Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-29 / 101. szám
Hatolok nfETTTfTlHatola » A megye ifjúságát képviselik Érdekel ami körülöttem történik Rövid, barna hajú, vékony „kislányt’ Vida Júlia, az MMG esztergályosa. Néhány hónap múlva, július 16-án 21 éves lesz. Május 8-án részt vesz Budapesten, a KISZ IX. kongresszusán. Egyike azoknak, akik megyénk ifjúságát képviselik. Délelőttös héten mindennap fél ötkor kel, hogy időben Szekszárdra érjen a munkahelyére. Faddon lakik, az utazás napi két órát rabol el szabad Idejéből. A lányok számára kissé szokatlan szakmát nagybátyja tanácsára választotta. A gyárban, ahol dolgozik, jói érzi magát, munkája örömet szerez neki. — Szeretem is, mert a „holt” anyagból mást, újat formálok, a kész termék már nem hasonlít az eredeti nyersanyagra. Az iskolában került közvetlen kapcsolatba az ifjúsági szervezettel. 1969-ben lett KISZ-tag. Jelenleg a vállalat KISZ-bizottságának tagja, gazdasági felelős, de a szervezés áll hozzá a legközelebb. Nem illik megzavarni egy termelőszövetkezeti vezetőségi ülést. Én mégis ezt tettem, mert egy fiatalembert, Molnár Andrást keresve oda irányítottak, — Miért keres? — kérdezi és szinte úgy tekint körül, mintha a vállam fölött valami megoldásra váró feladat kukucskálna rá. — Szeretnélek bemutatni, mint a KJSZ-kongresszus egyik megyei küldöttjét Szó-; val, ezúttal „rólad van szó”. M onoton Roppanással hullanák szét a teremben az előadó szavai: „Az osztályszerkezet átalakulása jelentős mértékben befolyásolta az elmúlt 31 évben társadalmi viszonyainkat...” A terem ablakai előtt mintha sötétítő függönnyel játszanának. Kinn hol felragybg az április végi nap, mint egy százwattos égő, hol meg elhalványul, mintha törölközőt terítene rá valaki. Bolondos április.. szeszélyes idő. «*...45—16-ban a munkásosztály™” Az ablakon hirtelen bedoöol az eső ujja. Firkálok a padra. Cirkalmas betűkkel írom: Kemény idő. „...az osztályszövetség fontossága nem egyszerűen történelmi kategória volt™” Uj szót írok a fényesen csillogó politúrozott lapra; KEMÉNY EMBER. j. * Édesapámtól hallottam róla először. A .keménylegényről”. Ö is ott volt a gyárban, azon az áprilisi napon, amikor furcsa, fémesen csillogó felhőraj borította el az eget a Dunántúl egyik legnagyobb hadiüzeme — Mit csinál egy kongresz- szusi küldött a szabad idejében? — Nagyon szeretek olvasni. Az útleírások és az életrajzok érdekelnek. Szívesen kézimunkázom és otthon a ház körül segítek az édesanyámnak. Esténként, ha nem vagyok dél- utános, megnézem a tv-híradót. Érdekel, mi történik a nagyvilágban és itthon. — A jövőben? — Tanulni szeretnék. Egyszer már elkezdtem a szak- középiskolát, de a két műszak miatt abbahagytam. A munkahelyemen sokat állok, ami fárasztó... Érzem és tudom, hogy csak úgy lehet előrehaladni, ha tanulok. — Mit vársz a kongresszustól? — ügy érzem, a fiatalok többsége megérett arra, hogy eredményesen együttműködjön a közös célok érdekében a párttal az állami és társadalmi szervekkel. Remélem eredményesen zárul a KISZ IX. kongresszusa. — Veress — Az előbbi magabiztosság megfogyatkozik. Kérdőjelet látok a szemében. „Rólam?” Gyorsan helyesbítek: ■— Hát a munkádról, amit eddig végeztél, ha úgy köny- nyebb™ Kamaszosan elmosolyodik, alig hinném el most róla, hogy egy tsz vezetőségi üléséről ugrott ki. Aztán szépen, diákos igyekezettel mondja el a huszonhat évet felölelő „életrajzot”. — Madocsai vagyok, Palánkon érettségiztem — mint sífölött. Az öntöde zaját erőlködve próbálták túlkiabálni a megafonok: „Bácska—Baja—Bánát légiveszély™” Láttam én is ennek a napnak — az emlékét. Ezernél is több munkásember közös sírja fölött™ Eltelt egy év azóta, hogy az első szőnyegbombázás romba döntötte a gyártelepet. Már 1945 áprilisát írták. Munkások százai, ezrei váltották fel azt a bizonyos „névtelen ezret”, akik fölé emlékművet állított a kegyelet. Indultak, hogy a romok alól, a romokból előkaparják az új gyárat. Ágyúgyár helyett a — gépgyárat. Petkovics is köztük volt. Az a szörnyű áprilisi nap ugyancsak meglátszott rajta. Nem a termetén, a munkakeményítette „vasas” izmokon. Csak a hófehér haj keretezte huszonévesen megráncosodott arcát. Két marokra fogott kalapáccsal törte, zúzta az épületek bomba- szaggatte betontömb jelt, ma KISZ-tag — jelzi a mozgalmi élete kezdetét — Zsámbékon főiskolát végeztem és már mint üzemgazdász-gyakornok vonultam be a honvédséghez. Persze a katonaságnál sok minden másra is szüksége van. az embernek... Ott ugrottam fejest a mozgalmi munkába, ott tanultam meg — úgy ahogy — úszni is ebben a „mélyvízben”. S hogy itthon a leszerelés után a tsz- ben folytattam mindazt, persze megváltozott körülmények között, az gondolom természetes. Németh Márta a KISZ megyei küldöttgyűlésén az elnökségben ült. Mellén az aranykoszorús KISZ-jelvény arról tanúskodott, hogy az ifjúsági mozgalmi munkában kiemelkedően jól dolgozik. Aztán a szünetben valaki — igaz tréfásan —, bukott KISZ-titkárnak szólította. Beszélgetésünkkor először erről kérdeztem. — Sokan mondogatták, de szerintem senki sem gondolta komolyan. Arról volt csak szó, hogy mivel negyedikes vagyok, nem lehetett engem újra jelölni. Fél év és elkerülök az iskolából. — Hova? — Jelentkeztem a Kaposvári Tanítóképző Főiskolára. Ha oda nem vesznek fel, akkor képesítés nélkül szeretnék tanítani. — Közgazdasági szakközép- iskola után pedagógusi pályára szeretnél lépni. Abban, hogy így döntöttél, volt szerepe a mozgalmi munkádnak? — Igen. Nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, megszoktam, hogy foglalkozom mások problémáival, bajaival. És ha azt látom, hogy arra, amit mondok, ketten megmozEgy augusztusi napon parasztkocsik jöttek a gyárba. A fizetést hozták. A krumplival rakott kocsik tetején paraszt- emberek ültek. S amikor a lovak félve, erőlködve bekanyarodtak a gyárudvarra, az iszonyú bombatölcsérek közé — ■ szinte vezényszóra ölükbe kapták a kopott, zsíros kalapjukat, ahogy gyászoló házba lépve teszi a magyar ember™ A .Reménylegény” vette át a krumplit. Csak odalépett az első szekér elé és a bakról lekászálódó ember felé nyújtotta a kezét. Az öreg parasztember a kocsik felé intett: „Nekünk sem volt sokkal több. De ha maguk — ahogy hallom éheznek — hát...” „Köszönjük” — fogott véle kezet a fehér hajú fiatalember. Tavasszal gépeket küldünk cserébe” — mondta az öregnek. „Innen?” — csodálkozott el a Dunáig nyúló romokon, roncsokon az öreg., ... — Küldött leszel a kongresszuson — szólok közbe. — Huu... — sóhajt nagyot — nem az üzemgazdász vagy a KISZ-titkár —, hanem inkább az előbbi kamasz, mondjuk, úgy érettségi táján, — Tudod, ez nem egyszerű megtiszteltetés, ügy érzem, feladat is egyúttal. Készülök rá. Elhiszem neki, mert tekintete olyan, mint egy súlyemelőnek a dobogón. S biztos, hogy nem lesz sikertelen Molnár András első igazi „gyakorlata”. — gyvgy — dúlnak, már volt értelme a munkámnak. Általános iskola után, amikor ide jelentkeztem, még minden érdekelt, most már inkább humán érdeklődésű vagyok. — A mozgalmi munkában milyen funkcióid vannak? — Még első osztályos voltam, amikor engem választottak meg az iskolai KISZ- bizottság titkárává és a középiskolai és szakmunkástanuló tanácsnak is tagja voltam. — A kongresszus plenáris ülésén te leszel az egyik Tolna megyei küldött. Ha szót kapsz, miről fogsz beszélni? — Elsősorban a mi tanulói területünk rétegproblémáival szeretnék foglalkozni. Az iskolai demokrácia, a rendtartás és a közéletiség kérdéséről is beszélnék. Rövid beszélgetésünknek a tízperc végét jelző csengetés vetett véget. Márta politikai gazdaságtan órára ment. Ez így is természetes, hiszen bármennyire is kiemelkedő eredményeket ért el a mozgalmi munkában, őrá most komoly feladat; a négy év alatt tanultakról számot adó érettségi vizsga vár. Tamási Ettől a naptól Petkovics még dühödtebben hajtotta magát Ott volt, amikor az első esztergapadot a félig nyitott, tetőt- len csarnokban a helyére emelték. Kötéllel, gerendával. Ünnepnek ígérkezett az a nap. De a gerenda, amit emelőnek használtak — mást akart. A megroppant szálfán a megkötözött gép lomha óriásként indult le a frissen simított betonra. Tizennégy ember, ha csak egy pillanatra is, megrettenve engedett a gépnek. Tizennégyen engedtek. Egy nem. Petkovics. Kötélnek feszülve mondott nemet az iszonyú súlynak. Aztán — a döbbenet pillanata után újra megfeszült a többi kötél is. Délután már pörögve fordult a? első acélrúd, és délután... a „keménylegény” eszméletlenül feküdt a városi kórház helyreállított szárnyában. „Megroppant a gerince” — mondogatÁprilis 30 -május 2f SFT Símontornyán À Sió mentén élő fiatalok találkozóját nem először rendezik meg az idei évben. Ami’ mégis több lesz, talán annyi, hogy most három napig tart a találkozó és így több program, lehetőség áll a Résztvevők előtt szórakozásra, kulturálódásra. A KISZ IX. kongresszusát egy héttel megelőzve megyénk ifjúsági mozgalmának kiemelkedő eseménye lesz az idei találkozó. A szervezésnél gondoltak erre, így az eddig inkább majális jellegű rendezvény most politikusabb, a kongresszusra való felkészülés fóruma lesz. A kiállításokat, a .filmvetítéseket, az előadásokat, találkozókat és fórumokat mind a kongresszusi készülődés szellemében szerveztek, készítet-' ték elő. A szórakoztatást a folklórműsorok, a divatbemutató és a különböző zenés rendezvények biztosítják. A sportműsor jelentős eseményének ígérkezik az autó- és motorverseny, amelyre a várban és közvetlen a verseny színhelyén május elsején délután két órakor lehet jelentkezni Vincellér Istvánnénál, a találkozó rendező bizottságának titkáránál. A versenyfeladat ugyanaz lesz, mint az autós- és motorosvizs- gák rutinfeladata. A találkozóra —; amelyre á környező megyék képviselői is eljönnek — megyénk több községéből, városából indítanak autóbuszokat, így az nemcsak a Sió mentén élő fiatalokat, hanem megyénk egész fiatalságát megmozgató találkozó lesz. iák a gyárban. Mikor hat hét után hazaszállították, kiderült, hogy vállában és karjaiban szakadtak meg az idegek. A gerince ép maradt™ Gyerekfejjel ámulva hallgattam a történetet, a megbénult „óriásról”. Sok évvel ezelőtt egyszer láttam is az öreget. Május elsején a felvonuláson mutatta meg apám. Ámulva néztem a tömegben a sötétkék ruhás, rokkant embert, leejtett karját, sorvadó vállait. Ott lépkedett mindig, ahol valaki zászlót emelt a magasba. Messziről szinte úgy látszott, hogy 5 emeli™ * E ^ppen befejezik az órát, Gyorsan letörlöm az összefirkált asztalt. Az ablakon túl újra süt a Nap. Nem csoda. Két nap múlva május™ GYŐRI VARGA GYÖRGY 1976. április 29. Nemcsak megtiszteltetés - feladat is Mindig újra május A „bukott” KISZ-titkár
