Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-07 / 32. szám

Joggal büszkék a kecskemétiek Tavasziéi már a megvebajnokságl^n A Tolnai Vörös Lobogó női kézilabdáéi a tavasztól — hosszú évek után — ismét a msgyebajnokságban játszanak, a jó felkészülés ér­dekében részt vesznek Szekszárdon, a teremkupa küzdelemsoroza­ton. a csapat tagjai: balról jobbra Balogh Ágnes, Szánló Mária, Ko­vács Vilmos edző. Klem ZsuzTcnna, Gaál Viola. Alsó sor: Györkő Jolán, Hegedűs Éva, Kulcsár Ka'nlin, Ringwald Anna, Klein Győr-; gyi. Kényszerpllienin Pólyák A kapuban Lipovszky — a kiapadón Lickert A közelmúltban néhány órát töltöttem Kecskeméten a sport- centrumban, melyre joggal büsz­kék * Bács megyeiek, a Dana föld­várról a városba vezető úttól bal­ra látható a fedett uszoda, melyet a vízmű üzemeltet. Az uszodáról csak annyit, hogy ott országos versenyeket is rendeznek, tehát nemcsak a mérete, hanem minden szempontból megfelel a követel­ményeknek, az előírásoknak. Az uszoda mögött, terül el a sport- kombinát. Jobbról találjuk a vá­rosi sportcsarnokot, melyet 1973 közenén adtak át rendeltetésének. Kecskemétnek egy évtizede NB I- es női és férfi kosárlabdacsapata van. Röplabdaesapaíuk is Nb I-es és a cselgáncsozóik szintén az OB. első osztályában szerepelnek. Kö­zülük ketten az olimpiai keret tagjai. Tehát a két kosárlabda, illetve a röplabda és cselgáncs sportágnak kitűnő' otthont ad a sportcsarnok. Hatszáz ülőhely vár­ja -a nézőket, de ha nagy az ér­deklődés, még 8—'OCJ embernek: tudnak állóhelyet biztosítani. A terem egyik részében — az emele­ten — egy ízlésein b3:reT'r,''zc-lt klubhelység, egy rádiós szoba és öt irodahelyiség található. A tor­nacsarnok másik oldalán az eme­leten hat öltöző várja a sportoló­kat. Alul a kondícióterem találha­tó, melyet elsősorban, a cselgán- csozók vesznek igénybe, de alapo­zásnál a röplabd ásókat és a kosa­rasokat is ott találni. A város vezetői az első évben a Kecskeméti SC sportolóinak a rendeletekben meghatározott ösz- szegért engedték át a termet. Egy év alatt közel egymillió forint bérleti díjat fizetett a KSC. Az idén már díjtalanul, a sportkör A Teveli MEDOSZ labdarúgói Kozma József edző irányítása mel­lett január 7.én kezdték meg fel­készülésüket a tavaszi idényre. A csapat jelenleg a 20. edzésnél tart. A szakosztélyvezetőség 28 felnőtt és 14 ifjúsági korú játékost jelölt a keretbe. Átlagosan minden ed­zésen 21—25-en vesznek részt. Ed­dig közei háromszáz kilométeres távot futottak a játékosok. Az ed­zéseket a hét elején egy kisebb méretű megvilágított edzőpályán Végzik, míg a hét végén — pénte­ken és szombaton — kora délután kezdődnek a gyakorlatok. Jelen­leg már a gyorsasági és rugalmas­támogatásaként kapják a torna­csarnokot és a közelében lévő lé- tesítm ényeket. A snort csarnok mellett nyolc te­niszpálya található, a hozzá tartozó öltözőkkel. Még beljebb a nagy stadionban két füves és egy sala­kos labdarúgópálya várta a sport kedvelőit, a labdarúgópályák mel­let*. szin*e megszámlálhatatlan kis­pálya biztosítja az üzemi bajnok­ságokhoz a helyet. A város veze­tőinek távlati terve egy edzőcsar­nok és sportszálló építése. Pilla­natnyilag gondot jelent a vidéki sportolók elhelyezése, bár a ta­vasszal — a közelben — átadásra kerül a kemping, ahol a faházak kora tavasztól késő őszig otthont adnak hl5t végéne. vagy esetleg hosszabb időre a városba érkező sportolóknak. Kecskeméti kollégám. Szabó Zoltán, minderről örömmel és egy kis logos büszkeséggel beszélt, de amikor a labdarúgás szóba került, alábbhagyott a lelkesedébe. Nagy­jából ugyanazokból a játékosok­éi! csapatuk, mellyel az NB í. .ka­puiéban voltak, az NB in­ban a kiesők között találhatók. Keresik a magyarázatot, az okot, de minden hiába, nem tudják meglettem a rendkívül gyenge szereplés okát. Igaz. hogy Kecskemétnek nincs NB iT-es labdarúgócsapata, min*- Szekszárdiak, viszont van olyan sportlétesítménye, mely félő, hogy nálunk még húsz év múlva se lesz. Bár lehet, hogy nálunk is rájön­nek arre, hogy b«ívesebb az anva- gi erőt koncentrálni, mint szét­forgácsolni.- Ny ­sági képességek fejlesztését vég. zik, maM február 15-től kezdve edzőmérkőzéseket játszanak. A cél a megfelelő csapat kialakítása. Ennek érdekében 20 játékos kap lehetőséget képessegeinek és for­májának bizonyítására. A labdás- technikai foglalkozások pillanat­nyilag — a havas talaj miatt — háttérbe kerülnek, de amint javul a pálya talaja, a képességfejlesz­tést tovább fokozzák. Az edzőmér­kőzések időpontja: február 15: Bonyhádvarascl—Tevel. Február *v2: Győré—Tevel. Február 25: Tevel— Májos. Február 29: Tevel—Győré, maid március 3-án: Nagymányok —Tevel. Sportműsor Vasárnap: Továbbképzés : Tamásiban, a járási sportfelügvelőség he- ’viségében 9 órától labdarúgó- játékvezetők továbbképzése. Meze! futóverseny: Tolnán, a sportpályán 9 órától járási mezei futóverseny. Asztalitenisz: Pakson, a gim­názium tornatermében 9 órá­tól meghívás"« III. osztályú felnőtt és ifjúsági egyéni mi­nősítő verseny. Sakk-esb.: Báta—Szétszór, 'li Építők, Dombóvári V^E— 'Tarc, Gvörkönv—Medina, Paks—Tamás'. Mérkőzések délelőtt és délután. Kézilabda: Szekszárdon. a Erínyi utcai tornacsarnokban NB-s női csapatok részvételé­vel, 9 órától 18 óráig mérkő- -ássorozat. Kosárlabda NB I.: A Szek­szárdi Vasas női csapata Bu­dapesten a Szentkirályi utcá­ban mérkőzik II órakor. Itt "mlítjük meg, hogy hétfőn Szekszárdon, a Zrínyi utcai tornacsarnokban 17.30-kor a Pécsi VSK ellen játszanak bajnoki mérkőzést. Előtte 16 '•rai kezdettel juniormérkőzés. Labdarúgás: A Szekszárdi Dózsa NB Il-es csapata Komlón lép pályára 16 órakor. A Dombóvári Spartacus NB 'II-as együttese Barcson ját­szik mérkőzést. A Dombóvári VSE Sásdon 13 órakor, Fadd Szekszárdon a Vasas ellen '.4.30-kor mérkőzik. Bátaszék Nagymányokot fogadja 14.30- kor, Bonyhádra Mucsfa láto­gat 15 órakor. Simontomyán Tolnanémedi lesz az ellenfél 14.15-kor, míg Bátára Őcsény látogat, ahol a kezdési idő 14 óra. A Szekszárdi Dózsa labdarúgó- "apatát ismét kellemetlen sérülés újtja: Pólyák bokája eltörött. Ízzel a híradást be is fej Tehet­nénk, azonban nem mindennapi körülmények között törfc'nt ez. kedden délelőtt és délután is még edzett, majd azt követően otthon, akásának előszobájában megbot­lott a strandpapucsban és olyan szerencsétlenül esett, hogy bokája oiáfordult. Mivel rándulást gyaní­tott, ezért éjjel borogatta lábát, de mivel másnap reggel fájdalma fo­kozódott, felkereste a csapat sport­orvosát, Bíró Imre főorvost. A üzetes vizsgálat és a röntgen ki_ mutatta, hogy Pólyák bal bokája eltörött. Az orvosi vélemény szé­rint legalább n’lgy-hat hátig gipsz­ben lesz bokája, és utána még legalább egy-két hét pihenő kö­vetkezik, csak azt követően kezd­heti el az edzéseket. A kitűnő for­mában lévő kapus- kiválása érthe­tően rossz hatást váltott ki a já­tékosok körében. Pólyák helyét Lipovszky foglalja el a kapuban, míg a kispadra a ki tudja már hányszor visszavonult, harminc, hat éves Lickert ül. Polyákot já­tékostársai biztatják, vigasztalják, mert nagy szüksége van erre, hisz a kellemetlen és súlyos sérülés a legrosszabbkor jött, nem sokkéi a, rajt előtt. Teve! a huszadik edzés után Emberek, országok, történetek A török — egy jóképű, dús fekete hajú, bajuszos fiatal­ember, a zivogoscei kemping­ben látogatott meg bennünket. Hogy tényleg török volt-e, ma sem tudjuk, de olyan becsüle­tes képe volt, hogy el kellett hinni, amit mondott, mármint azt. hogy ő török matróz. Kül­földön járva, minden új isme­rősnek örül az ember, de vele, negyedórái — meglehetősen egyoldalú — alkudozás után már úgy voltunk, hogy jó lenne megszabadulni tőle. Nem úgy, mint a szarajevói müezzinnel, akit két nappal előtte ismertünk meg. A me­cset kertjében gyomlálgatta a köriek közül, a gazt, amikor ész­revett bennünket. Megkérdez­te, miféle náció vagyunk és amikor megtudta, hogy magya­rok, abbahagyta a gyomlálást, megmutatta a mecsetet, el­mondta, hogy hány lépcső ve. zet a minaret erkélyére és mi­vel még nem volt itt az ideje, hogy felmenjen. nekünk külön elénekelte először Mekka, majd a többi égtáj felé fordulva „nó­táját”. Magyarázott az imasző­nyegekről, mutatta a Koránt — csak érintenünk nem volt sza­bad — és természetesen, mi­előtt beléptünk volna, kérte, vessük le a cipőnket, várjuk meg, míg felmegy — pontosan 16 óra 13 perckor —, de mivel sietős volt az utunk, megkö­szöntük a marasztalást és bé­kében elköszöntünk. Hosszúi, látnivalókban, élmé­nyekben igen gazdag út állt afc* A török kor már mögöttünk, amikor sátrat vertünk a „Makarskai riviera” egyik kempingjében, tíz méterre a tengertől. egy olajfa és egy fügefa között. Megmásztak a Sipka-szorost,, rózsát böngésztünk a Rózsák völgyében — egy hete zárult a rózsaszüret —, zuhogó esőben tettünk egy kis sétát Szófiá­ban, Visegradon, miközben át. sétáltunk a történelmi neveze­tességű Drina-hídon, alkalmi idegenvezetőnk egy sabáci tör­ténelem- és irodalomtanár el­mesélt a hídról sok mindent, ami nincs benn Ivó Andric re. gényében. Megcsodáltuk a mostári hidat, esőben, szélvi­harban jöttünk keresztül a zord és félelmetesen szép Ne. retva-völgyön. Kanyarok, szer­pentinek százai, alagutak tu. catjai voltak már mögöttünk, mire elértük az Adriát, ahol most már nem elsősorban lát­ni, hanem pihenni, fürödni akartunk. A kbmping — amilyenek egy­mást érik a dalmát tengerpar­ton — olyannak ígérkezett, ahol ki lehet pihenni a hosz- szú. nehéz út fáradalmait. Az első órákban már tapasztaltuk, hogy az ellátás kitűnő. A bolt. ban a kávétól a kolbászon ke­resztül a pálinkáig minden kapható. Reggel beállt a sátrak közé egy kis teherautó, meg­rakva paprikával, paradicsom- mai, krumplival, barackkal, uborkával, borral és pár perc múlva már ott sorakoztak szatyrokkal a kempingezők. Félóra múlva a tengeren jött egy pöfögő bárka, gyümölccsel, zöldséggel. Óránként jöttek a. különféle árusok, népművészeti papucsot, faragott ládikákat és még sokféle csecsebecsét ki. nálva. A török nem tudjuk honnét került elő, egyszer csak ott állt a sátrunk előtt. Csak a forma­ság kedvéért kérdezhette, ma- gyarok vagyunk-e, mert már előbb kinézhetett magának bennünket, láthatta a Skodán a H betűt. Pár szó és már meg is egyez, tünk, beszélgessünk németül, de nem ott a szabadban, hanem a sátorban. Töri ő is a néme­tet, jómagam is, így hát meg­értjük egymást. Elmagyarázza, hogy ő török matróz. És „Schmuckware”-ja van. Egymásra nézünk feleségem, mel. Talán valamiféle nyava­lya ez? De akkor minek jön ide és egyáltalán mi közünk hozzá. Különben is, majd ki­csattan az egészségtől. Aztán még egyszer mondja, tagolva: smukk varé. Leesett a húszfilléres. Schmuck annyi mint ékszer, Ware, az pedig nem más, mint áru. A török tehát üzletet akar kötni. Valóban, komplett az ellátás ebben a kempingben. Csak ép­pen az a hiba, hogy ékszervá. sárlást nem ütemeztünk be er­re a túrára. Mert sok mindent kell vinni, ajándékot az ottho­niaknak, a rokonságnak, isme­rősöknek. pár palack pálinka, és likőrkülönlegességet (utólag elnézést kerek a vámosoktól, két palackkal kevesebbet val­lottunk be), cipőt, szandált, két öltönyre való ruhaszövetet, egyszóval beterveztük előre, hogy ami dinárunk marad, mi­re költjük. A török, hallgatásunkat be- leegyezísnek veszi, de hol le­het az áruja? Fürdőgatyájába nyúl. Űristen, mit akar ez nekünk mutatni? És már ott is a kezében a „Schmuckware”. Ruhadarabba csavarva. Néhéz, aranyból „szövött” vagy „kötött” karkö­tők, keskenyebb és szélesebb, sima és kövekkel kirakott kar­órával. Csak nézzük és gyönyörkö­dünk. Törökünk pedig mondja az árakat. Ez ezerkétszáz, ez ezerötszáz, ez kétezer, emez pe. dig kétezer-ötszáz dinár. A gagyizó cigányasszonyok jutnak eszembe, akik Pesten a gyanútlan járókelőket invitál­ják a kapualjba, mutatva a csillogó gyűrűt, hogy arany és igen olcsón adják. Látja rajtunk a bizonytalan- kodást, gyakorlata lehet a sej­telésben, mert tudja, pillanat­nyilag az arany valódiságában kételkedünk. Gyufát kér, meggyújtja és föléje tartja a karkötőt. Az pil­lanatok alatt bekormozódik. Letörli és már ugyanúgy csil­log. mint előbb. Tehát valódi arany. Én az effajta aranypróbáról még nem hallottam. Arról igen. hogy a réri kereskedők a fogukkal próbálták ki, valódi-e az■ aranytallér, de hogy akkor valódi-e, ha puha, vagy akkor, ha kemény, nem tudom. Aztán valamikor az iskolában tanul­tam, hogy az arany kipróbálá­sára a legjobb a király víz. De honnét vegyek királyvizet? A török pedig vár. Mi pedig hamarosan megegyezünk. Hogy jól tesszük-e, vagy sem, az ta. Ián soha sem derül ki, de nem csinálunk üzletet. Mert lehet, hogy otthon háromszor ennyibe kerülne, de hova megyünk reklamálni, ha becsap bennün- két. Meg aztán előfordulhat, hogy amikor a vámnál meg­mutatjuk, már kiderül, hogy bebóvlizott bennünket a török. Eldugni? — akkor is becsapód­hatunk. De mivel magyarázzuk meg ennek a készséges fiatal­embernek, hogy kár a fáradsá­gért? A legegyszerűbb, ha azt mondjuk, hazafelé tartunk, ke­vés 0 pénzünk. — Mennyi van? — Kevcs. De a török nem tágít. Egyre erőszakosabb és most már csak arra kíváncsi, mennyit ígé­rünk. Csak egy számot vár: vi- fil dinár, vifil dinár, vifil di­nár? Csak nehogy kiszaladjon a számon egy összeg. Még ha az ezerketszázasra kétszázat ígé­rek, akkor is már elköteleztük magunkat a további alkura. És ha kétszázért odaadja? Bizto­san akkor is keres rajta. A török nem ereszt bennün­ket. Még jó, ho^y fegyvertelen, így aztán újabb negyedóra el­teltével, elszontyolodva tovább­áll. Utána nézünk, szerencsét pró­bál-e másutt. De itt a kem­pingben csak rr.i vagyunk ma­gyarok. a többi vendég oszt­rák, francia, ho,lavd. Ügy látszik, velük nem tartja érdemesnek, hogy kísc-let'z- zen. J. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents