Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
Egy kislány nem üzen haza Társadalmi temetések O Színhely az Iregszemcsei Gyógypedagógiai. Intézet igazgatói szobája. Jelen van az intézet vezetőjének helyettese, a megyei Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézet igazgatója és Ági — aki nemrég került Ireg- szemcsére. Sötétkék iskolai köpenyében a gyerek olyan, mint megannyi kis társa. Nincs jó viszonyban az írással és most' —■ különös szerencse — pont az írásórát hagyhatta' ott. örül? Nem. Kevés dolognak örül. Alapjában véve alig ismeri ezt az érzést. A szeretet- ről is csak halovány. fogalmai vannak. Maholnap tizenkét éves lesz, és az általános iskola első osztályát járja. Szülei és rokonai azt állítják róla, hogy „hülyegyerek”. Tanítói, nevelői pedig azt, hogy az enyhén szellemi fogyatékos kislány veleszületett állapotán bűnösen sokat rontott szüleinek primitívségből is fakadó lelketlensége. „Ez a gyerek több verést kapott életében, mint kenyeret” — hallom a felnőttektől. Verte a nevelőanyja, az apja, a bátyja. Bujkált padláson és szomszédoknál, némán viselte a verések nyomait, mígnem, a paksi « kisegítő iskola egyik tanítónője szóra nem bírta a mindig csupa szorongás .gyereket,. A. tanítónő bejelentésére u+aUa. ideifhenes jelleggel a GYTVI- h.e (Gvermek. és Ifjúságvédő Intézetbe) 1174. szeptember 1.6-áo a lákóbe’ye szennt i’le- tékes gyámhátóság. Egy hónáénál később az ana. Marsé József, pz a tagság védelmének megdöntésére ■ indított pert, hoev ne kelljen fizetnie a me^áltanított havi 450 forint állami gondozási díjat. ’ Részlet a környezettanul- m Ínyből: „A szí"t«fenefc egy családi ház tulajdonuk van, fale rész- arámiban, mely k*t .szoba, konyha, kamra halansánor-hől áV A hehns"oek mindpmi-ke földes. Mcof elelő ánvnemúvcl, bútorzattal és élelemi"zerkész- lettel rendelkeznek/ Hat fefe- helye van a négytagú családnak. A gyermek nevelésének nem lenne akadálya, azonban a nevelőanya gyűlölettel beszél a kislányról, előtte is hannsúlyozva, hogy nem normális, állandóan hazudozik, nem szereti senki. Elmondta, hogy az apja nagyon sokat veri a kislányt, mert elcsavarog. ő pedig nem bír vele. Testvére is gyógypedagógiai iskolába jár, de őt az apja szereti, nem akar tőle megválni, a magáénak vallja. A két gyermek között (édesanyjuk meghalt 1010-ben) nem alakult ki testvéri kapcsolat. A családban teher a leánygyermek, a gondozási díj fizetési kötelezettsége alól menekülnek.’’ 1975. január 29. A lakóhely szerint illetékes gyámhatóság elrendeli végérvényesen Ágnes állami gondozásba vételét. Az indoklásban a fent leírtak már bővebben szerepelnek. Ágnes fölösleges otthon. S ezt nem enyhíti az utána járó családi pótlék sem. Nem meri elmon1976. február 1. dani senkinek, hogy milyen sora van, mert retteg - az újabb büntetésektől, verésektől Jönnek azok ok nélkül is. Elég egy lassúbb mozdulat, egy hangosabb szó. Akit látni sem akarnak, egy idő után megpróbálja a lehetetlent: picike ponttá zsugorodni, alig szólni, vagy sokáig poroszkálni hazafelé az iskolából, néjia elbújni a kertben.' Az utcai járókelők nem verekednek, a kert fái, virágai sem bántanak. Ági volt már állami gondozásban. Amikor 1971-ben az aoja Várpalotáról ide költözött Du- nakömlődre és újra nősült, kérte a kislány állami gondozásának megszüntetését. Kérését te1 iesítették. Az ilyenkor szükséges utógondozás, illetve ellenőrzés elmaradt. „A gyámhatóságnak állami gondozásba kall vennie azt a kiskorút, ofejozk a neveléséről a szülők önhibájukból nem gondoskodnak és ezzel a miértnek festi, értelmt. erkölcsi fei’ődósét, helves irámiú nevelését akedály ózzák" — mondja az 1/1974. (VT. 27.) OM. számú rendelet 7. paragrafusa. © A gyerek fél fenékkel ül a széken, kezét tördeli, feje 'lehajtva és amikor ránk pillant, szemében ott viliódzik a menekülés vágya. A gvanú, hogy hátha bántani akarják. Hosszú idő telik el, mire valamennyire felo'dódik, s elmond- ja, hogy jó itt, vannak ' már barátnői és segítenek egymásnak. Elmondja aztán azt is, hogy még nem látogatták meg a szülei. — Nem hiányoznak? — Nem. Üzensz nekik valamit? n- Nem. Azt se, hogy jól vagy? — Azt se. — És az Intézetbe mit üzensz? — Csókolom a Kató nénit, meg a Zsuzsa nénit. Muszáj beszélgetnünk egy hazugságról is. Lángvörös lesz a szabályos kislányarc és gyanúsan csillog a kék szem- P4r— Anyuka mondta, hogy mit kell mondanom. A szülők június 13-án haza. vitték a kislányt nyári szabadságra és július 14-re nem vitték vissza az- intézetbe, jóllehet Ági helyzete a családban nem változott meg. Az Intézet augusztus 18-án kérte a lakóhely szerint illetékes járási rendőrkapitányságot, hogy az állami gondozottat a művelődésügyi és igazságügyi miniszter ez irányú együttes utasítása alapján azonnal kísérjék vissza az intézetbe. A kérésnek a rendőrség sürgetésre sem tett eleget (Ági elmondta, hogy sokszor bezárták és „anyuka azt mondta, ha jönnek a rendőrök, bújjak az ágy alá”.) Közben nemcsak ez a csúnya célú gyerekrejtegetés folyt. Marsóné krimibe illő bejelentést tett arról, hogy Ágit a megyei Gyermek- és Ifjúság- védelmi Intézetben milyen cudar bánásmódban részesítették. Csak .ízelítőül: „Söprűnyéllel ütötték a fejét és söprűnyelet dugtak a szájába. Es még a szemétkukába is becsukták a szemétbe.” Az intézet a rágalmazásért — mert az volt a javából — feljelentést tett. Kettőt is. Egyik feljelentés a járási rendőrkapitányság címére ment el az állami gondozott gyerek lakhelyének önkényes megváltoztatása, a másik az ügyészségnek, a hamis vádaskodás, illetve rágalmazás miatt. Sem az egyikre, sem a másikra nem történt a figyelmeztetésen kívül más. Mikor az igazgató maga ment érte, a gyerek visszakerült a GYI- Vl-be és innen az Iregszem. csci Gyógypedagógiai Intézetbe. A gondatlanul elkövetett hamis vád vétségét az ügyészség elejtett?, helyt adva a nagyon megfélemlíthető gyereket hazugságra bujtó „anya” hivatkozásának, annak, hogy a gyerek szellemi fogyatékos. o Marsóné 1975. december 15- én kelt levelében — amit a GYIVI igazgatójának írt — leírja, hogy Ági hazatérésének semmi akadálya, mert szeretik (?!), akarják (?!), hogy ne Idegenben legyen. 1976. január 22. Újabb környezettanulmány Ági ügyében. A hivatalos űrlap egyik legfontosabb kérdése: „A gyermek további nevelésével kapcsolatban a szülőknek mi az . elképzelésük?” A válasz: „Örökbe adnánk, vagy az állami gondozás megszüntetését szeretnénk”. Bármily megdöbbentő, mindkettőt komolyan gondolták, a lemondást is, a megtartást is. Mindkettőt azok után, hogy a felelősség szikráját sem érez- ve elrontottak egy különösen sok szeretetre, az átlagosnál több türelemre, gondoskodásra szoruló életet! Sikerül-e korrigálni, pótolni valamit az .elveszettekből? Azt hiszem, a legavatottabb pszichológus sem vállalkozna a gyógypedagógiai nevelés prognózisának elkészí- tésére. Ági mindenesetre jól érzi magát Iregszemcsén, de még hosszú ideig csak a széknek a szélére mer majd leülni, 8 a válla közé húzza .védekezőén a fejét a felnőttek minden hirtelen mozdulatára. Három éve-működnek a társadalmi szertartásokat szervező, rendező irodák. Az esküvők döntő többségét a jegyespár ünnepélyesre kéri, függetlenül attól, hogy utána egyházi esküvőt is tartanak. Hogy milyen százalékban házasodnak templomban is a fiatalok, arról nincs adat Egyre több a névadó ünnepség, bár nem titkolandó, , hogy itt is vannak párhuzamosságok. A névadók számának növekedése és megrendezésük egyre jobb színvonala az irodák jó munkájának eredménye. .......A legalacsonyabb — még mindig — a polgári gyászszertartások aránya. Ennek okai sokrétűek, bonyolultak,] lévén hogy ezen a területen jut a. legnagyobb szerep a hagyományoknak. Többnyire idős emberekről van szó, akik — valljuk be, ha már nem is vallásosak, de még hívők, és a kegyeletnek is szerepe van abban, ha a család egyházi temetést rendel annak ellenére, hogy ők maguk már ateisták. A társadalmi tudatformálás féladata általában és minden téren, az ateista nevelés.- Magától értetődő; ezt nem a gyászoló rokonsággal kell.kezdeni, közvetlenül a haláleset után. ' A polgári gyászszertartások még nem érik. utol az egyházat az ünnepélyességben. Kevés kivételtől eltekintve a társadalmi szertartásokat rendező irodák is ezt a területet hanyagolják el legjobban. Nem szabad belenyugodni, hogy ez igy maradjon. Kevés a két ember egy-egy irodánál és nincs Idejük, módjuk' a temetésekkel törődni, de hogy szinte egyértelműen a temetkezési vállalatra marad a polgári temetések lebonyolítása, az már nem magyarázható csak az alkalmazottak hiányával A megyében az összes temetések alig nyolc százaléka volt polgári temetés tavaly. Ez a szám az 1974. évi öt százalékhoz képest kétségtelenül emelkedést jelent, ehhez biztosan hozzájárul a színvonal emelkedése is, ami elsősorban a jobb tárgyi feltételeknek köszönhető. Mitől társadalmi egy temetés? Nagyon szándékosan használtuk eddig a polgári temetés -kifejezést, attól ugyanis, hogy az elhunytat nem búcsúztatja pap, a temetés még nem lesz társadalmi. Attól sem, ha a szertartást egy iroda, vagy 3 temetkezési vállalat rendezi. ? Több mint elgondolkoztató esetekkel is szolgálhatunk. Dombóváron történt, hogy ai család társadalmi temetést kért a szertartásokat rendező , iro« dától, mivel hozzátartozójuk ai munkásmozgalom régi harcosa, a felszabadulás óta párt* tag, szakszervezeti titkár volt) sőt ő volt a város első kitűnj tetett élmunkása. Az irodavezető felhívta a MÁV-nál a munkahelyet, ahol az elhunyt dolgozott, ott kö«‘ zölték, hogy nyugdíjasok búcsúztatásával nem foglalkoznak. A bácsit búcsúztassa más. Hosszas könyörgésre megjelent az irodában egyik volt munkatársa, a gyászbeszédet megírták, a sírnál mégis kínos percek teltek el dermedt csöndben, mert a búcsúbeszédet senki nem mondta el. A temetkezési vállalat embere próbálta — -nem sok sikerrel — megmenteni a helyzetei Egy másik szintén dombóvári kisebb vállalat volt párt- titkárát sem búcsúztatta el. Vezető beosztásúak temetéséit részt vesznek1 munkahelyük képviselői, méltatják az elhunyt érdemeit, ha a vállalat nem, ú?v az illetékes párt* bizottságok megteszik. Alap- szervezetek'már nemigen. A Paksi Konzervgyárba is Szék« szárdról ment ki szónok egy nyugdíjast búcsúztatni. Az-ehhez hasonló eseteknek híre megy és nem csoda, ha a kegyeletében megsértett rokonság senkinek nem ajánlja a társadalmi temetést, am) ilyenformán, messze nem társadalmi; ; Volt a megyében két szónokképző tanfolyam. Még nem elég számban, de szerződéses viszonyban is vannak a vállalattal emberek, akik -vállalják a kétségkívül nem kellemes feladatat, de ez nem elég. Nem elég a mégoly képzett szónok, ha mindenki tudja, hogy a3 elhunytat soha nem ismerte, csak rutinbeszédet mond el, iri-ég akkor is, ha az tartalmazza a ' halott- életútjának • bemutatását . Annak-a vállalatnak, intéz» rnénynek, termelőszövetkezetnek kellene búcsút vennie volt dolgozójától, ahol az elhunyt életében dolgozott, ahol a legtöbbet tett -■ így válhatna a polgári gyászszertartás valóban társadalmi temetéssé. 1HÁROSI IBOLYA , Ne általánosítsunk Miért írtam meg a történetet? Azért, hogy ki-ki' levonja belőle a szükséges tanulságot. Ági volt lakóhelyén, Pakson, nemrég végeztek egy felmérést Eszerint k* nagyközsé- günkben 102' veszélyeztetett környezetben élő gyermek él. Ennyi gyermek sorsát a társadalom segítő figyelme nélkül szemmel tartani, egyengetni, a gyámhatóság egyedül képtelen. De képtelenség a veszélyeztetett gyermekek és ifjak részére életre hívott megyei intézet leírt cserbenha- gyása ist LÁSZLÓ IBOLYA.... Sokat beszélünk, írunk,hallunk arról, hogy a mai fiatalok ‘ figyelmetlenek, fegyelmezetlenek, udvariatlanok, stb. Kétségkívül.; ilyenek •: is vannak! Számuk ■' nem nagy. De szabad-e a kevés miatt elítélni a sokat?- Magas korom ellenére — mint régvolt sportember — elég frissen, mozgok. Viszont az útkereszteződéseknél, gyalog- átkeíőh'Syeken a szükségesnél is. óvatosabban járok. Nem egészen ok nélkül. Városban élünk, a központban rendkívül nagy a déli órákban a gépjárműforgalom. Ha figyelemmel kísérjük az elmúlt hetek baleseti statisztikáját, látjuk: bizony elég nagy a ba1 es etek száma. Ég á sérültek, az áldozatok között aránytalanul sok az idős nyugdíjas. Forgalmas főút gyalogátkelőhelyén akartam a déli csúcsforgalomban áthaladni. A gyalogjárón állva vártam, hogy csökkenjen a forgalom. Távolabb ugyan, de jobbról is, balról is közeledett még egy- egy géokocsi. Tétováztam. Húsz év körüli fiata'.ember állt meg mellettem és belém karolt: — Szabad bácsi? — kérdezte és karon fogva átvezetett az úttesten. Ilyenek is vannak! És ezek vannak többségben. Szokjunk hát le az általánosításról! BECK ANDRÁS
