Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

Megértés, alkalmcükodás Lakótársunk, a zaj Csalt azt látom, hogy kiabál, arca egyre vörösebb, nya- kán kiduzzadnak az ereit, kezeivel mind hevesebben gesz­tikulál. Ennyit látok, a többit csak képzelem-: hangja elcsukíik, levegő után kapkod, gesztikuláló keze görcsbe rgndul, sze­me elhomályosodik — összeroskad... Nem, hát eddig azért még nem jutott B. Józsefné, de ki tudja, mi vár rá? Még har­minc sincs, de az idegei készek. Ha meghallja éjszaka a porszívó vagy a mosógép zaját, már nem tud uralkodni magán. n 17/1968. évi kormány­számú rendelet 23. sza­kaszának 2. bekezdése kimondja, aki lakott terüle­ten, lakóházban, tömegközle­kedési járművön indokolatla­nul olyan zajt okoz, amely má­sok nyugalmát sérti, három­ezer forintig terjedő pénzbír­sággal sújtható. Számon kér­hető a házirend vonatkozó pontjainak (20 óra és 6 óra kö­zötti csendrendelet) betartása is. A nagy bérházak, sok laká­sos lakóházak lakóinak van valami sejtése arról, hogy jog­szabály is védi nyugalmukat, de a városi tanács szabálysér­tési előadója szerint viszony­lag kevesen jutnak el odáig, hogy bepanaszolják a csend­háborítókat Az emberek úgy gondolkodnak, hogy ha valaki szép szóból nem ért meg ilyen alapvető dolgot, az a bünte­tés hatására sem fog megvál­tozni. És hagyják az egészet A következmény: vagy a megszokás, vagy megtépázott idegek. Bizony, az utóbbi még a maximális büntetéssel, a háromezer forinttal sem orvo­solható. WW*» À legfrissebb bejelentés a szekszárdi Mikes utcai garzon­házból érkezett, a házfelügyelő levelét több mint tíz lakó írta alá. Ez a ház sok „zaj-gonddal” küszködik, mert az átlagosnál jobban áteresztik a lakások falai a szomszédok zajait. A másik lakásban bekapcsolt rá­diót már akkor is hallani, amikor közepes hangerővel szól. Mit lehet ilyen esetben tenni ? Tapintatosnak kellene lenni, még akkor is, ha az le­mondással jár. Halkabban té­vézni, magnózni. különösen ügyelni rá, hogy a mosással, a takarítással estig elkészülje­nek, s hogy a vendégek se eresszék ki a hangjukat jóked­vükben, ha eljár az idő. Sajnos mindez csak elképze-- lés, a gyakorlatban még nem megy ilyen magas fokon az együttélés lakóházainkban. Mondiák. azért is van ez igy, mert Szekszárdon újkeletű la­kásforma ez, sokan nem ren­delkeznek „bérházi múlttal”; Többet várnak, és kevesebbet engednek, mint a kívánatos. Nem is gondolná az ember, micsoda indulatokat szabadít fel. am;kor némelyik .házban előhozakodik ezzel a témával. Mint régi társasház-, és egy­kori kollégiumi lakó, megér­téssel fogadom a panaszárada­tot, de aki számára ismeretlen! a helyzet, az megdöbben. Hogyan lehet „kiborulni”' egy zongorától? Hogyan lehet idegösszeroppanást kapni négy pár fapapucstól? Miért hisztizik B.-né, ha meghallja az éjféli porszívó-szerenádot? Miért reszket a méregtől egy egész ház népe, ha rázendít a Kispipa zenekara? A válasz egyszerű: azért, mert a munkahelyen, utcán, zajok között élő emberben észrevétlenül felgyűlik a sok megszokott, de mégis agyunk­ba telepedő ártalmas hang, s amikor hazaér, nyugalomra vágyik. Kell, hogy regenerá­lódhasson, hogy erőt meríthes­sen a következő napi zaj-adag, nyugtalanság-adag elviselésé­hez. A monotonan ismétlődő ap­ró zajok, vagy az agresszív hangok otthonunkban, a „me­nedékben”, tízszeres hatást gyakorolnak az idegekre. Z. bácsi feljelentette a fe­lette ’ lakókat, mert túl sokat használták a mellékhelyiség vízöblítését. Z. bácsi meggyő­ződése szerint az ő bosszantá­sára. A « C. házaspár — szintén idős emberek — azért pana­szolta be a felette lakókat, mert nem ragasztottak filcet a konyhaszékek lábára, holott ezt ők kifejezetten kérték. Ki­fogásolták továbbá, hogy hat órakor kezdik a hamuzást, ami őket zavarja a hajnali szunyó- kálásban. A közelmúltban egy lépcső­ház feljelentette a három- gyerekes mamát: nem fékezi meg a kicsiket, túl hangosak. F.-ék bepanaszolták a felet­tük élőket, hogy figyelmezte­tés ellenére is este nyolc után használták a mosógépet, ilyen­kor a vizet teljes erővel fo­lyatták, és az is szokásuk, hogy görgős lábú foteljeiket ide-oda tologatják. A továb­biakban az is kiderült, hogy F.-ék úgy kezdték a figyel­meztetést, hogy ököllel döröm­böltek az emeleti lakás ajta­ján, kifogásaikat pedig „ma­guk rohadt szemetek” megszó­lítással indították. Mindezek a — valódi, szek­szárdiak által megtett bejelen­tések — igazolják, hogy érzé­kenységünkben gyakran mel­lőzzük a minimális megértést és alkalmazkodást,' sőt, az alapfokú jómodort is. Bizo­nyos mértékig természetesnek kell vennünk, hogy „társbér­lőnk a zaj”, s hogy a lakóhá­zak sohasem nyújthatnak olyan nyugalmat, mint a magányos kerti lakok. Azokon, akik ezt nem képesek megszokni, senki sem segíthet. (A fenti pana­szokat természetesen nem kö­vette büntetés.) Beszélni kell egy sajnos gyakori jelenségről: az F.-ék féle magatartásról. A békés együttélés szabályai megenge­dik, sőt, megkívánják, hogy fi­gyelmeztessük azokat, akik in­dokolatlanul zavarják nyugal­munkat. Csakhogy: az esetek túlnyomó többségében a zava­rás nem szándékos, csak fi­gyelmetlenség következménye. Nem szabad rögtön azzal a feltételezéssel fogadni mond­juk a kopácsolást, hogy minket akarnak bosszantani vele, és nem kell addig várni a fi­gyelmeztetéssel, amíg már nem tudunk uralkodni magun­kon ... F.-ék maguk is elismerték, hogy ha a felettük lakók be­kopogtattak vo’na és szólnak, hogy három hétig csak este tudnak mosni, mert a fiatal- asszony tú’órázik, férie pedig vizsgára készül, talán észre sem veszik a mosógép z^'át. A másfk fél viszont azt látta be: eszükbe sem jutott, hogy alattuk is élnek. • Ha beszélünk a túlérzékeny­ségről, beszéljünk azokról is, akik túl tapintatlanok. „Az én házam, az én váram” kijelen­tés nem helyénvaló a lakóhá­zak lakásaiban, még az örök­lakásokban sem. Ugyanígy „az én lakásomban azt cs’nálok, amit akarok” elmélet sem. Az egyik lakótelepen egy kisfiú trombitálni tanult. A szomszédok persze hamar fel­lázadtak, s a trombitagyakor­lás helyszíne a nagymama ker­tes háza lett. Persze, nem ment a dolog ilyen simán... Büntetés jár az éjszakai nő- tázásért is, az utóbbi időben ketten fizettek háromszáz fo­rintot ezért a „szórakozásért”. Zongorázni sem lehet a la­kóházakban úgy, mint a gya­korlóteremben. Vagy be kell állítani a hangerő csökkenté­sét szolgáló pedált, vagy filc­cel tompítani a kalapácso­kat. (Utóbbi módszert Husek Rezső, a szekszárdi zeneiskola igazgatója kísérletezte ki, rá nem is panaszkodik senki...) * A szabálysértési eljárás in­dításának a legvégső esetnek kell lenni. I Inkább azt kellene meg­érteni és megértetni, hogy közös érdekünk és emberi kötelességünk egy­más idegeinek kímélése. Mél­tányosság, ' megértés !• Tudni és megvalósítani, hogy ínihdány- nyian egyforma jogokkal bí­runk, és az együttélés törvé- • nyei mindannyiónkra vonat­koznak. Az egyik házfelügyelőnő, aki már több házban teljesített szolgálatot, szomorkás-csúfondárosan javasolta: mozgalmat kéne indítani a „békés, csendes lakóház” címért. — Ha nekem egyszer sikerülne elérnem, hogy senki nem panaszkodik a zajokra, nyugodtan mennék nyugdíjba. — mondta. De kétszer ismételte meg a mondatot; háta mögött SZÓltQrádiÓ“ VIRÁG F.É. A kétkerekű kézikocsi köny­vekkel megrakottan áll az ajtó előtt. A kisgyerek lépteit le­lassítva nézi. Gondolkodik, hogy kérdezzen, vagy csak néz­ze a könyvek vándorlását. Amikor a néni másodszor is kijön, hogy karját könyvekkel megpakolva, újra eltűnjön az ajtó mögött, a gyerek megszó­lal: — Csók’lom, itt lesz az új könyvtár? — Igen, jövő héten nyit —- néz a gyerekre. — Akkor jó — csillan fel a gyerek szeme és iskolatáskáját lóbálva tovább csuszkái az úton. Juli néni pedig hordja tovább a könyveket. Amikor a kocsi kiürül, áttolja a műve­lődési házhoz, újból megpa­kolja és viszi vissza'az új épü­letbe. Az arrajárók közül so­kan megszólítják. — Te a bölcskei könyvtárat Is át akarod hozni ? — ugrat­ja egy hasonkorú néni. , ­— Nem, de az iskoláét és a pártházét is áthozzuk ide. Lesz itt hely bőven — néz a nyitott ajtóra. A szél belelapoz az egyik könyvbe. Juli néni becsukva hozzáfogja a karjában tartott nyalábhoz. Bent az új könyv­tárhelyiség tágas falai mellett már áll néhány polc, katalo­gizált könyvsorokkal. A többi elkülönült rakásokban egye­lőre a fénylő parkettán van elhelyezve. Délután jön a könyvtáros és.rendezkedik. Ju­li néni csak arra vigyáz, hogy ne keveredjenek össze a könyvek. Madocsán új otthonba, tága­sabb helyiségbe költözik a könyvtár. A régi helyen való­színűleg nyugdíjasklub és a néptápcegyütteánék - - -szakköri szoba lesz. Dé ezek még csak tervek. - ■ - j Az új könyvtár valóság. Komáromi—Tamási Gyurika EGYIK KEDVES, JÓ ISMERŐSÜNK art tanácsolta, hogy ve­gyünk a fiunknak papagájt. Az ilyen tanácstól én szívem szerint megdöbbennék, hiszen viszonylag nagyra nőttem papagáj nélkül, de természetesen nem mertem megdöbbenni, mert miért vitatkoz­zon az ember a tulajdon hitvesével. Nejem ugyanis nyomban meg­értette, hogy fiamat az elidegenedés veszélye fenyegeti. Előbb- utóbb majd társat keres, tehát nélkülözhetetlen számára a pa­pagáj. Visszaszorítottam azt a gondolatomat, hogy életem állító­lagos deléig kerestem és leltem ugyan már társakat és egyik se volt madárféle: — azután megvettük a papagájt. A „Búvár" könyvek „Díszmadarak” című kötetének tanú- bizonysága szerint Gyurika Ausztráliából származik, a hullámos papagájok családjának tagja, amelyekről minden jobb ornitoló­gus tudja, hogy átlagos hosszuk (farokkal együtt) 15 centiméter. A miénk hozzávetőlegesen 13 centinél tart, így maholnap megüti az átlagot. Átlagosnak lenni állítólag jó, de erről őt kellene meg­kérdezni. Úgysem válaszol. Gyurikának neveztük el, ami több hasonnevű kollégám sértő­dését vonta maga után. Ök azóta gyérebben látogatnak minket, Gyurika viszont otthon van. 01 a fiam könyvespolca tetején (természetesen kalitkában) és viselkedik. Úgy viselkedik, mint aki egyéniség. Az is. Például utál minden zajt, ami nem tőle származik. Ha a lemezjátszón meg­szólal az Illés-együttes, akkor a lépcsőházig kihallatszó ribilliát csap. Ha Koncz Zsuzsa énekel, akkor csak csipog, de ha meg­hallja, hogy trombitás Frédi újra a régi, akkor szabályosan düh­rohamot kap. Családi szerencse, hogy nem saskeselyű. Amikor valami félreértelmezett játszási szándékkal a csőre elé nyújtom az ujjamat, akkor egy ragadozó madárraj vetekvő temperamen­tummal esik a körmömnek. EZZEL OLYAN EREDMÉNYT ÉR EL, mintha ugyanitt egy gem­kapoccsal kopogtatnának, ami még fokozottabb dühbe hozza. Motollával vetekvő módon verdesni kezd a szárnyával, tollpihék felhője száll a szobában szerteszét. A végeredményt még por-' szívóval is nehéz takarítani. Amikor múltkoriban ez az elektromos' masina két hétig javításon volt, Gyurika fölényesen nyert. A toló-; gatás porszívóutánzó, padlókefélő szerkezettel szemben. * ' Erinek kiagyalói aligha kalkuláltak papagájjal. A Gyurika melletti falnál szerencsére nincs szomszédunk. Ha fenne, már bizonyára határvillohgásökra került volna sor köztünk. Akusztikai okokból. Gyurikának egyébként hintája is vari. A1 hintát, konok, kemény csőrmunkával naponta 'legalább kétszer kiszereli, pedig nem ismerheti ezt a csúful újszerű kifejezést. A hinta ilyen­kor leesik, én visszarakom és kezdődik minden elölről. Gyurikát állítólag azért vettük, hogy a fiam ne legyen egye­dül. A fiam reggel fél nyolckor megy a napközibe, majd délutános és jó amikor, este hat, fél hétre előkerül. Nekem a hivatásom úgynevezett „kötetlen munkaidőt” juttatott. Nagyon jól megvagyunk Gyurikával kettesben. Ö NEM TUDJA, hogy nekem az anyakönyvi kivonatom tanú- bizonysága szerint második utónevem György; én pedig nem sze­retném, nem engedem, hogy beleszólna a kézirataimba. Ezek jó részét papagájszó mellett írom. 0. L , 1976. február 8. Kiiltözik a könyvtár

Next

/
Thumbnails
Contents