Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-27 / 74. szám
I Őszintén a háztájiról Beszélgetés Bucsi Elekkel r Minden második magyar család jószágot tart a ház körül, vagy kisebb-nagyobb területen kertészkedik. Ezért az utóbbi hetekben többet foglalkozunk ezzel a témával, mint korábban. S még valami. Ha nagyüzemekben akarnánk megtermelni az itt előállított élelmiszereket, 150 milliárd forintot kellene beruházásokra költeni, s 750—800 ezerrel több mezőgazdaságban dolgozó ember kellene. Nehéz lenne hirtelen ennyi pénzt előteremteni, de a munkaerő dolgában sem lennénk könnyű helyzetben. A háztáji jelentőségéről, gondjairól és a tennivalókról Bucsi Elekkel, a megyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának vezetőiével beszélgettünk. — Milyennek látja x háztáji jelenlegi helyzetét Tolna megyében? — A megye gazdasági életében a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe számottevő : összesen 58 463 ilyen gazdaságunk van. De a megye lakosságának 70 százaléka valamilyen formában kötődik a földhöz, az állatokhoz. S hogy mit adnak ők a megyének? A vágómarha 22, a sertés 42, a baromfi 59, a tej 21 és a tojás 79 száialékát — a nagyüzemek segítségével, ahonnan gépeket, takarmányt, szaporítóanyagot kapnak, s bonyolítják az értékesítést. Mostanában sokan felteszik a kérdést: és mi van a nagyüzemekkel? Nem váltak be? Nem termelnek annyit, amennyire az országnak szüksége van? Nem erről van szó. A nagyüzemek fejlődése a tervezettnél dinamikusabb. A háztájiban azonban sok termelőeszköz van, melynek, és a szórványmunkaerőnek a hasznosítása a társadalomnak is és az egyénnek is érdeke. A háztáji szerepét a köztudatban nem egységesen ítélik meg. Van aki aggódik: ha a háztáji fontosságát eltúlozzuk, a mezőgazdasági üzemek látják a kárát. — A háztáji nem okozhat ellentmondást: ez a szövetkezetek irányító és szervező munkáján is múlik. A téesz- törvény leszögezi: a háztáji az üzemek szerves része, annak egyik üzemága. A tsz-ek terv- tárgyaló vagy zárszámadó közgyűlésein kötelező volt a háztáji termelésről számot adni. Ez nem mindenütt történt meg. Az igaz, hogy a kis- és kisegítő gazdaságok most előtérbe kerültek, hisz míg a háztáji aránya csökkent, ezeké megnőtt. Szaporodott a földhöz nem kötött gazdaságok száma: sokan tenyésztenek eladásra nyulat, galambot, baromfit A háztáji és kisgazdaságokra mindinkább jellemző, hogy a saját szükségleten kívül értékesítésre is termelnek húst, baromfit, tejet, zöldségfélét, gyümölcsöt, .gyógynövényt. Több községben indokolatlanul megtiltották a település egyes területein az állattartást, a lófogatok felszámolása niiatt zavar van a fuvarszolgáltatásban, akadozik a takarmány tápellátás, esetenként a felvásárlás, s egyik-másik terméket nem veszik meg. Ami a háztáji megítélését illeti: a szemlélet ebben valóban nem egységes. Többször hallottam én is: könnyen meg lehet így gazdagodni, a kapzsi emberek most aztán kedvükre harácsolhatnak. Ez nem egészen így van. A jelenlegi helyzetben üresen hagyni az istállókat, ólakat, dudvát termelni a szórvány földeken, s könnyelműen semmibe venni az emberek munkakedvét és tapasztalatát — felelőtlenség. A megye mezőgazdasági bruttó termelésének 33 százalékát a kisgazdaságok adják, s ez volumenében növelhető. A fejlődés dinamikáját lassítaná, ha ezt üzemekben kényszerülnénk előállítani. Arról nem is szólva, hogy az emberek szívesen kapcsolódnak ki olyan munkával, ami hasznot is hoz. A kisgazdaságok termelése az egyén, a család saját munkáján alapulhat, a harácsolást, a „kizsákmányolást” meg lehet és meg kell akadályozni. — Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan országban élünk, amelyet korábban agrárországkcnl emlegettek, s az emberek — annak ellenére, hogy életmódjuk változott — érzelmileg is kötődnek a földhöz. — Pontosan erről van szó. A munkások egy része még aratott és kapált, s ma sem idegenkedik a paraszti munkától. Azok, akik a hét végét a „birtokukon” töltik, nem szaladnak az üzletbe levesbe valóért, nem kérnek és nem panaszkodnak, hanem dolgoznak. Nem követelőznek, mint például az a téesz-tag, aki nemrégiben felháborodva jött hozzám: tűrhetetlen, hogy nem kap friss zöldséget a faluban. Ez persze nem jellemző. A dombóvári Láng Gépgyárosokat, vagy a műszerészeket, elvégre nem kérhetjük meg, hogy vonuljanak ki a földekre, és termeljék meg a falusi lakosság részére a zöldséget — A községek határában sok a parlag. Vajon miért nem mérik ki azok között, akik örömmel megművelnék? — . A parlagok hasznosítását meg kell oldani. De! Kár lenne ezt a dolgot elhamarkodni, hisz a földhivatal most dolgozik e területek hasznosításán, azon, hogy a parlagon szőlőt gyümölcsöt, legelőt telepítenek-e, erdősítik, vagy felparcellázzák. Annak viszont semmi akadálya, hogy rövid időre a szövetkezet kiadja a felelet annak, aki igényin — Idős téesz-tagoktől tudom: sokszor a falutól távol eső részeken kapják a földet. Másutt 25 mázsa kukoricát adnak a háztáji fejében, holott az átlagtermés jóval magasabb. — À háztáji helyét a nagyüzem termelési szerkezete szabja meg, s a művelésbe nem vont területek sokszor bizony nem a falu szélén vannak. De ha a tsz valamennyi munkát elvégez, akkor nincs távolság. Ennek ellenére célszerű a háztájit a településhez közel kiadni. A tagoknak kényelmesebb, ha terményt kapnak; a kukoricát viszont nem előre kalkulált átlagtermésben kellene kiadni, hanem ami valóban termett. Ésszerűnek látszik az a megoldás, mikor a terület egy részét kukoricában adjuk ki, más részét pedig zöldségtermesztésre alkalmas helyen. Ezeket a területeket érdemes lenne egy tagban kimérni, s itt amolyan „kis házi rendszerben” termelni a zöldséget, ahol a tagok adnák a kézi, a szövetkezét pedig a gépi munkát A háztáji termelés így kapcsa lódhatna be az évek óta vajúdó zöldségprogramba. — Ahhoz, hogy valóban felszítsuk a termelési kedvet, hosszú távon növelni kellene az értékesítési biztonságot. Ki lesz a háztáji gazdája? Eddig ugyanis osztoztak rajta a téeszek, az AFLSZ-ck, a szövetkezetek. — A háztáji gazdája a téesz, s koordinálja a termelésbe kapcsolódó más szervek munkáját is. Nem jó vért szül, ha az AFÉSZ-ek, szakszövetkezetek csak addig foglalkoznak a háztájival, amíg az érdekük úgy kívánja: bizonytalanságot, sőt nemegyszer káoszt okozhat. A megyei tanács a termeltetéssel, az eszközellátással és az értékesítéssel foglalkozó vállalatokkal már megbeszélte, hogy mi a feladatuk. A következő lépés, hogy a községi tanácsok, s az adott területen működő gazdaságok — téesz, ÁFÉSZ, állami gazdaság, szakszövetkezet — minden lehető módon támogassák a háztájit. Reméljük, hogy összehangoltan dolgoznak majd. Ha csak egy aika lommal nem veszik meg a gazdától időben a sertést, másodszorra már jól meggondolja, hogy vesz-e anyakocát. De azt sem nézi kétszer végig a termelő, hogy a nyakán maradt áru, zöldség a szeme láttára megrohad. Ezt nagyon szeretnénk elkerülni. — A termelők között zavart okozott, hogy nem voltak tisztában az adózás rendszerével. — Nagyobb ennek a dolognak a füstje, mint a lángja. Az adózás rendszere nem változott. A megyében egyetlenegy gazdaságot sem adóztattak meg úgy, ahogy azt negatív előjellel mindenfelé hí- resztelték. Hét kisgazdaság fizetett nagyobb adót, de hát ennek megvolt az anyagi háttere is. A háztáji jövedelem- forrás, s minden jövedelem után adót kell fizetni, akár téesz-tagról, akár iparosról van szó. Ha a háztáji értékesítése meghaladja a százezer forintot, adót vetnek ki. A megyében egyetlen ilyen eset sem fordult elő. Az illetékes szervek most dolgoznak egy ésszerűbb, áttekinthetőbb, a jövedelemhez igazodó adózási rendszeren, s így helyükre kerülnek a vitás kérdések. — Mit várnak a megye kisgazdaságaitól? S milyen irányban lenne ésszerű továbbfejleszteni? — Évenként egy-másfél százalékos termésnövekedéssel számolunk. Az üresen álló parlagokról több zöldséget és gyümölcsöt várunk. Remélhetőleg több lesz a nyúl, a baromfi, a liba, a kacsa, a pulyka és a galamb, de jelentős tartalékok vannak a sertéshús- termelésben is. Számolunk azzal, hogy a szarvasmarha- ágazatban mérséklődik a csökkenés üteme; egyébként a szarvasmarha-program jó úton halad, mert a vemhesüsző- igényeket már nem tudják kielégíteni. Reméljük, hogy még jobban fellendül a kiskertmozgalom, g így mind többen látják el önmagukat. Ehhez a meglévő eszközökön, termelési kedven és területen kívül szükséges az is, hogy az érdekelt üzemek és vállalatok lelkiismeretes, jó munkát végezzenek. D. VARGA MARTA j Levelek egy riportra «BsaBsaaâs^^ 1976. március 17. „Engedjék meg, hogy gratuláljak a Népújságban március 14- én közölt Ez a ház eladó c. riporthoz. A nagydorogi vám- és pénzügyőri szakasznak voltam 13 évig a vezetője. 1970. június 30-án a szakasz megszűnt. A laktanyát a tanácsnak adtuk jóváírással. Én maradtam a volt szolgálati lakásban. Közben nyugállományba vonultam. A tanács a lakással kapcsolatosan több intézkedést foganatosított, ami sértő, de jogorvoslatot nem biztosítottak. Ezért a tv-hez és az ÉVM-hez fordultam panasszal. Az ÉVM leadta panaszomat kivizsgálásra a Tolna megyei Tanácsnak. Innen voltak kivizsgálni az ügyemet. A helyszíni vizsgálat után azt mondták, hogy panasszal máshová ne forduljak, mert részemre kedvezően lesz élintézve az ügy. Sajnos nem így történt. Mindenesetre kétszer kértem, hogy ügyemet vizsgálják újra. Talán a riportjuk fog segíteni ebben." Ugyanezen a napon kelt levél, Nagydorogról: „Érdeklődve olvastam az Ez o ház eladó c. cikket. Nagyon helyes, hogy megírták, de hozzá tartozik még az is, hogy a főszereplő igazgatási előadónak jelentős beosztású rokona van. Nem gondolják, hogy ezért engedett meg magának sokat?" 1976. március 22, A levél írója Kuzkó Gergely Nagydorog, Görgey utcai lakos. „...Házam eladásával kapcsolatban László Ibolya újság írónő nem a való tényeket közölte;" „Az OTP megyei igazgatósága kivizsgálta a, adás-vételi ügyletet és megállapította, hogy semmiféle szabálytalanság nem történt annak megkötése során." Hivatkozik a továbbiakban a levélíró arra, hogy Gazdag István tanácselnök szóbeli beleegyezésének birtokában tárgyaJt a 15 éves hitelre vásárolt ingatlan eladásáról mind Pék József, mind pedig Horváth József esetében. Ha mindez így igaz, nem tudni miért marasztalta el a vb 58./1973. V. 25. sz. határozatában a vásárlót és hivatkozik még 1976. március 25-én is a tanács elnöke a nagyközségi közös tanács 1973. április 11-i dátummal írt levelére, melyben azt közli az értékesítővel, hogy 100 százalékos árban történhet a tulajdonát képező ingatlan értékesítése. Továbbá : Gazdag István tanácselnök azt tanúsítja váltig, hogy sem szóban, sem írásban nem járult hozzá a még ma is a tanács tulajdonát képező ingatlan értékesítéséhez, illetve a hozzájárulásnak kikötései voltak. Nevezetesen: Kurkó Gergely 1. fizesse ki az OTP-nek a tanács felé fennálló tartozását; 2. Ne adja drágábban, mint a vételár, plusz az ingatlanra ténylegesen ráfordított összeg; 3. Az adás-vételi megállapodásban szerepeltesse, hogy építési tilalom van a szóban forgó területen, ott új házat építeni nem lehet. „Kérem a T. Szerkesztőséget, hogy válaszomat 8 napion belül változtatás nélkül szíveskedjék leközölni, olyan formában estera jedelemben, mint amennyiben helyet adtak az Ez a ház eladó c. cikknek." A kérésnek pillanatnyilag még csak részbeni teljesítése áll módunkban. Ennek oka, hogy mást állít Kurkó Gergely és ismét más? a helyi tanács elnöke. 1976. március 22. Dudás Antal, az OTP megyei igazgatóságának igazgatója: „A Tolna megyei Népújság 1976. március 14-i, vasárnapi számában jelent meg László Ibolya Ez a ház eladó című cikke, mely bekeretezve Az ügyes», kedés receptje alcímmel indoL Ezen rész második sora következőket tartalmazza: „Vedd meg gyorsan az üresen álló házat, kivált ha a vb-határozat ellenére meg tudod bundázni, hogy az eladással megbízott OTP 15 éves hitelt ad." „A kérdéses cikkben megalapozatlanul tüntette fel a cikkíró az OTP Tolna megyei Igazgatóságát, hogy ott az ügyeket meg lehet bundázni. Az OTP a jogszabályi és az ügyrendi előírások teljes betartása mellett járt el." A fenti bekezdést helyreigazításként adjuk közre, megjegyezve, hogy a riport írójának akkor is az volt, most is az a véleménye, hogy az OTP ügyeskedés áldozata lett. A riport főszereplője egyébként nem az OTP, ho- nem egyfelől Kurkó Gergely, másfelől Horváth József, aki panaszával szerkesztőségünket megkereste. További észrevételünk: kői1, hogy csak az OTP reagált olyan érzékenyen és gyorsan a szóban forgó riportra. 1976. március 23. Orbán György igazgató. Városgazdálkodási Vállalat: .Amint az üggyel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatunk bizonyítja. az értékbecslés az elvárható gondossággal és pontossággal készült mind 1973-ban,' mind 3 évvel később. A két értékelés közötti időszakban a következő értéknövelő változások történtek: I *— a lakóházba beruháztak, — közművesítettek, — az építőanyag-ipari árak változtak, — út létesítéséhez közműhozzájárulás került befizetésre, a telek forgalmi értéke nőtt Megjegyezni kívánjuk, hogy vállalatunk nem nyújtott és nyújt segítséget ügyeskedő embereknek és ilyen jellegű ügyektől mereven elhatárolja magát." 1976. március 26. Ma nem jött levél, feltehetően most fogalmazódnak a következők, a még várhatóak. Várjuk őket. Lesz tanulságuk. S erre valószínűleg vissza is térünk. ' —li— 1976. mái ci us Sí
