Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
Megértés, alkalmcükodás Lakótársunk, a zaj Csalt azt látom, hogy kiabál, arca egyre vörösebb, nya- kán kiduzzadnak az ereit, kezeivel mind hevesebben gesztikulál. Ennyit látok, a többit csak képzelem-: hangja elcsukíik, levegő után kapkod, gesztikuláló keze görcsbe rgndul, szeme elhomályosodik — összeroskad... Nem, hát eddig azért még nem jutott B. Józsefné, de ki tudja, mi vár rá? Még harminc sincs, de az idegei készek. Ha meghallja éjszaka a porszívó vagy a mosógép zaját, már nem tud uralkodni magán. n 17/1968. évi kormányszámú rendelet 23. szakaszának 2. bekezdése kimondja, aki lakott területen, lakóházban, tömegközlekedési járművön indokolatlanul olyan zajt okoz, amely mások nyugalmát sérti, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Számon kérhető a házirend vonatkozó pontjainak (20 óra és 6 óra közötti csendrendelet) betartása is. A nagy bérházak, sok lakásos lakóházak lakóinak van valami sejtése arról, hogy jogszabály is védi nyugalmukat, de a városi tanács szabálysértési előadója szerint viszonylag kevesen jutnak el odáig, hogy bepanaszolják a csendháborítókat Az emberek úgy gondolkodnak, hogy ha valaki szép szóból nem ért meg ilyen alapvető dolgot, az a büntetés hatására sem fog megváltozni. És hagyják az egészet A következmény: vagy a megszokás, vagy megtépázott idegek. Bizony, az utóbbi még a maximális büntetéssel, a háromezer forinttal sem orvosolható. WW*» À legfrissebb bejelentés a szekszárdi Mikes utcai garzonházból érkezett, a házfelügyelő levelét több mint tíz lakó írta alá. Ez a ház sok „zaj-gonddal” küszködik, mert az átlagosnál jobban áteresztik a lakások falai a szomszédok zajait. A másik lakásban bekapcsolt rádiót már akkor is hallani, amikor közepes hangerővel szól. Mit lehet ilyen esetben tenni ? Tapintatosnak kellene lenni, még akkor is, ha az lemondással jár. Halkabban tévézni, magnózni. különösen ügyelni rá, hogy a mosással, a takarítással estig elkészüljenek, s hogy a vendégek se eresszék ki a hangjukat jókedvükben, ha eljár az idő. Sajnos mindez csak elképze-- lés, a gyakorlatban még nem megy ilyen magas fokon az együttélés lakóházainkban. Mondiák. azért is van ez igy, mert Szekszárdon újkeletű lakásforma ez, sokan nem rendelkeznek „bérházi múlttal”; Többet várnak, és kevesebbet engednek, mint a kívánatos. Nem is gondolná az ember, micsoda indulatokat szabadít fel. am;kor némelyik .házban előhozakodik ezzel a témával. Mint régi társasház-, és egykori kollégiumi lakó, megértéssel fogadom a panaszáradatot, de aki számára ismeretlen! a helyzet, az megdöbben. Hogyan lehet „kiborulni”' egy zongorától? Hogyan lehet idegösszeroppanást kapni négy pár fapapucstól? Miért hisztizik B.-né, ha meghallja az éjféli porszívó-szerenádot? Miért reszket a méregtől egy egész ház népe, ha rázendít a Kispipa zenekara? A válasz egyszerű: azért, mert a munkahelyen, utcán, zajok között élő emberben észrevétlenül felgyűlik a sok megszokott, de mégis agyunkba telepedő ártalmas hang, s amikor hazaér, nyugalomra vágyik. Kell, hogy regenerálódhasson, hogy erőt meríthessen a következő napi zaj-adag, nyugtalanság-adag elviseléséhez. A monotonan ismétlődő apró zajok, vagy az agresszív hangok otthonunkban, a „menedékben”, tízszeres hatást gyakorolnak az idegekre. Z. bácsi feljelentette a felette ’ lakókat, mert túl sokat használták a mellékhelyiség vízöblítését. Z. bácsi meggyőződése szerint az ő bosszantására. A « C. házaspár — szintén idős emberek — azért panaszolta be a felette lakókat, mert nem ragasztottak filcet a konyhaszékek lábára, holott ezt ők kifejezetten kérték. Kifogásolták továbbá, hogy hat órakor kezdik a hamuzást, ami őket zavarja a hajnali szunyó- kálásban. A közelmúltban egy lépcsőház feljelentette a három- gyerekes mamát: nem fékezi meg a kicsiket, túl hangosak. F.-ék bepanaszolták a felettük élőket, hogy figyelmeztetés ellenére is este nyolc után használták a mosógépet, ilyenkor a vizet teljes erővel folyatták, és az is szokásuk, hogy görgős lábú foteljeiket ide-oda tologatják. A továbbiakban az is kiderült, hogy F.-ék úgy kezdték a figyelmeztetést, hogy ököllel dörömböltek az emeleti lakás ajtaján, kifogásaikat pedig „maguk rohadt szemetek” megszólítással indították. Mindezek a — valódi, szekszárdiak által megtett bejelentések — igazolják, hogy érzékenységünkben gyakran mellőzzük a minimális megértést és alkalmazkodást,' sőt, az alapfokú jómodort is. Bizonyos mértékig természetesnek kell vennünk, hogy „társbérlőnk a zaj”, s hogy a lakóházak sohasem nyújthatnak olyan nyugalmat, mint a magányos kerti lakok. Azokon, akik ezt nem képesek megszokni, senki sem segíthet. (A fenti panaszokat természetesen nem követte büntetés.) Beszélni kell egy sajnos gyakori jelenségről: az F.-ék féle magatartásról. A békés együttélés szabályai megengedik, sőt, megkívánják, hogy figyelmeztessük azokat, akik indokolatlanul zavarják nyugalmunkat. Csakhogy: az esetek túlnyomó többségében a zavarás nem szándékos, csak figyelmetlenség következménye. Nem szabad rögtön azzal a feltételezéssel fogadni mondjuk a kopácsolást, hogy minket akarnak bosszantani vele, és nem kell addig várni a figyelmeztetéssel, amíg már nem tudunk uralkodni magunkon ... F.-ék maguk is elismerték, hogy ha a felettük lakók bekopogtattak vo’na és szólnak, hogy három hétig csak este tudnak mosni, mert a fiatal- asszony tú’órázik, férie pedig vizsgára készül, talán észre sem veszik a mosógép z^'át. A másfk fél viszont azt látta be: eszükbe sem jutott, hogy alattuk is élnek. • Ha beszélünk a túlérzékenységről, beszéljünk azokról is, akik túl tapintatlanok. „Az én házam, az én váram” kijelentés nem helyénvaló a lakóházak lakásaiban, még az öröklakásokban sem. Ugyanígy „az én lakásomban azt cs’nálok, amit akarok” elmélet sem. Az egyik lakótelepen egy kisfiú trombitálni tanult. A szomszédok persze hamar fellázadtak, s a trombitagyakorlás helyszíne a nagymama kertes háza lett. Persze, nem ment a dolog ilyen simán... Büntetés jár az éjszakai nő- tázásért is, az utóbbi időben ketten fizettek háromszáz forintot ezért a „szórakozásért”. Zongorázni sem lehet a lakóházakban úgy, mint a gyakorlóteremben. Vagy be kell állítani a hangerő csökkentését szolgáló pedált, vagy filccel tompítani a kalapácsokat. (Utóbbi módszert Husek Rezső, a szekszárdi zeneiskola igazgatója kísérletezte ki, rá nem is panaszkodik senki...) * A szabálysértési eljárás indításának a legvégső esetnek kell lenni. I Inkább azt kellene megérteni és megértetni, hogy közös érdekünk és emberi kötelességünk egymás idegeinek kímélése. Méltányosság, ' megértés !• Tudni és megvalósítani, hogy ínihdány- nyian egyforma jogokkal bírunk, és az együttélés törvé- • nyei mindannyiónkra vonatkoznak. Az egyik házfelügyelőnő, aki már több házban teljesített szolgálatot, szomorkás-csúfondárosan javasolta: mozgalmat kéne indítani a „békés, csendes lakóház” címért. — Ha nekem egyszer sikerülne elérnem, hogy senki nem panaszkodik a zajokra, nyugodtan mennék nyugdíjba. — mondta. De kétszer ismételte meg a mondatot; háta mögött SZÓltQrádiÓ“ VIRÁG F.É. A kétkerekű kézikocsi könyvekkel megrakottan áll az ajtó előtt. A kisgyerek lépteit lelassítva nézi. Gondolkodik, hogy kérdezzen, vagy csak nézze a könyvek vándorlását. Amikor a néni másodszor is kijön, hogy karját könyvekkel megpakolva, újra eltűnjön az ajtó mögött, a gyerek megszólal: — Csók’lom, itt lesz az új könyvtár? — Igen, jövő héten nyit —- néz a gyerekre. — Akkor jó — csillan fel a gyerek szeme és iskolatáskáját lóbálva tovább csuszkái az úton. Juli néni pedig hordja tovább a könyveket. Amikor a kocsi kiürül, áttolja a művelődési házhoz, újból megpakolja és viszi vissza'az új épületbe. Az arrajárók közül sokan megszólítják. — Te a bölcskei könyvtárat Is át akarod hozni ? — ugratja egy hasonkorú néni. , — Nem, de az iskoláét és a pártházét is áthozzuk ide. Lesz itt hely bőven — néz a nyitott ajtóra. A szél belelapoz az egyik könyvbe. Juli néni becsukva hozzáfogja a karjában tartott nyalábhoz. Bent az új könyvtárhelyiség tágas falai mellett már áll néhány polc, katalogizált könyvsorokkal. A többi elkülönült rakásokban egyelőre a fénylő parkettán van elhelyezve. Délután jön a könyvtáros és.rendezkedik. Juli néni csak arra vigyáz, hogy ne keveredjenek össze a könyvek. Madocsán új otthonba, tágasabb helyiségbe költözik a könyvtár. A régi helyen valószínűleg nyugdíjasklub és a néptápcegyütteánék - - -szakköri szoba lesz. Dé ezek még csak tervek. - ■ - j Az új könyvtár valóság. Komáromi—Tamási Gyurika EGYIK KEDVES, JÓ ISMERŐSÜNK art tanácsolta, hogy vegyünk a fiunknak papagájt. Az ilyen tanácstól én szívem szerint megdöbbennék, hiszen viszonylag nagyra nőttem papagáj nélkül, de természetesen nem mertem megdöbbenni, mert miért vitatkozzon az ember a tulajdon hitvesével. Nejem ugyanis nyomban megértette, hogy fiamat az elidegenedés veszélye fenyegeti. Előbb- utóbb majd társat keres, tehát nélkülözhetetlen számára a papagáj. Visszaszorítottam azt a gondolatomat, hogy életem állítólagos deléig kerestem és leltem ugyan már társakat és egyik se volt madárféle: — azután megvettük a papagájt. A „Búvár" könyvek „Díszmadarak” című kötetének tanú- bizonysága szerint Gyurika Ausztráliából származik, a hullámos papagájok családjának tagja, amelyekről minden jobb ornitológus tudja, hogy átlagos hosszuk (farokkal együtt) 15 centiméter. A miénk hozzávetőlegesen 13 centinél tart, így maholnap megüti az átlagot. Átlagosnak lenni állítólag jó, de erről őt kellene megkérdezni. Úgysem válaszol. Gyurikának neveztük el, ami több hasonnevű kollégám sértődését vonta maga után. Ök azóta gyérebben látogatnak minket, Gyurika viszont otthon van. 01 a fiam könyvespolca tetején (természetesen kalitkában) és viselkedik. Úgy viselkedik, mint aki egyéniség. Az is. Például utál minden zajt, ami nem tőle származik. Ha a lemezjátszón megszólal az Illés-együttes, akkor a lépcsőházig kihallatszó ribilliát csap. Ha Koncz Zsuzsa énekel, akkor csak csipog, de ha meghallja, hogy trombitás Frédi újra a régi, akkor szabályosan dührohamot kap. Családi szerencse, hogy nem saskeselyű. Amikor valami félreértelmezett játszási szándékkal a csőre elé nyújtom az ujjamat, akkor egy ragadozó madárraj vetekvő temperamentummal esik a körmömnek. EZZEL OLYAN EREDMÉNYT ÉR EL, mintha ugyanitt egy gemkapoccsal kopogtatnának, ami még fokozottabb dühbe hozza. Motollával vetekvő módon verdesni kezd a szárnyával, tollpihék felhője száll a szobában szerteszét. A végeredményt még por-' szívóval is nehéz takarítani. Amikor múltkoriban ez az elektromos' masina két hétig javításon volt, Gyurika fölényesen nyert. A toló-; gatás porszívóutánzó, padlókefélő szerkezettel szemben. * ' Erinek kiagyalói aligha kalkuláltak papagájjal. A Gyurika melletti falnál szerencsére nincs szomszédunk. Ha fenne, már bizonyára határvillohgásökra került volna sor köztünk. Akusztikai okokból. Gyurikának egyébként hintája is vari. A1 hintát, konok, kemény csőrmunkával naponta 'legalább kétszer kiszereli, pedig nem ismerheti ezt a csúful újszerű kifejezést. A hinta ilyenkor leesik, én visszarakom és kezdődik minden elölről. Gyurikát állítólag azért vettük, hogy a fiam ne legyen egyedül. A fiam reggel fél nyolckor megy a napközibe, majd délutános és jó amikor, este hat, fél hétre előkerül. Nekem a hivatásom úgynevezett „kötetlen munkaidőt” juttatott. Nagyon jól megvagyunk Gyurikával kettesben. Ö NEM TUDJA, hogy nekem az anyakönyvi kivonatom tanú- bizonysága szerint második utónevem György; én pedig nem szeretném, nem engedem, hogy beleszólna a kézirataimba. Ezek jó részét papagájszó mellett írom. 0. L , 1976. február 8. Kiiltözik a könyvtár
