Tolna Megyei Népújság, 1976. április (26. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-15 / 90. szám
"f Arcok és álarcok A Kulturális kaleidoszkóp e heti gí/ánlata kulturális kirándulásokat tet° irező brigádok„ KISZ-esek számára* Talán meglepő, hogy az Állami Bábszínház műsorát ajánljuk felnőtt olvasóinknak. A méltán híres bábtársulat nemcsak gyermekeknek szánt xneseműsorokkal, de felnőttelőadásokkal is rendszeresen bemutatkozik. Ilyen műsoruk a négy zenei groteszket felölelő Arcok és álarcok című összeállítás. Az első mű Sztravinszkij- Zenére készült, címe A katona története. Műfaját „moralitásjátékként” határozták meg. Régi falusi vásárok vándorbábosainak előadásaként kel életre az obsitos és az ördög históriája. A második groteszk: Ravel-zenére, La Valse címmel, pantomimjelenet. Múzeumi tárgyak, a századfordulót idéző jelmezek elevenednek meg egy mai fiatal pár előtt, Jiogy egy régi világot felidéz-. ve, egy végzetes nagy szerelmet is feltámasszanak. Az Aventures című groteszk zenéjét Ligeti György szerezte. A férfi és a nő kapcsolatának változatait kelti életre a Férfi, az Asszony és a Lány nevét viselő három kellék és tárgycsoport, a három szereplőt jellemző ruhadarabok és tárgyak. A negyedik etűd Prokofjev-zenére készült, címe Klasszikus szimfónia. Bábok mellett maszkok is szerepelnek a zenére írt pantomimjátékban, amely egy XVIII. századi kastélyszínház comme- dia deH’arte előadásába enged bepillantani, ahol csak maga a herceg nézi a művészek játékát — a kutyájával. A bohózatnak e négylábú néző vet sajátos módon véget. A négy játék szövegkönyvét Szilágyi Dezső írta, rendező: Szőnyi Kató. A bábokat, jelmezeket, díszleteket Koós Iván tervezte, a karikatúrákat Kaján Tibor rajzolta. „Pro patria et libertate” A- bátaszéki községi könyvtár II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójáról két kiadvánnyal és a fejedelem életét, illetve a Rákóczi-sza- badságharcot bemutató könyvkiállítással emlékezett meg. Mindkét kiadványának címéül a híres jelmondatot választotta: „Pro patria et libertate”. „A hazáért és a szabadságért”. j A bibliográfia a felçorplj könyveket a part- és tömég-' szervezetek vezetőinek, pedagógusoknak, ifjúsági és úttörővezetőknek ajánlja, és jnindazoknak, akik érdeklődnek a nagy fejedelemről szóló irodalom iránt. A bibliográfiában felsorolt könyvek megtalálhatók a bátaszéki könyvtárban és a hasonló vagy nagyobb könyvtárakban is. A könyvtár második kiadványa, amelyet Andrási Éva állított össze, három részletet közöl a Rákóczi-irodalomból. Az első II. Rákóczi életéről, a második a Rákóczi-szabadság- harc.főbb eseményeiről szól, a harmadikban Komomik Ferenc így látta a világ című könyvéből választottak ki egy fejezetet. Ez az anyag elsősorban diákok számára hasznos. Vigovszky István képei Vasárnap nyílt meg Szek- szárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központban Vigovszky István esztergomi fotós kiállítása. A középnemzedékhez tartozik; nevét elsősorban a fotóamatőr mozgalomban ismerik. A szó szoros értelmében amatőr alkotó: laboratóriuma lakása fürdőszobájában van, s ahogy a kiállítás megnyitásakor elmondta, fényképezni szabad idejében, kirándulás, séta közben szokott. Ezt tükrözi témavilága is: képein sokszor jelennek meg utcarészletek, házak, ablakok, tájak. Vigovszky úgynevezett „statikus” fotós, nem a ripor- tos mozgalmasság a világa, hanem az ilyesfajta, a környezetben jelen levő állandó jelen. ségek, meíyeS mellett az emberek többsége elmegy, anélkül, hogy figyelemre méltatná. Vigovszkynak sem sikerül minden esetben művészi szinten ábrázolni ezeket a jelenségeket, habár a kevésbé sikerült fényképeken is jelen van a fény-árnyékkal való komponáló képessége. Saját maga által legkedvesebbnek mondott témái mellett a Szekszárdon bemutatott kollekcióban szerepelnek portrék, zsánerképek és művészi aktfelvétel is. Úgy tűnik, hogy ezekkel a képeivel többet tud mondani, tömörebben ábrázol, mint az épület- és tárgyfotókkal. Kiemelkedik a Köszönet, Munkásportré, Éneklő kisfiú és Akt című fotója. A kiállítás, habár egyetlen szerző képeit mutatja be, nem egyetlen mondanivalót szolgál. Olyan fotós felvételeit láthatjuk, aki a fényképezést nem elsősorban azért műveli, hogy a világot a maga számára újrateremtse. Célja csupán az, hogy igényesen ábrázolja azt, ami felkelti érdeklődését. Éppen ezért számíthat sok nézőre: mindazoknak a táborára, akik hasonlóképpen szeretnek fényképezni szabad idejükben, és szeretnének szép fotókat készíteni. —kz— Korvin Ottóról Századunk történetének egyik legsúlyosabb eseménye a Tanácsköztársaság vérbe fojtása. Az ellenforradalmi terror egyik első áldozata Korvin Ottó, a proletárdiktatúra Belügyi Népbiztossága politikai osztályának vezetője, a tanácsrendszer államvédelmi apparátusának irányítója volt. Tevékenységének egész ideje alatt a munkáshatalom minden rendű és rangú ellensége gyűlölte. Ismerte a rá váró veszélyt,, mégis vállalkozott a KMP illegális újjászervezésére. Indíttatása, pályája és halála példázta a magyar értelmiség legjobbjainak útját, azoknak a sorsát, akik a háborúellenes ösztönös lázadástól a történelem és a háború törvényszerűségeit megértve, marxista tanításig jutottak el, és akik az orosz példából megértették a kommunista párt megalakításának szükségességét. írásai és a siralomházban írt naplója: hitvallás az eszméhez való hűségről. Róla készített műsort a Történelmi arcképcsarnok sorozatban Ságvári Ágnes. A rádióműsort a Kossuth Rádióban április 21-én hallhatjuk. Szekszárdi tárlat *76 Kiállítás a múzeumban Á SZÁNDÉK DICSÉRETES: egybegyűjteni a me. gyében élő, vagy innen elszármazott művészeket, s közös tárlaton mutatni be munkásságuk kiemelkedő darabjait. De a dicséretes szándék mögött ott lappang a veszély is, sikerül-e az illetőségi helyek alapján valami egységet adni a tárlatnak, el lehet-e helyezni a képeket úgy, hogy a néző egy folyamat részese lehes. sen, ahol mindent titkos szálak fűznek össze. A szekszárdi tárlat ezt semmiképp nem tudta megvalósítani, nem is tudhatta. Ezeket a képeket a származás közös véletlenje hozta egybe, semmi más, s így nemcsak az egyes festők felfogása különböző, hanem a képek kvalitása is, ami már nagyobb baj, mert kitűnő alko. tások mellett bizony gyengécske munkák is a falra kerültek. A rendezés egyébként sem követ semmi elvet, mintha a véletlen hozta volna össze a földszinti terem és az emeleti képeit — akár a beérkezés sorrendjét is feltételezhetjük. Néhány kiemelkedő alkotással így is megörvendeztet a kiállítás, ezekért érdemes megtekinteni. Elsősorban V. Bazsonyi Arany képeire gondolok — szinte miszti. kus átéléssel eleveníti meg a tájat, Csillag című fest. ménye a mai művészet egyik legszebb alkotása. Vele együtt kell említeni férjét, Vecsési Sándort, akj mar. kánsabb. kevésbé lírai alkat, s képei jobban a valóságban gyökereznek. Melléjük egy másik festőházas, pár kívánkozik. Simsay Ildikó és Szily Géza. Simsay Ildikó a szürrealisták rokona, de álom és ébrenlét határán lebegő képeiben több a Ura, mint a szürrealista átlagban, Szily Géza egyetlen képpel — kitűnő kép. pel — szerepel, oldottabb, frissebb, mint amiket leg. utóbbi kiállításán láttunk tőle. ŰJVÁRY LAJOS TOLNAI TÁJA annyira szép, hogy szívesen látnánk végre önálló kiállítást is ettől a kitűnő művésztől. Mattioni Eszter három, kvalitásban is eltérő képet küldött be, amelyek közül csendélete tetszett legjobban. Würtz Ádám viszont mindig szolgál meglepetéssel, ezúttal három kitűnő munkával örvendeztetett meg bennünket. Sarkantyú Simon szép és hatásos Emlékezése, M. Szabó István képei és Staub Ferenc virágcsendélete jelenti még a kiállítás erősségét. Két szobrász nevét is fel kell jegyeznünk: Farkas Pál ezúttal is kitűnő képességeiről győzött meg, Juhos László nevét pedig a legszebb ígéretek között kell számon tartanunk. Van a kiállításnak néhány darabja, amivel nehéz mit kezdeni. Ilyen Pauli Anna ide r,.,n is illő fali. szőnyege, s ide soroljuk Sarkantyús Judit térelválasztóit. Az ilyen munkákra szokták mondani, hogy a kö- zönség még nem érett meg befogadásukra. Csajç hát nem lehet mindezt ezzel elintézni. Ezek az ipari for. mák körébe tartozó térelválasztók ugyanis képzőművészeti mértékkel nem is mérhetők. VEGYES ÉRZÉSEKKEL távoztunk a kiállításról, mely néhány nagyon szép darabot vonultatott föl. de sok közepeset is, s néhány olyant is, aminek kiállí. tását csak az illetőségi hely indokolta. Ez pedig, mű. vészeiről lévén szó, kevés. CSÁNYI LÁSZLÓ Gerencsér Miklós: Emléke tiszta forrás (300 éve született II. Rákóczi Ferenc) 22. f Kezdettől tudta Rákóczi, mennyire ingatag a szabadságharc hatalmi helyzete, ha nem támaszkodhat állandó, szilárdan szervezett, feltétlen fegyelemben tartott reguláris hadseregre1. Óráról órára sürgetőbbé vált egy ilyen hadsereg megteremtése. Kifogyhatatlan türelemmel magyarázta híveinek a fejedelem, hogy nem elegendő a fel-fellobbanó lelkesedés, az alkalom szülte hősi elszántság — módszeres, hosszan tartó háborúval kell számolni, s kitartó szervezőmunkával lehet csak biztosítani a hadviselés gazdasági fedezetét. A kizsarolt, tövig tarolt ország viszonyai nem tették lehetővé a reguláris haderő azonnali felállítását, egyszerre kellett dolgozni és egyszerre verekedni. Ugyanarra a tömegre a seregben is, a munkában is égető szükség lett volna. Súlyos ellentmondás rejlett a körülményekben, erről a népesség egyik osztálya sem tehetett. Véleményt csak arról lehet mondani, hogy ki miként viselkedett a haza válságos sorsa iránt. Állandóan a pillanatnyi lehetőségek túlfeszített igénybevételével tartotta fenn magát a kuruc Magyarország. Önerőből, számottevő külső támogatás nélkül szállt szembe azzal a hatalommal, amely a francia birodalmat is megverte a csatatéren. A felszabadító háború egyúttal honvédő háború volt indulása pillanatától. Katonai mozdulataival nemcsak a Habsburg megszállókat igyekeztek kiszorítani a szabadságharcosok, de védelmet is biztosítottak az erőgyüjtő, rendet fejlesztő munkának. E kettős feladat jegyében száll ismét Rákóczi táborba, hogy biztosítsa a Felvidék nyugati harmadát. Bercsényi a Kis-Kárpátokon túl működik, Bottyán János pedig, akinek „vízi ügyekben is nagy esze van”, Pest környékén gázlókat keres a Dunán. A fejedelem elfoglalja Érsekújvárt, s 1704. november 16-án már kuruc zászló leng a Felvidék legfontosabb erősségén. Majd Galgóc várából irányítja a másik nyugati kulcserőd, Lipótvár ostromát. Az általános katonai helyzetre megint nem lehet panasza. Náluk van a kezdeményezés előnye. Kassa meghódolt, Forgách Simon Erdélyben tétlenségre kényszerítette a Nagy- szebenbe szorult Rabutint, Bottyán János csapatai Morvaországban ijesztgették a császáriakat. És ekkor megint felbukkan Heister, a hidegvérű tábornok hóhér. Bercsényi levele világosítja fel a fejedelmet, hogy a császári főparancsnok nagyszámú sereggel közeledik Lipótvár fölmentésére. Csakhamar Bercsényi is megérkezik, tüzetesen beszámol személyes tapasztalatairól. Farkashidán, december 24-én, karácsony estén veszi át Rákóczi a főparancsnokságot az országrészben csoportosult, egyesített seregek felett. Akárcsak az osztrákoknál úgy itt is a főerőkről van szó. Tehát nem egyszerű csata, hanem hadászati ütközet ígérkezett. Karácsony első napjának délelőttjén, december 25-én haditanácsot tartottak a kuruc táborban. Rákóczi keserűen látta, tábornokai mennyire híján vannak a komoly katonai tudománynak. Fellépésük, önbizalmuk egyáltalán nem illett sem tényleges felkészültségükhöz, sem a helyzet komolyságához. Megérthették volna, mennyire eltökélték magukat a császáriak a végső döntésre, ha a tél ellenére is hajlandók ütközetet kezdeményezni. De kritikus észrevételei ellenére megint elhézte Rákóczi tábornokai gáncsos- kodását. Erélytelenségében közrejátszott az is, hogy jóval fiatalabb volt tábornokainál. f (Folytatjuk.)
