Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-17 / 65. szám
Nemcsak at iskola feladóim vui.sr Családi életre nevelés Filmeskapcsolatok Kezdetben nem volt semmi, csak szemérmes hallgatás a biológiaórákon, illetve némi felvilágosítás, kizárólag nyolcadikosoknak. Aztán a hatvanas évek elején átestünk a ló túlsó oldalára. Jött a szexuális felvilágosítás, minden mennyiségben. Elkezdtünk beszélni a nem kívánt terhesség megelőzéséről is, de nemegyszer rosz- szul. A televíziónak például egyik, kiskorú leányanyákkal készült műsorában a riporter a tizennégy éves lánytól is azt kérdezte, ismeri-e a korszerű fogamzásgátlás módszereit? Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a korai és felelőtlen nemi élet veszélyeiről kellett volna inkább szólni, nem pedig a fogamzásgátlásról. Lassan nyilvánvalóvá vált, hogy a felvilágosítás önmagában kevés és nem is az információmennyiséget kell növelni, hanem az információk feldolgozását biztosítani. így került napirendre a családi életre nevelés. Ennek célja, hogy a gye. rekek iskolán kívül szerzett információit a „helyére tegye”, kiegészítse. A továbblépést az érzelmi és erkölcsi nevelés jelenti. A családi életre nevelés nem tantárgy. Az elmúlt év. ben kísérleti jelleggel vezették be, az idén már az iskolák felében folyik ilyen felkészítés. Megjelent az új osztály- főnöki tanmenet, ennek keretében a kötött és kötelező órák témái között szerepel a családi életre nevelés. A már házasokat szociálpolitikai kedvezmények segítik az ideális, a háromgyerekes családmodell kialakításához. A gyereknevelés anyagi terheit egyre inkább átvállalja a társadalom. De hogy a házaspárok akarjanak is több gyereket, szemléletformálás kérdése is. Ezt nem lehet elég korán kezdeni. Tulajdonképpen már kisgyerekkorban elkezdődik a gyerekek családeszményének kialakítása. Sajnos legtöbb esetben öntudatlanul, nem mindig helyesen. . Mindenképpen nagyon fontos tehát az iskola és a család együttműködése, de talán ezen a területen a legfontosabb. A gyerek az iskolában megtanulja, hogy mi az 6 szerepe a családban, arra nevelik, hogy milyen anyává, apává kell válnia, s ha mind. ennek az ellenkezőjét találja otthon, úgy a többi nevelési feladatnak sem les7 képes eleget tenni a szülő. Az osztályfőnökök nincsenek könnyű helyzetben. Nem sok kézikönyv áll még a rendelkezésükre. Maguknak kell felkészülni az órákra.’S esetenként azt sem tudják, miből. Éppen a pedagógusok felkészítése érdekében volt szükség arra. hogy fokozatosan vezessék be a családi életre nevelést. A következő tanévben már minden iskolában megkezdődik az ez irányú munka, amiből soha nem lesz megtanulandó és könyvből megtanulható tananyag. Az évtized végére minden tantárgyból fokozatosan új tanmenetet vezetnek be. S akkor már a családi életre nevelés is minden tananyag része lesz, éppúgy, mint más nevelési feladatok, például a ha^afi- ság és internacionalizmus, vagy ahogy a világnézeti nevelés minden tantárgy nevelési feladata, a szaktárgyi oktatás mellett. A szintézis megteremtése akkor is az osztályfőnökök feladata marad. És persze a családé is. Már ötödik osztályban helyük van a kifejezetten egészségügyi felvilágosító témáknak. Az általános gyakorlat, hogy orvost hívnak az órára. Ami logikus ygyan, de nem feltétlenül a legjobb megoldás. Ezeken az osztályfőnöki órákon ugyanis soha nem tapasztalt aktivitással beszélgetnek, vitatkoznak a gyerekek és kialakul egyfajta bizalmas beszélgetés pedagógus és tanítványai között. Ezt a légkört feltétlenül megtöri egy számukra idegen ember jelenléte. A Garay általános iskolában találtak áthidaló megoldást: minden osztályba valamelyik gyerek egészségügyi dolgozó édesapja vagy anyja látogat el, ezekről a témákról beszélgetni. Persze ezt nem mindenhol lehet megvalósítani, de ahol igen, ott csak szervezés kérdése. A tnnmonatkan 3 fentebb már említett témákon lanmeneiösn kívül megismerkednek a tanulók a családot védő, támogató szociálpolitikai intézkedésekkel is. A családi életre nevelés című „tantárgyhoz” a legtágabb etikai kérdésektől, az egészen konkrét praktikus tanácsokig, minden szóba kerül. A gimnáziumok negyedik osztályában például beszélgetnek a szocialista nem, erkölcsről, az emberi hűségről, de téma a csecsemők gondozása és a kelengye ősz. szetétele is. /’ Kis kalauz a népművészethez Régi bútorokról A DIVATHULLÁM már túl van a tetőzésen, higgadtan „értelmiségi dolognak” neveztetik a régi népi használati tárgyak gyűjtése, az ezekkel való lakásdíszítést. Értelmiségi divat? Az is, de nemcsak az. A fiatalok nép- művészet-szeretetének egyik tiszta formája, s korántsem csak „intellektüel” hajlandóságból sarjadzhat. Ezek a gyűjtők — rajongók? — akiknek nagyobb része fiatal, felfedezték a népi eszközök-vise- letek, faragások, kerámia, bútor, használati tárgyak — letisztult egyszerűségének esztétikumát és örömüket lelik benne. De mert vannak, akik számára a legszebb népi tárgyak sem jelentenek egyebet, mint szimbólumát annak, hogy ők eztán lépést tartanak a divattal, s mert ezek az emberek sokszor több kárt okoznak, mint hasznot — hovatovább nem szívesen beszélünk erről a lakásdíszítési szokásról. Beszélünk vagy hallgatunk: amelyik lakásban a régi tulipános láda tölti be az ágyneműtartó szerepét, ahol használatban van az almárium, a falakat régi népi kerámia díszíti, ott ezek a tárgyak részei az otthonnak, beleépülnek azoknak az életébe, akik mindezekkel a tárgyakkal körülvették magukat. Beépülnek, de vajon tudnak-e gazdáik származásukról, eredeti funkciójukról, a körülményekről, amelyek alakították őket? Nem ismeretes, hogy a Corvina Magyar népművészet sorozata születésében mennyire játszott szerepet az eligazítás, segítés szándéka, mindenesetre alkalmasabb módszert aligha találnánk. A sorozat (eddig négy kötete jelent meg) kis formátumú kiadványai kitűnő tájékoztatást nyújtanak az érdeklődőknek, a gyűjtőknek, képben és szövegben. Áruk is alacsony, akárki számára elérhető. És ami ezek után különösen örömteli: nem igénytelen kivitelű tucatkiadványokról van szó (bár a legutóbbi példányszámára nem panaszkodhatunk, a megjelenő tizenötezer kötet jelenleg kielégítheti az igényeket), hanem szép kiállítású könyvecskékről, jó minőségű fekete-fehér és színes fényképekkel, rajzokkal, kellemes tapintású papíron. A külsődleges értékek mellé társul a másik: a szöveg értéke. Nem tipikus ismeretterjesztő könyvek, nem „rágják szájba” a néprajztudományt. A negyedik kötet, K. Csilléry Klára A magyar nép bútorai című könyve is példázza, hogy ez a szűkszavú, pontosságra és jó áttekinthetőségre törekvő módszer nagyon alkalmas arra, amire született: az elsői, ámbár mélyebben szántó érdeklődés kielégítésére. Bizonyításul K. Csilléry Klára könyvének fejezetcímei: A bútorok elhelyezésének rendje; ^ magyar népi bútorok múltja; A' készítők; A bútor- formák; A bútorok díszítése; Helyi stílusok; Bibliográfia, stb. (Az egész könyv szövegrésze mindössze ötven oldalnyi.) Talán csak a mutatókat hiányoljuk. Könnyebb lenne eligazodni a felkínált ismeretek között, ha a bútortípusok és a korok szerint visszakereshetnénk a felhasználandókaL A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET sorozat szerényen húzódik meg a bolti polcon és a könyvkiadásban. Remélhetőleg ennek ellenére eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. V. F. É. Szekszárdi— Karl-Marx-Stadt A megyei moziüzemi vállalat igazgatójával, Czank Józseffel, a magyar—német moziüzemi kapcsolatokról beszélgettünk. Ugyanis vannait ilyenek, részét képezve annak a jó viszonynak, mely az NDK-beli KarX- Marx-Stadt megye és megyénk közt létrejött. — Kapcsolatainkat 1971- ben alapoztuk meg az ottani Bezirksfilmdirektionnal, any hatáskörében nagyjából a mi vállalatunknak felel meg, természetesen sokkalta nagyobb arányokban. Azóta már többször kölcsönösen felkerestük egymást.— A vezetők? — A vezetők is. Az a törekvésünk azonban, hogy' elsősorban dolgozóink kerüljenek minél közelebb egymáshoz. Kölcsönösen évente 6—6 család üdültetését biztosítjuk. Ök a Berlin melletti Neuhof ban, Rügen szigetén és Klippstein- ben, mi harkányi bérelt és dombóvári saját üdülőnkben. További 7—8 családnak igyekszünk segítséget nyújtani magyarországi tartózkodásuknál. — Mindez fontos, de valószínűleg nem % legfontosabb! — Csakugyan nem. Kölcsönösen törekedünk gyü- mölcsöztetni egymás technikai és műsorpolitikai tapasztalatait. A német technika mindig magas színvonalú volt, nem kell külön hangsúlyozni, hogy ezen a téren most is van mit tanulnunk karl-marx-stadti barátainktól. Remélem az ottani tapasztalatokat is sikerül majd felhasználnunk, ha valóra válik dédelgetett régi álmom, a Dombori ban létesítendő kertmozi. Változó panoráma N éhány hétbe se telt és Szekszárd városközpontjának képe tejesen megváltozott. A bőrdíszmű hatalmas tömbjét olyan ütemben és olyan ritkán látott példás munkaszervezéssel bontották le, hogy a városba csak hetenként bejáró kapkodhatta a fejét: — mi történik itt. A teljes planírozás, a termőtalaj ráhordása után jöhetnek a kertépítők, mert az szerencsére már eldőlt, hogy itt se emeletes garázs nem csúfoskodhat, se betontemető nem készül. Kialakul ezzel szemben a frazai vidéki városok egyik legsajátosabb városközpontja, mely tulajdonképpen terek láncolatából áll. Kezdjük történelmi sorrendben. A Béla téren a város felől nézve uralkodik ugyan a templom, de ha felér valaki, akkor óhatatlanul elsősorban a régi megyeháza páratlanul szép tömbjére figyel. Előtte (és körülötte) a park sajnos már nem kertművészeti bravúr. Bezerédj teljes joggal nézi egykori működésének színhelyét, de a kút ormótlan és a harmincas évek minden áron országzászlót építeni akaró kedvében létrejött zászlóhely is funkciótlan Alább a Garay t4r a régi. felkapaszkodott polgári ízléstelenség jegyében ugyan, de jól kialakult Újabb tér következik, ezt a megyei pártbizottság, a Korzó Áruház, a nemzeti bank és az Augusz-ház határolja. Vannak fái, van zöld felülete, ez is kialakultnak mondható. Az Augusz-ház körüli vita elült, új funkciójának csak örülni lehet és ilyenként megszoktuk. A leghangsúlyosabb rész a régi Sétakert volt, szobraival, le egészen a múzeumig. Utóbbi a volt zsidótemplom- mal együtt teret zár és egyben új teret nyit, a szovjet hősi emlékmű előttit. Van még egy mikroterecske a 17- es ABC-áruház környékén, sőt ha akarjuk, erőltetés nélkül térnek foghatjuk fel a Volán-pályaudvar környékét is. A Sétakert szépsége aligha vész, de jelentősége csökkenni fog a jövőben, mert a művelődési központ sarkára érve merőben új panoráma tárul a néző elé. Rá lehet látni a 160 lakásos épület legnagyobb részére. Szemben, a megyei párt- bizottság előtt máról holnapra építészeti törpévé zsugorodott a Korzó, sót „összement", a megyei művelődési központ is. A Korzót az sem „magasítja” majd, ha felépül mellette az SZMT székhaza, amit sejt- hetőleg aligha lesz földszintes. Mindezzel azt akarom mondani, hogy a várostervezésben előbukkan valamelyes esetlegesség. Hónapok óta foglalkozom Szekszárd múltjával, további hónapokat készülök áldozni a jelenének. Kartonjaim között ott sorakoznak a különböző időpontokban elfogadott, aztán módosított városfejlesztési tervek dátumai. Minden elfogadásnak és minden módosításnak oka volt a maga idején, ezt nem kell és ma már felesleges is lenne vitatni. De azt is bajos, hogy ha a volt zsidótemplom egyideig emlegetett lebontása megvalósul, akkor ma a Gemenc Szálló konyhaablakai zárnák le egyik legszebb terünket. Itt még üvegezni se lehetne, ami a művelődési központhoz vezető autóútra néző bérház konyhaablakai és függőfolyosója esetében megtörtént. A 160 lakásos ház óriási tömbje tízszer ekkora teret is lezárhatna. Ha a Kilátó útról nézi .valaki a várost, az az érzése. hogy menten felborul az egész és még időbe telik, amíg a Tambov-városrész háztömbjei ellensúlyt szolgáltatnak. Minderről azért tűnt érdemesnek szót ejteni, mert a most létesülő park a város szívébe, a legfontosabb helyre kerül. Ebből következik, hogy a városkép szempontjából lét- fontosságú, hogy milyen lesz. A mostani arányokon a fák majd változtathatnak valamit, de a fák köztudomásúan lassan nőnek. Naponta százan és százan, ha ugyan nem ezren kísérték figyelemmel az itt végbement változásokat. Minden bizonynyal így lesz majd a jövőben is. A szekszárdiak joggal kíváncsiak városuk változására. A leendő park sarkánál most csak egy tábla hirdeti, hogy munkaterület és belépni tilos. Ugyanott elférne egy nagyméretű hirdetőtábla is, olyasféle, amilyen a moziüzemi vállalat gyakorlatából ismert. Természetesen, nem moziműsorral, hanem az idekerülő park tervével és némi kiegészítő magyarázattal. L enne nézője, olvasója és alighanem mindenki egyetértene abban, hogy ez a tömegtájékoztatás egyik közérdeklődést keltő módja, ORDAS IVAN — Tőlünk mit tanulhatnak az NDK-beli szakemberek? — Ahogyan elmondták, elsősorban propagandaanyagaink sokfélesége nyerte meg tetszésüket, együttműködésünk a különböző társadalmi szervekkel és a falusi kis mozik berendezése. Itt is hangsúlyozni szeretném, hogy ebben nemcsak a vezetők véleménye fontos. Az is, hogy a hozzánk látogató „kis emberek”, mint Elfriede Miegei, Walter Schmutzla, Alfonz Tannenberg és Lothar Hütz — csak néhány nevet említek — más országban szerezhettek mesterségükbe vágó ismereteket. —- Valamit hallhatnánk az idei tervekről... — Októberben kölcsönösen megrendezzük az NDK —magyar filmhetet,
