Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

fiatalok fiatalok fiatalok A „verdisek” Tavaly, az iskolaév végén köszönőviszonyban voltak. Most március van és ott tartunk, hogy már csak együtt emlege­tik őket, a „verdisek”. A szek­szárdi Garay Gimnázium há­rom tanulójáról van szó. Blá- zer Júliáról, Mikola, Péterről és Klézli Jánosról. ÍGY KEZDŐDÖTT „A Liszt műveltségi verseny győzteseit ünnepelte az isko­la, az igazgató úr már akkor mondta, hogy a következő esz­tendőben Verdi-verseny lesz és á gimnáziumnak ismét meg kell állnia a helyét.” „Motoszkált bennünk, hogy talán megpróbálhatnánk, az­tán kiderült, a csapat össze­állítói is ránk gondoltak. Való­színűleg azért, mert mind a h-'rman tanulunk zenét Ver­di? Tudtuk, hogy kicsoda.»” PÉTER Magas, hosszúléptű fiú, má­sodikos. Tubán játszik, a szek­szárdi fúvószenekar tagja. A verseny előtti időszakban Ver­din kívül kizárólag a hangsze­rével foglalkozott. Még mate­matikával sem, pedig egyéb­ként nagyon fontos számára. Fizika tagozatra Jár — a ma­tek kedvéért — tagja a Bolyai Társaság ifjú matematikai kő­iének. Szóval: matekból — menő. Valószínűleg mérnök lese —• mondja tárgyilagosan —, de aztán hozzáteszi, az •kacs kizárva, bogy zongora- hangoló vagy orgonaépítő.» Ő a csapatkapitány, „de ez nem lényeges” — jegyzi meg szigorúan, pedig most is ő vi­szi a szót. Régen falta a köny­veket, most nincs rá ideje. (A matematikai körből is három­szor hiányzott...!) Viszont azon gondolkodik, hogy szerkeszte­ni kéne egy nagy tanulmány- kötetet Giuseppe Verdiről. Természetesen Jánossal és Júliával, akik — ilyen az élet — elhárítják az ötletet: „Majd meglátjuk!” ÍGY folytatódott „Husek Rezső a felkészítő tanárunk, ő dolgozta ki a módszert, aminek alapján „Ver­diül tanulunk”. Minden egye­bet — magnót, lemezjátszót — megkapunk, nekünk tényleg csak csinálni kell. Könyveket, tanulmányokat, kottákat, szö­vegkönyveket forgatunk, le­mezeket hallgatunk. Eleinte hetente egyszer találkoztunk, különben ki-ki maga foglal­kozott Verdivel, az utóbbi idő­ben heti három-négy alkalom­mal, az utolsó héten reggeltől estig.»” „Operabérletet Is kaptunk az iskolától, legközelebb pénteken megyünk. Nagy élmény».” JOUA Tizenhét éves, tíz éve tanul zongorázni. Keveset beszél és akkor, ha kérik rá. A ver­senyben. a szereplés a legke­vésbé kellemes számára. Kü­lönben kifejezetten természet­tudományos érdeklődésű, a humán tárgyakat nem szereti. Ű is a műszaki egyetemre készül, a tartalék terv: zongo­ra tani tás. A zenéről beszél: a Verdi- verseny felfedeztette vele az operáikat. És egy furcsa dolgot következményezett; valahogy elidegenedett a popzenétől. „Egyszerre olyan jelentékte­lennek találom” — mondja, csodálkozva nevet, JANOS Farmer, iskolaköpeny, hosz- szú haj. Másodikos, hegedül és zongorázik. Tartózkodó fiatal­ember, konkrét elképzelései nincsenek. Még minden érdek­li, mindenből jó eredményei vannak, hogy mi lesz — nyi­tott kérdés. Szereti az izgalmas dolgokat — ezért jó a verseny — a könyveket is akkor olvassa el, ha megragadják a fantáziáját. Meséli, hogy reggel, amikor a verseny után először bejöt­tek az iskolába, mindenki kö­rülöttük nyüzsgött. „Szenczi igazgató úr megmondta, azt várják tőlünk, hogy tisztesség­gel helytálljunk. Mégis, min­denki azt reméli, hogy mi is győzünk...” — mondja, aztán hozzáteszi, hogy jó is lenne. A FOLYTATÁS A csapatdöntő április 11-én lesz. Minden bizonnyal ők is részt vesznek rajta. Hogy ho­gyan — az csak rajtuk múlik. VIRÁG F. É. A bonyhádi ZIM-ben Alapszervezeti viták összegezése & KONGRESSZUS* levelet és a szervezeti szabályzat ter­vezetét minden KISZ-tag már a taggyűlések előtt kézhez < kapta és tanulmányozta. A fia­talok megértették, s a terve­zet nagy részét vita nélkül el- fogadták, A fő vîtaokot a KTSZ-tag- *ág felső korhatárának eltör­lése képezte. Ezzel kapcsolat­ban mindhárom alapszerve­zetnél élénk vita alakult ki — Akadtak, akik azon a vélemé­nyen voltak, hogy aki teljesí­ti a KISZ-tagsággal kapcsola­tos kötelezettségeit, az korától függetlenül tagja lettet a sző-, petségnek. Olyas javaslatot Is fet­tek, mely szerint bizonyos életkor felett a KISZ-tagok tiszteletbeli tagokká válnak. Tőlük elsősorban nem a kü­lönböző akciókban való rész­vételt, várnák, hanem tapasz­talatuk révén ideológiai és módszertani támogatást. A kongresszusi levéllel kapcsolatos vitákat az előadók úgy irányították, hogy első­sorban a saját környezetünk, munkahelyünk problémáival kapcsolatos javaslatok kerül­jenek előtérbe. Természetesen elhangzottak szélesebb körben alkalmazható megoldások, ja­vaslatok is. Többek között a KISZ-tagok vállalták, hogy fe­gyelmezetten, példamutatóan dolgoznak, hogy munkájukkal J97& március 18. hozzájáruljanak az V. ötéves terv gazdasági feladatainak teljesítéséhez. — A minőség- javítás, a takarékosság és a tartalékok feltárása érdekében általánossá teszik az „Ifjúsági radar akciót”. A fiatalok nyitott szemmel járnak, s jeleznek minden észrevételt, mely a jö­vő céljainak elérését segíti, valamint KISZ-védnökséget vállaltak az újonnan épült le­szabóüzem felett, az „Alkotó ifjúság” pályázaton na­gyobb létszámban, több gazdasági tevékenységet se­gítő munkával vesznek részt. A gazdasági vezetés több szakmai továbbképző tanfolyamot szervez, amin a fiatalok nagyobb számban vesznek részt. Az egyéni vállalásokban sze­repel a 8. általánost nem vég­zett fiatalok meggyőzése a ta­nulás fontosságáról, s a vizs­gákra való előkészítésről. A FIATALOK érzéke­nyen reagálnak a munkahelyi problémákra, véleményükkel hozzájárulnak a munkahelyi demokrácia érvényesülésé­hez, valamint javaslatokat gyűjtenek a kollektív szerző­dés módosításához. A KISZ-tagok azzal a ké­réssel fordulnak a KISZ IX. kongresszusához, hogy foglal­jon állást a családalapító fia­talok még fokozottabb támo­gatása érdekében; főként a lakásproblémák megoldásá­ban. Megtárgyalták a fiatalok a tömegsport fejlesztésének le­hetőségét. Javasolták, hogy az MHSZ, a szocialista brigádok és a KISZ. közös összefogás­sal, társadalmi munkában lé­tesítsen, kispályás labdarúgó-, kézilabdapályát a gyár terü­letén. belül, ahol munkaidő után sokan sportolhatnak. Több alkalommal szerveznek túrákat a megyében lévő szép tájakra. A fiatalok pályaválasztásá­nak segítésére és a szakmun­kástanulók politizálóbb KISZ- életének biztosítására is hang­zottak el javaslatok. A tervek szerint nyáron Domboriban az úttörő—KISZ- íáborban állandó termékbe­mutató nyílik a megyében működő nagy gyárak termé­keiből. Erre a kiállításra a LAMPART ZIM bonyhádi gyárának fiataljai is készí­tenék tablót, amivel munká­jukat, termékeiket propagál­ják és esetleg többen kedvet kapnak arra, hogy náluk dol­gozzanak. A politikai képzés színvo­nalát emelni kell — mondták a fiatalok. Az ifjúsági vita­kör előadásait érdekesebbé, szemléletesebbé kell tenni az elkövetkező időszakban. A NEMZETKÖZI ifjúsági kapcsolatok erősítése érdeké­ben vetélkedőt, előadást szer­veznek az eddigi világifjúsági találkozókról. Részt vesznek a különböző nemzetközi baráti találkozókan. Egyben javasol­ják, hogy a KISZ KB, a Ha­zafias Népfronthoz hasonlóan indítson barátságvonatot a Szovjetunióba, s az ut'záson a kiemelkedő munkát végző KISZ-aktivisták vegyenek részt. „LAMPART” ZIM B«nyhád, KLSZ-bizottság Kereskedők lesznek Minden úgy kezdődött, ahogy az az újságírók rossz ál­maiban szokott. A dunaföldvári ÁFÉSZ-áruház egyik osztály- vezetőjével megbeszéltük, hogy bejelenti az igazgatónak: — kereskedőtanulókról szeretnénk riportot készíteni. A meg­beszélt napon az igazgató Dunaújvárosban volt, a helyettesé Veszprémben és az egyik mosolygós elárusítónő közölte ve­lünk, hogy a tanulók viszont otthon. Ez az utóbbi közlés szerencsénkre téves volt, mert Bíró Józsefné irányításával a kötöttáru osztályon öt lány és egy fiú épp a leltározás örö­meivel ismerkedett — Ez is szakmunka — mondta a vezetőjük. — Méghozzá egyike a legkellemetlenebbeknek. A kellemetlenség rakodásból áll, létrán való mászkálás- ból, csomagok, árukötegek emeltetéséből és esetleg abból, hogy Bíróné ráripakodik az egy szem férfiemberre, a III. éves Kovács Pistára: — Hogy áll az a létra, te? Nyitod ki mindjárt mind a két ágát! Nem beszéltünk eleget a balesetvédelemről? Tagadhatatlan, hogy a legfelső polc magasságából nagyot lehet esni. A tanulók — Gallai Irén, Puskás Éva és Kovács István 111. évesek. Bodor Éva, Spór Mária, Varga Mária 11. évesek — a hét három napján a szekszárdi szakiskolában vannak, és gyakorlati munkán a Korzó Áruházban. A többi gyakor­lat színhelye a levegősebb dunaföldvári áruház, a gyerekek jobban is szeretik. — Mi a legnehezebb tárgy? — A történelem — ezt a másodévesek közfelkiáltással szavazzák meg, míg a végzősök egy akarattal a kereskedelmi ismereteket minősítik „rázósnak”. — A tanárok miatt? Tiltakozás. Ketten is tanúsíthatjuk kollégámmal, hogy nem Szigeti Mihályné és Kinczli Istvánná tanárnőket érte a bírálat, hanem tárgyukat. — Milyenek a kedves vevők? Szerencsére senki nem mondja, hogy kivétel és szünet nélkül kedvesek, mert ezt úgysem hinnénk el. — Ki lehet velük jönni — nagyjából így összegezhetők U válaszok. . Kivéve azzal, aki Varga Máriától táskát lopott és egy másikkal, aki viszont Bodor Évát vádolta egy olyan ötven- forintos elemelésével, ami ott Volt előtte a pulton. Egyik lányt se érheti a szófukarság vádja, élénken, szí­nesen ecsetelik az eseteket. Bíró Józsefné közbeszól: — Azt is tessék megírni, hogy társadalmi munkában is mindig lehet számítani a tanulóinkra! íme, megíratott, óhajtása szerint. Kérdés az osztályveze. tő asszonyhoz: — Nehéz tanulókat oktatni? — Háát... néha szeretném, ha egyszerre kevesebben lennének jelen, mert elég mozgékonyak, de azért nem ne­héz. Mi idősebben valamennyien már meglehetős praxissal rendelkezünk, talán van is mit tanulni tőlünk. Ok tagadha­tatlanul igyekeznek. Kérdés a leendő kereskedőkhöz: — Visszajönnek végzés után ide az áruházba? —- Igen! — Tudják, hogy körülbelül milyen keresetre számíthat­nak majd kezdőkként? — A jutaléktól függően 1300—1500 forintra. — Kötött valamelyikük tanulmányi szerződést az ÁFÉSZ-szál? Egyik sem kötött. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents