Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

A népírcnlbizoitságok nőpolitikái tevékenysége A NŐK KÖZÉLETBE VA­LÓ BEVONÁSA a politikai munka szerves része. Ez igaz volt az elmúlt évtizedekben, fokozottan igaz ma. s az 1970- es központi bizottsági határo­zat külön felhívta rá a figyel­met. A párthatározatból a nép­frontszervek is levonták a rá­juk érvényes következtetése­ket. Szűcs Györgynével, a me­gyei népfrontbizottság nőfele­lősével folytatott beszélgetés alánján a népfront ez irányú tevékenységét a következők­ben összegeznénk: Növelni és javítani kellett a nők közéleti tevékenységét. És itt elsősorban nem a nők ak­tivizálásáról volt szó, hanem a férfiakkal is el kellett fo­gadtatni, hogy a nő nemcsak a család közoontja tud lenn', hanem a közéletben is egyen­rangúan helytáll. A másik fontos feladat volt, bevonni a nőket a varos- és községpolitikai tevékenységbe. Ebben az esetben nem város-, vagy községfejlesztésről van szó, hanem annál jóval több­ről, az adott helység politi­kai életében való részvétel­ről. Az iskola és a család, az is­kolai nevelés és a családi ne­velés egységének megterem­tése fontos feladat (szkepti­kus vagyok ebben, mert azt mondom, hogy még nagyon sokáig fogunk ezen rágódni) a pedagógusok oktató-nevelő munkájának és a családi ne­velésnek az összhangját kell megteremteni. Ebben nagy szerepet vállalt magára a nép­front és különösen a nép- Rrontbizottságok irányításával tioigoaó nőbizottságok. Uj fel­adat — ez persze sokakat érint «—« a népfrontbízottságok és a főbizottságok számára a csa­ládi életre való nevelés elő­segítése az iskolák ban. lapunkban más cikk isfng- Balkozik ezzel a kérdéssel, eaért bővebben erről nem írunk itt, hanem azt ki kell mondani, hogy a népfront ál- (b2 kibocsátott brosúra — amit oly szívesen fogadtak a csa­ládanyák, hogy kilincselnek ette a népfrontbizottságon —, meg egyáltalán a nőbizottsá­gok munkája a szocialista csa­ládeszmény megvalósítása ér­dekében sokat tett és még (többet kíván tenni. Az 1970-es nőpolitika! párt- Batározat után, egy megyei ál­lásfoglalás eredményéként negyvenkilenc népfront-nőbi- zottság alakult Tolna megyé­ben. Azért nem minden köz­ségben, mert például ahol a termelőszövetkezet helyzete olyan, hogy nemcsak a köz­ség gazdasági életében, ha­nem társadalmi élőében is meghatározó és jó nóVzcttsá- ga működik — ott szükségte­len lett volna még egy nő­bizottság létrehozása. A népfront-riőbizoítságok el­sősorban á lakóterületi mun­ka érdekében -, jöttek' létre. Rendkívül nagy segítséget je­lent, hogy sok., üzemi • munkás- nő kapcsolódott így a munká­ba. Magukkal hozták az üze­mi tapasztalataikat és azokat most jól hasznosítják e téren is. A nőbizottságok munkájá­nak egyik legfontosabb része gyermekintézmények építésé­nek, bővítésének, játszóterek létesítésének támogatása, ösz­tönzése. Természetesen mind­ebben az egész népfrontbizott­ság is részt vész, mint ahogy a szülői munkaközösségek irá­nyítása iS népfrontfeladattá lett egy idő óta. Itt egyenesen az a kívánatos,- hogy ménnél több férfit vonjanak be a,Szü­lői munkaközösségekbe," * ‘azok veszítsék el női - jellegüket. ­A falugyűlések és népfront- bizottsági választások tapasz­talatai is azt mutatják,, hogy. megnőtt a nők közéleti szere­pe, maguk is aktívabbak let­tek, de a férfiak is elismerik, hogy egyenértékűen tudnak részt venni a közéletben. A négy évvel ezelőtti választá­son a népfrontbizottsági ta­gok 31 százaléka volt nő, most — az eddigiek szerint — ez az arány-jóval magasabb. A honismereti-helytörténeti bizottságokban, a szakkörök­ben, klubokban pedig több­ségben vannak a nők. A na­gyobb településeken níklubek is működnek. A paksi a leg­jobb, de dicséretesen műkő- ' dik a tamási és a két szekszár­di klub is, A kisközségekben, településeken inkább a szak­köri tevékenység élénk. Cikó, Váralja, Döbrököz, Kurd, Gyönk említése kívánatos. Mindenütt komoly ismeret- terjesztő munka folyik, s ezek a klubok, szakkörök, sajátos szerepükön túl, a közélet fó­rumai is. A NŐPOLITIKÁI MUNKÁ­BAN a népfrontbizottságok a „családcentrikusság”-ot tekin­tik jónak. Ennek érdekében már eddig is sokat tettek, s az új népfrontbízottságok sze­mélyi összetétele — a jól orientáló központi határozato­kon túl a biztosíték a fej­lődésre, L. Gy. Felnőttek a KISZ KB kongresszusi leveléről Csütörtökön délután a Ha- iáfias Népfront megyei bi­zottsága jogászok és orvosok számára szervezett fórumot. A fórum résztvevőit Kozma Erzsébet, a megyei KISZ- bizottság munkatársa ismer­tette meg a KISZ KB kong­resszusi levelével. A megbeszélésen a jogá­szok képviselője felajánlotta, hogy a fiatalokat érintő jogi erdősekről előadást tart a Jogász Szövetség, ha erre igény van. A megyei tanács egészségnevelési csoportja pe­dig családtervezési, egészség­ügyi előadások megtartását vállalta. A KISZ megyei bi­zottsága az oktatás vagy ve­zetőképzés már meglévő rend­szerébe iktatja ezeket a prog­ramokat. Az ifjúsági üljbok- ba is ellátogatnak az orvosak és jogászok, ha erre meg.ii- vást kapnak. Sajtótájékoztató a viigazdálkodás. helyzetéről Az Országos Vízügyi Hiva­tal székházában pénteken dr. Gergely István államtitkár, az OVH-elnöke sajtótájékoztatón ismertette a IV. ötéves • terv­ben elért vízgazdálkodási eredményeket és az V. ötéves tervre előirányzott feladato­kat. Többek között elmondot­ta, hogy múlt év végéig a tervnek megfelelően az or­szág lakosságának 65—66 szá­zaléka:— mintegy hétmillió ember— részesült közműves vízellátásban. Aránytalanság mutatkozik azonban a víz­ellátás és a csatornázás kö­zött, hiszen a csatornázott te­rületen élő lakosok száma alig haladja meg a három­milliót, s a IV. ötéves tervben az előirányzott szennyvíztisz­tító berendezéseknek csak mintegy 50 százaléka épült fel. A következő tervidőszak­ban közműves — vezetékes ivóvízhez kell juttatni továb­bi egymillió embert, s a csa­tornázás, a szennyvíztisztítás gyors ütemű fejlesztésével el kell érni, hogy 1980-ra már 3,8 millió ember lakhasson csatornázott területen. (MTI) Zomba, Egyesült Erővel Tsz Gondosabb, szakszerűbb munkával az új ötéves tervben Bizakodással, majd nem. sokára gondokkal kezdte a ne­gyedik ötéves tervet a zombai Egyesült Erővel Tsz. Az első esztendőben lépett be két nagy beruházása: a szakosított szarvasmarha- és a sertés, telep. Az utóbbit évf hatezer hízó kibocsátására tervezték, A mindössze 2290 hektár szán. tóval rendelkező, árunövény­termelésre berendezkedett szövetkezetnek meg kellett változtatnia vetésszerkezetét, ugyanakkor a hozamok növe­lését is el kellett érnie. Az anyagi eszközök korlátozott volta miatt kényszerült egy. millió-hatszázezer forintért hitelbe vásárolni 400 egyedes kocaállományt. Az állatokat nemsokára betegség támadta meg. A telep technológiáját részint ki kellett egészíteni, részint meg kellett változtatni. A gondok megoldásából ki. vette részét mind a pártszer­vezet, mind a szakvezetés. Az előbbire hárult — többek kö­tött — annak megértetése; hogy a kukorica részes műveié, se fölött elszállt az idő. A tsz 1973-ban a mai IKR. — ak. kor CPS- — rendszerhez csat. lakozott Igen előnyös volt a közösség számára, hogy a CPS adott gépet, annak be­szerzésére nem kellett pénzt előteremteni. Az indulás bajait tetézte, hogy a sertésállományt bruceL. lózis fertőzés támadta meg; a lecserélés elkerülhetetlenné vált Az űj alapanyagot Békés megyéből szerezték be a zom. baiak. Huszonötös-harmincas csoportokban szállították haza a törzskönyvi adatok alapján úgyszólván egyedenként ki­választott állatokat A kiválasztásnál tanúsított körültekintés alapos voltának bizonysága, hogy a szövetke. zet immár nem csupán saját hizlalási alapanyagának elő. állítására képes, hanem rövi­desen angol nagy fehér hús­sertést tenyészállatként is ér­tékesít. A telepről 1973-ban 2953, 1974-ben 4620, 1975-ben 6020 hízó került ki. Az 1974. évi ugrásszerű fejlődés főként annak köszönhető, hogy 1973 tavaszán megkezdték a Phy. laxia receptúrája alapján — saját üzemükben — az abrak­keverést. A teljes költségen számított ágazati nyereség 1974-ben másfél millió, tavaly már csaknem kétszer ennyi volt. Terve szerint ebben az ív. ben 7557 hízót értékesít a tsz. A több mint hétezres szám nem elírás, persze, csoda sem történik a telepen. Másról van sző... Míg fél évtizede a benépesítés volt a gond, most már inkább az állatok elhe. lyezése az. Ennek érdekében felújítottak, kitataroztak min. den régi, hajszál híján már lebontásra ítélt épületet. Sót, átmenetileg azokat a létesít­ményeket is hasznosítják, amelyek korábban a szarvas­marha-ágazat számára épül­tek. Erre a szarvasmarha, állomány folyamatban lévő lecserélése nyújt lehetőséget. Személyre szólóan M ind az ipari munká­sok, mind pedig a v szövetkezeti parasz­tok,- mezőgazdasági dolgo­zók körében növekedett az érdeklődés a gazdasági kérdések iránt. Ebben dön­tő szerepe annak van, hogy a párt nyíltan az ország közvéleménye elé tárta gazdasági helyzetünket, a nehézségeket előidéző oko­kat. Az eddig végzett tömeg- politikai , munka eredmé­nye, hogy a társadalom tagjainak túlnyomó több­sége - magáénak vallja a fejlett szocialista társada­lom építését, vállalja az ezzel együttjáró személyes erőfeszítéseket. Ez annale megértéséből fakad, hogy a dolgozó ember érdeke egy­be esik a párt társadalmi céljaival. A pártszervek és -szerve­zetek agitációs, tömegpoli­tikai munkájában eddig fő szerepe a párttaggyűlések­nek, pártnapoknak, üzemi tanácskozásoknak, a szö­vetkezetekben a zárszám­adásoknak volt. Ezek a fó­rumok alkalmasak arra, hogy aránylag rövid idő alatt nagy tömegekhez el­jusson a párt szava, s a közvélemény megismerked­jen a párt gazdaságpoliti­kájának legfontosabb ösz- 6zefüggéseivel. a tömeges agitáció képes arra, hogy a nagy társadalmi célok meg­ismertetésével lelkesedést, cselekvési elhatározást váltson ki száz- és száz­ezrekből. Az új ötéves terv — : amelyben a párt XI. kong­resszusán jóváhagyott gaz­daságpolitika testesül meg — napjainkban már túlju­tott ismertetésének .idősza­kán, a megvalósítás szaka­szába lépett. Az országos feladatokhoz kapcsolódóan az üzemek, szövetkezetek most alakítják ki program­jaikat a következő fél év­tizedre, s közben Javában munkálkodnak az idei terv végrehajtásán. A pártszer­veknek és -szervezeteknek nem csupán lépést kell tar­taniuk az idővel, hanem irányítaniuk kell működési területük ügyeit is. Ez vi­szont azt követeli, hogy az üzèm, a szövetkezet, a gaz­daság dolgozóinál legalább egy lépéssel előbbre járja­nak. A pártmunka módsze­reit tekintve ez azt jelenti, hogy „váltaniuk” kell tö­megpolitikai munkájuk módszereiben és tartalmá­ban. Amíg eddig az ország előtt álló feladatokról szól­tak, addig napjainkban már kisebb csoportokkal , kell foglalkozniuk, üzemük, munkahelyük problémái­val, feladataival. Á következő időszak a pártszervezetek számára nem könnyebb, hanem lé­nyegesen nehezebb lesz az eddiginél. A tömegpolitikai munkában az okozza a gon­dot, hogy a népgazdasági szinten megfogalmazott fel­adatokat konkretizálniuk kell, meg kell határozniuk, hogy az egyes munkahelye­ken hogyan kell az adott célt elérni. Napjainkban már kevés politikai haszon­nal jár a központilag meg­fogalmazott feladatok pusz­ta el ismétlése. A munká­sokkal, Következett tagok­kal azt kell megtárgyalni, hogy az egyes munkakol­lektívákra és személy sze­rint az egyes dolgozókra milyen feladatok hárulnak az országos gondok megol­dásából. Csak egy példát erre: a pártszervezetek eddig azt mondták, hogy a legfőbb feladat a társadalmi terme­lés hatékonyságának növe­lése. De vajon lehet-e, he­lyesebben szabad-e a mun­kahelyeken a hatékonyság­ról általában beszélni a dolgozókkal? A munkapad­nál, a határban, az állat- tenyésztő telepen ez nem több szólamnál. A konkrét helyi tennivalókat kell megállapítani — és elvé­gezni. A párt központi vezetése példát mutatott a gondok, a nehézségek kendőzetlen feltárásában. Az ország la­kosságának túlnyomó több­sége ezért is bízik a párt­ban, látja, nagy felelősség­gel irányítja társadalmun­kat. Ez a nyíltság és őszin­teség jellemeze a munka­kollektívákkal és az egyes dolgozókkal való helyi be­szélgetéseket is.' A következő években a termelési egységek gazdál­kodására az lesz a jellem­ző, hogy' sok mindent más módon, újszerűén kell vé­gezni. Az új viszont min­dig hordoz magában bizo­nyos kockázatot, egyebek mellett az átmeneti jöve­delemcsökkenés lehetőségét is. A meggyőzésnek ilyen esetben sem rosszak a ki­látásai, hiszen az esetleges jövedelemcsökkenést a ké­sőbbiek során éppen az új, többnyire nagyobb nyere­séggel értékesíthető termé­kek pótolják. De sor kerül­het a gyárakon belüli mun­kaerő-átcsoportosításra, vagy egyes elavult techni­kával dolgozó üzemek le­állítására is. Jól tudjuk, nem könnyű a megszokott üzemtől, öeszekovácsoló- dott kollektívától elbúcsúz­ni, de ba a népgazdaság érdeke — tehát az egész társadalomé — úgy kíván­ja, meg kell tenni. Ezek­ről a személyeket érintő kérdésekről őszintén sza­bad csak beszélni és a meg- » győző szó minden esetben párosuljon körültekintő gondoskodással.. H a napjainkban a fel­adatok, a tennivalók konkrét meghatáro­zása kerül a tömegpolitikai munka homlokterébe, ne feledkezzünk meg orról sem, hogy a párt életszín­vonal-politikájával kapcso­latos agitációban is a konk­rétságra, a helyi életkörül­mények fejlődésének be­mutatására törekedjünk. UttlÖK SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents