Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-10 / 86. szám

Tervek és gondok ! „Azzal a kalappal köszönünk, ami van** Bővül a Volán paksi üzemegysége ——V A Koppánymenti Egye­sült Termelőszövetke­zet elnöke, Molnár Já­nos, a tervkészítéssel kapcso­latban így fogalmaz: „Ml az­zal a kalappal köszönünk, ami van, nem várunk csodákat, nem várjuk azt, hogy valaki helyettünk megoldja a problé­máinkat, nem hivatkozunk a világpiacra, nem siránkozunk, mert sírni könnyű, de ettől senki sem fog pénzt utalni a szövetkezet egyszámlájára. Tu­domásul kell vennünk, hogy nekünk is, mint másoknak, üzemen belül kell megkeresni azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel a legjobb eredménye­ket. tudjuk elérni. Munka van bőven, most már csak egy do­log van hátra: szorgalmasan és nagyon sokat kell dolgoz­ni”. A három község — Értény, Koppányszántó és Nagykónyi termelőszövetkezete hivatalo­san ez év januárjában egye­sült. De az előző évben már úgy hangolták össze az egyes ágazatok munkáját, a beruhá­zásokat, hogy ha az egyesülés­re sor kerül, egymást kiegé­szítsék, ne legyenek átfedések, egyszóval ne kelljen a leg­apróbb részletekig mindent átszervezni. A „Koppánymenti Egyesült” szövetkezet 6699 hektáron gazdálkodik, búzát, árpát, kukoricát, napraforgót, Cukorrépát, gyümölcsöt zöld­ségféléket termelnek, sertést, szarvasmarhát és lovakat te­nyésztenek, juhászatot tarta­nak fenn. Tavaly ősszel a vetést és a betakarítást már közösen vé­gezték. Sőt a nagykónyi szö­vetkezet — tudva azt, hogy a többi téeszben a kukorica biz­tonságos tárolása nem meg­oldott — a tervezettnél na­gyobbra építette a kukorica- tárolót Az első közös munka ebben az esztendőben a terv- készítés volt. Az idei terv ké­szítésénél az egyesülés előtt önállóan gazdálkodó téeszek eredményeit vették figyelem­be, erre épül az éves és a kö­zéptávú tervük. A szövetkezet vezetősége valamennyi üzem­egységben őszintén elmondta: az előttük álló feladatok min­denkitől a korábbinál több és lelkiismeretesebb munkát kö­vetelnek. A tervkészítésnél egyrészt abból indultak ki, hogy a szövetkezetnek mit kell adnia a népgazdaságnak, más­részt számba vették az adott­ságaikat, azt, hogy milyen mű­szaki és egyéb feltételek mel. lett tudnak eleget tehni a ve­lük szemben támasztott kí­vánalmaknak. A növénytermesztés szerke­zete mindhárom tsz-ben hasonló volt, s jelentős vál­toztatást most sem hajtottak végre. Az állattenyésztési ága­zat azonban komoly gondok­kal küszködik: a telepek szét­szórtak, korszerűtlenek, a ja­va része régi típusú, szerfás istálló, a legelőkön feltört a talajvíz, a tej önköltsége igen magas, sok a nem termelő te­hén, tbc- iá brucellózisfertő­zés ütötte fel a fejét, a leg­főbb tennivaló tehát; gazda­ságosabbá tenni a tehenésze­tet, ami nem kis gond, hiszen az állomány egy részét telje­sen le kell cserélni. A szövet­kezet nem tervezi, hogy új istállókat épít, azt viszont igen, hogy a meglévő állat­férőhelyeket maximálisan ki­használják, s hogy a nádtetős, szerfás istállókban korszerűsí­tik a belső technológiát A szarvasmarha-tenyész­tés alapja továbbra is a szakszerű rét- és le­gelőgazdálkodás, továbbá el szeretnék érni, hogy egy-egy gondozó 100—150 szarvasmar­hát lásson el. A tervek szerint egy kocától a jelenlegi 10,4 helyett 16 hízósertést adnak le. Ebben érdekeltté teszik a ser­tésgondozókat: végtermékbére­zésre térnek át. Nemcsak az állattenyésztésben, hanem va­lamennyi üzemágban dolgozó szakembernek fontos feladata, hogy keresse, kutassa az ered­ményesebb gazdálkodás mód­ját. A szövetkezet minden egyes dolgozójának a jövőben kötelessége számot adni mun­kájáról; ha valamiben lema­radás tapasztalható, meg kell magyaráznia, hogy ennek mi az oka, kiben, vagy miben kell a hibát keresni. A növénytermesztés gépei jól kiegészítik egymást: ami hiányzott az egyik tsz-ből, az megvolt a másikban. Az el­múlt években a takarmány- növények zömét kézzel taka­rították be, a jövőben ez gé­pekkel történik. A gépek jobb kihasználása érdekében növe­lik a táblaméreteket, úgyne­vezett övezeteket alakítanak ki: felszántják a dűlőutakat, csak a fő közlekedési utakat hagyják meg. Azokat a nö­vényeket vetik az egymással szomszédos övezetekbe, ame­lyek hasonló gépi munkát igényelnek: ezzel jóval keve­sebb lesz a holt idő, a nagy teljesítményű gépek nem töl­tenek sokszor órákat az uta­kon. Korszerűsítik a gépmű­helyt is: esztergagépet, maró­gépet vásárolnak, melyekkel a használt vagy kiselejtezett gépek alkatrészeit felújítják. A szövetkezet gépei közel 20 kilométeres körzetben dol­goznak, s, hogy egyszerűbb le­gyen a tankolás, üzemanyag­tartályokat helyeznek el az egyes táblák szélén. A szövetkezetben évente több száz vagon mű­trágyát használnak fel, de a tárolása nem megoldott : a táblák szélére borítják a vegy­szert, s a felhasználásig ki­mossa az eső, szétfújja a szél, romlik a minősége. Ezért ha­tározták el, hogy műtrágya- tárolót építenek, aminek az építési költsége a számítások szerint már az idei esztendő­ben megtérül. A dombos, lej­tős területekről, különösen nagyobb csapadék esetén, a víz lemossa a műtrágyát. Ép­pen ezért az eddiginél még nagyobb gondot fordítanak a szerves trágya felhasználására: nemcsak a közösben, hanem a háztájiban termelt szerves trá­gyát is összegyűjtik, s folya­matosan szétterítik a földeken. Jelentős összeget lehetne megtakarítani és fontos, nél­külözhetetlen dolgokra költeni ha más szövetkezetben is hasonló módon gazdálkodná­nak nemcsak a szerves anyag­gal, hanem a gépjárművek gu­miköpenyével, az anyag- és alkatrész-felhasználással, a raktári készlettel. A szövetkezet elnöke azt mondja: „A korszerű­ség, a korszerűsítés a mi fogalmaink szerint nem azt jelenti, hogy mennyi pénzt fordítunk új gépek vásárlására vagy építkezésre, hanem azt, hogy ami már megvan, azt ésszerűen, a lehetőségekhez mérten maximálisan kihasz­náljuk. A legfontosabb fel­adat: a meglévő eszközöket hatékonyabban kihasználni, jobban összeválogatni az erő- és munkagépeket, és minde­nekelőtt az egyes munkákat minél ésszerűbben megszer­vezni.” (D. V. M.) A PAKS FELETTI DOM­BON új város épül. S pár ki­lométerre onnét, a Duna part. ján, egy hatalmas energiater­melő bázis, az atomerőmű. A Volán-ról, pontosabban a 11. számú Volán paksi üzem. egységének munkájáról, fej­lődéséről beszélgettünk Páli Mihály üzemigazgatóval, de a tárgyra térni csak a nagy épít. kezés megemlítésével lehetett. Ezzel szorosan összefügg ugyanis az a munka, amit a vállalat paksi dolgozói végez, nek. A milliárdos beruházás te- herfuvarozási munkáinak ki­lencven százalékát végzik, s a személyszállítás jelentős ré. sze — ami szintén nem el. enyésző — szintén az ő fel­adatuk. Az erőmű építése szüksé. gessé tette a járási székhelyen lévő bázis kapacitásának nö­velését. Elsősorban a személy- szállítást végző buszok száma emelkedett. Az igény ezen a területen ugyanis ugrásszerű­en nőtt. Műszak előtt és után a dolgozókat az atomvárosból az erőmű építkezéséhez kell vinni, illetve onhan vissza. S hét végén, hét élején ezek a járművek szállítják őket az Alföld, s a Dunántúl sok te. lepülésére, majd Paksra. Két .év alatt a buszpark húsz járművel lett nagyobb, és a régi járművek jó része is lecserélődött. A buszok több mint fele új kocsi. VÁLTOZÁS, fejlődés tör­tént a dolgozókat naponta szállító autóbuszok irányítá­sában is. Korábban gondot okozott, hogy legtöbb a mű­szak végét várva az építkezés melldtt rostokolt, legfeljebb néha-néha a spontán jelent­kező fuvarigények kielégítésé­re vették igénybe. Most az üzemigazgatóságon személy, forgalmi diszpécserek irányít­ják ezeket, s így lehetőség nyílt arra. hogy azok a jár­művek. amelyek a dombon épülő városból az erőmű épít. kezéséjiez viszik a dolgozókat, később a „civil”, vagyis a hagyományos buszforgalom, ban is részt vegyenek. Kibővítették az elmúlt idő. szakban a helyijáratok háló­zatát is. Az új menetrend ér. vénybe lépésétől az erőmű la­kótelepe és a község között jelentős mértékben javulni fog a közlekedés. Ettől az időponttól kezdve egyébként is változást terveznek a busz. közlekedésben. A központi autóbuszmegálló átkerül az „Atomvárosba”, de a helyközi járatok akkor is több helyen megállnak majd a községben. A TEHERSZÁLLÍTÓ jár­műpark nagymértékben bő­vült. Két év alatt megduplá­zódott a teherautók száma. S ezeken kívül rakodógépekkel is gazdagodott az üzemegység. Itt talán még a személyszál. lítás koordinálásánál is na. gyobb szükség van az építők és szállítók közötti jó együtt, működés kialakítására. Ta­valy óta havonta munkameg­beszélést tartanak, ahol a na­pi, s a későbbi feladatok el­végzéséről tárgyalnak. Ma még gondot okoz, hogy az építőanyagok jelentős há_ nyadát Dunaföldváron kell ki­rakni a vasúti kocsikból. Ezek a szállítmányok lökésszerűen érkeznek, s így impulíussze. rűen jelentkeznek a szállítási feladatok. Remélhetőleg hama­rosan átveszi ezt a munkát a vasút, úgy, hogy a Duna part. ján az erőműig kiépített új vágányokon a helyszínig, vagy majdnem a helyszínig viszi az építési anyagot. Az elmúlt két évben jelen­tős mértékben fejlődött a paksi üzemegység. S ez he­lyenként újabb gondokat oko­zott. Szűk lett a szerelőcsar­nok. és szinte égetően jelent, kezett a szakemberhiány. Bár a mentőállomás mellett az elmúlt esztendő végén átadott javítóbázis sokat segített, a végső megoldást majd a hatos út másik oldalán épülő na­gyobb telep jelenti. Itt a mun­ka példás ütemben folyik, a 22. számú Állami Építőipari Vállalat tevékenységéről csak dicsérően szólt az üzemigazga­tó. AZ ÄTADÄSRA a tervek szerint jövő év őszén kerül sor, s akkor a paksiak az or­szág egyik legszebb, légkor, szerűbb Volán-telepével büsz. kélkedhetnek majd. , — szepesi — ♦ A vállalati beruházások állami támogatása A Minisztertanács csütörtö. kön hozott határozata szerint a vállalati beruházásokat a jövőben elsősorban azok gaz­daságossága alapján támogat, ja anyagilag az állam. Ezzel is fokozni akarja a beruházó vállalatok érdekeltségét ab­ban, hogy megalapozottan tervezzenek, és a megvalósí­tás előirányzott ütemétől ne térjenek el. Az ötéves terv. időszakban mintegy 60 mil­liárd forint támogatást nyúj. tanak a népgazdasági tervben előirányzott különböző fej­lesztési célokra, köztük a ru. házati ipari, élelmiszeripari építő, és építőanyag-ipari be­ruházásokra, a kereskedelmi hálózat és a szolgáltatások bő­vítésére, az anyagmozgatás gépesítésére. A népgazdasági tervben meghatározott célok támogatása nagyrészt pályá­zatok útján nyerhető el. Eze­ket az érdekelt ágazati mi. aisztérium, az Országos Terv. hivatal és a Pénzügyminisz­térium képviselőiből álló bi. zottságok bírálják eL A támogatásban részesülő vállalatok az Állami Fejlesz, tési Bankkal kötött szerződés, ben határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek teljesíté­se esetén támogatás nyújtha. tó. Erre a beruházás befejezé. se és az üzemszerű működés megkezdése után kerülhet sor. Addig a vállalatok hitelt ve. hetnek fel. amelyet a nyere­ségadó-kedvezményből fizet, hetnek vissza. Az adókedvezménnyel nyúj­tott támogatási formát kivéte. les esetekben közvetlen állami támogatás is kiegészítheti. Az új támogatási rendszer az V. ötéves tervre vonatkozó szabályozás szerves része, amelynek a a célja, hogy előnyben részesüljenek a kor­szerű. hatékony beruházások és fejj esz lések. (MTI) m Épül a BHG üzemcsarnoka Í*TÍÍ!íi2ifolynak a bc,s$ munkálatok Szekszárdon, a BHG részére épülő üzemcsarnokban A TOTEV ezt a munkáját is igyekszik határidő előtt, jó minőségben átadni. Hamarosan ^rnJLhí!JSáíÚ “ kéte2er né<D*e‘méteres - csarnok építése, ■MMjMk MMm Jnf ÉWl várható. Bakó Jenő felvétele.

Next

/
Thumbnails
Contents