Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám
előtt Születésnapi beszélgetés, nyugdíj Vajon miért csodálkozik mindenki, hogy Vadócz Kálmán, a megyei könyvtár igazgatója nyugdíjba megy? Ősz a haja, deres a bajusza, a mai napon — március 12-én — 62. évét tölti be. Hatvankét éves, két évvel túl a „nyugdíjkorhatáron", de egyenes a tartása, fürgén mozog és teli van tervekkel. Így igazán jó nyugdíjba készülni: amikor még nem fosztja meg az embert betegség, kimerültség attól, hogy élvezhesse a „korlátlan szabadságot”. Kálmán bácsi —■ nevezzük így, hiszen mindenki így szólítja — 1914-ben született Ga. rán. Két kisebb testvére volt, édesapja szőlőműveléssel foglalkozott. A Vadócz szülők arra vágytak, hogy gyerekeiket taníttathassák, s hogy legalább egyikük kövesse a nagyszülői mesterséget: tanító legyen. A legidősebb fiú hajlott rá: gim. názíumba került Bajára, aztán Kalocsán tanítóképzőt végzett. — Később a húgom is tanár lett — ma is az —. az 5 gyere, kéj is ,az én kisebbik lányom is ... És azért én sem kerültem messze az oktatásügytől. i <— Mikor kezdett tanítani? ■— 1934-ben szereztem képesítést, de két esztendeig állás, tálán voltam. Akkoriban álta. lános volt az ilyen helyzet. Nekem szerencsém volt. hogy tudtam magam hasznosítani az otthoni szőlőben, így azért eltartottam magam. 1936 márciusában kerültem állásba, helyettesítéssel ideiglenesen megbízott nevelőként, Bácsborsodban, egy kicsi iskolában, ahol ketten ta. nítottunk. Itt tizenhat évig dől. goztam. — Nemcsak tanítóként.:; *— Akkoriban minden kis településen a tanító a „szellemi gazda” volt. Minden ránk tartozott, ami gondja-baja a kör. nyéknek volt, sok embernek nemcsak a hivatalos, de az egyéb leveleit írtam. Jói meg. ismertem azt a dolgos, derék népet. Mozgalmas idő volt, megjártam a háborút, fogságot, megnősültem, 1946-ban és 1950. ben születtek a lányaim, és el. végeztem a szegedi tanárkép, zőt. Az iskola bővült; mégis — elvágyódtam, 1952-ben lehetőség adódott idekerülni, Tolna megyébe, Öcsénybe. Akkoriban volt tetőpontján az őcsényi népi együttes sikersorozata, függetlenített művelődési ott. hon igazgató dolgozott a köz. ségben. Ez akkor Igen ritka dolog volt Mindez nagyon von. zott, és ráadásul korábban is foglalkoztatott már a Sárköz néprajza, különös világa. Hamar meg is találtam a helyem a faluban. A tanítás mellett irodalmi színpadot vezettem, én lettem a művelődési otthon tiszteletdíjas igazgatóhelyettese és akkor kerültem először kapcsolatba könyvtárral. A letéti könyvtár gazdája lettem. — Az akkoriban egy szekrényt jelenthetett... — Egy szekrényt, néhány száz könyvvel. De az emberek szerettek olvasni, és azt kíván, tam. hogy többen, több könyv, hoz juthassanak. Sok mindent kiötöltem... Könyvbált rendeztünk, meghirdettük a „minden család egy könyvet” mozgalmat. Az ilyen akciókról éppen most folyik a vita. akkori, ban mindenesetre beváltak, — Ezt látszik igazolni, hogy Kálmán bácsi 1955-ben Szocia. lista kultúráért kitüntetést ka. pott. •— Aztán 1957-ben megtisztel, tek azzal, hogy az akkor alakuló népművelési felügyeletbe is bevontak. Három napig ta. nítottam. a többi napon a szék. szárdi járás népművelési felügyelője voltam. Ez az időszak — átmeneti jellegével — segített áthangolódni a népműve. lesi munkára. Őszintén szólva nehezen szakadtam el teljesen a tanítástól. Viszont egyre nagyobb kedvet kaptam — első. sorban a könyvtárügy révén — a szakfelügyelethez. 1960-tól 1967 februárjáig a megyei ta. nácson dolgoztam. 1967. feb. fuár 16-án neveztek ki a megyei könyvtár igazgatójának. — Váratlanul érte? — Nem egészen, mert lévén; hogy jól ismertem a megye könyvtárainak gondjait, tud. tam, hogy a megyei könyvtár élére igazgatót keresnek. 1966 őszén meg is kérdeztek, hogy elvállalnám-e... ? — Mielőtt igazgató lett, a népművelési csoport vezetőjeként dolgozott, —- így nagyon sok minden tartozott hozzám. Igazgatóként visszatérhettem a könyvtárügy, hoz, szívügyemhez. — Készített-e valami nyug. díj előtti számvetést...? — Nem érzem, hogy most bú. csút mondok a munkának! Nem is akarom azt gondolni. hogy vége, hiszen vannak könyvtárral kapcsolatos terveim és vannak olyan munka- folyamatok, amelyek még nem fejeződtek be, de számomra nem válnak egy csapásra érdektelenné azzal, hogy nyugdíjba megyek! Azt ilyenkor nem kerülheti el az ember, hogy vissza ne pillantson. Szép, felelősségteljes munkák jutottak nekem, mindegyiket vállalnám újra. Különösen a legutóbbit szerettem, bár sok gond, felelősség, feladat járt vele. Ezt azért is mondom, mert sokan úgy hiszik, hogy egy könyvtárban semmi ilyesmi nincs, hogy ez egy „igazi, nyugodt” hely... — Egy ilyen szépen ívelő pálya után elmondhatja-e magá. ról, hogy elégedett ember? ~ Bizonyos szempontból igen. de egyébként miért lennék az? Még sok mindent meg kell tennem és sok mindent el is mulasztottam... — Példás kapcsolata van munkatársaival. Egyszerűbben: mindenki szereti. Nem is tu. dom, az ilyen osztatlan nép. szerűségért nem kell engedményeket tenni? — Az engedmények csak? ideig-óráig segítik a népszerűséget. Az iskolában a gyerekek szeretik azt a tanárt, aki ennek is. annak is elnéz valamit? Ta. nítókoromban tanultam meg, hogy az egyetlen út a következetesség, a megértés. VIRÁG F. É. Fotó: Komáromi. Aki ismeri Vadócz Kálmánt, tudja, hogy közismertsi- gében, jó kapcsolataiban igencsak segítette egyénisége. Sugárzik belőle a jóindulat, derű, szívesség, ő igazán biztos lehet, hogy ezután is szívesen látott lesz egykori munkahelyén. Mert ott lesz: segít bevezetni az új igaz. gatót, dokumentumkiállítást rendez, aztán megírja a megyei könyvtár történetét ...A további munkálkodás mellett bizonyára jut majd ideje a fotózásra, — a fő hobbira — aztán, ha nyárra kiváltja a horgászengedélyt ... Még sok hosszú évet, jó egészséget á tervekhez! Áz olvasom véleménye R égi, s hűséges olvasóm Vörös János, a gyönki szoc;ál:s otthonban. Illő volna már felkeresni, de annyi sok a tennivaló, hogy negyedét minden bizonnyal nyugdíjas éveimre kell elhagyni, s csak a napi, a „forspontos” munkákra van időm. Példának okáért Vörös János öreg barátom életét kellene kifürkészni, megírni, azt jelesen, hogyan tud ez az idős ember annyit olvasni, hogy engem mindenről — ami őt érdekli — rendre értesít. Történt még a múlt év végén, amikor öreg barátom postai levelezőlapján megírta az Izgalmas hírt, hogy októberben, talán november elején kivirágzott a tök. A tök a szilvafán virágzott, olvastam a postai kártyán. Holott a híradás arról szólt, hogy több virág volt á szilvafán. Micsoda különbség?! Tök és több. No, de írni és olvasni is tudni kell, és soha nem szabad sietni. A gyönki posta pecsétje széliét március 8-án adta fel legújabb kártyáját Vörös Jánosa és én már kilencedikén olvashattam, és gondolkodhattam a legújabb híren. Legjobb ezt szó szerint idézni, nehogy belőle valami más jöjjön ki, mint ami a lényeg. így szól a levél: „Pálkovács Jenő, a Népújság szerkesztője részére. Kedves Kartárs! A mai újságból olvastam, hogy nem tudott elég virágot szerezni a Nők napjára. Ha megtörténne, hogy virágot óhajt! Kérje meg a Ladi tanítót, hogy szedessen a gyermekekkel hóvirágot, 100 méterre van az iskolától, három nap nem tudnák leszedni, mert annyi van, mint réten a fűszál. Én egy éve ott voltam, az otthonból, nem tudtam hogy is kezdjem meg a szedést. Maradok tisztelettel Vörös János, volt favágó. És Kankarin virág is van. Van egy szurd.k és ott járnak a faluba és a kertbe egy levélbe kérje és lesz virág. Vörös János Gyönk, szociális otthon." Nézzük a kérdést közelebbről, Vasárnapi lapunkban képes riportban köszöntöttem a nőket, a nemzetközi nőnap alkalmából. Ebben írtam: Legszívesebben mindegyikőjük kezébe virágcsokrot adnék, de nincs annyi virág a földön, s nincs ezen a szép márciusi napon sem... Közben leesett a báránymosó hó, azért volt virág annak, aki akart venni, aki szereltét akarta ajándékozni. S itt volt a szén ünnep, ahol az anyákat, a nőket köszöntöttük, és az én gyönki öreg barátom segítségemre sietett, pedig nem is kértem, hiszen úgy szóltam az aiándékozásról, hogy érteni lehet belő'e: nincs annvi virág, hogv a nőket, az anyákat, lányokat illő módon köszönthes- siik. Férfiúi hiúság. segítő- készség, öregkori bölcsesség, minden van abban a kártyában. a szálkás betűkben, amit Vörös János nekem írt. Köszönöm a sorokat, a segítőkészséget. Írom, írom e hálálkodó le-' vélfo:*mát, és egyre azon gondolkodom, hogy mennyi sok hűséges olvasónk van, akik mindennap kezükbe veszik a Népújságot, s évtizedek óta keresik a Li, az Szp, a vfé aláírásokat, a cikkeket, melyekkel egyetértenek, amelyekkel vitatkozni óhajtanak. Havonta több száz levél érkezik szerkesztőségünkbe, főszerkesztőnk „iktatja”, irányítja mindegyiket és mi valamennyiből erőt, tudást, akaratot gyűjtünk ahhoz, hogy legyen több olvasónk, legyen több levelezőnk, többen legyünk újságírók. S zerencsés helyzetben vagyunk. írásaink igen nagy része visszhangot kelt, az emberek véleményt mondanak, bírálnak bennünket, segítik munkánkat. Vörös János régi Ievelezőmhöz éppen ezért kell sürgősen elmenni és buzdítani újabb és újabb levelek írására, munkánk segítésére. PÁLKOVÁCS JENŐ 1976. március 18, fl tüdős forradalmár Századunk küszöbén, amikor Madzsar Józsefnek, a nagykárolyi postamester fiának életútja indult, az egyetemes tudóst övező megbecsülés már csak keveseknek jutott osztályrészül. Nehéz lenne ma állást foglalni abban, hogy ez a kiemelkedő hatású természet- és társadalom- tudós, fáradhatatlan ismeretterjesztő, sokoldalú publicista és közéleti ember kései polihisztor vo!t-e, vagy a társadalom-orvos- tan egyik korai képviselője. Annyi bizonyos, hogy a felszabadulás előtti évtizedek progresszív szellemi hagyatékának kiemelkedő részesét, a magyar forradalmi munkásmozgalom történetének vezető alakját tiszteljük személyében. Szülővárosában végezte el a gimnáziumot, majd 1899-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen nyert diplomát. Szakmai tevékenységének első éveit Ár- kövy József professzor fogászati klinikáján töltötte. Szorgalmát, készségét és felkészültségét egyebek között a Stomatológiai Közlöny c. folyóirat megindítása és szerkesztése, valamint szó- mos szakcikk publikálása jelez- í te. ’ Ï Az ismeretterjesztő munkának * nagy szerepe volt abban, hogy. % látóköre egyre bővült, és az a társadalmi közeg, amelyben mozgott, kiszélesedett. Tagja 9 volt a Társadalomtudományi f Társaságnak, a Galilei Körnek "í; és a haladó polgári értelmiség -ii más egyesületeinek, szemleírója " a Huszadik Század és a Szabadgondolat c. folyóiratnak, gyakori előadó a Társadalomtudományok Szobád Iskolájának rendezvényein. Tudatosan és rendszeresen gyarapította „humán" is- méretéit, s így az orvosi, egészségpolitikai, biológiai és szór- mazástani kérdéseken kívül egyebek között társadalom- és vallástörténettel is behatóan foglalkozott. Közvetlen baráti környezetéből ketten voltak politikai látásmódjának kialakulására meghatározó hatással: Já. szí Oszkár, a polgári radikálisok vezéralakja, és különösen Szabó Ervin, a századelő egyik legjelentősebb társadalomtudósai akivel együtt részt vett Marx é.« Engels válogatott írásainak első' magyar kiadásában. Munkásságának új területén — amíg a hatalmak egymással viaskodtak — Madzsar és munkatársai a gyermekhalandóságnak üzentek hadat. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását követően a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság egészségügyi főcsoportjának vezetésével, majd a Vörös Hadsereg egészségügyi felügyeletével bízták meg. Hittel és minden tudásával a proletárállamot támogatta. Amikor a tangcs- hatalmat megdöntötték, Madzsar sem kerülhette el a felelősségre- vonást Az állandó zaklatások miatt 1921-ben emigrációba kényszerült. 1924-ben tért vissza Magyar- országra. Mint orvos nem dolgozhatott, így különféle lexikonok szerkesztésében vett részt, s egyik vezető egyénisége volt az MSZDP baloldali ellenzékének. 1927-ben felvételét kérte az illegális kommunista pártba. Szervezte, irányította az ellenzéki munkát, mígnem a szociáldemokrata pártvezetés 1931-ben kizárta a tagok sorából. Uj KMP-feladata a legálisan induló marxista tudományos folyóirat, a Társadalmi Szemle szerkesztése volt, a lap vezető munkatársainak 1933-as letartóztatásáig. A bíróság egy esztendei börtön- büntetésre ítélte, de a párt segítségével sikerük a büntetés elől Csehszlovákiába, majd a Szovjetunióba emigrálnia. 1935 után a moszkvai rádió magyar nyelvű adásaiban sokan hangjára ismerhettek. Hazája felszabadulását, eszméjének diadalát azonban már nem é-he”» meg,-- Dr, Láng Péter j
