Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-07 / 83. szám

\ T Az akarat próbája Hühfeiybeszéigetés Új tanterv az évtized végén H a közel egy évvel ezelőtt nem írom meg Séta az alkoholizmus körül cí­mű riportot, talán soha nem ismerkedtem meg T. Imrével. Akkor — ezt teljes meggyő- eődéssel állíthatom — ő is an­nak örült volna legjobban, ha elmarad a sajtónyilvánosság előtti szereplés, mivel az is elég volt a csúfos közszereplés­ből, ami idős édesanyjának, lakóhelyi környezetének, gya­korta változó munkahelyeinek kijutott, Ma más a helyzet. Imre azt igazolta és igazolja nap nap után, hogy a helyi tanács ve­zetői jogosan aggódtak érte, főként arra hivatkozva, hogy Imre értelmes, jóravaló fiatal- ember lenne, de már félteni kell. ugyanis a tűrhetőnél jó­val "nagyobb botrányokat ka­var, amikor leissza magát A most 37 éves férfi tavaly ilyenkor iskolapéldája volt még annak, hogy az alkohol testileg-lelkileg megroncsolja az embert, ezért volt indokolt kórházi elvonókezelésre kény­szeríteni Imrét, aki ennek megtörténte után a gondozot. fcak sorába lépett. Ma már há­lás azért, amiért akkor szent­ségeit, tiltakozott és bosszú­állással fenyegetőzött. — Olyan az, mintha kiese, félték volna — vélik sokan azok közül, akik nem győzték annak idején elítélni. — Nagyon meg akarok gyó­gyulni —• mondja ő, amikor előkerül a ház mögötti kert­ből, ahol annyi dolog van Ilyenkor tavasszal, hogy tíz kéz is elkelne benne. Évek óta ez az első. igazi tavasz; készülődéssel teli idő. Be a ház, se a kert, semmi nem tarthatott igényt korábban a gazda gondosságára, Imrének Biem volt érkezése rendben tartani a ház környékét, fel­öntve a garatra, kótyagos fej- jel nem is tudta sokszor, mit csinál. Többször nekiugrott, például a pitvar tövében álló. almafának, hogy kivágja. Miért épp azt? Valamit pusz­títani kellett. Mindig azt, ami közel volt a kézhez. Volt, ami­kor az olajnyomatos szent, képek bánták a részeg dühön, gést, volt. hogy egyéb. És hát megesett az is, ami soha töb­bé: a törékeny, apró termetű T. néninek — akinek teher­ként a hetven-valahány év is elegendg lenne, de még csök­kentlátó is — menekülnie kel­lett a legkisebb, egyben a legkedvesebb fia elől, — Nem is tudom, hogyan tehettem olyat — néz rám Imre. de válaszra nem vár. Tudja a választ. Elsőként ő mondta ki, amikor befejező­dött a kórházi ’kezelés, majd amikor sorompóba állítva az akaratot magának kellett ^gyógyítani” magát a kezébe adott gyógyszerekkel. — Híztam vagy hat kilót és tessék, nézze meg mennyi ru­hát vettem, mióta nem iszom. Van látszata a munkának. K atonás rend a legény, szoba szekrényében, ahol olyan öltöny is várakozik még, ami annyira új, hogy föl sem vette a gaz­dája. Firtatom, hogy szuperál a televíziója, amit ugyancsak azóta vett. — Jó a készülék, csak az a baj, hogy ritkán nézhetem. Hát, ami azt illeti, csak­ugyan ritkán. Imre kubikos és ha délelőtti műszakban dől- gozik, négykor csörög a vek­ker. A kocsma előtti térről in­dul a bérelt autóbusz, ami az építőiparban dolgozókat szál­lítja Szekszárdra., Pepsi Colát iszogatunk a be­szélgetéshez. Imrének ez lett as itala és szerencséje, hogy se a barátai, s9 a munkatársai között nincs, aki azt mondja neki: „nem vagy legény, Berci, ha nem iszol!” Volt már több lagziban és saját tapasztalat­ból tudja, hogy jókedvű lehet az ember alkohol nélkül is. Eljár kártyázni az italboltba — ahol naponta nagy ulticsa­ták dúlnak —, de ott is bé­kén hagyják. Talán azért, mert sok szem vigyáz erre a jóravaló fiatal férfira és any. nyian drukkolnak neki. hogy megszabaduljon végképp szen­vedélybetegségétől Hol. mikor kezdte a nagy­bani ivást? Még akkor, amikor elvégezte a vájáriskolát. ügy mondják, vannak mes­terségek, amelyeknek „tarto­zéka” az ivás. „Nehéz munka, cudar munka a bányászság. Megkívánja a szervezet a fo­lyadékot’.’ — magyarázza, de nem sok már ebben a magya­rázatban a meggyőző erő. Azt meg fölöttébb restelli. hogy majdnem betelt a munka­könyvé. „De majd ezután... már elég lesz... ” — Kubikolok, amíg erővel bírom. Jó ez a vállalat, a mun. katársaim js rendes emberek. Megmaradok a helyemen. A munkatársai valóban ren­des emberek lehetnek, ők is segítenek Imrének. Biztatással, szemmel tartással, akárcsak a faluja. A riadt kis öregasszony pe­dig boldog. Ö a legbol­dogabb, hogy fia meg­állt a lejtőn. Elimádkozgat csöndesen, hogy így maradjon minden. A fiú pedig meg­hagyja a hitét, miközben, ha kissé későn is, de határozottan a kezébe vette tulajdon sor­sának irányítását. LÁSZLÓ IBOLYA (Budapesti tudósítónktól). A MÜLT HÉTEN az Okta­tási Minisztérium műhely­beszélgetésre hívta meg az or­szágos, a megyei és a szaksajtó munkatársait. A megbeszélé­sen Welker Ottó minisztériu­mi főtanácsos az újságírók kérdéseire válaszolva, egyebek között az évtized végén beve­zetendő új tantervről, illetve az ezekkel összefüggő előkészí­tő munkálatokról beszélt. A külföldi és hazai oktatás tapasztalatai szerint az általá­nos és középiskolák tantervé­nek megújítása cikliküsan tör­ténik. Hazánkban először a harmincas évek végén került sor tantervi reformra, majd a felszabadulást követően, 1950- ben és 1963-ban, utóbb 10 év­vel ezelőtt. Két időpont kö­zött mindig felmerül a tan­anyagcsökkentés szükségessé­ge. Az oktatási tevékenység belső ellentmondása, hogy az iskolai munka időben és lehe­tőségeiben. korlátozott, az el­sajátítandó ismeretek köre azonban állandóan bővül. Az ismeretközlésen kívül egyre nagyobbak a nevelés feladatai is. A mai pedagógia nem elégedhet meg az ismere­tek átadásával, célja szerint gondolkodásra, társadalmi ma­gatartásra neveL Korunkban egyre gyorsabb a tankönyvek anyagának, módszereinek avu­lása. Nemzetközi tapasztala­tok szerint azonban a tanter­vek átdolgozásához és új tan­könyvek kibocsátásához 9 év munkája szükséges. , Általános iskoláinkban 1963- ban kezdődött az új tanterv bevezetése. Az ezek alapján folyó oktatás azonban csak 1986-ban válik teljessé. A ké­sés miatt szükséges olyan tan­tervalkotó rendszer létrehozá­sa, mely az átfutási időt kel­lően lerövidíti. A Magyar Tu­dományos Akadémia elnöksége közoktatási bizottságának irá­nyítása mellett működik az a tanterv-előkészítő munkabi­zottság, mely három részből álló dokumentumot készít, rögzítve a tantervkészítés alap­elveit és módszereit,, Az új tantervek szerint à pedagógus a tanóra egy ré­szét saját belátása szerint használja fel az Új anyag fel­dolgozására vagy nevelési célra. Szükséges az elbírálás szempontjainak pontos meg­határozása is. A tantervkészí­tési munka látszólagos lassú­ságát a feladat összetettsége magyarázza. Épp oly fontos a demonstrációs eszközök jegy­zékének összeállítása, mint ezeknek az eszközöknek a biz­tosítása. Az oktatás bármilyen reformja nagy terheket ró a népgazdaságra. Minden ilyen terv készítésekor biztosítani kell a pénzügyi feltételeket Csupán a gimnáziumokban bevezetendő fakultatív rend­szer a tantermek számának húsz százalékkal való növelé­sét kívánja. Ezzel kapcsolat-; ban szükségessé válhat az is­kolahálózat módosítása is, mi­vel a rendszer létrehozásához legalább három párhuzamos osztály szükséges, aminek lé­tesítése nem .mindenütt lehet­séges. Az alapfokú oktatás maga­sabb követelményei miatt szükséges, hogy általánossá váljanak az iskola-előkészítők. A tervek szerint az előkészí­tők 1977—78-ban oktatási rendszerünk részévé lesznek, A MŰHELYBESZÉLGETÉ­SEN az elmondottakon kívül szó esett a sajtó és az oktatás közös feladatairól/ a megyei lapok szerepéről a szervezett és iskolán kívüli pedagógia népszerűsítésében. MEGAY LASZLO Jegyzet MŰSORFÜZETEK Bemutatom Tóth István őrmestert P* ’„NEM IS TUDOM, mit gondoljak — töprengett fennhan­gon egy népművelő ismerősöm — a rengeteg műsorfüzetről Egyik énem azt mondja, hogy így takarékoskodunk a papír­ral? A másik úgy véli, hogy igenis, szükség van rájuk, mint hírközlési forrásokra.” Nemcsak ő vitázik önmagával, a téma sokszor szóba ke- gfel. De vajon igazságos megkérdőjelezni e füzetkék létjogo­sultságát? Többségük nagyon szerény kivitelben, házi eszkö­zökkel, stencilgépen készül — például a paksi simontornyai, klunaföldvári —, az igényesebbeknek is csak a címlapjuk készült nyomdában —, mint a tamásiakénak, és még a me­gyei művelődési központ programja is jóval egyszerűbb meg- fietenésű, mint a hozzánk eljutó más hasonló intézmények {többségéé, Ezek szerint művelődési intézményeink; pazarlás- fal nem vádolhatok. A MŰSORFÜZETEK hasznossága pedig — nem vitatható IKagy példányszámban készülnek, eljutnak minden intéz­ményhez és személy szerint minden érdeklődőhöz — vagy azokhoz, akik érdeklődővé tehetők. Tájékoztatnak a művelő­dési ház programjáról alkalomról alkalomra felhívják a figyelmet az intézmény kínálta lehetőségekre, (Klubokra, Szakkörökre, tanfolyamokra.) Az egyszeri áttekintés mellett (lehetőséget adnak rá, hogy külön meghívó nélkül is tudjanak a műsorfüzet révén a kulturális eseményekről a község, vá~ p® lakói Persze, á műsorfüzet készítése felelősséggel jár. Nemcsak Ízért, mert munkát jelent az összeállítása, hanem mert pon­tot; szervezést, megbízhatóságot feltételez. Gsak úgy lehet a hónap legelső napjaiban — vagy már az előző hónap végén ==> postázni á műsorfüzetet, ha már ennek előtte pontosan padja a művelődési intézmény, hogy milyen programjai lesz- teek & következő hónapban. Csak már megszervezett, elő­készített, biztos eseményeket írhat a tájékoztatóba. Máskülön­ben egyetlen hónap alatt elveszítené hitelét nemcsak műsor- §äaete, de az egész intézmény. 1 Természetesen nem jninden múlik a művelődési házakon, Be az előre kiadott füzetke kötelez rá, hogy a lehető leg­nagyobb gondossággal szervezzék programjaikat, hogy a leg­kevesebb módosítást kelljen később közölni a műsorfüzet jpl vasóival. I A kultúrának szüksége van figyelemfelhívásra, népsze­rűsítésre. Erre fel is hívják az irányító szervek a figyelmet. A megállítőfáblák, saját készítésű plakátok, meghívók mel­lett fontosak ez»k a kiadványok is. A TAK ' I '’'"^AGRA hivatkozva lemondani róluk — úgy tűnik, csak „átlátszó trükk” egy felelősségteljes munka elhagyására... —vfé—: ÁíDlíffit hfiintt a szobába, nem lát­mniKur ucjull szott rajta hogy szol_. gálatból jön. Friss volt; energikus. Tóth Ist­ván őrmesterrel a dombóvári városi rendőr- kapitányság egyik irodájában beszélgettünk. — Hogy lesz valakiből rendőr? — Katonaidőmet a karhatalomnál töltöt­tem, szakaszparancsnokként szereltem le. Le­szerelésem után sokáig érlelődött bennem az elhatározás, végül is két évvel később jelent­keztem. Sokat beszélgettem a rendőri hiva­tásról annak politikai jelentőségéről az itte­ni elvtársakkal és otthon a családban is, amíg véglegesült az elhatározásom. Azóta újabb két év telt eL Megismertem a rendőri szolgá­lat nehézségeit és szépségeit is. Ha újra kezd­hetném, akkor se választanék mást — ügy tudom ezzel a választással anya­giakban is jelentős változás következett be az életében. — Igen, most közel kétezer forinttal keve­sebbet keresek, mint amikor mozdonyvezető voltam. Senki sem foghatja rám, hogy a pén­zért jöttem. — A kétéves szolgálat után mi az, amire most is emlékezik, amire máig is büszke? — Talán az, amikor megmentettük egy idős néni életét. Egyedül élt egy kertes házban. A szomszédai szoktak bevásárolni neki. Egyik nap szóltak, hogy nem jött át az áruért és nem tudják mi történhetett vele. Amikor kér­dezősködtem a többi szomszédtól valaki azt mondta, hogy látta elmenni. Az volt a gya­nús, hogy a kerti tolózár úgy volt becsukva, hogy azt csak belülről lehetett úgy bezárni. Felfeszítettük a zárat, a lakásajtót is és meg­találtuk a nénit. A padlón feküdt ájultam Az orvosok állapították meg, hogy szénmonoxid- mérgezése volt. Az utolsó percben érkeztünk. Ha később megyünk, a néni meghalt volna. — Hallottam, hogy azelőtt aktívan sportolt is, miért hagyta abba? — Igen, bokszoltam. Értem is el eredmé­nyeket, de katonaidőm alatt egy baleset ha­tására megfogadtam, hogy többször nem lé­pek szorítóba. Barátságos mérkőzés közben megütöttem az ellenfelemet úgy, hogy meg­bénult arcának a jobb fele, azóta irtózom az ütéstől még ha sportból történik, akkor is. —* Tóth elvtárs, a szolgálat során önöknél gondolom, van példa arra, hogy a meggyőző szó nem használ és egy-egy garázdálkodó, botrányt okozó ember előállításánál testi erő­szakot is kell alkalmazniuk. Az ilyen esetet hogy tudja egyeztetni az előbb elmondottak­kal? — Ha szolgálat közben fordul efféle elő, akkor természetesen nincs helye ;a sok fontol­gatásnak, pillanatok alatt kell dönteni, csele­kedni. Mondok egy példát; egy 18 éves fiatal­ember részegen késsel fenyegette a családját. A szomszédok hívtak ki minket. Amikor a fiatalember meglátta a rendőrautót, felmene­kült a padlásra. Egyik kollégám ment először utána. Amikor én odaértem, a fiú késsel a kezében jött lefelé. Amikor meglátott, nekem- támadt. Nem tudtam mi lehet a kollégámmal, de nem is volt időm gondolkodni, magamat kellett védenem. Félreléptem és gumibottal elhárítottam a támadót. Szerencsére az ilyen fellépésekre ritkán kerül sor, és csak a leg­végső, elkerülhetetlen esetben szoktunk így fellépni. — Tervei, elképzelései? •— Még egy évem van vissza a gimnázium­ban. Ha leérettségizem — márpedig biztos, hogy igen —, akkor szeretnék tiszthelyettesi iskolára menni. Úgy érzem sikerülni fog, mert a tanulástól nem félek. Tavaly elvégez- ten a gimnázium harmadik osztályát, a mar­xista középiskolát és jogosítványt is szerez­tem. Úgy érzem, megtaláltam a számításomat és még sokáig a dombóvári kapitányságon szeretnék dolgozni. 1 ULII Ul í/iColcf szükségességét, azt, hogy munkájához ma már nélkülözhetetlen az ismeretek állandó gyarapítása, a folyama­tos tanulás. Ti, » I 1

Next

/
Thumbnails
Contents