Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-09 / 58. szám
wssnrkç- kőgfeen- .........— ■■ H z önállóság, a szervezettség, a hatékonyság közelről Beszélgetés lend Miklóssal, a Paksi Állami Gazdaság ágazatvezetöjével — Rend elvtárs, I a k®__1_J púnál t ábla fogad, rajta felirat: A Paltsi Állami Gazdaság sertéshústermelő üzeme. Mit takar a közlés? — Azt. hogy jelenleg egy termelőüzem területén tartózkodik. Nézzen körül, láthatja. Közvetlenül a termelés színhelyén vagyunk: a kapun, ahol bejött 1976-ban kimegy 18 ezer hízott sertés és itt hozzuk be az alapanyag egy részét is, mivel ezt az utóbbit kocaférőhely hiánya miatt telepünk teljes egészében nem tudja kielégíteni. — Alapanyag? Magyarán sül. dőkre gondol. 9 — Ném süldők. Huszonegy, 22 kilós malacok. Ezek az elő. hizlaldába kerülnek, onnét a második menetben tovább, majd végül a vágóhídra. — Erre Kend elvtárs még majd visszatérünk. Arra kérőm, avassa be olvasóinkat, hogy milyen egy hústermelő üzem szervezete, felépítése, rendje. — Négy fő munkaterület van. Illetőleg részleg. Sorolom: tenyésztés, hizlalás, vágóhíd és karbantartás. Az egész szervezet irányítása hat középvezetőre hárul. egy telepvezetőre, két ágazatvezetőre, három bri. gádvezetőre. Mi valamennyien közvetlen irányítók vagyunk. Hozzám. tartozik a hizlalás! ágazat és első helyen László Boldizsárral a . tenyésztési ágazat yezetőjével tartom a kapcsolatot, aki jelenleg szakmér. nőkin van. — Kísérelje meg felvázolni — nem szakzsargonban —, hogy miből áll a munkája. — Nehéz lesz. Tennivalóim sokrétűek. Mindegyik természetesen körültekintő szerve, zést igényéi. Gondoskodni takarmányról, ügyelni az egészségügyi előírások betartására, aztán szállítás .. „ Ajánlhatok valamit? — Természetesen. r — Vegyünk I egy átlag he. ________________I tét, ilyen m indegyik, de így talán köny- nyebb lesz belelátni tennivaló, jmba. Kezdem: Február 22-én, 23-án. 21-én hízott sertést szállítottunk Pápára. Az első nap százat, a második nap százöt. vénét, a harmadik nap.szintén százötvenet. Huszonötödikén, szerdán. 518 malac hízóba került. Huszönhatodikán nem volt „mozgatás”. Huszonhetedi- kén a telepen 513 jószágot .,áttelepítettünk” új helyre. Mindezt természetesen nekem kellett előkészíteni, megszervezni, s közben gondoskodni ' arról, hogy percnyi pontossággal kezdődjék és fejeződjék be valamennyi művelet, de úgy, hogy közben megint csak percnyi pontossággal történjék az etetés. Legyen az etetéshez elegendő ember, takarmány ... — Ha jól értem, a szervezettség gyakorlatban való alkalma, zásánál tartunk. Ott,'hogy mit is takar egy adott munkahe— Jól érti. — Szűkítsük le akkor a szállítást egy napra. — Rendben./ Elmondom-_____ I maganak, m unkaerőhiány miatt a hozzám tartozó feladatok fizikai 'részét tíz ember helyett hat végzi — hat kiváló dolgozó, szocialista, brigád tag, Nekem kutyakötelességem tehát maximálisan mindent úgy szervez, ni, hogy munkatársaim dolgát a lehetőségekhez képest és a termelés folyamatossága érdekében könnyítsem. Ebben anya. gilag is érdekeltek vagyunk. Szóval a 22-i szállítást megelőző pénteken a paksi tanács, házán először is elintéztem a járlatle veteket. Szombaton megrendeltem« a szállításhoz a két teherautót, iderendeltem az állatorvost, és megkértem öt brigádtagot, vasárnap a szó- ’ kottnái egy órával korábban jelentkezzenek. A korai kezdés rám is vonatkozik és csak zárójelben mondom, a nyolcórás munkaidőt mj nem ismerjük. Vasárnap tehát öt órakor megkezdhettük a szállítás legfontosabb részét, a válogatást, amit hatra befejeztünk. Kéz. dődhet a rakodás. Minthogy a válogatás kész, most már két brigádtag felszabadult és pon.,'7 tosan hat órakor elindulhatott etetni. A másik három a rakó. dást végezte, ami tulajdonkép. pen terelés, felhajtás a gépkocsikra. Sínen voltunk, gördülékenyen folyt a szállítás és az előírt időpontban kezdődött az etetés. Legfőbb gondom ilyenkor mindig az, hogy a válogatást jól végezzem és ehhez kel. lett az öt ember. Legalább ilyen hosszú sora van a kiürült hizlaldák betelepítésének, — Nyomatékosan! ha"g_________________ I s úly ózza a válogatást. Miért? — Szerintem itt függ össz8 a szervezettség, a hatékonyság és a forint. Brigádunk egyéni vállalással az állatokat egyenként méri. Nekem tehát a válogatást halálpontosan kell végeznem. Ha jól csinálom, az elszállított hízó sertés 90—93 százaléka a legmagasabb minőségű osztályba kerül. Ha szervezetlenség következtében a válogatás kap. kodva történik, egy hízott disz. nőn hétszáz forint veszteség is érhet minket. Én két kilót szoktam tévedni. Többet nem. Megmutatok magának néhány kimutatást. Az arány, és ezt nem csak én mondom, a tények bizonyítják, jó, már ami a minőségi osztályt illeti. Szóval nem babra megy a játék. Megismétlem. Ha kaplcodva történik a válogatás, hétszáz forint veszteség is érhet bennünket egy hízón. — Hétszáz? — Ügy, ahogy mondom. — Rend elvtárs. tegyük fel, hogy valamilyen ok \miatt a szállítás késik. — Err© I még gondolni sem I szabad. Számol, junk. Hosszadalmas lenne rész. létezni, de mj pontosan kiszá. moltuk, havonta három nap csúszás, kizárólag a csúszás miatt 1976-ban 1500 hízó ki- esését jelentené. Megengedhetetlen. Nem. Fölborulna minden. A nyári hőségben pedig a néhány órás késés is bajt, ha. talmas károkot okoz, hiszen szállítás közben a hízók tíz százaléka is elpusztulhat. — Valahol a beszélgetésünk elején említette, hogy ide is hoznak alapanyagot. Veszik? — Nálunk van elegendő hí. zóférőhely, de nincs annyi ko. caférőhely, amely szükséges lenne ehhez. Ezért tehát gazdaságunk másik kerületéből mi úgy mondjuk: társkerüle- tünkből hozzuk ide a hiányzó alapanyagot. Azt kérdezte, vesszük? Igen. Megvesszük a társkerületből, kilogrammonként 32 forintos áron. Megjegy. zem, más módon, más gazda. Ságból ís beszerezhetnék a ma. lacokat, csakhogy ennek az ára kilónként tíz forinttal több. Kézenfekvő, hogy itt, a gazda. Ságban kell biztosítani a 13 ezer hízott sertés előállításához- szükséges alapanyagot. — Hány éves. Rend elvtárs? — Huszonhét, technikus vagyok. — Mióta középvezető? — 1972 óta. — Kit tart mesterének? — Édesapám I « , áiiatte) nyészto. Harminc éve csinálja. Édesapámat tartom mesteremnek. Igaz, a szüleim ellenezték, hogy apám munkáját folytassam. Tudja, gyerekkoromban a szívemmel voltak bajok és nekem inkább Slő foglalkozást, irodai munkát ajánlottak. Nem és nem. — Hogy van a szívével? — Lekopogom, hála istennek, jóL — Középvezetőként megvan a megfelelő jogköre, hatásköre? — Nem egészen értem a kérdést. de ha arra gondol, hogy ágazatvezetőként megvan-e, azt mondom, igen. Hagynak önállóan dolgozni. — Ma jó napja van? — Közepes. Olyan, mint a többi. SZEKULXTY PÉTER < i3”6. március 9. A szelektivitás rostái A csendes óhaj messzire hangzó követelménnyé erősödött. A fejlesztés szelektivitása — kívánalomként — felfelbukkant már a hatvanas években. Napjainkban kötelezettségként szerepel beszédekben és dokumentumokban, műszaki koncepciókban s az értékesítési lehetőségek elemzésében. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről 1975. december 18-án elfogadott törvény kimondja: „Az ipari termelés hatékonyságának erőteljes növelését szelektív fejlesztéssel ... kell elérni”. ELŐSZÖR KÉRDŐJELEK A legtöbb ország nem képes arra, hógy gazdasága valamennyi ágát, részterületét fejlessze, mert ereje sincs hozzá, s nem is érdemes ezt tennie. Kézenfekvő: a hazai szerény igények mellett nem rendezkedhetünk be repülőgép- és helikoptergyártásra. Korántsem ennyire nyilvánvaló, hogy például a gépiparon belül mit kifizetendő az átlagosnál gyorsabban, s mit annál lassabban fejleszteni. Először csak kérdőjelek sorakoznak elénk. Választ lelni — népgazdasági vagy vállalati keretek között — szigorúan rendszerezett rosták közbeiktatásával tudunk. Maradjunk a gépiparnál. Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a vákuumtechnikai gépgyártásnak. E berendezések — konstrukciójuk éppúgy, mint termelésük — magas színvonalú szakmunkát sűrítenek magukba, importigényük csekély, döntően hazai anyagokra, alkatrészekre támaszkodik előállításuk. A vákuumtechnikai gépek iránti kereslet világszerte nagy, s hosszú ideje tartós; a gazdaságos gyártáshoz társul a jó értékesítési lehetőség. A szelektivitás jegyében hozott döntés jogos: e terület az átlagosnál gyorsabban fejlődjék, s ehhez kapja meg a szükséges forrásokat. INDOKOLT RANGSOR Voltak és vannak ellenzői a különbségtevésnek, mert hiszen a társadalmi érdekekhez nem igazodnak automatikusan a helyi célok. Ezért a szelektivitásnak központilag irányított folyamatnak kell lennie, egyebek között a szabályozó- rendszer — az elvonások és támogatások — közbejöttével, vagy a központi fejlesztési programok segítségével. Az alumíniumipar központi fejlesztési programjának eredményeként — egy tényezőt kiragadva — ez az iparterület a negyedik ötéves tervben 222 millió dolláros exporttöbletet ért el. A további: lépések irányát az mutatja, hogy egy tonna tömbalumínium, ha feldolgozott formában kerül ki az országból, 500—800 dollárral többet ér. Azaz: ha a feldolgozó berendezések bővítése rövid idő alatt megtérül, érdemes ezt célként kijelölni. Ilyen és hasonló döntések meghozatala természetesen nagy felelősség, de: elkerülhetetlen. A szelektivitás: rangsor. Van, ami előbbre kerül, s van, ami emiatt hátrább. NYILAK, KÉT IRÁNYBAN Olyan útja ez a fejlesztésnek, amelyen mindig kétféle nyíl található. Az egyik előre mutat, a másik hátra; azt jelölik, mit gyarapítsunk, s mit hagyjunk a hátunk mögött. Mert lehet, kiváló konstrukciót alkottunk, de a korszerűtlentechnológiával nem vagyunk képesek versenyt álló terméket kibocsátani. (Ahogy a fordítottja is megeshet.) Azaz a szelektivitás nem azonosítható csupán a termékkel vagy technológiával, hanem összefüggő tevékenységsor mérlegelése. Amiben minden alkotóelemnek — a nyersanyag- és energiaigénytől a piaci lehetőségig — meghatározott a szerepe. Ezen a mérlegen például a vegyipar, s azon, belül elsőként a petrolkémiai ipar az átlagosnál gyorsabban fejlesztendőnek bizonyult. (Az ötödik ötéves tervben termelésnövekedése várhatóan meghaladja az esztendőnkénti kilenc százalékot.) A petrolkémia központi fejlesztési programjának segítségével 1980-ra, 2,6-szeresé- re nő a műanyagtermelés, s a teljes petrolkémiai termékigény 80 százalékát hazai termelésből, illetve a szocialista országokkal e téren kialakított együttműködésünkből fedóz« zük. Ma még kényszerűen kiadott dollármilliókat takarítva meg ezzel. A KÖVETKEZETESSÉG ÉRTÉKE Akadnak, akik úgy vélekednek, a szelektivitás a nagy ismeretlennel való kétséges próbálkozás. Csakhogy nyomós tények — így a közútijárműgyártás eredményei — tanúskodnak a nagy ismeretlen mag- ismerhetőségéről, ha: követke« zetesen végrehajtjuk jól megalapozott feladatainkat. Adottak ehhez a feltételek egyebek mellett a számítástechnikai eszközök előállításában, a fényforrások gyártásában, a közútíjármű-részegységek termelésében, az ötvözött és nemesacél áruk kibocsátásának fokozásában, a gyógyszeriparban, a műszeripar több területén. Gazdasági életünk e részterepein már átjutottak a tények a bonyolult rostákon, s bebizonyosodott: a ráfordítások hozama itt az átlagosnál kedvezőbb, a fejlesztés körülményei jók, azaz feltételek és követelmények a társadalmi érdekeltség szemszögéből nézve, egybeesnek. Hasonló rostálásra előbb vagy utóbb, de mindenütt sor kerül, mivel a külső és belső piaci követelmények ezt kikényszerítik. Jobb tehát, ha a belátás indítja meg a rostát, gyorsítja mozgását, mert ésszerűbb magunktól megtenni azt, amit holnap mindenképp meg kell tennünk. Mészáros Ottó J
