Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-19 / 67. szám
Hiányzó lépcsőfokok î D icsérjük, olykor ünnepeljük az új, a korszerű technikát, ám bánni vele még nem mindenkor és mindenben tudunk, pedig a modem gép, berendezés, eljárás sokat lendíthet a gyár, a vállalat, az iparág fejlesztésén. A befogadásnak, a zavartalan beillesztésnek ugyanis feltételei vannak. Ami általában ki is derül, csak az a baj, hogy sűrűn utólag. Akkor, amikor beváltatlanul maradnak az új eszközhöz, eljáráshoz fűzött remények, amikor a portékáért fizetni kell, de az sehogy sem akarja meghozni az árát Népi ellenőrök vizsgálata mutatott rá; az útépítő és út- javítő gépláncok teljesítményét lényegesen befolyásolja „az előkészítő és kiegészítő berendezések hiánya, elavultsága. Minisztériumi elemzés bizonyította; a nagy termelékenységű építőipari gépek kihasználtsága a naptári időalapnak mindössze húsz-huszonöt százalékát teszi ki. A textilip. r egyre növekvő gondja: a gyárakba tömegesen beáramló új technikához, technológiához nincsen. elegendő képzett ember. Folytathatjuk: a számítástechnikai eszközök tetemes része képességeinek csupán töredékét nyújtja, mert a felhasználók nem teremtették meg az ügyvitelben, a termelésirányításban az elektronika alkalmazásának feltételeit. Az érintettek ilyenkor magyarázatot keresnek, s ha következetesek, ha valóban szembenéznek a tényekkel, meg- hökkenve látják: lépcsőt építettek a föld felszínéről az első emeletre, onnét a másodikra, csak éppen itt-ott hiányoznak a lépcsőfokok. Mert valamiként elfelejtődött, vagy a tervezés lázában mellékesnek tűnt, hogy az új berendezéshez nem felel meg a korábban használt nyersanyag; a kezelőszemélyzet technikai ismeretei elavultak, a legkisebb üzemzavar elhárításához sem elegendők; a továbbiéin dolgozó gépek, szalagok nem győzik azt a tempót, amelyet a megelőző gyártási fázisok diktálnak... Szinte kimeríthetetlen a példatár, bizonyságául annak, hogy a legkorszerűbb eszköz vagy eljárás is Csődöt mondhat, ha nem készítették elő, nem szervezték meg beillesztését a termelési folyamatokba, ha nem gondoskodtak arról, hogy a logikai lánc ne szakadjon meg. S ilyenkor a tegnapi csodavárók egyszeriben az új technika, a fejlesztés kárhoztatói lesznek, mondván, „akkor már jobbak voltak az öreg masinák”. Nem akarják vagy nem tudják belátni; a kudarcokért nem hibáztathatok a holt eszközök. T avaly 141 milliárd forintot költöttek el a szocialista szektorban beruházásokra, s ennek az ösz- szegnek,nagyobb részét, 77 milliárdot, a vállalatot, a szövetkezetek saját hatáskörükben adták ki. Bizonyára rengeteg olyasmire, ami nagy haszonnal és együttesen szolgálja az össztársadalmi és a helyi érdekeket Olyasmikre, amik beszédesen tanúsítják a tudomány, a technika friss eredményeit. A közútijárműgyártás néhány területén, a vegyiparban, a műszeriparban, a villamosenergetikai gépgyártásban kézzelfogható bizonyítékait találhatjuk meg annak, mit ér a hiánytalanul megépített lépcső, azaz a befogadási képességgel összehangolt új technika. Ezeken a termelőhelyeken ugyanolyan vezetők és beosztottak dolgoznak, mint másutt, vagy mégsem ugyanolyanok? Nem lehetőségeik, hanem eredményeik különböztetik meg őket. ők ugyanis nem pusztán tenni akartak, hanem úgy tenni, hogy annak haszna mielőbb mérhető legyen. Ha kellett — az egészséges határig — kockáztattak, ha úgy hozta a feladatok sora, akkor félretolták előzetes elképzeléseiket s újakat alakítottak ki, azaz nem célnak, hanem eszköznek tekintették a fejlesztést. Fogalmazásbeli csupán a különbség? Aligha. Ott, ahol a fejlesztés függetlenedik a feltételektől, ahol a korszerűség elvont, mert a tárgyi környe-' zettel nem egyeztetett fogalommá válik, könnyen vélik célnak az újat. S ha megvan, ha elérték, zavartan tapasztalják; nem tudnak mihez kezdeni vele. Raktárak, gyárudvarok, műhelysarkok válnak ilyenkor temetővé, jobb .esetben átmeneti szállássá, bizonyítva; pénzt költeni könnyű, jól tenni ezt már felkészültséget követel. Ne tagadjuk; gazdasági életünk némely részterepén még csak az előbbihez értenek. Költik a pénzt, büszkélkednek az újdonságokkal, majd igyekeznek — a gyakorlati kudarcok láttán — az egész ügyet mielőbb elfeledtetni. Magyarázat persze mindig akad, de ez nem kárpótol az elmaradt haszonért, a fölösen kiadott forintokért. Az ötödik ötéves terv nem tesz lehetővé nagy iramú haladást az állóeszköz-fejlesztésben, S ezért hallatlanul megnő a lépcsőfokok, a hiánytalan lépcsőfokok jelentősége. Azaz az összehangoltságé, az előkészítő szervezésé, ami felöleli a dolgozók továbbképzését éppúgy, mint a technológia felülvizsgálatát, a termelési folyamat csomópontjainak kritikus elemzését, mindazt, amit egyeztetett fejlesztésnek és termelésirányításnak nevezünk. Először fejleszteni s azután igazgatni az akadozó, súrlódó részeket — nos, ebben már elegendő tapasztalatot szereztünk. a tapasztalatokért a tandíjat is megfizettük. Indokolt tehát, hogy a szervezettség magasabb osztályába lépjünk. Természetesen, hiánytalan lépcsőfokokon. MÉSZÁROS OTTO Gazdasági jegyzet Gép és ember—de csak együtt MINDEN GÉP csak addig dolgozhat, amíg „él”. Hogy ez az élettartam meddig terjed, mikor kell nyugdíjazni, az sote mindennek a függvénye. Ma már olcsó gép nincs. A tudományos-technika! fejlődés hemcsak a gépek hatékonyságát, termelékenységét növelte, de az árát is. Nyilvánvaló, hogy egy automatizált gépsor többe kerül, mint egy hagyományos gépi egység. Épp így egyértelmű, hogy a fejlettebb, a korszerűbb a sokszorosát produkál- ja, termeli a réginek. De csak addig, amíg üzemképes. Éppen ezért a gazdaságosság szempontjából nem mindegy, hogy mennyi idő alatt „hal el”, amortizálódik egy gép, i De vajon kin vagy min múlik a gépek élettartama? A Szekszárdi Nyomdában az elmúlt ötéves tervidőszakban mondhatni teljes gépi rekonstrukciót hajtottak végre. Valamennyi elavult, elértéktelenedett, gazdaságtalan gépet kiselejtezték. De volt olyan régi gép is, amely túlélte ezt a szelektálást — és azóta is üzemel. S ami a lényeg — gazdaságosan. Ilyen például egy holland hegesztőgép, ami 1969 óta „érték nélkül” termel, dolgozik. Vagy egy NDK hajtogatógép, ami jelenleg is 24 órában dolgozik megállás nélkül, i Hogy lehet ez? A főmérnök szerint mindegyik kiváló konstrukció — és mégsem az a döntő, hogy önmagukat túlélve gazdaságosan dolgoznak. Hanem az, hogy a rajtuk, velük dolgozó munkások az évek hosszú során át úgy bántak velük, ahogy nélkülözhetetlen „munkatársakkal” kell. No és persze a dolgozók szakértelme sem hiányzott... A másik dolog, hogy a vállalat TMK-ja az elmúlt években nemcsak létszámban, de hatékonyságában is jócskán gyarapodott. Nem egyszerűen a zavartalan üzemelés felett gyámkodik csupán, hanem valóban tervszerű, megelőző karbantartást végeznek. Nem félévente, nem negyedévenként, hanem — dekádonként. A termelőüzemmel ellentétes szabad szombatjaik lehetővé teszik a meglévő gépek állandó, gya- Jwri és gondos karbantartását AZ ILYEN GYAKORLAT biztosítéka annak, hogy a sok millió forintos gépek nem avulnak el időnap előtt, hisz egy nagyarányú fejlesztés sikerének ez döntő feltétele lehet — Syvgy — I Az örökbefogadások alakulása a megy'ben Az örökbefogadás biztosítja legjobban azoknak a gyermekeknek egészséges testi, szellemi fejlődését, alüknek a szülei meghaltak, vagy akik valamilyen okból nem kerülnek haza. Lehetővé válik szá. mukra is, hogy teljes értékű családi kapcsolatot létesítsenek. A jövőben a gyermek érdekében a gyámhatóság is ki- adhatja a szülők helyett az örökbefogadáshoz szükséges nyilatkozatot. Jobban érvénye, sül a titkosság, amivel az örökbefogadottat óvják a későbbi megrázkódtatástól. A lányanyák szülés után 6 hónappal mondhatnak le gyér. mekükről. Vagy pedig csak akkor adható az intézetben elhelyezett gyermek örökbe, ha az anyja I éven belül nem látogatta meg. Az örökbefogadás az állami gondoskodás egyik legjelentősebb formája. 1974-ben új családjogi törvény jelent meg, 1974. július 1-gyel pedig érvénybe lépett az örökbefogadási rendelet. Hatása már most tapasztalható. 1974-ben 14 örökbefogadott gyermek közül mindössze 7 volt állami gondozott. Megyénkben 1975- ben 15 gyermeket fogadtak örökbe, közülük megelőzően 12 volt állami gondozásban. Ez az emelkedés ugyan nem számottevő, mégis örvendetes. Mutatja, hogy egyre több állami gondozott nevelkedik családban. Kinek építenék a palotákat? — teszik fel a kérdést azok, akik valami módon érdekeltek a' szakosított állattenyésztési telepek üzemeltetésében. Egyre többször hallom: a patikatisztaságú szaryasmarha- és sertéstelepek nem az állatoknak, hanem az emberért készültek. Milliókat, milliárdokat költöttünk a hatvanas évek közepétől arra hogy vonzóvá tegyük az ammóniaszagban dolgozóknak a napi 8—10 órai munkát. ÉRTHETŐ. Az állattenyésztő telepek munkaerőhiánnyal küszködtek, kénytelenek voltak olyan embereket, is alkalmazni, akik sohasem foglalkoztak jószággondozással, s nem találták kifejezetten kellemesnek a munkahelyi körülményeket. Az, hogy növekszik az igény, s hogy mindenki szeretne tiszta, rendes helyen dolgozni, természetes. Az viszont? komoly ellentmondást eredményezett, s eredményez ma is, hogy vannak hozzá nem értő, felelőtlen, hanyag munkások is, akiktől nem íehet fegyelmezett, lelkiismeretes munkát várni. Méghozzá olyan munkakörben, amit kvalifikált szakmunkásnak, jó esetben pedig technikusnak kellene elvégezni. Többek között ezt a körülményt vette figyelembe a szakirányítás, amikor úgy határozott: a munkaerő-igényes, kötött tartású szakosított telepek helyett olyan telepek építését javasolja, ahol a kevés dolgozó több állat gondozását képes ellátni, ahol dgy férőhely fele annyiba kerül, mint korábban, s ahol à jószág biológiai igényeinek megfelelően éL Tulajdonképpen az egész pofonegyszerű. A tehén legel, á sertés pedig grammra kiszámítva kapja az egy kilogramm hús előállításához szükséges tápanyagot. Nehéz megérteni, hogy miért kellett egy évtizedig várni arra, hogy az olykor tudományos doktori címmel rendelkező szakvezetők az állattartás legegyszerűbb módjára rájöjjenek. Az meg végképp érthetetlen, hogy külföldre látogató szakemberküldöttségünk megszemlélte azt az 1200 férőhelyes tehenészeti telepet, ahol a telepvezetőtől a lakatosig 15 ember dolgozik. Idehaza a kö- , tött tartású telepeken kilenc tehenet gondoz egy ember. A tej termelési átlag mégis alacsony. Mennyi helye lett volna annak a rengeteg pénznek, amit az állatok „kényeztetésére” elköltöttünk. És jó néhány mezőgazdasági üzem nem kényszerült volna „sakkozni” a forintjaival, csak azért, hogy a korszerű telepek építtetéséhez adott támogatást megkapja. HA KEVÉS a pénzünk és bort akarunk inni, nem veszünk tokaji aszút. Ha tejre és húsra van szükségünk, akkor a kis istálló is istálló és nem a veszteségek bizonygatásával kell úton-útfélen foglalkozni, hanem azzal, hogy hogyan lehetne egy üzemet gazdaságosabbá tenni. S ehhez nem fent- ről kell a támogatást várni, hanem gondolkodni, dolgozni, szervezni kell. A mezőgazdaságban például milligrammokban is lehet számolni; ahogy azt nemrég a zombai sertéstelep vezetője tette a zsebéből előkotort számológépen. A kapkodás, a fűliöz-fához rohangászás ma már enyhén jzólva gyanús. Az elmúlt években igen sok mezőgazdasági üzem igyekezett eleget tenni annak, amit tőle elvárnak: ennivalót tenni az ország asztalára. Az, hogy a meglévő jó szándék ellenére sem sikerült úgy, ahogy akarták, részben rajtuk múlott. Részben, és múlt időben. Mert azt ma már mindenki látja, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A termelés gyorsabb növelésével kell kielégíteni a piaci igényeket, meg kell termelni az ellátáshoz nélkülözhetetlen árualapot. Ahol ehhez megvannak a feltételek, ott az adottságokat maximálisan kihasználva kell dolgozni. Ahol pedig gazdaságilag most jutottak el a korszerű üzemek építéséhez, ott idejében hozzá kell kezdeni, mert minden elszalasztott esztendő később hozza a szűk éveket. A MEZŐGAZDASÁGBAN sok mindent lehet az időjárás rovására írná A szarvasmarha- és sertéstelepek gazdaságtalan- ságát vagy jövedelmezőségét viszont többnyire nem a le-, hullott évi csapadék mennyisége szabja meg. A Simontornyai Bőrgyárban évente több tucat új gépet álli. tanak a régiek helyére. Képünket az egyik felsőbőr-kikészítő műhelyben készítettük, ahol nagy teljesítményű. korszerű gépekkel dolgoznak a munkások. A faragógépek kezelése könnyebb, mint a régieké, a munkás nem fárad el annyira a nyolc óra alatt, mint korábban. A gépek beállításával egy. időben korszerű szellőztetőb'-rendezést is szereltek fel a mű. helybe, . Korszerű gépek Simontornyán
