Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám

V

Tv-napló

Hová utazott a nótárius?

A

z 1780-as évek végén Nagy-Peleske nótá. riusa, Zaj ta; uram, nekivágott a nagyvilágnak, hogy eljusson Budavárába, mert „aztat hogy láthassam, mindenkor kívántam, El js tökéllettem oda ten. ni utam”. Gvadányi generális, midőn útjára bocsá. tóttá a derék nótáriust,

S valahol itt van generális Gvadányi vidám epo. szának 'jelentősége éá ma. radandósága, amit már Tol- dy is megjegyzett: „Ez úti- képecskék- s apró kalandokban meglepő természe. tes valóság van”. Tegyük hozzá, ennél több is, élénk társadalomkritika, amj a korabeli irodalomban

ugyancsak ritka. Igaz, hogy Gvadányi viszonylag naív kritikus, de a magyar nyelv és viselet védelme az élné. metesítési törekvések korá. ban nem csekély érdem. Kellőképpen méltányolták is a kortársak, amit az is mutat, hogy röviddel megjelenése után egy hamisí. tás is napvilágot látott (akárcsak a Dón Quijote esetében), a Peleskei nótá. rius pokolbamenetele, mire Gvadányi jónak látta, hogy maga írja meg a folytatást (akárcsak Cervantes). A peleskei nótárius elméiké, dései, betegsége, halála és tes tarnen tornát, A siker a

nyilván maga sem gondolta, hogy Zajtai uram meg sem áll a halhatatlanságig, pedig útközben ugyancsak cifra dolgok estek meg ve. le. Hát még Budavárában! Nem is titkolja el megrökönyödését, s egy grófnak, kit előbb nyájasan köszöntött, emígy fejti ki véleményét:

múlt századot Js végigkísérte, Gaal József ugyanis 1838-ban bohózatot írt be. lőle, igazi sikerdarabot, Kotzebue hatására tündéri elemekkel, de még mindig Gvadányit követve.

A kettő ötvözetéből készült a tv-játék, s ne tétovázzunk véleményünkkel, igen gyenge tv-játékot készített belőle Méhes György. Elvette Gvadányi társadalomkritikai -élét. s nem bírt Gaal tündéreket idéző humorával, szerkesztett hát egy szabályos biedermeier vígjátékot, melyben a hú szív elnyeri jutalmát. A biedermeiert egy Schubert-dal is aláhúzta, mert arra azért mégsem gondoltunk, hogy Schubertét akarták Gvadányi F korába tenni.

A Gaal-féle bohózatnak van egy derűs részlete, a színház a színházban, amit aztán sokan követnek, amikor Zajtai az Otellót nézi

a színházban, s annyira felháborodik Desdemona megölésén, hogy a színpadra rohan. A tv-változát, ta. Ián az újítás kedvéért, Baczur Gazsira osztja ezt a szerepet, aminek semmi értelme, hisz Baczur Gaal bohózatában is másodrendű figura. Sajnos, a többi ötlet sem lép túl ennek határán, mintha Tóti Dorka a szer. zőket babonázta volna meg.

Pedig Zajtai uram históriája több lehetőséget is ki. nálna. s akár némi moder. nizálást is elbírna, hisz ma is sok mindenen lehetne gúnyolódni, a Nyugat-maj- moláson például, De a szer. zőnek az égvilágon semmi nem jutott eszébe, viszont ahhoz sem volt bátorsága, hogy megmaradjon az eredeti lelemények mellett, így aztán a végeredmény mindössze annyi, hogy Zajtai Sándor elnyeri Hopfen Fánika kezét, amin viszont nem lehet csodálkozni, mert Fátermörder úr legfeljebb egy boszorkány sze. relmében bízhat ilyen visz. szataszító külsővel.

A

z élettelen játékot a szereplők sem tudták megmozgatni. Páger fáradt volt. unott és érdektelen, Bilicsi régi puskaporával kísérletezett, mi pedig arra gondoltunk, kár Gvadányi ért, de még Gaal bohózatáért is kár.

CSÁNYI L.

Nagyságod, hogy magyar, kétségem szavában Nincsen: de nem tudom, mért jár ily ruhábans Ha azt le nem veti és jár Uy tarkában,

Bécsbe bézáratik bolondok házában„

Véradás- emberségből

Csak az tudja igazán át. érezni a véradás jelentőségét, aki súlyos betegségében, baleseténél maga is kapott már várt. Gyakran fordul elő, hogy rendkívüli időben (késő este, éjjel és munkaszüneti napokon) frissen levett vér átöm- lesztésére lenne szükség. Több. szőr csak hosszas keresés után, jelentős időveszteséggel sikerül megfelelő vércsoportú donort találni. Kimondhatatlan jelentősége van tehát a megfelelően tárolt, tartalékolt, legkülönfélébb tulajdonsává, konzerv véreknek.

A legtöbb vért természetesen a sebészeti osztályok használják fel: újjáélesztéseknél, szívműtéteknél, de még az egyszerűbb műtéteknél is nél. külözhetetlen. A korszerű gyó. gyításhoz ma már sok-sok palack vérre van szükség. A sebészet külön ágává fejlődött a baleseti sebészet, amely a közúti, üzemi, mezőgazdasági és háztartási baleseteket látja el, szintén igen nagy mennyi, ségű vérutánpótlással. A belgyógyászok is számos esetben használnak fel konzerv vért, vagy éppen a vérből előállított különféle készítményeket.

De gyakran előfordul az is. hogy a szülészeti osztályokon kell sürgős vérátömlesziést alkalmazni egy-egy szülő nőnek, ilyenkor a vér egyszerre esetleg két életet ment meg. Ugyancsak gyakori a gyermekgyógyászati osztályokon a vércsére, valamint a vérből készült gamma-globulin alkal. onazása fertőző betegségek gyógyítására vagy megelőzésére.

A vér tehát a legdrágább gyógyszer, mert gyárilag nem állítható elő, és súlyos beteg esetében több ezer forintot tesz ki a felhasznált vérké. szítmény értéke.

Képünk az NDK-beli Kari- marx-stadti Véradó. és Transzfúziós Intézet modern vérvételi helyiségét mutatja be. Az NDK-ban naponta 550 állampolgár ad vért költség- mentesen az önkéntes állomásokon. ,

Gerencsér Miklós:

Emléke tiszta forrás

(300 éve született II. Rákóczi Ferenc)

Èi. 3L, i».

Menteni nem lehet a rendek vo„'

nakodását, hiszen a haza sorsáról lé. vén szó, az életüket sem sokallhat- ták, de az utókor summás elmarasz. talását tegyük árnyaltabbá a szükséges magyarázattal. Dráma; szám. amelynek nem szoktak utánanézni: Rákóczi ónodi megállapítása szerint 4,5 millió forint értékű rézpénz volt akkoriban forgalomban. Elképesztő, en csekély mennyiségű csereeszköz egy nagy kiterjedésű országban. S még ez a 4,5 millió is olyannyira soknak bizonyult, hogy tűrhetetlen inflációt idézett elő. Országgyűlési határozattal kellett kétmillió-háromszázezer forintra csökkenteni a réz. pénz értékét. Mai ésszel már alig felfogható az akkori közgazdasági állapotok nyomorúsága. Csoda-e, ha késhegyig menő harcok árán lehetett megszavaztatni a kétmillió forintnyi adót. amikor az összes pénzmennyi, ség értékét 2,3 millióban határozták meg?

Többek között ezért volt veszélyes a turóciak körlevele, ezért állíthatták, hogy a kuruc országban erősebben sanyarognak, mintha a császár önkényét kellene elviselniök. Nem érték be a körlevél kibocsátásával. Ónodra is elsősorban azért jöttek, hogy hangulatot szítsanak. Okolicsányi Kristóf, Turóc vármegye főjegyzője és Rakovszky Menyhért alispán, mindketten labanc ér- zelműek, főszerepet játszottak a Rákóczi elleni bujtogatásban. Visel, kedésük szóba került a pénzügyi vita alkalmával, június 4-én. Bercsényi hevesen kikelt ellenük, mire Okolicsányiék nyomban szólásra jelentkeztek és mosakodni próbáltak.

Rákóczi válaszolt nekik, mondván.; hogy Turóc vármegyének lehet legkevésbé oka a sérelmek felpanaszo- lására, mert területüket mindvégig elkerülték a kuruc hadak, s ha valakik bajt okoztak, azok csak Schlick császári generális katonái lehettek. A turóciak újabb magyarázkodása olyan látszatot keltett, mintha a többi vármegyék követei helyeselnének nekik hallgatásukkal. Ezt vélvén a fejedelem, keserűen kifakadt, heves szavakkal utasította vissza a személye elleni bizalmatlanságot. „Erdélybe megyek, inkább meghúzom magam az ország egyik szögletében, mint hogy zsarnoknak mondjanak. Nem tűröm el! magammal viszem a koporsómba!” — kiáltotta, s távozni akart. Bercsényi haragra lobbanva vágta oda a rendeknek, miért bánnak így az ország szabadítójával, majd kardot rántott. „Vesszenek a gazemberek!” — felkiáltással lesújtott Rakovszkyra. A jeladás nyomán szempillantás alatt lekaszabolták a turóci alispánt. Okolicsányi Kristófot szintén kardcsapások érték, de nem halt meg. Június 9-én elítélték és lefejezték. Turóc vármegye zászlaját szétszaggatták, pecsétjét összezúzták. (Miután később a megyei rendek egyhangúan hűséget fogadtak a kuruc hatalomnak, 1707. november 6-án új zászlót és pecsétet kapott Turóc.)

Csak a kedélyek lecsillapodása után, június 14-én kezdték tárgyalni a trónfosztás ügyét. A legapróbb részleteket is gondosan mérlegelve, igen alapos okmányban indokolták, miért vált szükségessé az Ausztriai Ház detronizálása. Valamennyi feladatát teljesítette az ónodi országgyűlés. Határozatait június 22-én szentesítette a fejedelem és utána rögtön szerencsi várába sietett, ahol már várakoztak rá a Krakkóból érkezett lengyel főnemesek.

Nagy hírt hoztak. Az ónodi országgyűléssel egy időben, június 8-án letették trónjáról az uralkodásra alkalmatlan Ágostot, Leszczynszkij Szaniszló önjelölt oligarchát pedig trónbitorlónak nyilvánították. Nagy Péter orosz cár tehát nem tervezgetett felelőtlenül. Gyors, határozott munkát végzett, elérkezett a pillanat, Rákóczinak a kezét sem kellett kinyújtania a lengyel koronáért, elegendő lett volna az igenlő válasz. De egyelőre csak a lengyel főurak jóindulatát köszönte meg.

Viharos gyorsasággal peregtek az események. Vetéssy László, a fejedelem párizsi követe Franciaországból hozott hírt: XIV. Lajos seregei végre győzelmet arattak Alamaránál, de ebből semmi hasznot nem remélhet Magyarország. A csapongó, öntelt francia uralkodónak esze ágában sincs elismernie a kuruc Magyarországot, hiába történt minden úgy, ahogy feltételként szabta, hiába állt helyre az ország politikai egysége a marosvásárhelyi beiktatással és az ország függetlensége a Habsburgok trónfosztásával, továbbra sem hajlandó szabályos diplomáciai kapcsolatra lépni Rákóczival. A hűséges, tehetséges, de borúlátó Vetéssy azt ajánlotta fejedelmének, hogy mondjon le Erdélyről és béküljön ki I. József császárral, mert a franciák továbbra is csak taktikai eszköznek fogják tekinteni Magyarországot. Most, az alamarai győzelem után vérszemet kaptak, nagyhatalmi szertelenségükben a skót—angol viszályba bonyolódtak, s tűzfészek kedvéért alig méltatják már figyelemre a kuruc mozgalmat,

Vetéssy jelentése gondba ejtette Rákóczit, de reményeinek új tápot adott az orosz szövetség lehetősége. Nem is késlekedett, iparkodott Ung- várra, ahol megbízottai, Ráday Pál és Kálnásy János már fogadták a közös orosz—lengyel küldöttséget, élükön David Ivanovics Korbe pópával, Péter cár bizalmasával. A fejedelem Bercsényi társaságában érkezett a tárgyalás színhelyére és uralkodóhoz méltó külsőségek között fogadta Korbe pópát és követtársait. Széles körű eszmecsere keretében vitatták meg a lengyel trónkérdést. Rákóczi, aki minden tettében szigorúan ragaszkodott a törvényes formákhoz, kifejtette aggályait, üzenetében arra kérte a cárt. tartsák titokban királyjelöltségének tervét mindaddig, amíg a hivatott lengyel tényezők javaslatára el nem fogadják jelölését a lengyel rendek.

(Folytatjuk.)