Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-29 / 101. szám

Hatolok nfETTTfTlHatola » A megye ifjúságát képviselik Érdekel ami körülöttem történik Rövid, barna hajú, vékony „kislányt’ Vida Júlia, az MMG esztergályosa. Néhány hónap múlva, július 16-án 21 éves lesz. Május 8-án részt vesz Budapesten, a KISZ IX. kong­resszusán. Egyike azoknak, akik megyénk ifjúságát kép­viselik. Délelőttös héten mindennap fél ötkor kel, hogy időben Szekszárdra érjen a munka­helyére. Faddon lakik, az uta­zás napi két órát rabol el sza­bad Idejéből. A lányok számá­ra kissé szokatlan szakmát nagybátyja tanácsára válasz­totta. A gyárban, ahol dolgo­zik, jói érzi magát, munkája örömet szerez neki. — Szeretem is, mert a „holt” anyagból mást, újat formálok, a kész termék már nem ha­sonlít az eredeti nyersanyag­ra. Az iskolában került közvet­len kapcsolatba az ifjúsági szervezettel. 1969-ben lett KISZ-tag. Jelenleg a vállalat KISZ-bizottságának tagja, gazdasági felelős, de a szerve­zés áll hozzá a legközelebb. Nem illik megzavarni egy termelőszövetkezeti vezetőségi ülést. Én mégis ezt tettem, mert egy fiatalembert, Molnár Andrást keresve oda irányítot­tak, — Miért keres? — kérdezi és szinte úgy tekint körül, mintha a vállam fölött valami megoldásra váró feladat ku­kucskálna rá. — Szeretnélek bemutatni, mint a KJSZ-kongresszus egyik megyei küldöttjét Szó-; val, ezúttal „rólad van szó”. M onoton Roppanással hul­lanák szét a teremben az előadó szavai: „Az osztályszerkezet átalakulása jelentős mértékben befolyásol­ta az elmúlt 31 évben társadal­mi viszonyainkat...” A terem ablakai előtt mint­ha sötétítő függönnyel játsza­nának. Kinn hol felragybg az április végi nap, mint egy száz­wattos égő, hol meg elhalvá­nyul, mintha törölközőt teríte­ne rá valaki. Bolondos ápri­lis.. szeszélyes idő. «*...45—16-ban a munkásosz­tály™” Az ablakon hirtelen bedoöol az eső ujja. Firkálok a padra. Cirkalmas betűkkel írom: Kemény idő. „...az osztályszövetség fon­tossága nem egyszerűen törté­nelmi kategória volt™” Uj szót írok a fényesen csil­logó politúrozott lapra; KE­MÉNY EMBER. j. * Édesapámtól hallottam róla először. A .keménylegényről”. Ö is ott volt a gyárban, azon az áprilisi napon, amikor fur­csa, fémesen csillogó felhőraj borította el az eget a Dunántúl egyik legnagyobb hadiüzeme — Mit csinál egy kongresz- szusi küldött a szabad idejé­ben? — Nagyon szeretek olvasni. Az útleírások és az életrajzok érdekelnek. Szívesen kézimun­kázom és otthon a ház körül segítek az édesanyámnak. Es­ténként, ha nem vagyok dél- utános, megnézem a tv-híradót. Érdekel, mi történik a nagy­világban és itthon. — A jövőben? — Tanulni szeretnék. Egy­szer már elkezdtem a szak- középiskolát, de a két műszak miatt abbahagytam. A munka­helyemen sokat állok, ami fá­rasztó... Érzem és tudom, hogy csak úgy lehet előrehaladni, ha tanulok. — Mit vársz a kongresszus­tól? — ügy érzem, a fiatalok többsége megérett arra, hogy eredményesen együttműködjön a közös célok érdekében a párttal az állami és társadalmi szervekkel. Remélem eredmé­nyesen zárul a KISZ IX. kong­resszusa. — Veress — Az előbbi magabiztosság megfogyatkozik. Kérdőjelet lá­tok a szemében. „Rólam?” Gyorsan helyesbítek: ■— Hát a munkádról, amit eddig végeztél, ha úgy köny- nyebb™ Kamaszosan elmosolyodik, alig hinném el most róla, hogy egy tsz vezetőségi üléséről ug­rott ki. Aztán szépen, diákos igyekezettel mondja el a hu­szonhat évet felölelő „életraj­zot”. — Madocsai vagyok, Palán­kon érettségiztem — mint sí­fölött. Az öntöde zaját erőlköd­ve próbálták túlkiabálni a me­gafonok: „Bácska—Baja—Bá­nát légiveszély™” Láttam én is ennek a nap­nak — az emlékét. Ezernél is több munkásember közös sírja fölött™ Eltelt egy év azóta, hogy az első szőnyegbombázás romba döntötte a gyártelepet. Már 1945 áprilisát írták. Munkások százai, ezrei váltották fel azt a bizonyos „névtelen ezret”, akik fölé emlékművet állított a ke­gyelet. Indultak, hogy a ro­mok alól, a romokból előkapar­ják az új gyárat. Ágyúgyár he­lyett a — gépgyárat. Petkovics is köztük volt. Az a szörnyű áprilisi nap ugyan­csak meglátszott rajta. Nem a termetén, a munkakeményítet­te „vasas” izmokon. Csak a hófehér haj keretezte huszon­évesen megráncosodott arcát. Két marokra fogott kalapáccsal törte, zúzta az épületek bomba- szaggatte betontömb jelt, ma KISZ-tag — jelzi a moz­galmi élete kezdetét — Zsámbékon főiskolát vé­geztem és már mint üzemgaz­dász-gyakornok vonultam be a honvédséghez. Persze a kato­naságnál sok minden másra is szüksége van. az embernek... Ott ugrottam fejest a mozgal­mi munkába, ott tanultam meg — úgy ahogy — úszni is ebben a „mélyvízben”. S hogy itthon a leszerelés után a tsz- ben folytattam mindazt, per­sze megváltozott körülmények között, az gondolom természe­tes. Németh Márta a KISZ me­gyei küldöttgyűlésén az elnök­ségben ült. Mellén az arany­koszorús KISZ-jelvény arról tanúskodott, hogy az ifjúsági mozgalmi munkában kiemel­kedően jól dolgozik. Aztán a szünetben valaki — igaz tréfá­san —, bukott KISZ-titkárnak szólította. Beszélgetésünkkor először erről kérdeztem. — Sokan mondogatták, de szerintem senki sem gondolta komolyan. Arról volt csak szó, hogy mivel negyedikes vagyok, nem lehetett engem újra jelöl­ni. Fél év és elkerülök az isko­lából. — Hova? — Jelentkeztem a Kaposvári Tanítóképző Főiskolára. Ha oda nem vesznek fel, akkor képesítés nélkül szeretnék ta­nítani. — Közgazdasági szakközép- iskola után pedagógusi pályá­ra szeretnél lépni. Abban, hogy így döntöttél, volt szerepe a mozgalmi munkádnak? — Igen. Nagyon sok ember­rel kerültem kapcsolatba, meg­szoktam, hogy foglalkozom mások problémáival, bajaival. És ha azt látom, hogy arra, amit mondok, ketten megmoz­Egy augusztusi napon pa­rasztkocsik jöttek a gyárba. A fizetést hozták. A krumplival rakott kocsik tetején paraszt- emberek ültek. S amikor a lo­vak félve, erőlködve bekanya­rodtak a gyárudvarra, az iszo­nyú bombatölcsérek közé — ■ szinte vezényszóra ölükbe kap­ták a kopott, zsíros kalapjukat, ahogy gyászoló házba lépve te­szi a magyar ember™ A .Reménylegény” vette át a krumplit. Csak odalépett az el­ső szekér elé és a bakról le­kászálódó ember felé nyújtotta a kezét. Az öreg parasztember a kocsik felé intett: „Nekünk sem volt sokkal több. De ha maguk — ahogy hallom éhez­nek — hát...” „Köszönjük” — fogott véle kezet a fehér hajú fiatalember. Tavasszal gépeket küldünk cse­rébe” — mondta az öregnek. „Innen?” — csodálkozott el a Dunáig nyúló romokon, ron­csokon az öreg., ... — Küldött leszel a kong­resszuson — szólok közbe. — Huu... — sóhajt nagyot — nem az üzemgazdász vagy a KISZ-titkár —, hanem in­kább az előbbi kamasz, mond­juk, úgy érettségi táján, — Tudod, ez nem egyszerű megtiszteltetés, ügy érzem, feladat is egyúttal. Készülök rá. Elhiszem neki, mert tekinte­te olyan, mint egy súlyemelő­nek a dobogón. S biztos, hogy nem lesz sikertelen Molnár András első igazi „gyakorla­ta”. — gyvgy — dúlnak, már volt értelme a munkámnak. Általános iskola után, amikor ide jelentkez­tem, még minden érdekelt, most már inkább humán ér­deklődésű vagyok. — A mozgalmi munkában milyen funkcióid vannak? — Még első osztályos vol­tam, amikor engem választot­tak meg az iskolai KISZ- bizottság titkárává és a közép­iskolai és szakmunkástanuló tanácsnak is tagja voltam. — A kongresszus plenáris ülésén te leszel az egyik Tol­na megyei küldött. Ha szót kapsz, miről fogsz beszélni? — Elsősorban a mi tanulói területünk rétegproblémáival szeretnék foglalkozni. Az isko­lai demokrácia, a rendtartás és a közéletiség kérdéséről is beszélnék. Rövid beszélgetésünknek a tízperc végét jelző csengetés vetett véget. Márta politikai gazdaságtan órára ment. Ez így is természetes, hiszen bár­mennyire is kiemelkedő ered­ményeket ért el a mozgalmi munkában, őrá most komoly feladat; a négy év alatt tanul­takról számot adó érettségi vizsga vár. Tamási Ettől a naptól Petkovics még dühödtebben hajtotta magát Ott volt, amikor az első eszter­gapadot a félig nyitott, tetőt- len csarnokban a helyére emel­ték. Kötéllel, gerendával. Ün­nepnek ígérkezett az a nap. De a gerenda, amit emelőnek használtak — mást akart. A megroppant szálfán a megkö­tözött gép lomha óriásként in­dult le a frissen simított be­tonra. Tizennégy ember, ha csak egy pillanatra is, megret­tenve engedett a gépnek. Tizennégyen engedtek. Egy nem. Petkovics. Kötélnek fe­szülve mondott nemet az iszo­nyú súlynak. Aztán — a döb­benet pillanata után újra meg­feszült a többi kötél is. Délután már pörögve fordult a? első acélrúd, és délután... a „keménylegény” eszméletlenül feküdt a városi kórház helyre­állított szárnyában. „Megrop­pant a gerince” — mondogat­Április 30 -május 2f SFT Símontornyán À Sió mentén élő fiatalok találkozóját nem először ren­dezik meg az idei évben. Ami’ mégis több lesz, talán annyi, hogy most három napig tart a találkozó és így több program, lehetőség áll a Résztvevők előtt szórakozásra, kulturálódásra. A KISZ IX. kongresszusát egy héttel megelőzve megyénk ifjúsági mozgalmának kiemel­kedő eseménye lesz az idei találkozó. A szervezésnél gon­doltak erre, így az eddig in­kább majális jellegű rendez­vény most politikusabb, a kongresszusra való felkészülés fóruma lesz. A kiállításokat, a .filmvetíté­seket, az előadásokat, találko­zókat és fórumokat mind a kongresszusi készülődés szel­lemében szerveztek, készítet-' ték elő. A szórakoztatást a folklór­műsorok, a divatbemutató és a különböző zenés rendezvények biztosítják. A sportműsor je­lentős eseményének ígérkezik az autó- és motorverseny, amelyre a várban és közvet­len a verseny színhelyén má­jus elsején délután két órakor lehet jelentkezni Vincellér Istvánnénál, a találkozó ren­dező bizottságának titkáránál. A versenyfeladat ugyanaz lesz, mint az autós- és motorosvizs- gák rutinfeladata. A találkozóra —; amelyre á környező megyék képviselői is eljönnek — megyénk több községéből, városából indíta­nak autóbuszokat, így az nem­csak a Sió mentén élő fiatalo­kat, hanem megyénk egész fiatalságát megmozgató talál­kozó lesz. iák a gyárban. Mikor hat hét után hazaszállították, kiderült, hogy vállában és karjaiban szakadtak meg az idegek. A gerince ép maradt™ Gyerekfejjel ámulva hallgat­tam a történetet, a megbénult „óriásról”. Sok évvel ezelőtt egyszer láttam is az öreget. Május elsején a felvonuláson mutatta meg apám. Ámulva néztem a tömegben a sötétkék ruhás, rokkant em­bert, leejtett karját, sorvadó vállait. Ott lépkedett mindig, ahol valaki zászlót emelt a magasba. Messziről szinte úgy látszott, hogy 5 emeli™ * E ^ppen befejezik az órát, Gyorsan letörlöm az összefirkált asztalt. Az ablakon túl újra süt a Nap. Nem csoda. Két nap múlva május™ GYŐRI VARGA GYÖRGY 1976. április 29. Nemcsak megtiszteltetés - feladat is Mindig újra május A „bukott” KISZ-titkár

Next

/
Thumbnails
Contents