Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

\ Nyolc nap Lengyelországban Ti hogy csináljátok ? M em új keletű az a baráti kapcsolat, aminek ré. vén a Magyar Vörös- kereszt Tolna megyei szerve­zete vezetőinek és aktíváinak egy 7 fős csoportja a közel­múltban a lengyelországi Czestochowában járt. Tizenkét éves múltra tekint vissza a barátság. A katowicei vajda­ságból — azóta Chestochowa megye lett — vöröskeresztes vezetők jártak szükebb ha­zánkban és azt jöttek tudakol­ni. hogy a mi viszonyaink kö­zött milyen szerepet tölt be a Vöröskereszt, ez a nagy múltú társadalmi szervezet. Folytató­dott később a barátkozás az­zal, hogy valahányszor juta­lomüdülésre küldtek hazánk­ba lengyel vöröskeresztes ak­tívákat — főként váradókat — megkeresték a hazánkban ven- dégeskedők a Tolna megyei szervezetet is. A találkozók tárgya mindig a munka volt, amiről beszélve mindkét fél igen sokat nyert, hiszen a mun­káról beszélni a tapasztalatok cseréjének igénye nélkül nem érdemes. Adott esetekben nem is lehet. Két évvel ezelőtt a czestochowaî VELNOPOL üze­mi vöröskeresztes szervezeté­nek kiváló váradói nyaraltak nálunk. Ezenkívül jöttek és mentek a levelek a két ország két városa között, mígnem sor kerülhetett arra. hogy a beve­zetőben említettek eleget te­gyenek a már régóta sürgetett személyes találkozás kérésé­nek is. Mint azt a Vöröskereszt me­gyei titkára, Dulai Károlyné elmondotta, élményekben, ta­pasztalatokban igen gazdag nyolc napot töltöttek Lengyel, országban, ahol számos üzemi vöröskeresztes alapszervezet tagságával volt módjuk talál­kozni. Fogadták a Vöröskereszt Tolna megyei szervezetének képviselőit Czestochowa me, gye állami, párt- és társadalmi vezető,- és több olyan klubsze­rű foglalkozáson vettek részt, aminek házigazdái a megláto­gatott üzemi szervezetek vér­adói voltak. A delegáció tagjai nagy el­ismeréssel nyilatkoztak a Lengyelországban ta­pasztalt szervezettségről. Ritka az olyan üzem, intézmény, ahol a munkahelyi vöröske­resztes szervezet szervezettsé­ge nem éri el az 50 százalékot, azaz alig akad üzem, ahol leg­alább a dolgozók fele ne lenne tagja a Vöröskeresztnek. A nyolcnapos útról beszél­getve elmondották azt is a Tol­na megyeiek, hogy ami a Len­gyel Vöröskereszt munkaprog­ramját illeti, az nem olyan szerteágazó tevékenységet tar­talmaz, mint a Magyar Vörös- kereszt programja. Eltérő pL az egészségnevelés ott kiala­kult gyakorlata is a miénktől, mert míg nálunk az előadásos egészségnevelő propagandáé a főszerep, barátaink az írásos, rajzos egészségnevelő propa­ganda hatékonyságára esküsz. nek saját tapasztalataik alap­ján. Lengyel barátainkat egyébként a Vöröskereszt munkáján kívül rendkívüli módon érdekelte a magyar egészségügyi ellátás szervezése, a kórházak, rendelőintézetek munkája, továbbá a váradó­mozgalom magas fokú szerve­zettsége. Ez utóbbi Lengyel- országban megközelítően sem jelent még olyan tömegmozgal­mat, mint hazánkban, de igen vonzó vonása a lengyel vér­adómozgalomnak, hogy a gaz. dasági szervezetek közreműkö­désével biztosítja a kiemelkedő véradók évi kéthetes díjmen­tes üdültetését. Küldöttségünk három napot töltött a Beszki- dekben lévő Krynicában a fen­tebb már említett nevű textil­gyár üdülőjében. A festői kör­nyezetben lévő üdülő sok vér­adót fogad évente. Krynica egyébként az emésztőszerv} megbetegedésben szenvedők Mekkájaként ismeretes északi szomszédainknál. A Lengyel Vöröskereszt Czestochowa megyei szerveze­tének vezetői ez évben adják vissza a Tolna megyei szerve­zet vezetőinek látogatását. A vendéglátók kérésére a mieink ígéretet tettek arra, hogy az üdülővel rendelkező üzemék körében tájékozódva megkí­sérlik megszervezni a különö­sen erős üzemi vöröskeresztes szervezettel rendelkező lengyel és magyar üzemek között az ott dolgozók gyerekeinek cse­reüdültetését. Mint mondott ták, maguk is szívesen térné­nek vissza, ahányszor csak le­het pL Krynicába, melynek téli szépségei elbűvölőek. E gyszóval! a Lengyelor­szágban töltött 8 nap nemcsak felejthetetlen élményt jelentett küldöttsé­günknek, hanem sok haszno- sítható tapasztalatot is ered­ményezett. —■ 6a — Miért nem járunk moziba? Egy levél ürügyén A MOZIK LÄTOG ATOTTSÄGA csökken. Mind­ezért nem — legalábbis nem csak — a televízió a fe­lelős. Nem is egyértelműen tragikus az egyre fogyó né­zőszám. Azt is jelezheti ugyanis, hogy bővült a szóra­kozási lehetőségek száma, vannak klubok, ahol jól ér­zik magukat a szórakozni vágyók, aztán a könyvek, házi zenehallgatás, és még ezerféle. A szocialista bri­gádmozgalom is sok közös programot kínál és már túl van azon a stádiumon, amikor a mozilátogatással le lehet tudni a művelődést. Aki tehát nem jár moziba, attól még művelődhet, szórakozhat másutt is. Legnagyobb a magyar filmek látogatottságának esése. A hatvanas években, amit hovatovább már az elmúlt aranykorként vagyunk hajlamosak emlegetni, nyolcszázhatvanezer körül volt egy-egy film nézőszá­ma az országban. Hetvenötben ez a szám alig nyolc­vanezerre esett vissza. A Filmvilág legutóbbi számá­ban olvasható tanulmány ennek okairól. A kritikus többek között kifejti és bizonyítja abbéli véleményét, hogy a magyar filmek egyre parabolikusabbá válnak és ez taszítja a nézőket. Hétköznapi nyelven fogalmaz­va: ma rosszabb filmek készülnek, mint régebben. Az okok elemzése az illetékesek dolga, tény viszont, hogy a két filmvállalat átszervezése folyamatban van. A PÉCSI FILMSZEMLÉRŐL is megírták, hogy az ott bemutatott filmek színvonala sem haladja meg az eddigiekét. És még valamit említ az Élet és Irodalom cikkírója _a filmszemle kapcsán. A Petőfi moziban, ahol a fesztiválfilmeket vetítették, nincs ruhatár. Pedig ha valaki rászán két-három órát arra, hogy elmenjen moziba, az kényelmesen szeretne helyet foglalni a né­zőtéren és a kabátját biztonságos körülmények között tudni a ruhatárban, nem pedig az előtte ülők nyaká­ban vagy saját ölében tartani. Egy szekszárdi moziba járó olvasónk fordult hoz­zánk levelével. Elmondja, amit mindannyian tapasz­talhattunk már, hogy az „aktívabb” nézők a film utol­só perceiben már rohannak kifelé, a végső kockákat pedig már annak is állva kell megnéznie aki kíváncsi rá. Aztán kezdődik a tülekedés a kabátokért. Lökdö- sés, lábtaposás. Mit lehet tenni? Javasolhatnánk, hogy a jegykezelők ne nyissák ki az ajtót, amíg a film véget nem ér, de kinyitják majd azok, akiknek sürgős a dol­guk. De egymás megrendszabályozásával nem foglal­kozhatunk a lap hasábjain, azt ott, a moziban kell el­érni a kulturált nézőknek és a jegyszedőknek közösen. JAVASOLHATNÁNK, de nem tesszük. Vélemé­nyünk szerint ahhoz, hogy mindenki végignézze a fil­met és kíváncsi legyen a végére is, ahhoz nem rend­szabályok kellenek, hanem jó, gondolkozásra késztető új filmek. — IHÁROSI — É naranesooksáttof I Mária főnővér vette át, PdraHLMUMXIgBI { Ezentúl neki tartozom engedelmességgel. Jön is az uikáz: vérvétel a véná­ból, az ujjhegyből, „kihallgatás” B. doktor úrnál. És itt az ágy. Vaságy. Ki tudja hányán kínlódtak- forgolódtak rajta —. s hányán gyógyultak meg?! A bevonulás önkéntes, már amennyire jó körzeti ar-> Fosom parancsát önkéntességnek foghatom fel. No, vessük alá magunkat a gyógyító tudomány-» ínak. Nyújtsuk karunkat a vér vételéért, fenekűn« két az injekcióért, s hagyjuk, hogy bokánkra kös­sék a húzató kengyelt Figyeljünk inkább a szo­bára, azag, a kórteremre, ■ __ « 'V!« ' Ä négyes szám nem mond sokat Minden osztá­lyon van négyes kórterem. Ide szól a beutaló. „Tes­sék kicsit türelemmel lenni, még nem ment el a beteg.” Azaz a gyógyult, akinek ágyára én kerülök. A kórteremben hét vaságy ált Nyolcadiknak föl­hoznak egyet a pincéből, ez lesz az enyém. Mária I főnővér bevezet a kórterembe, megfogja karomat s a betegek felé fordul: „Itt az új betegtárs”, s mond­ja nevemet. Nem is kellene mondani, mondom én magamtól is, hogy ez vagyok, meg hogy nyolcvan­két kiló és a szekszárdi Tartsay lakótelepről jöttem. Persze ismerősökkel az ember mindig és min­denkor találkozik. Itt is. A szemben lévő ágyon P. alezredes, combig gipszben. Hogyan törött el a lá­ba? Majd kiderüL B. úr, a sarokban előadja, hogy mielőtt ide jött, nem tudták megmérni vérnyomá­sát, mivelhogy a szerkezet csak háromszáz egységig mér. Mellette Szalai úr szívja a cigarettát, éppen az imént rótták meg ezért, Pilisről hozták úgy, olyan állapotban, hogy éjszaka leszaggatta magáról az inget. És itt van Teplán kartárs Iregből. Huszonhat év traktorosmúlttal hozta reumás tagjait, generál­javításra. Dr. Sz. a sarokban kapott ágyat, ügyvéd Bátaszáken, azaz nyugdíjas ügyvéd, rokkantságból kifolyólag. Vele szemben fiatalember Sz. Gyuri, ba­rátom fia. Megjárta a pesti kórházakat,. egyre fo­gyott, elfogyott bizodalma a . fővárosi orvosokkal szemben, s hazajött; majd itt, az ismerős környezet, az itteni kirurgusok visszaadják egészségét. Há­nyán is vagyunk tehát a kórteremben? Ment szükséges 1 létszámot Olvasni Itt megállt- ______ I az idő. Meg is kell alhtam, m ert az ember az esti hat órai vacsoraidőtől haj­nalig nem számolhatja a perceket. All az idő, mint­ha az óra mutatóját valaki megfogta volna. Törté­netekkel ütjük agyon az időt. Már kifogytam a szó­bél. Mondtam szépet is, jót is, viccet is, komoly Összeszűkült idfi történetet szintén. Mondják „kór-társaim” is az ese­teiket. • •— Miért beteg az iregszemcsei futball? — Két éve felszántották a pályát. No, nem akkor szűnt meg a futball, amikor botrány volt a pályán, hanem akkor, amikor elvitték a szomszéd községbe a jogot, a játszási jogot. Igaz, volt egy kiadós kis botrány, no de hol nincs? ! Nálunk volt. Tudja, az a helyzet, hogy minálunk kicsi a botrány, másutt nagy. Mi nem hallgatunk róla, mások mellébeszél­nek.' Példának okáért van egy jó balszélsőnk. A fiú egy alkalommal enyhén szólva részegen ment a meccsre. Hétfőn a tsz-elnök levette a tehergépko­csiról, ugyanis ott volt havi ötezerért rakodó. Bil- lencses autón. Ugye jó? Na ezért van baj Ireg- szemcsén is a magyar futballal • Kr inazuatá I magához rendelte az osztályveze­____3 3 I tőket. Tehát szerdán a négyes k órterem igazgatói irodává vált. Miért mentél Pest­re? Minek engedted elmenni a legjobb művezetőt? Mikor jön már meg az eszed, mindenki itthagy bennünket, olyan rettenetes a modorod! A létszám?! Szétkergetem az egész társaságot, csak engedjenek haza ezek a fehérköpenyesek! • «r Ha rajtam múlna, Nyerges urat nevezném ki a magyar szörpgyártás atyaúristenévé. A nyugdíjas főagronómus itt hagyott fél üveg szörpöt. Gyümölcs­szörpöt, saját recept szerint készítettet Ez a szörp ízletes, üdítő, savanyítás, csípős szörp. Gyümölcs­szörp, amelyben gyümölcs van. Itt hagyta tehát a fél üveg szörpöt a négyesnek. A négyes szépen fel­osztotta a azörpöt. Köszönjük. Tudják emberek, ha megkívánjuk a finom malac- pecsenyét, a vadmalacpecsenyét, akkor azt mond­juk a doktorasszonynak, hogy „nézze kartársnő, milyen csúnya ez a malac, nem szabad kiengedni külföldre a húsát, le kell selejtezni. Azt mondja a doktornő, „no, jóemberek itt van ez a malac, csi­náljanak belőle pörköltet.” Fölfigyel a beszédre a rendőr alezredes: „hogyan van, mondja csak kérem hogyan van ez a selejte­zés?” Persze a szó nem ver tovább. Maradunk ab­ban, hogy vadmalacot lehet selejtezni, de annak, ügyét-módját nem fontos tudnia a rendőrnek, aki ki tudja mi módon törte el a lábát. Jobb, ha azzal foglalkozik, nem holmi vadmalacok minősítésével, hagyjuk meg ezt a foglalatosságot annak, akinek hivatala. • ^ — Nézzék emberek, itt van példának okáért az én fiam. Kötött valamiféle biztosítást. Jó, megkö­tötte. Kellett volna neki a pénz. Szólt is az ügy­nöknek, hogy hát most köll a pénz, adják vissza mindazt, amit befizettek. Azt mondja az ügynök, hogy nem úgy van ám, hanem úgy, hogy amit a kötvény előír. No, a hétezer forint helyett csak há­romezret kapott. Most ott áll a házuk, nem tudják befejezni. Kérem, ez a biztosítási ügy, ez a... Hagyja Pámer barátom, hagyja, majd a paksi ügyvéd elintézi ezt az ügyet! • Összeszűkült az idő. Hányat üt az óra, mennyi perccel vagyonit éjfél után, mikor kapcsolták le a villanyt? Ki tudja. Nézzük, nézzük a kékesen vilá­gító mennyezet' ' ^ át, allgatjuk az éjszakai törté­neteket, ameiy. ’í m az időben hangzottak el, ha­nem... ki tudja ujj? Nincs időérzés, nincs tegnap, nincs ma. Nincs holnap. Most van. Ma van. Ez a perc van. Ez, amikor előadom a történetemet. * fiZ ŰOV VOlf I ke kellett ide jönnöm, mert ____________' I a körzeti orvosom azt mondta, h ogy be kell jönnöm. Mert a gerinccsigolyák, az alsók, azok ugye meszesednek, és ez ugye azt je­lenti... No, figyelnek, emberek? Ébren vannak? ...hogy néhány év múlva kell fogni egy erős acélkést, azzal pedig lehet majd faragni a csigo­lyán képződött csontot. És hogy ez sikerül-e, azt nem lehet tudni, mert éppen most hallottam, hogy az egyik bátaszéki embert megoperálták és annak az alsó végtagjai... Emberek?! Hány az óra? PÁLKOVÁCS JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents