Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
ícfiidAMlllil Stephen Leacoc, a XX. század híres kanadai írója a be- itonemberek sorsáról, a civilizáció alkonyáról írt. Elkerülhetjük-e ezeknek a betonembereknek a sorsát, a Leacoc által leírt sivár életet? — erre a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésre ad választ Pjotr Fe- doszjev akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alel- nöke a Szovjetunió áprilisi számában „Kultúra és társadalom” című cikkében. A népszerű képes folyóirat legújabb száma ismét sok-sok tudományos érdekességgel, riporttal, úgynevezett színes hírekkel lepi meg olvasóit. Megtudhatjuk például a mostani számból, hogyan került Perkátára egy voronyezsi sebészorvos, hogy visszaadja az egészséget sok-sok magyar embernek is. Erről szól a Sym- paticus ophtalmia című riport. Ugyancsak ebben a számban olvashatunk arról, hogy Búza Barna Kőbányán felállított szobra, amely a szovjet— magyar barátságot szimbolizálja Moszkvában, a Barátság parkban is látható lesz. Elkészítik ennek a szobornak a mását és ezt Moszkvában állítják feL Hosszabb ideje ad segítséget a lap à középiskolás diákoknak a világnézetünk alapjai tantárgy jobb elsajátításához. Most a folyóirat mellékletében magyar tanárok mondanak véleményt arról: hogyan vették hasznát oktató-nevelő munkájukban ezeknek a cikkeknek. _ „ . Alekszandr Ter-Gngorjan éveken keresztül az Izvesztyija magyarországi tudósítójaként dolgozott. Ez idő alatt sok-sok magyar barátra tett szert. Ebben a számban emlékezetes találkozásairól számol be. Régi magyar ismerősökkel találkozunk ebben az írásban. Bőven nyílik alkalmunk találkozni régi szovjet ismerősükkel is. Ezek közé tartozik Mihail Jersov, a Blokád és Jurlj Czerov, a Kommunisták című film rendezője. A Kommunisták több szocialista ország koprodukciójában készült. A lap nem feledkezik meg a sportbarátokról sem. „Blohiné az aranylabda” címmel a Kijevi Dinamó csatárát mutatja be. «i wCKtUA-i/i' dpi. Illői öAdtllcinak lírai rovatában Bárdosi Németh János, Bertók László, Galambosi László, Takács Imre és Vas István költeményeit olvashatjuk. Mindegyik költőtől lapunk is több ízben közölt már verset, így olvasóinknak nem kell bemutatni őket. A folyóirat a törökök elleni bolgár felkelés centenáriumát köszönti egy bolgár költők verseiből készült összeállítással. A prózai írások között Békés Sándor riportját, Bor 'Ambrus és Hallatna Erzsébet elbeszélését, Mészöly Miklós Szótár című írását találhatjuk. Ismét gazdag a folyóirat irodalmi és művészeti tanulmányanyaga. Csűrös Miklós Bertók László Villanyvilágított fák Jajcéban című költeményét elemzi, Csuka Zoltán új jugoszláviai beszámolójával jelentkezik, az Irodalomtudósaink fóruma sorozatban pedig Király Istvánnal beszélget Bélá- di Miklós. felhasználó modellek láthatók. A mellékletben kötött, horgolt,, varrott modellek képét és leírását közük és ugyanitt találjuk a Mindnyájunk ' Szakács- könyve népszerű, olvasók által beküldött ételrecepteket is. NEMZETKÖZI SZEMLE A pécsi játékfilmszemle szakmai vitáit és tanulságait összegzi Horváth Zsolt és ugyancsak ebben a számban olvasható Tüskés Tibor Kelle Sándor festőművésszel készített interjúja. LÁNYOK; ASSZONYOK Az áprilisi számban több magyar vonatkozású cikk, riport jelent meg. A lap megemlékezik Magyarország fel- szabadulásának évfordulójáról és érdekes megemlékezést közöl Zalka Mátéról. Képes riportban számol be a Szovjet- Magyar Baráti Társaság negyedik országos értekezletéről és a lap olvasói megismerkedhetnek a Moszkvai Nagyszínház, népszerűbb nevén a Bol- soj 200 éves történetével. Harminc éve jelent meg a Szovjetszkaja Zsenscsina — a Lányok-Asszonyok szovjet tükörlapja. Érdekes riportban számol be a lap erről a harminc évről. Egy színes, képes tudósítás a volgai lányokat, asszonyokat mutatja be az olvasóknak. Minthogy a lap elsősorban a női olvasóknak készült — a tapasztalatok szerint sok férfi is olvassa —, így elsősorban az őket foglalkoztató divatrovatban népi díszítőelemeket A folyóirat áprilisi számában folytatja a testvérpártok kongresszusiaról megkezdett közleményeit. Az SZKP XXV. kongresszusáról szólót a Pravda egyik vezércikkével vezeti be, majd négy szovjet felszólalást közöl, melyekben, érzékelteti a tanácskozás légkörét, tartalmi vonásait. Dokumentumként közli a lap az FKP XXII. kongresz- szusának határozatát és ebben a számban olvasható A. P. Kirilenkónak, az SZKP delegációja vezetőjének beszéde, amelyet a kongresszus befejeztével a Nanterreben megtartott nagygyűlésen mondott eL „Dél-Vietnam : a Vinh Son- ügy és a forradalmi átalakulás” címmel összeállításban ad helyzetképet a folyóirat az egyesülési választások előtt álló ázsiai országról. A harmadik világból rovatban a fejlődő országok változó arculatáról kap rövid áttekintést az olvasó. Ugyancsak ebben a témakörben közül részleteket a folyóirat T. J. Fareneknek, az amerikai Foreign Affairsben megjelent cikkéből, amely az USA-nak a harmadik világ iránti viszonyát tárja az olvasó elé. E rovat harmadik cikke az etió- piai forradalmi változásokra tekint vissza. IFJÚKOMMUNISTA Az áprilisi számban dokumentumképpel illusztrált cikkben mutatja be a szovjet, a bolgár, a jugoszláv, a román* katóna, a Petőfi Sándor Népfelszabadító Rohamdandár küzdelmét hazánk felszabadításáért. A Kilátó rovatban Kö-> vetkezetes harc a világ békéa jéért címmel cikket olvashatunk a Szovjetunió békepolitikájáról. A folyóirat az APN szovjet hírügynökséggel közösen sorozatot indított: Tizenöt köztársaság — cselekvő ifjúság címmel. Hűség a párthoz címmel ezúttal a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság komszomolistáinak életéről számol be az Ifjúkommunis- ta. A párt oldalán a fejlett szocializmusért címmel Pintér István tudósít arról, hogyan készül az FDJ az NSZEP IX. kongresszusára és az FDJ X. parlamentjére. Részletes információt kaphatunk a folyóiratból a magyar—szovjet gazdasági együttműködésről. Ebben a számban kapott helyet Mona Gyulának, az MSZMP KB helyettes osztályvezetőjének: Felelősséggel az ifjúság neveléséért című cikke, amelyhez jól kapcsolódik Pap Jánosnak, az MSZMP Veszprém megyei Bizottság első titkárának: Az ifjúságpolitikai munka fejlődése Veszprém megyében című cikke. Megyénkről is jelent meg tudósítás. A tudósításban példaként szerepel a Csavaripari Vállalat dombóvári gyára KISZ-szervezete, amelynek tagjai elsőként tettek kongresszusi felajánlást a közeledő IX. KISZ-kongresszue tiszteletére. . • 19. Ugyanakkor közülük kerültek ki a hitszegők is, meg azok a tehetségtelen parancsnokok, akik nem az érdem, hanem a rang szerint jutottak magas tisztségekhez. A mából nézve óhatatlanul szigorúbb mércével vélekedünk a fejedelem engedékenységéről, de ő is főnemes volt és abban a korban mély életérzéssé rögződött a származási előítélet. A nemesek legtöbbje Rákóczi fejedelmi származása előtt hajolt meg. Viszonzásul kegyeket vártak tőle. Az 1704-es esztendő első napjai végre meghozták a kemény fagyot. Január 9-én már kapitulált Tokaj vára. Rákóczi ekkorra szabályszerű udvart rendez be maga körül. A méltóság, a pompa kifogástalan árnyaltsága emeli tekintélyét. Nem neki keíl ez a tekintély, hanem az ügynek, bár ha teheti, él a fényűzés lehetőségeivel. Helyzete szilárdulá- sával fejedelemként is magára talál. Mindamellett elsősorban katona. Szívesen táborozik, sok időt tölt a harcosok között, nem vonakodik megosztani velük a viszontagságokat. Vezér! sátrát, s a tábort lebontva Tokajnál, február 8-án fényes udvartartással, fejedelmi díszben vonul be Miskolcra. NAGY TERHEK ALATT Ahogy mondani szokás, adni kellett a külsőre, hiszen ez tekintélyt kölcsönzött a kibontakozó állami életnek. Miskolcon már fejedelmi kancellária működött, volt udvari főkapitány Vay Ádám személyében, voltak étekfogók, zenészek és lovászok, csak éppen az ehhez való gazdasági szilárdság hiányzott. Rákóczi vália nagy terhek alatt roskadozott. Mivel a császáriak irgalmatlan fosztogatásokkal tartották fenn magukat, ő nem nyúlhatott drasztikus kényszerekhez, mert mindenki elfordult volna tőle, azzal az indokkal, hogy új erőszakoskodók léptek a régiek helyére. Természete szerint egyébként is megvetette az önkényeske- dést. Gerencsér Miklós: Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) Hanem a hadseregről, a rendről, a gazdasági vérkeringésről mindenképpen gondoskodnia kellett. 1704 elején rézből veretett' kétmillió forintot a vészes pénzhiány enyhítésére. Lefoglalta a sóbányák jövedelmét és a labancok birtokait a szabadságharc céljaira. Élelemmel látta el az ércbányák munkásait, egyúttal fölmentette őket a hadi szolgálat alól, csakúgy, mint a felszereléseket gyártó iparosokat. Se szeri, se száma a gond szülte intézkedésnek. Még azzal is törődnie kellett, hogy nagyobb igyekezettel termeljenek gyümölcsöt és zöldséget. Nem jószándékból aprózta fel figyelmét, hanem azért, mert a hosszú vazal- lusság idején elszoktak az országos ügyek gyakorlati intézésétől a hozzá csatlakozott nemesek. Sokoldalú, egymást követő intézkedései közben töretlen az az elszántsága, hogy önállóságra, személyes felelősségvállalásra nevelje tisztségeket viselő híveit a hadseregben is, a polgári kötelességekben is. Majdnem rejtély, hol szerezte meg a 28 esztendős fejedelem azt az érett, határozott szervező és irányító biztonságot, amelyet idős uralkodók is megirigyelhettek volna. Ismerve Rákóczi mind magasabbra emelkedő képességeit és az ehhez társuló emberi kiválóságát, egyáltalán nem meglepő, hogy már fellépése idején a külföldi uralkodók is Európa egyik legfigyelemreméltóbb személyiségét tisztelték benne. Az elemi létfenntartás gondterhei mellett szembe kellett néznie a felekezeti viszályokkal. Hívei túlsúllyal protestánsok, közülük a túlzók arra számítanak, hogy eljött az idő megfizetni a katolikusoknak. Ez utóbbiak közül a szélsőségesek a Kálvin és Luther hitén lévők nagy befolyása miatt méltatlankodtak. Rákóczi nehezen értette meg velük, hogy ő nem a felekezeti érdekek, hanem a függetlenség egyetemes kívánalmai szerint iparkodik helytállni fejedelmi posztján. Ezért fogadta örömmel Bercsényi Miklós híradását: Telekessy István egri püskököt késhegyig menő viták árán sikerült a kurucok mellé állítani. Nagy szó volt ez, mert mindeddig egyetlen főpapot sem tudtak csatlakozásra bírni. Most megtört a jég, a hatalmas kiterjedésű egri püspökség feje szembefordult a Habsburgokkal, noha Eger várát még a császáriak birtokolták. Fejfájdító gondot okozott a külpolitikai helyzet is. A Rákóczi személyének szóló tisztelet" távolról sem jelentette azt, hogy az uralkodók lelkesen siettek Magyarország támogatására. XIV. Lajos, a franciák valóban nagy királya Magyarország felé azzal mutatta meg nagyságát, hogy mindössze taktikai elemnek tekintette világpolitikai sakkhúzásaiban. Gáláns szavakban bőkezű, de segítésben a szószegésig megbízhatatlan. Érdemi támogatás helyett néhány hadmérnököt, katonai tanácsadót küld és csekély pénzbeli segélyt folyósít. Rákóczi különös érzékkel ismerte fel a belső helyzet és a diplomáciai összefüggések egymásrautaltságát. Hosszú évszázadok óta nem volt olyan magyar államférfi, aki úgy értett volna a . külpolitikához, mint ő. Kiutat keresve a bezártságból, Ráday Pált követségbe küldte a porosz udvarhoz és a svéd királyhoz, hógy lépjenek szövetségbe a függetlenségéért küzdő Magyar- országgal. Ausztriát sem lehetett ügyetlenséggel vádolni. Mindig több vasat tartott a tűzben, meg-megújuló lépései alapos, folyamatos értékelést igényeltek. Heister generális lett a császári haderők magyarországi fő- parancsnoka. A Caraffa óta legvadabb tábornok a fenyegetésre helyezte a bécsi hangsúlyt, így eleve kétségek támadtak Rákócziban az osztrák békülékenység iránt, de azért részt vett az 1704. március 10-én kezdődő gyöngyösi fegyverszüneti tárgyaláson. Kinyilvánította, hogy szabad királyválasztást, teljes politikai és gázdasági függetlenséget követel Magyarországnak. Ha békét kötnek, az csak Anglia, Hollandia, Svédország, Lengyelország kezessége mellett válhat lehetségessé. Bécs elutasította a 25 pontba foglalt feltételeket, a tárgyalások megszakadtak, nem maradt más hátra, mint a fegyverek további küzdelme. Az összes gond és teher ellenére katonailag jó pozíciókat vallhatott magáénak, ő rendelkezett a kezdeményezés előnyösebb lehetőségeivel is. Igaz, Szatmári, Nagyszebeni, Érsekújvárt még a császáriak birtokolták, mindhárom fontos stratégiai pont. Ezzel szemben az ország hatalmas összefüggő területein engedelmeskedtek fejedelmi szavának. Bercsényi Miklós eredményesen operált a Felvidéken egészen a morva határig. Annál megrendültebben fogadta a hírt, hogy Heister kiűzte a Dunántúlról Károlyi Sándor csapatait. A megannyi sorsdöntő kérdésben kulcsszerepet játszott a Dunántúl, amely nélkül nem lehetett helyre- . állítani a független Magyarországot. Ugyanakkor Bécs ezt az országrészt tartotta az egész birodalom egyik legféltettebb, tartományának. Mivel a kuruc hadsereg zöme egészen más tájakról származott, érzelmileg kevéssé kötődött a nyugati vidékekhez. Rákóczi erélyesen adta tudtukra Dunántúlról Szólván, hogy „az is Magyarország, tartozunk érte vérünket ontani”. (Folytatjuk).
