Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
Hétköznap1 hivatások sitt îïii Olyan modem sütőüzemről, mint ma a paksi, akkor még nem is hallottam. Nekünk természetesen a kezünk volt a laboratórium. A két tényé, rünk, amely között lisztet mostunk és az ottmaradt si- kérből állapítottuk meg: mi- lyen tésztát lehet készíteni belőle. Milyen kenyeret sütöttünk? Ha becsületes aka. rok lenni önmagamhoz, akkor azt kell mondanom: finomat, jót, gyengét. Igen, alt. kor is voltak gyengén sikerült kenyerek. És ha hiszik, ha nem. mi is úgy szégyell, tűk magunkat ezért a gyengébben sikerült kenyérért, mint a mai pékek. A szakmájukat szerető és értő pékek. A gépek ma megkönnyítik ezt a munkát is. Sok mindent el is végeznek. Valahol talán már készülnek olyan sütőüzem tervei, amelyben számítógép irányít mindent. Számítógép adagolja a lisztet, az élesztőt, a kellő hőfokú vizet. kompjuter határozza meg, mikor és meddig kell dagasztani... mikor kell az automatára rákerülnie a még tésztakenyémek és mennyi időt kell eltöltenie a ponto. A képek foszlós kenyeret, anyám cuppogó-pattogó da. gasztásának hangját, kenyér és péksütemény, kapros, és túroslepény illatát idézik. . És a munkát. A pékek kemény, fárasztó munkáját. Jenő bácsit, akit segéd úrnak szólítottam, de ha esászárzsemle-készítéskor elaludt és a mester a levegőben maradt keze alá tette a vizeslavórt, és álmából felriasztva belecsapott a hideg vízbe — akkor kinevettem. san beszabályozott kemencé. ben, hogy abból szép piros kenyér legyen... Lesznek ilyen pékségek. Az ilyen számítógép-irányítottá kenyérgyárban is minden azon múlik: mennyire szere, tik, értik az emberek a szakmájukat. Lehet, hogy ilyen pékségben dolgoznak majd azok a fiúk, akik egy kollégánk kér. désére válaszolva, első helyre tették a pékszakmát és kilen. cedikre az újságíróét. Tíz megkérdezett közül ketten. Szép arány. Nem tudom, miért választotta ez a két fiú a pékszakmát. Csak sejtem. Sokszor ehettek foszlós ke. nyeret és ezekért az ízekért megtanulták tisztelni a péket. A péket, akinek munká. ja mindennap ott van az asz. tálunkon, akinek munkáját mi, fogyasztók meózzuk. , Mindennapi kenyerünket ők készítik. És sem nekik, sem nekünk nem mindegy — milyen ez a kenyéri Igazán akkor éreztem, mi- lyen nehéz is az a szakma, amit tanultam, amikor majd. nem tanárként egy nyarat ismét a pékségben dolgoztam. Kegyetlenül nehéz volt meg. szokni a kemence forróságát, a fullasztó gőzt, a tészta dik. tálta munkaütemet, amely oly feszes volt. hogy csak néhány szippantást engedélyezett a cigarettából... Akkor • még körülbelül olyan volt a pékség, mint most a decsi. Egy-két gép segítette csak a munkát.. Szitálás, da- gasztás, kézzel. Még most is kezemben érzem a jegyre adott kenyér tésztájának dörzsölését és az első fehér ke. nyér simogatását. SZALAIJANOS Komáromi Zoltán felvételei
