Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-05 / 55. szám

I Pályázat A Népművésze! ifjú mestere címért fiz aroaffir Irodaim! 8?fttn»dof(rél - kőzetről I „hivalales” és a „nem hfvataios” visszhang MINDEN VERSENY, vetélkedő egyik legizgalmasabb és legünnepélyesebo pillanata az eredményhirdetés. A zsürj ve­zetője,'elnöke feláll és felolvassa, ki az első. ki a második, a harmadik. Kitörő öröm, bánkódás, düh vagy elkeseredés kí­sérheti ezt az aktust. így van ez az irodalmi színpadok vetélkedőinek eredmény, hirdetésein is. Csakhogy itt másról is szó van. Itt nem elég a sorrend megállapítása. Értékelni kell a látott produkciót, meg kell mondani a hibákat, a látottak alapján kell ötleteket, ja­vaslatokat adni. Ezt pedig nagy felelősséggel és hozzáértéssel szabad csak végezni. Az utóbbi években furcsa kettősséget lehet tapasztalni a zsűri és a közönség véleményét illetően. Erről a kettősségről szeretnék néhány gondolatot leírni. A szekszárdi Kísérleti Színpad nemrég Veszprémben sze­repelt, a Veszprém megyei Művelődési Központ „amatőr szín­ház" sorozatában. A három bemutatott összeállítás a Vándor­móka című gyermekműsor, a „Dal hatalma” és a „Forog a szerelemkerek’' sikert aratott. Azt. hogy ez mennyire így volt. nemcsak a tapsból, hanem a bemutatók utáni beszélgetésből állapítottuk meg. Ugyanis a siker, különösen az amatőr csoportoknál nem kizárólag a kö­zönség tetszésnyilvánításával vagy nemtetszés-nyilvánításával mérhető, hanem a műsorközi és műsor utáni beszélgetésekből, vitákból, melyekből kiderül, hogy az adott csoport milyen utat tett meg. milyen problémákkal kell megbirkózniuk további fejlődésük érdekében. Az utóbbi két évben sok fesztivál, or­szágos rendezvény, vetélkedő nyújtott lehetőséget az irodalmi színpadoknak bemutatkozásra, de ezek az alkalma^ többnyire csak a puszta szereplést tették lehetővé, beszélgetést, vitát nem váltottak ki. Mindenki „sietett haza” a zsűri eredmény- hirdetése után. A több napos rendezvényeknél sem gondosko­dott senki olyan programokról, melyek egymás műsorának megvitatására, megbeszélésére irányultak volna. így a csopor­tok kénytelen-kelletlen a zsűri néhány mondatos véleményére szorítkoztak produkciójuk értékelésekéit. amit vagy elfogad­tak vagy nem. A baj az, hogy általában elfogadták. Éppen ezek a fesztiválok, megyei, területi döntők igazolták azt, hogy a zsűrizés körül valami nincs rendjén, vagy hogy mennyire nem szabad a zsűri véleményét kizárólagosnak elfogadni. Én csak egy veszélyre hívom fel a figyelmet ezzel kap­csolatban: Nagyon sok helyütt lehet tapasztalni, hogy nagyobb találkozókon vagy versenyeken a zsűriben a „központi szak­ember” mellett ott foglalnak helyet a tömegszervezetek, taná. csők, munkahelyi vezetés hely; képviselői, akiket illik meg­hívni a zsűribe, függetlenül attól, ért-e az illető ahhoz, amit bírál, vagy nem. Sajnos, az a tapasztalat, hogy nem. így az érdemi döntés a „szakemberre” marad, aki legtöbbször elfogadtatja a zsűri többi tagjával a véleményét és végső döntésként bizottsága nevében ki is hirdeti. A csoportok megkapják prődukcióik ér­tékelését és lehet tanakodni; hogyan tovább — egy ember vé­leménye alapján. Itt érdemes visszatérni újra a veszprémi szerepléshez, ahol nem volt zsűri, nem volt szakember, de volt közönség, még *--o nf" =s -n-o- számban. EZ A KÖZÖNSÉG pedig véleményt mondott, vitatkozott, ötleteket adott. Teljesen mást és másként, mint ahogy a zsűri, tői megszoktuk. Nem kaptunk mély szakmai elemzést, de meg­tudtuk, mi az, ami leköti egy amatőr irodalmi színpadi műsor előadásánál a közönséget, hol nem értik, mit akarunk monda­ni, mi az. amit szerintük érdemes megváltoztatni. „Nem felle­gekben járni, és szenvedni kell a színpadon” — hangzott egy néző véleménye —, szórakoztatni is meg kellene tanulni. Ez a veszprémi bemutatkozás is igazolta annak a gondo­latnak a helyességét, hogy versenycentrikus, zsűri centrikus szemléletünkön változtatnunk kell. és ebben kell a veszprémi­hez hasonló rendezvények megyei szervezésében.sokat segíte­nünk. Villányi Imre irodalmiszínpad-vezető Kereskedelem flz első láncszem a fogyasztóhoz A KISZ KB, Ui? Minisztérium, a Népművelési Intézet és a Népi Iparművé­szeti Tanács ebben az évben is meghirdette pályázatát a Nép­művészet ifjú mestere cím el­nyeréséért. A pályázat célja az ifjúság — amatőr és hivatásos művé­szek — körében elősegíteni a népművészeti szellemű alkotó-- és előadói tevékenységet, a nemzeti hagyományok ápolá­sát és továbbfejlesztését, vala­mint a nemzetiségek kulturá­lis felkutatását. A pályázaton 15—30 éves korig lehet részt venni, a kö­vetkező művészeti ágakban: hangszeres népzene, népdal, néptánc, népmese, valamint hímzés, szövés, fafaragás, fa­zekasság, kerámia, szövött technikájú szőnyeg, kékfestés, tojásfestés, kovácsoltvas, gyé­kény- és vesszőfonás, stb. A Népművészeti ifjú mestere cí­met egyszer lehet elnyerni. A pályázati követelmények idén sem változtak. Előadó­művészet kategóriában a hangszeres szólistáknak az ál­taluk használt hangszeren tíz percnyi hangszeres népzenei anyagot kell bemutatniuk, le­hetőség szerint a néozeno Február utolsó napjaiban került sor a harmadik orszá­gos módszervásár zárórendez­vényeire Székesfehérváron. Fe­jér megye székhelyén három­száz fiatal gyűlt össze, az or­szág legjobb ifjúsági klubjai­nak képviselői. A Tolna megyei delegáció kilencfős, volt, klubjaink közül a tamási „KIK” és a kajdacsi ifjúsági klub vett részt a ren­dezvényeken. A klubok pá­lyázhattak minta-klubfoglal­kozások bemutatóival. Az or­szágos zsűri nyolcvan foglal­kozást talált követésre méltó­1. n kereskedelem, az ellátás kérdése állandóan napi­renden szereplő téma a sajtóban, a rádióban, a televí­zióban. S tegyük hozzá mind­járt, hálás téma is, hiszen er­ről a munkáról szólni, írni, beszélni közérdeklődésre szá­mot tartó cselekedet, mivel az utca embere, a vevő gyakran mondja el véleményét a ke­reskedelemről, az árukról, az ellátásról. Elsősorban az ellá­tási hiányosságokat vesszük észre, s könnyedén átnézünk azon, ami jó, elintézve azzal, ez így természetes, ez a keres­kedők dolga. Igen ám, de az nem jut eszünkbe, hogy hány és hány úton, hány- és hány­féle módon kell a kereskedő­nek beszerezni árukészletét, s milyen hosszú utat tesz meg a termék, amíg a gyártótól el­jut a fogyasztóig. E rendszer egyik igen fontos láncszeme a nagykereskedelem, amely végül is összekötő kapcsot je­lent az ipar és az állami vagy szövetkezeti kiskereskedelem között. A nagykereskedelmen sok múlik. Végül is rajta áll vagy bukik a lakosság ellátása, hi­szen az üzletekben, bo|t->’;''in csak azt tudjuk • amit a kiskereskedő’,: nek a nagv’-r-resk0'’"■" ■ Megyénk é1olm:Kzer- cs vc-'vi- áru-ellátását kétharmad rész­archaikusabb rétegeiből — parlando, rubato és különbö­ző karakterű giusto dallamok­ból válogatva. A népdaléneke­seknek tízoercnyi időtartam­ban. zenekíséret nélkül kell népdalokat — násv lírai dalt, vagy két különböző ballada hosszúságú szokáséneket, il­letve ezek kombinációit — elő­adni. A néotáncos ná’vázók- nak tudniok kell kát különbö­ző táncdialektus területéről ki­választott, két különböző tánc- tí?)ust — a hiteles motívum- kincsnek és a szerkezeti sajá­tosságoknak megfelelően — legalább két-két percig sza­badon rögtönözni, a nénmese kategória pályázóinak egyéni, szénen kidolgozott stílusban kell előadni legalább tíz nép­mesét. A tárgyi alkotóművészet ka­tegóriában a népi díszítőművé­szet. a néni iparművészet fel­sorolt ágaiban öt-öt, a szövött technikájú szőnyeg kategóriá­ban három önálló, szabadon választott méretű alkotással kell pályázni. A pályázat értékelésénél a saját gyűjtés — előadóművé- Bzeti és tárgyi kategóriában — előnyben részesül, a oályázók- nak 2—3 oldal terjedelmű dol­gozatban össze kell fog’aln’ok választott művészeti ^vékony­nak, ezek közül hatvanat Szé kesfehérváron be is mutattak A tamásiak „Hogyan való$u’ meg az ifjúsági törvény” című foglalkozása is ezek között volt. Húsz foglalkozásnak f forgatókönyve jut el a többi klubhoz, köztük a kajdacsiak „Egy hét a kajdacsi ifjúság’ klubban” című programja. A megyei klubtanács kiad­ványt tervez a módszervásáron szerzett „vásárfiából”, amely három önálló füzetben jelenik majd meg, és eljut megyénk valamennyi ifjúsági klubjá­hoz. ben a FÜSZÉRT, pontos ne­vén Baranya—Tolna megyei Élelmiszer- és yegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat szek­szárdi fiókja végzi. Ami az itteni árukészletet illeti, a laikus számára kész Kánaán, hiszen mázsaszám érik a banán, konzervek ez­rei, tízezrei sorakoznak a pol­cokon, lisztek garmadája a raktárakban, és sorolhatnánk még, hogy mi minden, össze­sen mintegy nyolcezerféle árucikket tárolnak, több tíz­millió forint értékben. Hogy állnak az áruval, miből van, miből nincs? Erre kértünk vá­laszt Tamás Józseftől, a szek­szárdi lerakat igazgatójától. Ami az élelmiszercikkekre vonatkozik: a lerakat e fő­csoportban a hűtőipar, a hús­ipar és a tejipar termékein kívül mindennemű élelmiszer­árut forgalmaz. Készletük va­lamennyi áruból bőséges, ki tudják elégíteni az igényeket. Az elmúlt hónapokban a cu­korral, a cukor alapanyagú édességekkel volt a legtöbb gond. Az ellátást nehezítették azok, akik a december 1-i ár­változás miatt nagyobb meny­ségük célját, valamint alkotó­munkájukkal összefüggő élet­útjukat. (Kitől és hogyan ta­nult, milyen indítékok alapján kezdett hozzá a művészeti munkához, milyen csoportok­ban működik közre, stb.) A népi iparművészet műfajaiban a pályázók ismertessék a be­küldött munkák technikai megoldását és raizzal, illetve fotóval is illusztrálják a leg­fontosabb részleteket. A népi iparművészeti tárgya­kat és dolgozatokat 1976. jú­nius 1—5 között kell bekülde­ni a KISZ Központi Művész- együttes székházába — Buda­pest VII., Rottenbiller u. 16— 22. — illetve egyéb kategóriák­ban itt kell írásban jelentkez­ni. A Népművészet ifjú meste­re címek kiosztására 1976. augusztus 20-án, Budapesten kerül sor. a kitüntető címmel oklevél, plakett és háromezer forintos pénzjutalom jár. Megyénkben, f*' f olklórhagyományu” k e’ ’ er' á- re, kevés a Népművészet ifjú mestere cím birtokosa. Az idei pályázat ismét alkalom rá, hogv akik edd’g eredményesen tevékenykedtek, most ismét megpályázhassák a kitüntető címet. Könyvesbolt­családek Könyvesboltcsaládok alakuló üléseit tartották országszerte a múlt hónap végén a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat egységeinél. A 16 bolt­csoport az áruforgalom segíté­sére alakult. Megyénk és a Fejér megyei könyvesboltok közös csoportjá­nak alakuló ülését Szekszár- don tartották. A hat könyves­bolt: két szekszárdi, egy dom­bóvári, két székesfehérvári, egy dunaújvárosi — közös erő­vel kutat föl a jövőben könyv­terjesztésre alkalmas új terü­leteket. A boltok címanyag­gyűjteményt készítenek az ál­talános és középiskolás tanu­lók kötelező olvasmányainak raktárkészletéről, majd körle­vélben felkeresik az oktatási intézményeket, lehetővé teszik nekik, hogy utánvétellel ren­deljék meg a tanulóknak az ajánlott és kötelező olvasmá­nyokat. nyiségű kristálycukrot vásá­roltak fel. Nehéz volt az áru­készlet gyors utánpótlása. Édesség, ha kicsit szerényebb választékban is, mint koráb­ban, van! Megérkeztek a hús­véti csokoládé-, cukorka­készítmények, zavartalan el­látásra számíthatunk. n deliptfimolcs. Ezen a területen is nagy az elő­relépés, a tények bizo­nyítják. Tavaly karácsony óta, illetve az azt megelőző hete­ket is beleszámítva, banánból 610 mázsát, narancsból pedig 1050 mázsát küldött a lerakat a kiskereskedelemnek. Csak az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy például négy esztendővel ezelőtt csak 50—60 mázsa banánt és 700 mázsa narancsot adtak el. A lakosság életszínvonala, álta­lános anvagi. helyzete, fogyasz­tói szokásai nagyon is jól mérhetők a hatalmas tömegű árukon. Érdemes elgondolkod­ni azon is, hogy a legnagyobb ütemben a különféle élvezeti cikkek forgalma növekszik év­ről évre. Az elmúlt évben me­gyénk lakói közel 39 millió forintot adtak ki kávéra, s ennek tíz százaléka került a vendéglátóegységekbe. Tavaly 2600 mázsa kávé fogyott el, tíz évvel korábban 560 má­zsa. Az italokról szinte szólni sem merünk, olvan nagy a forgalom növekedése. Az alapvető élelmiszercik­kekből megfelelő az árukész­let. Rizsből, lisztből, olajból, margarinból elegendő áru áll rendelkezésre. A lisztet a szekszárdi és a bonyhádi ma­lomból szállítják az üzletek­be. A FÜSZÉRT legalább 200 termelőüzemmel, vállalattal áll kapcsolatban. Az elmúlt évek, az állandóan növekvő igények új helyzet elé állítot­ták mind a termelőt, mind a kereskedőt, kaocsolataikban rugalmasabbak lettek. A ru­galmasságot és a korszerűsé­gek jelzi, hogy mind gyako­ribbak a különféle árubemu­tatók, és rövidebb az idő, ami az új áru megjelenésétől a fo­gyasztóig való eljutásig tart, mint tíz évvel ezelőtt. Nem­csak a gyár hívja bemutatóra a nagykereskedelmet, hanem a nagykereskedők is a kiske­reskedelem szakembereit. Szekszárdon a szakmai bemu­tatókon kívül jó néhány, a ’ lakosságnak rendezett áru- ismertető, -propagáló kiállí­tást rendeztek. Érdemes néhány mondatban az idei évben várhatóan kö­zel félmilliárd forintos for­galmi tervet teljesítő kollek­tíváról szólni. A 150 dolgozó­nak több mint fele szocialista brigádtag. Munkájukat leg­könnyebben a tervekkel és azok teljesítésével lehet mér­ni. Az elmúlt esztendőben 432 millió forintos forgalmat ter­veztek, s ezzel szemben több mint 450 millió forintot telje­sítettek. 0 fentiekben a FÜSZÉRT árukészletéről írtunk. Hogy kerüljük az egy­oldalú informáltságot, latsunk következő számában közöljük azt a beszélgetést, amelvet a Tolna megyei Néobolt Vá’la- lat igazgatóhelyettesével foly­tattunk. Ott majd nagyobb te­ret kapnak a lakossági észre­vételek, hiszen ez a vállalat áll kapcsolatban velünk — a fogyasztókkal. (Folytatjuk.) V. T. A módszervásár után

Next

/
Thumbnails
Contents