Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-28 / 75. szám

Pályaválasztási segítség az MMG-bíU Gyermek- és ifjúságvédelem Több emberséget! ' A MEGYEI-VÁROSI népi ellenőrzési bizottságok aKNEB megbízásából vizsgálták az el­múlt hónapokban a főváros­ban és tizenegy megyében, hogy az utóbbi években hozott állami intézkedések és az új családjogi törvény milyen mér. tékben szolgálják a társadal­mi célkitűzések megvalósítását a gyermek- és ifjúságvédelem területén. A vizsgálódás, me­lyet a megyében 1975 decem­berében végeztek el a gyer­mek- és ifjúságvédő intézetek, re, nevelőotthonokra, általá­nos és középiskolákra, szak­munkásképző intézetekre, a különböző fokú gyámhatósá­gokra. albizottságokra, vala­mint az állami gondozottakat foglalkoztató munkáltatókra terjedt ki, A vizsgálat során szerzett tapasztalatok megál­lapításai 25 sűrűn gépelt ol­dalt töltenek meg és három további oldalon foglalják ösz- sze a KNEB-nek. illetve orszá­gos szerveknek és a megyei tanácsnak szánt javaslatokat a népi ellenőrök. JÓ LENNE, HA e bevezető után senki nem tenné félre az újságot. A gyermek- és ifjú­ságvédelem munkája ugyanis nemcsak a jelent testesíti meg, hanem a jövőt is. Semmikép­pen nem maradhatunk tehát közömbösek, mert a sokat em. legetett „más gyereke” is a mi társadalmunk építője lesz felnőtt emberként és egyálta­lán nem mindegy, hogyan és milyen ember válik belőle. A TIZENEGY kijelölt me. gye között szőkébb pátriánk is helyet foglal. Kicsi megye va. gyünk, de a gyermek- és if­júságvédelemmel kapcsolatos feladatok azért házunk táján sem kicsinyek. Az elmúlt év­ben Tolna megyében 1022 volt az állami gondozott kis. és fia­talkorúak száma. Az 1022 gye­rek közül 333 nevelőszülőknél volt és van elhelyezve. A ne­velőszülők száma 183. A 333 gyerek nevelésének felügyele­tét, ellenőrzését a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet 6 gyermek- védelmi felügyelője látja eL Számottevő a nevelőotthonok­ban elhelyezett állami gondo­zott gyerekek száma 2 fiú- és 1 koedukált nevelőotthonunk­ban. Komoly problémát je­lent, hogy a gondozottak 38,7 százaléka cigány származású és 21,8 százaléka értelmi fogya­tékos. Ez utóbbi azért, mert ezeknek a gyerekeknek az el. helyezése egészségi állapotuk­nak megfelelő típusú intéze­teimen kívánatos. A számve­téshez hozzá tartozik szorosan, hogy tavaly a gyámügyi nyil­vántartásokban 16U7 gyerek szerepelt veszélyeztetettként E szamot növeli még az ok ta. tási intézetek által nyilván­tartott 657 veszélyeztetett hely­zetű gyermek. A veszélyezte­tettség okai között vezető he­lyen állnak a környezeti okok, az alkoholizáló, munitakerülő életmódnál összefüggő anyagi okok és az egészségügyiek mellett a gyermekek magatar­tása. NEM CÉLUNK ismertetni a NEB anyagát, egyrészt terje­delmi korlátok miatt, másrészt — és döntően — azért nem, mert a KNEB és a Miniszter- tanács e tárgyban tartott ülé­seit követően úgyis meg kell keresnünk a helyünket azon a ranglistán, ami a gyermek, és ifjúságvédelem munkájának eredményeit és gondjait sum. mázva országosan készül eL Legyen szabad viszont né. hány, tudati korlátáinkat le­leplező és döntögető észrevé­telt közreadni ezen a helyen, mert az már most világos, hogy a Magyar Népköztársa­ság által biztosított jogszabá. lyi. anyagi) tárgyi, személyi le. hetőségek a gyermek, és ifjú­ságvédelem eredményes ellá­tására sokkal nagyobbak, mint amilyenek ennek a munkának az eredményei. Ez utóbbinak főként a köztudatban keresen­dő okai vannak. ■ SZÓTÁRUNKBÓL -réges- régen kitöröltük az 1945 előtti lelenc megjelölést, mely kikö­zösítést is jelentett annak, aki akarata ellenére, így teljesen vétlenül a „lelenc” lett. Jól tudjuk, hogy az általunk meg. teremtett társadalmi alapok mások, hogy az állami gondo. zás a család nélkül kénysze­rűségből nevelkedő gyerekek nevelése úgy és olyan céllal, ahogy és amilyen céllal ezt csináljuk csak a mi társadal­munkban lehetséges. Mégis kí­sért. mérgez, megbolygatja a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát, megtorpedózza a ne. velés eredményességét a le- lencezés. 1 Említettük, hogy oktatási in. tézmenyeirucre is kiterjedt a NeB vizsgaiata. Nem leoecsü- lenüő az a munkarész, amit pedagógusaink végeznek el a gyermek, és itjuSog védelem tennivalóiból, de — tisztelet a kivételnek, akik szerencsére a többséget képviselik —még a védettséget hivatásánál fogva garantálni köteles iskola is ront esetenként egy-egy, álla­mi gondozottként nevelőszü­lőknél elhelyezett, vagy. már örökbefogadott gyermek sor. sán. Szeretnénk leírni, hogy átmenetileg. De ez nem igaz. Az állam gonuoskodására szoruló gyerekek eleve sérültek, okta- tásuk-nevelésük során megkü- lönböztetett pedagógiai bánás, módot igényelnek. Ez lenne ugyanis a rendezett életbe való visszalépésük egyik biztos lép. csője. Sajnos ez a lépcső elég sokszor „kicsorbul”, mert pe­dagógusaink köréoen sem men­tes mindenki az előítéletektől, közülük sokan tekintik „lelenc, ként” nem tudom hanyad- rangú emberpalántának az ál­lami gondozott gyereket. EGYIK NAGYKÖZSÉGÜNK körzeti általános iskolájának IV. osztályában — melyik -gyermeKközosségoen nem for­dul elő ilyen?! — lopás tör- tént. A tanító - néni, anélkül, hogy valooah szorgalmazta voina a tettes felderítését, po­fozásra használva a „nyomo­zással” előidézett lélektani ' pillanatokat, a nevelőszülőnél kint lévő Ilonkát tette meg a lopás tettesének. A kislány ott. hon elpanaszolta a verést, azt is, hogy tolvajnak mondták. A mama bement az iskolába mihelyt tudott, és mivel akkor már megvolt a lopás valódi tettese (nem állami gondozott gyerek!) úgy szerzett elégté­telt, hogy kissé megrázta a tanító nénit. Az epizód szőve, ges része elképzelhető. Nem is próoáljuk reprodukálni. Más... Tamás Esztike ka. . bát. minden nélkül rohan a havas utcán az iskolából ha­za. A nagymamát találja ott­hon. Úgy sír, hogy szavát se érteni. „A tanár néni... azt mondta, nem igaz... azt mondta fattyú vagyok”. A nagymama a döbbenettől meg . a , tanácstalanságtól sem ‘ tud szólni. Esztikét 3 éves ko. rában fogadták örökbe a Iá- nyáék. Ö is, azok is úgy sze- rétik, hogy sajátjukat se le­hetne jobban. Nem mond semmit. A gyerek rohan to­vább a mamához, be az üzem. be. Az asszonynak haza kell mennie a feldúlt gyerekkel. Elmondva a teljes igazságot a gyerek megnyugszik, de valójá­ban nyugtalan és azóta is az. A tanár néni mentegetőzéseiben első helyen szerepelt, hogy Eszti azon a napon „kihozta a sodrából”. Nagyon sajnálja, igyekszik jóvá tenni. Csak­hogy ez nehéz. A lélek sérü. lései lassan, nehezen és a ki­vételes esetektől eltekintve, nem nyomtalanul gyógyulnak! Kovácsnéra — aki egy szem ■ fiúgyermeke mellé örökbe fo­gadott egy kislányt, mert ő maga nem szülhet és Tibiké testvérkéért könyörgött — el­kapja az utcán Tibi tanító nénije. — Hova tette az eszét Ko­vács anyuka? Kellett maguk­nak a lelencből gyereket im­portálni? Kovácsné háborog. Kikéri magának a számonkérést és teljes joggal. Ezenkívül íéL — Isten őrizzen, hogy meg. mondja a kisfiúnak vagy majd az Ildikónak, időnap előtt, hogy nem édes testvérek! Pedig előfordulhat. Egyik, másik tanító néni, bácsi való­ban furcsa tud lenni. Ha nem lenne pedagógus — a legszebb hivatások gyakorlója —. ta­lán nem lenne feltűnő. így több mint feltűnő. VESZÉLYEK PERSZE má­sutt is lesnek. Tág a környe­zet és ártalmai sem csekélyek. Mindenesetre nem túlérzé­kenység diktálja, hogy a volt állami gondozottak felnőttként is titkolják, hogy állami gon. dozottak voltak. A vizsgálat során egyik üze. műnkben is tudakolták a NEB- vizsgálat végzői, hogyan állják meg a helyüket az egykori gondozottak. Kérdéseikre vá­laszt kaptak, de áttételesen. Az. a megbízott válaszolt, aki rendszeresen foglalkozik a fia­tal munkások és munkásnők esetleges problémáivaL — Ha valahol, valami baj van, könnyen kiszalad az em­berek száján, hogy „ja, ké­rem, mit várnak egy lelenc­től?!” A VIZSGALATBAN egyéb, ként azt is megállapították, hogy a gyámhatóságok bátor, talanul bánnak a rendszeres nevelési segély lehetőségeivel, noha ezekkel a veszélyeztetett, séget és az állami gondozásba vételeket egyaránt lehetne csökkenteni. 1975-ben mind­össze 65 kiskorú részesült ne­velési segélyben. A segélyezett családok száma 24, a segé­lyezésre kifizetett összeg 287 430 forint. A bátortalanság mögött rendszerint meghúzó­dik az is, hogy a családi, kör. nyezeti okokból nehezebben kezelhető, nevelhető gyermek problémáját sokszor a gyám­hatóságok is. az iskolák is ál. lami gondozásba vétellel igye­keznek „megoldani”. Bár a kívánatos mégiscsak az, hogy a gyerekek — ;ha erre mód van — a családban nőjenek fel, vagy ha már gondozásba vették őket; nevelőszülőknél! Igaz, hogy egy állami gondo­zott gyermek felnevelésére 300 000 forintot fordít az ál­lam. Igaz. hogy intézeteink­ben minden adott, ami a jó ellátáshoz kell. Csak az nem vehető pénzen, amit a kisebb fészek melege jelent a testi, szellemi fejlődéshez, majd ah­hoz, hogy felnőttként megta. lálják, meg is állják- a helyü­ket. Sok a zavaró körülmény. Ezek között van olyan is, ami újabb központi intézkedéseket követel. De az már most le. szögezhető, hogy ezekkel a gyerekekkel, fiatalkorúakkal kapcsolatban a rosszízű meg­különböztetésnek még a kikö­zösítés halovány szándékának sincs helye! igazságtalan is a létezésükben vétleneket el­ítélni felelőtlen szüleik he­lyett! Az általános iskola végzős tanulóinak nagy problémát je­lent minden évben a hogyan tovább. Nemcsak a gyerekek­nek gond, hogy milyen pályát válasszanak, hanem a szülők­nek is. A pályaválasztás meg­könnyítését segítik Szekszár- don az MMG Automatikai Művek Mérőműszergyárában. Az üzem néhány évvel ez­előtt kereste és vette fel a kapcsolatot a megyeszékhely általános iskoláival, amire két okból is szükség volt. Az egyik, a fiatal gyár egyes szakmákban beiskolázási gon­dokkal küszködik. A másik, hogy segítséget kívánnak nyúj­tani a tovább nem tanuló fia­taloknak az elhelyezkedésben. A gyárlátogatások alkalmá­val szakember ismerteti a szakmákat, az üzemlátogatók betekintést nyernek a gyár életébe, megismerkednek az itt folyó munkával. Külön tab­lók mutatják be az MMG-ben elsajátítható szakmákat, rész­letesen ismertetik az üzem munkaerő-létszámának, a tel­jesítményeknek és béreknek az alakulását, valamint azo­kat az országokat, ahová ai Szekszárdon készült termékek kerülnek. A tablókat később a város összes általános isko­lájába eljuttatják. Az elmúlt évben együttmű-i ködési szerződést kötött az MMG és a II. számú Zrínyi iskola. Ennek alapján a ta­nulókon kívül az iskola tanári kara és a szülői munkaközös­ség tagjai is részt vesznek üzemlátogatásokon. A dolgo­zók szemléltető eszközöket ké­szítenek az iskolának, lehető­séget teremtenek a gyárban úttörőfoglalkozások megtartá­sára, az üzem KISZ-e&ei pe­dig bekapcsolódnak az úttörő- csapatok munkájába. Az isko­la viszonzásul segítséget nyújt a 8 általánost nem végzettek­nek a tanulásban. Tapasztalatok még nem áll­nak a kezdeményezés mögött, ami remélhetőleg beválik és a gyár eléri célját; sikerül meg­felelő utánpótlást biztosítania. Megteremteni az egy gyárban dolgozó munkáscsaládok ki­alakulását, úgy, hogy átvállal­ja a szülők és gyermekeik pá­lyaválasztási gondjait, Kétmilliárd-kétszázmillió Ha elosztanánk, a csecsemőtől az aggastyánig, ha­zánk minden lakosára jutna vagy kétszáz forint, ami ugye, nem olyan egetverő összeg. Ha viszont össze- gyűjtenénk egy halomba, bizony már nagyon is számot­tevő a summa. Nos, ezzel, a címben szereplő kétmil­liárd-kétszázmillió' forinttal is az utóbbi történt: egy év alatt ennyi került az önkéntes társadalmi össze­fogás eredményeként a közösség asztalára. Pontosab­ban fogalmazva, ilyen értékű társadalmi munkát vég­zett az elmúlt évben hazánk lakossága, s ebből az ősz- , szegből ezernyi helyen, településen valósultak meg ter- , ven felüli építkezések, gyermek- és szociális intézmé­nyek, sok száz kilométernyi járda, vízvezeték épült, születtek kertek, parkok, sétányok. Mindez úgy, hogy nem szerepelt a helyi tanácsok költségvetésében, bár­mennyire is fontos volt, most még nem jutott-rá pénz. A közös akarat, összefogás eredménye a kétmilliárdos értékű munka, ennyivel lett'gazdagabb országunk, s, természetesen jutott ebből számos falunak, városnak, A társadalmi munka sajátossága, hogy eredménye a helyszínen realizálódik. Egy-egy kis lakóközösség összefogása természetesen, jelentkezik a „közös kalap­ban” is, hasznát azonban elsősorban a helyszínen él­vezik. A bekötő út, az autóbuszváró, az óvoda, a közmű- hálózat azokat gazdagítja, akik a munkát végzik. Számtalan város, község van ma már, amely céltuda- , tosain számít erre a közösségi erőre, s a helyi tanácsok többsége már tervezi is a társadalmi munkát. > Ahol magas az önként végzett munka értéke a megye falvaiban és városaiban, ott rendszerint az tör­tént, hogy a Hazafias Népfront helyi bizottságai ezék- ben az év eleji hónapokban a gyűléseken számba veszik a helyi felajánlásokat, megvizsgálják mire lenne a leg­gyorsabban szükség, elképzeléseiket egyeztetik a taná­csi vezetőkkel, s kialakul a pontos terv: ennyi órai munkát vállalnák az emberek, ebből ezt és ezt'kíván­ják megépíteni, mindehhez kérik a tanács támogatását. Akad persze még jó néhány olyan hely is, ahol az ilyen szándék még akadozik, kevés gondot fordítanak a szervezésre, irányításra. Áz igazság az hogy ön­magukat rövidítik meg, a fejlesztés kitűnő lehetőségét mulasztják eL Ötszázmillió forinttal növekedett egyetlen év alatt a társadalmi munka értéke hazánkban, hiszen 1974-ben még „csak” egymjlliárd-hétszázmillió forint .volt.. A-fej­lődést bátran nevezhetjük ugrásszerűnek, s ez is jelzi, hogy az egyéni és közösségi érdekek összehangolásá­val jelentős erőtartalékok mozdulnak meg, az emberek ' szívesen dolgoznak, ha lakóhelyi közösségüknek és ön­maguknak is hasznos ez. E. Gy. LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents