Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
Képek a gyárban Rozsdatemetőbe vele? TERMÉSZETES DOLOG, hogy a gépek is öregszenek; Manapság lényegesen gyorsabban, mint akár egy évtizede is. Az sem ritka, hogy ha még használható lenne, de már megszolgálta a reá jutó részt, visszafizette — talán többszörösen is az árát, sőt mi több, megérkezett a helyére az új, jön a döntés, „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” —, mint Schiller „republikánus szomorújátékában” történt. És a gép kikerül az ócskavasak gyűjtőhelyére. Nyilván,' tartási kartonjára ráütik az utolsó stemplit: „selejtezve”. Az ügyes kezű mesterek még leszerelik róla a használ.' ható részeket, a „majd jó lesz még valamire”, darabokat, ezzel vége. Csak a legritkább esetben jut bárkinek is eszébe, hogy az egész gépre vonatkozóan feltegye a kérdést: „Nem lenne jó még valamire?” Egy kiöregedett traktor, egy árát megszolgálta vetőgép; vagy más. mihasznának talált aratógépről keveseknek jutott eszébe, hogy egy új, szerényebb „munkakörbe”, helyezve ta. Ián még értékes lehetne. Igaz, hogy az öt-tíz éves gépek javarészt már múzeumi tárgyak képét idézik a földeken, az utakon. Némelyikük megmosolyogni valóan primitívnek hat a korszerű, új „testvér” mellett, mégis, talán nem mind eldobni való, SZINTE HALLANI a szakember véleményét: — De mit kezdjünk vele? Az új, a helyébe lépő gyor. sabb is, pontosabban is dolgozik, olcsóbb is az üzemeltetése, lényegesen nagyobb a kapacitása. Egy szó mint száz: ráfizetés lenne a korszerűen kialakított nagy táblákon öreg, lusta gépekkel dolgozni. Azért mégsem tudom teljesen elfogadni ezeket az érve. két. Hiszen, ha jók voltak a kis táblákon tíz éve, miért ne lennének jók éppen úgy, most a háztájiban? Lehet, hogy ami lassú, gazdaságtalan a tsz, vagy az állami gazdaság látóhatárig terjedő földjén, az pontosan kifizetődne a kistermelésben. Nem saját zsebből megvásárolva, tehát nem úgy, hogy a kiöregedett gépeket most adják el a háztájivá] rendelkezőknek, mert nevetséges is lenne egy-két hold földért traktort és munkagépeket venni, hisz ott sem lehet, ne kihasználni. A gazda szerepét vállalhatná azonban a tsz; vagy aa ÁFÉSZ, esetleg más, aki tisztességes térítés mellett üzemel, tetné a kis parcellákon — valóban addig, amíg érdemes, amíg nem kerülne többe a leves, mint a hús. MINDEN BIZONNYAL tehermentesítést jelentene ez a nagyüzemeknél, és felbecsülhetetlen érték lenne a kisgazdái, kodók. számára is. Alighanem szívesen vállalnák ezek keze, lését, karbantartását az eredeti gazdák, vagy más hozzá* értő emberek és működhetnének ezek a gépek még egy da,' rabig — mindannyiunk hasznára. .... “ Fi —— Vagyonvédelem \ Egyik formája a biztosítás Agyárakban képek; nem mai találmány. A munkásmozgalomnak már a kezdetén szokás volt — igaz, könnyen eltávolítható módon kifüggesztve, nehogy felébressze a tulajdonosok haragját — olyan emberek képét ki. rakni a műhelyfalakra, a gé. pék fölé, akik a harcukkal példát és erőt adtak... A fel- szabadulás után nálunk is égé. szén természetes lett, hogy a gyárakban, üzemekben egész képsorok kerüljenek a falakra : munkásmozgalmi vezetők képei, történelmi személyiségek, sztrájkjelenetek, képek a Tanácsköztársaság hónapjai, ból, egy-egy munkásmozgal. mi esemény művészi ábrázó. lása._ Az a kezdeményes viszont amely mostanában kezd kibontakozni, más természetű. Művészi ábrázolásokról van szó, amelyekkel a gyári munkásság képzőművészéti ízlését kívánják emelni. A törekvés, hogy a gyárakban dolgozó emberek tekintete értékes, ma. gas színvonalú műalkotásókon pihenjen meg a munka percei, ben, ugyancsak nem mai ke. letü. Már évtizedekkel ezelőtt is voltak próbálkozások, hogy műalkotásokkal, műalkotások reprodukcióival keltsék fel a figyelmet és az érdeklődést a képzőművészet iránt. Sok gyárban ma ,is látható ebből az időből — az ötvenes-hatvanas évek fordulója körüli évéiből — való kép, szobor reprodukciója. Ezzel a régi, immár csaknem húszesztendős kísérlettel az volt a baj, hogy nem vált átgondolttá és rendszeressé. Esetleges maradt. Ha akadt éppen alkalmas kép az illetékes képzőművészeti értékesítő vállalat rak. táraiban, elárasztották vele a gyárakat, ha nem volt. senki se gondolt vele tovább. A mostani kezdeményezésnek — amelynek szép példáit láthatjuk immár országszerte — éppen az a legfőbb erénye, hogy átgondolt, tartalmas és tervszerű. Pedig nem valamilyen központi „gyárdíszítő” szerv irányítja. Nincs is ilyen. Egy szellemiség irányítja. Áz a felismerés, amely mind, jobban áthatja a közművelő, désérf felelős intézményeket — tanácsokat, nagyvállalatok illetékes tömegszervezeteit, a képzőművészeti alkotásokat propagáló hivatalokat » hogy minden alkalmat, minden jó eszközt meg kell ragadni a közízlés emelésére. Értnek kipróbált, jó eszköze a képzőművészeti nevelés. S azt pedig nemcsak iskolákban, előadótermekben lehet folytatni, hanem kötetlen módon, szórakoztatva — a munkahe. lyen is. Anélkül, hogy külön időt venne igénybe. Példaként megemlítjük azt a kőbányai nagyüzemet, amelynek tevékeny párt- és szakszervezeti funkcionáriusai a Nemzeti Galériához for. dúltak segítségért, tanácsért. Azt kérték, ajánljanak ne. kik olyan műalkotásokról ké. szült nagyméretű reproduk. ció-sorozatot, amely a gyár üzemcsarnokának. irodaépü. teteinek falaira kifüggesztve, mintegy teljes áttekintést ad a magyar klasszikus festészetről. A — korántsem csillagászati összegű — anyagi áldozatot a gyár vállalja. Néhány nap alatt megkapták a címlistát, a reprodukciók be. szerzési helyének megjelölé. sével. A gyár műhelyeiben elkészítették a kereteket, a rep. redukciókat kifüggesztették. Munkaszünetben, ebédidő előtt, vagy után, a munkavégzést követő percekben naponta százak és százak állnak meg a „házi múzeum” képei előtt. Úgy tervezik, hogy egy évig hagyják kint ezeket a képeket, utána átadják őket egy másik nagyüzemnek, s újakat akasztanak ki: ezúttal a XX. századi és kortársi ma. gyár festészet alkotásainak reprodukcióit, Kolumbusz tojása — mond. hatnák. Igen, bizonyára van benne igazság, hogy nagyon egyszerű dolog. Felismerés, csekély anyagi áldozat, szív és szeretet kell hozzá, semmi más. Az aggályoskodóbb természetű ol. vasó talán azt a kérdést is felteheti, hogy ezzel vajon .,meg van-e oldva” a képző- művészeti nevelés? Siessünk megnyugtatni : nincs megold, va. Dehát ennek a kezdemé. nyezésnek nem is ez a célja. Ennek a célja a képzőművészeti kultúra terjesztése. Vagy. is egyazon dolog másik oldala. Természetes, hogy aki — vállalati dolgozó, gyári munkás — néhány percre megállt egy-egy művészi alkotás rep. redukciója előtt, nem része. sült képzőművészeti nevelés, ben, nem kapott rendszerezett ismereteket. Dehát annak megvannak a bevált — vagy tovább tökéletesítendő —■ formái, kialakult módszerei. Itt csupán az érdeklődés felkeltéséről van szó — arról, hogy az embereket munkahelyükön megérintse, elgyönyörködtes. se a műalkotás. Akik szorgalmazzák a gyári képzőművészeti nevelésnek ezt a formáját, nem ok nélkül bíznak a népszerűségében, elterjedésében, azaz a sikeré, ben. Jól tudják, hogy nem pó. tolja a képtár látogatását, nem pótolja az egyszeri, csak az eredeti műalkotások megismerésével megszerezhető élményeket. De út ahhoz. Ez a dolog lényege. A modell —■ hogy az ipar- vállalat, termelőüzem, szövet, kezet — kulturális területen tevékenykedő munkatársa; va. lamelyik művészeti intézmény segítségét és tanácsát kérik, az ország bármely vidékén megvalósítható. Aminthogy sok helyütt — konkrét példaként'Miskolcot, Szegedet említhetjük — már meg is valósították. Volt ahol a magyar klasszikus piktúra alkotásainak reprodukció-sorát helyez, ték ei a munkacsarnokokban, volt ahol a kortársi szovjet képzőművészetről adtak áttekintést, esetleg a XIV—XV. század; olasz mesterek képeiről és szobrairól, vagy az Er- mitázs kincseiről. A választék — bátran mondhatjuk — végtelen. Nincs a magyar és a külföldi mű. vészettörténetnek olyan kor. szaka, amelyről ne lehetne hatásosan, szépen elkészített reprodukciót beszerezni. (Tegyük sietve hozzá: előbb vagy utóbb, mert egyik-másik, kivált, ha nagyobb kereslet in. dui meg, esetleg átmenetileg „hiánycikké” válhat.) Egészséges, szellemi hasznot eredményező munka — mert komoly szer. vezési munkát jelent ez! — bontakozik ki a szemünk előtt. A képzőművészeti nevelésnek, s ennek Segítségével a közgondolkodás emelésének új, hatásos formája. Jó szívvel propagáljuk: százezrek épülésére, tanulságára szolgálhat, T. I. A tamási Széchenyi TSZ tavaly 6 millió 174 ezer forintot, ebből 5 millió 374 ezer forintot jégkár címén kapott az Állami Biztosítótól. Arra az esztendőre a szövetkezet biztosítási díjként egymillió 35 ezer forintot fizetett ki. E tények ismeretében beszélgettünk Kovács Tivadarral, a tsz elnökével. — A mi szövetkezetünk — mondotta elöljáróban Kovács Tivadar —, évenként 50—60 millió forintos termelési értéket produkál. Kérdem: teljesíti-e a közösség iránt elvárható kötelességét az a vezető, aki meri vállalni az a roppant kockázatot, hogy „megtakarítsa” a biztosítási díjat? Szerintem nem. Gazdaságunk nem tartozik a szegények közé; ez tény. Ha történetesen nem lett volna biztosításunk, tartalékalapunk fedezte volna a kárt. És ha az idén ismét pusztít a jég?-. Huszonkét esztendeje dolgozom a mezőgazdaságban, ebből tizenhatot itt, Tamásiban. Nos; az utóbbi másfél évtized alatt a tsz körülbelül tízmillió forinttal többet kapott a biztosítótól, mint amennyit befizetett. Amint ismeretes, a biztosítási díj költségként számolható el. Mi már sok év tapasztalatából tudjuk, hogy a biztosítás garanciát nyújt a gazdálkodás zavartalanságára. Ezért is élünk azzal a lehetőséggel, hogy a terven felül szépnek ígérkező termést a várható hozamnak megfelelő mértékben biztosítsuk a határszemle után. Szövetkezetünk arra törekszik, hogy a tagságot is részesítse a biztosítással járó előnyökben ; — Mi az összefüggés a kettő között? — A háztájiból csak tbc-' mentes és biztosított tehén hajtható ki a közös legelőre, így, ha baj éri a jószágot, a tsz-tag nem a szövetkezettől, hanem a biztosítótól kap kártérítést. a biztosítási ügyek intézését itt helyben végezzük. — Milyen biztosítási formát ajánl, elnök elvtárs. a gazdák részére a háztájiba? — Beszéljenek helyettem ai tények. Az elmúlt évben száztíz tagtársam kötött évi hatvanforintos, háromezer forintos kockázatvállalással járó; egy holdra vonatkozó jégbiztosítást. Gk a kukoricájukban keletkezett jégkár miatt összesen száztízezer forintot kaptak. A biztosító tamási járási fiókjánál tudtuk meg, hogy a járás 17 termelőszövetkezetének csaknem 45 millió forintos kára térült meg a biztosítás jóvoltából. Ebben az évben I. típusú növénybiztosítást 9, II. típusút 7, önrészesedést egy tsz kötött. Tenyészállatait és lovait valamennyi, növendékállatait 16 tsz biztosította. Száj- és1 körömfájás ellen 15 szövetkezet kötött biztosítást. Álló- és forgóeszközeit; szállítmányait valamennyi közös gazdaság biztosította. CASCO-1 16 tsz kötött FALUNEGYED 'hm!?'»»" jfrf' Az elmúlt évek alaposan megváltoztatták IVfajos életét, arculatát. A rég* falu mellett gotabitwódf* aőwefc fti M új házak, alakul az új lakóút JL _n - --*-- Xí QtítU G. XX.
