Tolna Megyei Népújság, 1976. március (26. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

7 v-napîé Az irodalom jegyében Legyünk őszinték: a tízéves találkozó nem sikerült Hosz- szú volt, sok közhellyel, ami­ből kevesebb is érdektelen lett volna. Ha egy színész azt mondja, szakmában legfonto­sabb, hogy szeresse a színhá­zat, az ember elkedvetlenedik. Hát egy esztergályosnál vajon nem ez a legfontosabb? Úgy látszik, a pongyolaságnak sincs határa, egyébként nem hallottuk volna, hogy a szerző ..népi forrásra támaszkodott’*, ami teljesítményének legalább olyan, mint jó zenét kompo­nálni. így aztán bizony fáradtan vágtunk Franz Kafka erdejé­nek, pedig A kastély remek- mü, a film viszont nem — szö­gezzük le már az elején. Amikor Kafka 1924-ben meghalt, qsak egy igen kicsi baráti kör hitt teriedelemre nem túl nagy életműve mara- dandóságában. S megtörtént a nem is ritka csoda, Kafka vi­lágsiker lett, s ma már a róla szóló irodalom sokszorosa an­nak, amit ő írt. Egy kicsit a kora romantikusok sejtelmessé- gére emlékeztet, de az irracio­nálisban sokkal tovább me­részkedett, világában minden titokzatos és mindennek alig megfeithetö jelentése van. Eleműve egészének is. A leg­kézenfekvőbb megoldás a fe- renciózsefi kor ostoba és fon­toskodó bürokráciáiának le- leplezőíét látni benne, de per­sze több is ennél, mert min­den. amit írt. az embert körül­vevő irracionális erők kísérte­ties raiza, melynek minden lapjáról a kiszolgáltatottság és a sors egzisztenciális rémény- telensége sugárzik. Legerőtel­jesebben talán A oer-ben, ahol vádpontnak az is bőven ’ele­gendő. ho<?v Vetaki a világon van. s A kastélyban, melynek látb-ta+inn urai fei’ehbn?hetet- lenöl döntenek K. földmérő sorsáról. Csak sajnos a filmben eb­ből semmi sem derült ki. Kaf­kánál az a hátborzongató, hogy minden logikus, az ab­szurditások feltételezik egy­mást, félreérthetetlenül kö­vetkeznek egymásból. Viszont ha valami homályos, még nem biztos, hogy titokzatos is, sha valamit nem értünk, nem fel­tétlenül bennünk van a hiba. S ha valaki úgy ült le a Kaf- ka-filmhez, hogy előzőleg nem olvasta a regényt, valószínű­leg nem sokat értett belőle, erről viszont nem ő tehet Azt írja a Rádiőúiság, hogy „évekbe tellett, amíg forgal­mazóra talált a film". Nincs ebben semmi meglepő. A rossz filmhez lámpással kell keres­ni a „forgalmazót”, akit úgy látszik, végül nálunk meg is Március IS-ről Haidúfy Miklós rendező két irodalmi ritkasággal emlékezett meg. s a szándékot mindenképp elis­merés illeti. Szabó I.őrine drámai jelenete egv elképzelt lehetőségből indul ki: Petőfi a segesvári csata előtt a hegvek­ben búidosik, mintha végzőié elől akarna menekülni. Tö­mény drámaiságú párbeszé­dekből bomlik ki az elkerül­hetetlen végzet, s Petőfi tud­ja, hogy nem kerülheti el. Sokkal prohlematiktisahb a Krűdv-mű, amely az 1913-as bemutatón félreérthetetlenül megbukott. Nem olyan bukás volt ez, amit később az idő és az irodalomtörténet rektifikál: a Zoltánka gyenge mű, s vég­érvényesen megbukott. Krúdy maga sem próbálta széníteni, s kudarc utáni egyik nyiiatko-. zatában ezt mondta: „Mindig sóvár vágyakozás élt bennem a színpad után... De hiába próbálkoztam és fogok kísér­letezni vele. A színpad esemé­nyeket, összeütközéseket, har­cokat kíván... Igazi drámaíró sohase lesz belőlem.” Nem is lett, sőt a regényeiből készí­tett színpadi változatok — ed­dig legalábbis — nem sikerül­tek. A Zoltánka valójában nem dráma, lazán egymás mellé állított jelenetek sora csupán, eseménytelenül, összeütközé­sek nélkül. Nemcsak a klasszi­kus drámai szabályok szerint nem „színpadképes”, a mo­dern dramaturgia se tud mit kezdeni vele, amint most Osz- tovits Levente is bebizonyítot­ta. Négy önmagában nem is érdekes szituációból ugyanis nem lesz dráma, hiányzik be­lőle az összefogó erő, a cse­lekmény egysége. De hiányzik a történelmi hűség is. Krúdy ugyan nem sokat törődött ve­le, s inkább azt tekintette tör­ténelemnek, amit 6 gondolt róla (Magyar jakobinusok, Három király), itt azonban a történeti atmoszférát sem érezzük, minden csak van, ön­magában és önmagáért, s köz­San folyton árra gondolunk, hogy ez nem lehet igaz. Va­lóban nem igaz, sem Petőfiné, sem a szerencsétlen Zoltánka nem ilyen volt, s ami nagyobb baj: ezek a jellemek és ese­mények nem hordoznak igazi tragédiát. így a Krúdy-mű feltámasztása irodalomtörténe­ti érdekesség volt, semmi több. Több jő színészi teljesít­ményt láttunk, de elsősorban Lukács Sándorra emlékezünk vissza, aki a Szabó Lőrinc-je­lenetben kísértetiesen jelení­tette meg Petőfit. CSÄNYI LÁSZLÓ Tclmács nélkül Hűséges nézője vagyok a te­levízió minden vasárnap visszatérő műsorának a HÉT-nek. Azért, mert televí­ziós hetilap szerkesztői, ripor­terei egy órában visszaperge­tik az elmúlt hét jelentősebb eseményeit, s felelevenítettek egy sor olyan problémát, ami valamennyiünket érdekel. •A népes szerkesztőség mun­katársai egyre gyakrabban utaznak külföldre. Ez persze nem baj, sőt, a néző szempont­jából is kimondottan előnyös. Ugyanis biztos vagyok, hogy jobban kielégíti kíváncsisá­gunkat egy magyar riporter, tudósítása, vagy a riportalany­nak az ő kérdésére adott vá­lasza, mint a külföldi hírügy­nökségek információja. Azt hiszem, mindenkinek tetszett az a riport, amit Chrudinák Alajos készített a fegyverropogástól hangos Bej­rútban, s élvezettel hallgatta, nézte Sugár András eleven tu­dósításait a görögországi vá­lasztásokról. Szerencsére, so­káig folytathatnám a sort. Ezekben a riportokban a kér­dezőnek soha nem kellett a tolmácsra figyelni, mert ér­tette a nyelvet. S ennek kö­szönhető az is, hogy a vála­szokat nemegyszer gyors, frappáns, mondhatni „kereszt”-, kérdés követte. Büszke voltam, hogy a Ma­gyar Televízió munkatársának adta első interjúját Neto, An­gola elnöke, de az már hallat­lanul zavart, hogy az újságíró angolul tette fel kérdéseit, amikre az államfő — ez ter­mészetes is — portugálul, or­szága hivatalos nyelvén vála­szolt. Kollégám arcán ugyanis látni véltem, fogalma sincs arról, mit is mond magas ran­gú beszélgető partnere. Most vasárnap is mérgelőd­tem hasonló ok miatt. Moszk­vában a magyar külpolitikai újságíró, csak tolmács segítsé­gével tudott szót váltani be­szélgető partnerével. Vajon mit értett abból a válaszból amit a szovjet újságíró — „itt Moszkvában mégis hadd be széljek oroszul” kezdte — anyanyelvén mondott Félek, semmit. Bár gondolom, tudta, mert előre megbeszélték, — németül. De a néző az előz­ményt nem tudhatja, ezt filmszalag nem örökíti meg. Ő már csak akkor kapcsolódik a beszélgetésbe, amikor — kép­viseletében — a riporter fel­teszi a kérdést. Mondom: en­gem is zavart, hogy a riporter csak a tolmács segítségével ér­tette a feleletet Gondolom a jobban... riportert még-stl­Miért szűnt merj a sversnetaegirzés? A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat szekszárdi KISZ-tag- jainak kezdeményezéséről többször írtunk és annak ide­ién az egész város örömmel emlegette. A fiatalok vállalták, hogy a roűvészmozi pince­klubjában minden hétfőn, a délutáni előadás idején fel­ügyelnék azokra a gyerekekre, akiknek a szülei filmet néz­nék. A kezdeményezés azok­nak a szülőknek a kedvéért történt, akik szívesen járnának moziba, da nem tudják kire hagyni gyereküket 1A gyermekmegőrző szolgálati egy ideje nem működik. Meg­kerestük Czank Józsefet, a vállalat igazgatóját, hogy meg­tudjuk ennek az okát — Azért szűnt meg, mert el­apadt az érdeklődés. Talán, ha a Panoráma filmszínházban lenne olyan helyiség, ahol a gyermekmegőrző működhetne, többen tartanának rá igényt Ott esetleg a nyári időszak­ban, a ruhatár helyén lehetne megoldani... Azon is gondol­kodtunk, hogy talán a pince­klubba nem szívesen vitték a gyerekeket. Hamarosan szép, tágas kultúrtermünk lesz a művészmozi mellett, az talán majd jobban tetszik a szülők­nek. Fiataljaink szívesen vé­gezték ezt a maguk vállalta feladatot és most is készek a folytatására, ha erre igény lesz. Kérjük is a szülőket, juttassák el javaslataikat hozzánk: ho­gyan képzelik el a gyermek­megőrzést? Ez az általunk fel­kínált lehetőség egyébként a hazai mozikban még nagyon ritka, nem tudunk máshonnan, tapasztalatot szerezni — mond­ta Czank József. Remélhetőleg mihamarabb ismét működik majd a mozi­sok gyermekmegőrzője és így több fiatal szülőt, s kevesebb kisgyereket látunk majd a né-, zőtéren, Kongresszus előtt Bulgáriában (1.) Biztos alapok AMIKOR A TIZEDIK NA­PON lementem Szófiában az ■°gyik aluljáróba, egyszerre éreztem magam a múltban és a jelenben. Szerdika VI. szá­zadi falait szemlélve felidé- ződtek a beszélgetések, az él­mények, adatok halmozódtak egymásra. Orromban éreztem a sokféle finom kenyér illatát és értel­mem így válaszolt erre: Bul­gária valamikor nagy kenyér- fogyasztó voit, Tehát Szegény ország. & most? Erre a kérdésre kértem és kaptam választ Borisz Bu- dinovtól, a tervhivatal osztály- vezetőjétől. Számok sokaságát jegyeztem. Ilyeneket: Bulgáriá­ban az 1939. évinek 532-szere- sét termelték nemesacélból 1972-ben. Ugyanebben az idő­szakban 536-szorosára nőtt a gépgyártás és 106-szorosára az építőanyag-ipar termelése. A gyors ütemű fejlődést mutatja a társadalmi átrétegződés is. 1970-ben a munkások részará­nya 47 r--zal-ák volt, 1975-ben már 57 százalék. A parasztság részaránya az 1970-es 28 szá­zalékról 15 százalékra csök­kent. Az iparban foglalkozta­tottak száma 1970-ben 1,9 millió volt, ma pedig néhány ezer híján eléri a 2,5 milliót. Bulgária már utolért szá­mos, fejlett iparral rendelkező országot. A fejlett szocialista társadalmat építő Bulgária gazdaságát ma a fejlett ipar és a korszerű mezőgazdaság jel­lemzi. Ennek bizonyítására elég néhány adat is: tavaly több mint 25 milliárd kilowatt­óra elektromos energiát ter­meltek, az acéltermelés meg­haladta a 2,26 millió tonnát, évente ötvenezer elektromos targoncát és ötezer traktort gyártanak. És akkor még nem szóltunk a műszeripar, a vegy­ipar korszerű termékeiről, a számítógépékről, amelyek ott láthatók a kirakatokban és a legolcsóbb 150 leváért bálki számára elérhető. NAGY SIKERREL ZÁRTA a hatodik ötéves tervet Bulgária is. Az ütemre jellemző, hogy a VI. ötéves terv első három, évé­nek globális ioari t»r-m-“lA«e csaknem e1írte pz : —ir-/1 ’ os éveli teljes termelését. Az ipari termelés növekedési üte­me ebben az ötéves tervben évente 9—10 százalékos volt. A növekmény nagy része a munkatermelékenység növeke­déséből adódott. A mezőgaz­daság gyors ütemű fejlődését mutatja, hogy 1975-ben kilenc százalékkal haladta meg az 1974. évit. A gazdasági tevé­kenység fő jellemzője, hogy az életszínvonal növelését biztosí­tó Eszközöket gyorsabb ütem­ben állították elő. Az előző öt­éves terv eredményei — és a korábbiaké — szilárd alapot biztosítanak a VII. ötéves terv számára. A VII. ötéves terv minden évére jellemzőék az idei célkitűzések. Idén, 1975- höz képest kilenc százalékkal emelkedik a nemzeti jövede­lem. Továbbra is gyors ütem­ben — 9,2 százalékkal — nö­vekszik az ipart termelés. A termelés -növekményét túlnyo­mórészt a munkatermelékeny­ség növelésével biztosítják. A hangsúly a hetedik ötéves terv­ben nem új üzemek építésén lesz, — sok új üzemet is épí­tenek — a termelést mindenek­előtt a Jelenlegiek korszerűsí­tése révén fokozzák. Csak egy példát erre: Devnyában nyolc ipari objektum összpontosul. A termelés koncentrációjának ma "ss foka és a modem tech­nológiai megoldások alkalma­zása lehetővé teszi a nyers­anyagok, a fűtőanyagok és az energia komplex hasznosítását. A nyersanyagokra fordított ki­adások itt 10—12 százalékkal kisebbek, mint más hasonló kapacitású üzemek esetében. Az energiafelhasználásra jel­lemzőek az ammóniagyártásra vonatkozó adatok: a dimitrov- grádi vegyipari kombinát 1584 kilowattóra energiát használ fel egy tonna ammónia gyár­tásához, a devnyai viszont 100 kilowattórát. Csaknem tizen- hatszor kevesebbet. Ezek után nem lehet csodálkozni, ha az itteni üzemeket továbbfejlesz­tik, a dimitrovgrádit pedig korszerűsítik. A FÖ FELADAT továbbra is a termelési eszközök gyártásá­nak gyors ütemű fejlesztése; de ezzel párhuzamosan jelen­tősen növelik a fogyasztási cikkek előállítását is. Minden ágazat, termelési ág vagy te­vékenység fejlesztését abból a szempontból értékelik, hogyan segítik elő a gazdaság inten­zívebbé tételét. Különösen fon­tos feladatnak tekintik az anyagi, a pénzügyi, a valutáris erőforrásokat, a munkaerő gazdaságos felhasználását Az elért eredményekre jog­gal büszkék a bolgár emberek. Mindenütt szóba kerülnek az eredmények, a tervek. Hogy mennyire biztosak az emberek a tervek megvalósulásában, arra jellemző egy haszkovói cukrászdái beszélgetés. Két bolgár beszélgetett. Mellettem ültek, így akaratlanul is be­avattak a tervükbe. 1977-re terveztem a gép­kocsivásárlást — Én pedig akkor akarok új lakásba költözni. Nem feltételes -módban be­széltek. Úgy beszéltek, mint akik tudják, ha megteszik a kötelességüket, akkor a siker nem -marad el. Ezt bizonyítot­ta az elmúlt öt ér "es terv is, amikor is a tervezettnél jóval nagyobb mértékben nőtt a reáljövedelem. A TERV ELÉGGÉ FESZÍ­TETT. Ebben mindenki meg­egyezik. De abbanjis egységes a vélemény: teljesíthető. És teljesítik is, mert az emberek a terv -mindern számával, betű­jével alátámasztva látják a jelszót: „Mindent az emberért, mindent az ember érdekében!” Az emberek e jelszó szellemé­ben cselekszenek. Megragad­nak minden lehetőséget, ami erősebbé, igazabbá teszi or­szágiakat, a benne élő embere­ket, . SZALAI JÁNOS A gyáripar Következik:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents