy a vizsgált réteg kevesebbet költött élelemre mint az or. szágos átlag, viszont többet, mint a szellemi foglalkozásúak átlagban. Jelentős eltérés található az építkezési kiadásokban, hiszen többet költ átlagban építkezésre a falusi értelmiség, mint a szellemi foglalkozásúak átlaga. A szabad idő Ma nálunk az élettani szükségletek ellátása után fennmaradó mintegy 12 órából 8—10 órát leköt a kötelező pénzkereső munka. Végeredményben az élettani, illetve a társadalmi kötelezettségnek nem alávetett idő, azaz az úgynevezett szabad idő napi 2—3 órára korlátozódik. Az értelmiségi férfiak falun körülbelül egy órával többet töltenek kereső és termelő tevékenységgel, mint a budapestiek, utazásra viszont majdnem ugyanannyival kevesebbet, így a fennmaradó idő nagyjából kiegyenlítődik. A nőknél fordított tendencia érvényesül, a kereső és termelő tevékenységre fordított időarányok másfél órával csökkennek Budapesttől a falu felé haladva. A megmaradó másfél órát azonban a falusi értelmiségi nők házimunkája emészti föl, bizonyítva, hogy falun egyrészt a szolgáltatások hiánya, másrészt a hagyományos étkezési szokások, valamint az urbanizációs elmaradattság megnöveli a második műszakot. Ennek hatása a művelődési tevékenységben is mérhető, hiszen a falusi értelmiségi férfiak több időt fordítanak olvasásra, tanulásra, mint a budapestiek, a nőknél viszont fordított a helyzet, ugyanis átlagban napi fél órával kevesebb időt töltenek olvasással, tanulással mint a budapesti ér. telmiségi nők. Külön megvizsgáltuk azt, hogy a falusi értelmiség közül milyen arányban végeznek paraszti munkát. A következő eredményeket kaptuk: a férfiak közül több mint 50 százalék hétköznap és 30 százalék körül a hétvégén rendszeresen végez paraszti munkát, a nőknél pedig hétközben 40 százalék és hétvégen 5 százalék. Időfelhasználás szempontjából ez azt jelenti, hogy az értelmiségi férfiak falun mindennap — vasárnap is — átlag másfél, a nők körülbelül egy órát töltenek kisüzemi gazdaságukban, tehát szabad idejüknek mintegy felét. Ezek az adatok azt mutatják, hogy mind a férfiaknak, mind a nőknek rendkívül kevés a tényleges szabad ideje és azt a kevés szabad időt is olyan elfoglaltságok kötik le — amely, ről nehéz megállapítani, hogy mennyi a kedvtelés, hobbitevékenység, és mennyi a jövedelem kiegészítését és falusi ellátottság hiányainak pótlását szolgáló munka. Éppen azért sokkal óvatosabban kell bánni az olyan kijelentésekkel, ami gyakran elhangzik az úgynevezett sertéshizlaló falusi tanítóról, a baromfit nevelő orvosról, stb. Hiszen gyakori az az eset, hogy tulajdonképpen a falusi körülmények között a választás lehetősége szűkös. Vagyis, ha friss húst akar enni, jószágot kell nevelnie, ha friss zöldséget, gyömölcsöt akar, akkor kénytelen kertészkedni, függetlenül attól, hogy tetszik az neki vagy sem. Mindezeknek és ezen kívül még számtalan tényezőnek az együttese alakítja a falusi értelmiség életmódját, amelyről persze meg lehet állapítani, hogy még távol áll a kívánatostól, sőt sok esetben a városi pályatársakétól is, de ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy a körülmények is, amelyek határt szabnak és keretet biztosítanak az életmód ilyen vagy olyan irányú fejlődésének. A körülmények folyamatos és összehangolt változása és változtatása pedig politikánk állandó feladata. MÓDRA LÁSZLÓ MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet —'! ”r. r Hegedűs Lászió Legyen emlék Barna arcú kislány, barna szemű, szemedben annyi meghitt komolysággal Úgy néznél rám, talán csak egyszerű, megszokott nézéssel a termen által s Jöttél felém, hogy megkérdezi, ahogy mást is megkérdezel, mert ez a dolgod, mit kérek? — mondom, két szép csillagod úgy nézett rám, hogy szívem, a bolondot megbabonáztad — s majdnem két napig olykor előttem láttam kedves lényed, komoly, fénylő, barna csillagaid, arcod és termeted, a nekem szépet.' Ülni veled : csak ennyit kértem nemrég Bocsásd meg a költőnek — s legyen emlék. Szekszárd, 1976 április. Mlíos Maeourek: ÁLLATTAN A pingvin A pingvin boldogtalan egy madár, egy szem ruhája van, mindenhová abban kell járnia, a színházban még elmegy, a színházban még nincs baj, rosszabb a helyzet, ha nyáron strandra akar menni, hasztalan forgatja fel már húszadszor a szekrényt, nincs ott semmi, az égvilágon semmi, egyetlen fia fecske vagy sort, így hát mit tehet, megy és fürdik abban, amije van, megbámulják és azt suttogják, na hallja, ez a pingvin, már tényleg nem tudja, jó dolgában mit csináljon, láttak már olyat, hogy valaki szmokingban strandoljon, és a pingvin igen boldogtalan, hogy is szórakoztatná őt az ilyen fürdőzés, így hát egy szép napon fogja magát és elutazik, csak úgy, bőröndök nélkül, nincs mit becsomagolnia, az egy szem ruhájában utazik, valahová messzire, egy lakatlan szigetre, ahol senkinek nem szúr szemet, s amint megérkezik, látja, hogy nem csak neki jutott eszébe ez az ötlet, van ott vagy egymillió pingvin, ■ mindegyik szmokingban fürdik, A levelibéka À gyerekekkel mindig sok a veszőtfcég, megszületik például a kis levelibéka, apu meg anyu szépen akarják járatni, vesznek hát neki egy szép kezeslábast, na de a kicsinek ehhez nem fülik ám a foga, kék zakót szeretne, isten tudja milyen gombolással, s apu így szól, legyen eszed, minden béka zöld kezeslábast visel, de a kicsi üvölt, mit meséltek nekem, egy fia felhő sincs az égen, úgy öltözködjek, mint valami hülye, de megszólal anyu is, hallgass, ezt mindenhová fel lehet venni, jó lesz esőben is, a holnapra is gondolni kell, úgyhogy megveszik a kezeslábast, ám a kicsi attól a naptól kezdve szájaskodik, csak akkor megy ki, amikor esőre áll, elviselhetetlen a gyerek, apa mondogatja neki, ülj a fenekeden, hiszen mindjárt szakad, de a pimasz kis béka azt feleli, minek van akkor tulajdonképpen kezeslábasom, és nyugodtan kisétál, sétára indul a legnagyobb lelki nyugalommal, a aki látja, azt gondolja, úgy néz ki, esni fog, a kis béka már megint előbújt. __ A teve À tevének nincs könnyű élete, nehogy azí higgyük, ládákat cipel, mindenféle dobozokat, banánt meg narancsot, reggeltől estig gürcöl, s ha befejezte nagy keservesen, megy és vesz magának egy kis rágógumit és rágja, nincs ezen mit csodálkozni, ez az egyetlen öröm az életében, filléres öröm, de nem vagyunk egyformák, egy teve úgy dönt, hogy nem pocsékolja a pénzét rágnivalóra, inkább összegyűjti a szabadságra, csupa fura név áll a ládákon, idegen országok, idegen városok, s azt gondolja a teve, miért ne látogathatnék oda, itt nincs semmi, egy pár rágcsáló teve és kész, megveszi hát a menetjegyet, fogja a fényképezőgépét és nekivág, de nem mondhatjuk, hogy túlzottan el lenne ragadtatva, gondoljuk csak el, bemegy valami nagy, idegen vendéglőbe és mit lát, mindenki rág, csak rág, a tevét ez kihozza a sodrából, s így szól magában, óh, én teve, ezért spóroltam, ezért mondtam le életem egyetlen öröméről, s amikor hazatér, vesz magának egy halom rágógumit, mint az összes többi teve. A szövőlepke A szövőlepke szép dolgokat készít, selyemsálaf, nyakkendőt, blúzt, pompás estélyi ruhákat, a szövőlepke rengeteg ilyesmit készített már, a legdrágább holmikat, a legjobb úz- letházak megrendelésére, nagyhatású divatbemutatót rendeznek csak meghívott vendégek részére, az a rengeteg márkás autó, s a szövőlepke véletlenül épp arra jár, s felötlik benne, érdekes lehet, jó lenne megnézni és bemegy, fel a lépcsőn, de fent ott a portás, és így szól, kérem a meghívót De a szövőlepkének nincs meghívója, honnan is szerezne meghívót, nincs neki ideje mindenféle meghívókkal törődni, szép selyemholmikat készít, ez eszébe sem jutott, úgyhogy kimegy, vissza az utcára, ődöng egy kicsit a téren, aztán aludni tér, mi mást tehetne, reggel várja a tengernyi munka. ‘ ‘ » I ' ■ Ilii , , j j I , , (Bojtár Endre fordítása) J-lVvJ ■ » 1 J'lll :
