Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

t

Ai én könyvtáram

Dr. Sass Ernővel, könyvei között

N

eumann Jánosra emlékeztet, róla mesélik barátai, hogy bármily®!

bonyolult matematikai feladatról volt is szó, öt-tíz percig sétált a szobában, majd azt mondta, az eredmény ez és ez, nem lehet más. Dr. Sass Ernőről is jó néhány ilyen történetet tudnak barátai, volt tanítványai. A legemlékezetesebb az ötvenes években történt, amikor az országos matémati- kai verseny egyik feladványáról rövid gondolkozás után kijelentette: a példa rossz, kiindulópontja hamis. Csak évek múltán-ismerték el a tévedést: a példa valóban rossz volt. Nevet:

— Látod, ez a matematika ezért 'szeretem. Itt nem lehei azt mondani, hogy nekem ez vagy az a véleményem, itt a

tények beszélnek. Egyébként a természet minden kérdésre válaszol, csak okosan kell kérdezni. Ha rossz a kérdés, a felelet is rossz lesz.

— Kezdjük az elején. Tudom, hogy matematikusként kezdted, sőt, hadd mondjam el én, doktori disszertációd az ellipszisekről, külföldön is figyelmet keltett.

— Igen, megjelent Hollandiában is, de a háború sokmindent elsöpört. Az én érdeklődésem pedig korán az atomfizika felé fordult, s ma is ez a kedves stúdiumom,

— Az egyetemen még a klasszikus fizikát tanultad. Hogyan fogadtátok; az, új fizikai felfedezéseket?

— VSt-f-csák. a kérdés nem ilyen egyszerű. Először is na- gyan i fontos, hogy a klasszikus fizika most éli új reneszánszát. Az űrhajózásnál például. Ez még mindig a newtoni 'törvények alapján történik. Tehát nincs szó olyasmiről, mintha most mindennek hátat kellene fordítani. Az elemi részek fizikája csak nagy sebességek esetében érvényes, s ha egy űrhajó például megközelíthetné a fénysebességet, néhány másodperc alatt a Holdra érne. (Könyveket vesz elő.) A század fizikája új valóságokat tárt fel, amiket korábban nem tudtak. De nálunk az egyetemen ez nem okozott semmi idegenkedést, én például egyik vizsgámon a Schrödinger-egyenletet kaptam tételként.

— Milyen okos kérdést tehetünk fel ma a természetnek?

— Nagyon sokat, mert ne feledjük, hogy a tudomány nagyon fiatal. Legfeljebb háromszáz éves. Mindennek csali a kezdetén vagyunk, s például fogalmunk sincs arról, hogy mit tud az emberiség mondjuk tízezerben, mert reméljük, hogy megéri a tízezredik esztendőt is. Itt van ez a könyv, benne a fizika elmúlt évi eredményei. Például kérdezhetjük, hogy milyen összetételű a, Világegyetem, Két hipotézis is van, mert a kutatás itt igazán nem fejeződött be,

mindegyik mellett vannak érvek, de .mg még nem lehet .eldönteni ezt, Azt viszont tudjuk, hogy egyszer megismerjük. (Forgatja a könyvet, képleteket mutat.) Vagy a negyedik dimenzió kérdése. Kant még szemléleti formákról beszélt, de ma már bizonyíthatóan tudjuk, hogy a negyedik dimenzió valóság, csak nem szabad arra gondolni, hogy milyen a formája. Ilyen a formája: az imaginárius egységet szorozzuk a fénysebességgel és az idővel. Hát ezt nera lehet elképzelni.

— Beszélj a könyveidről. Sok könyved van, jó pár ezer,

— Sok, vagy elég sok. Inkább I az elhelyezése okoz ma már gondot. De könyvek nélkül nem lehet meg az ember. Számomra természetesen saját szakom a legfontosabb, s elég tekintélyes mennyiségű matematikai, fizikai könyvem van. Azonkívül az összes ilyen természetű folyóiratot járatom.

— Hány nyelven olvasol?

— Németül, franciául, románul, hisz erdélyi vagyok. Angolul is, de az már nehezebben megy, közben a szótárt is kell forgatnom.

H

add kérdezzem meg, Szekszárdon egy nyugdíjas tanár lépést tud tartani a korral?

— Magától értetődik. (Gondolkozik egy kicsit.) Ez természetes. Ha az emberben megvan az érdeklődés...

— Tudom, nagypn banális kérdés, mégis, mit. jelentenek a könyvék?

— Nagypn sokat. Elméleti fizikus nem lehet meg könyvek nélküi, de ettől függetlenül is mindig nagy olvasó voltam. Ma is. Legalább 2—3 órát olvasok. Szakirodalmat, de mást. is.

— Például?

— Szeretem a regényeket. A romantikusokat. Dumas, Hugó, Jókai, de még a bűnügyi dolgokat is. A tv-bén meg szoktam nézni az ilyen filmeket.

— Melyik jelenti a pihenést? — Mindegyik. Például az ember elmerül a Bolyai-geo- metriában, hát kérlek, az olyan, mint egy regény. Sajnos nagyon sokan nem értik meg, hogy a matematikának is van esztétikája. Szép. Önmagában is, da úgy is, hogy feltárja az igazságot. Ma például fizikával foglalkozni jó matematikai felkészültség nélkül nem lehet.

— Tudjuk. A fizika forradalma módosította világképünket. i.

— De még mennyire, pedig ismétlem, mindennek az elején vagyunk. Az, ami előttünk áll, beláthatatlan. A könyvek «írről, adnak hírt, hogy mit értünk el eddig.

<—> Melyik a legkedvesebb könyved?

— Sok van. (Találomra levesz egy kötetet a polcról.) Itt van. Spolszkij atomfizikája, mondhatom, kitűnő. Vagy ez a magyar kiadás, a Modem fizika kisenciklopédiája. Cons- tantinescu—Magyari kvantummechanikai feladatai. Sokáig folytathatnám. De a régészeti • könyvek is nagyon érdekelnek, aztán a Kakuk Marci pompás regény. Az a jó, hogy ma nagyon bő a választék. — Az atomfizika klasz- szikusait sorra kiadják, nagyszerű dolgok jelennek meg a kvantummechanikáról, de az ember közben a Kakuk Marcit is olvassaKözbevetem. hogy közel- távolban ő az egyetlen, aki tudja, hogyan kell csinálni atombombát. Jókedvűen nevet: ,

— Már harminckilencben is tudtuk ezt. Kérlek szépen, te is tudnál csinálni mozdonyt, de nagyon sokba kerül, meg mit kezdenél vele. Hát valahogy így van ez. Nem is ez a fontos, hanem az, hogy az ember mindig tartsa rendben az agyát, haladjon az idővel, s akkor oly mindegy, hogy hol él, s az is, hogy aktív, vagy nyugdíjas-e.

— Köszönöm, ez szép figyelmeztetés, mindnyájunknak. Még egyet, mit jelent Számodra a pihenés, amikor az ember elengedi magát, s nem gondol semmire.

— Játszom. A lányomnak például elküldtem ezt a feladatot: a szultán tömlöcében száz cella van, mindegyiken forgózár, ha egyet fordítanak rajta, kinyílik, ha még egyet, becsukódik az ajtó. A szultán azt mondja a foglárnak, minden második ajtó zárján fordítson egyet. Aztán minden harmadik, majd minden negyedik záron és így tovább. A végén amelyik rab cellájának ajtaja nyitva maradt, szabad. A-kérdés: hány rab szabadulhat így?

Egyszerű példa, számítsd ki.

A megoldás rejtélyét ezennel az olvasóra bízom. Részemről más kívánkozik ide. Több, mint két évtizede, hogy Sass Ernő megtisztelt barátságával. Azóta sok okos és derűs órát töltöttünk együtt, s ha az égi és földi mechanika titkaiból valami keveset megtudtam, abban neki is része van. Egy kb Csit én is tanítványának érzem magam, s miután minden tanítványa oly szívesen idézi fel a vele töltött órákat, én is ezt .teszem. S most azzal adom át az olvasónak, hogy nemcsak fizikát, mást is lehet tanulni tőle. A tudás örömét, a megismerés hasonlít- hatatlan érzését, ami senkitől nem kérdezi, hogy hány éves, s azt sem. hogy hol él.

CSÁNYI LÁSZLÓ

SZEROEJ JESZENYIN:

Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda.

Zizezgő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére szép voltál, le kedves, illanó!

Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen, neved, a törékeny, messze szállt. Gyűrött sálam őrzi már csak híven fehér kezed hársméz-ülatát.

!Amikor a háztetőn a hajnál macska módra, lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad: álom voltál, elhaló zene.

De tudom — akt formálta vállad. « fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett-a fényes laboda.

Zizegő szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha.

H

(Rab Zsuzsa fordítása)

fl tökéletes házasság

Amikor a „Hírharang” szerkesztőségében megbíztak » , lelki klinika vezetésével, izgatottan vártam az első látoga- 1 tót. Az első jelentkező egy nyugdíjas tisztviselő volt, aki elpanaszolta: nem tud szomorú, magányos életén változtatni, mert nem talál megfelelő élettársat.

— Milyen feleségre vágyik? — kérdeztem ' jóságosán, mert úgy éreztem, hogy a lelki rovat vezetőjének mindig szívből jövő érdeklődést és jóságot keli mutatnia.

— Önzetlen élettársat keresek, szerető lélek legyen.' •

— Miért nem ad fel apróhirdetést? Százan is jelentkor nének.

— Már feladtam. Szazhűszan jelentkeztek: ' ...

— És egyet sem talált alkalmasnak közülük?

— Mind a százhúsz alkalmas lett volna, de a lakás!

•j ■— Nincs megfelelő’lakás?

— Gyönyörű kétszoba-hallos lakásom van. Dunára néző ablakokkal. rrf'er

— Akkor mi a baj? ‘ ^

— A gyönyörű kétszoba-hallos lakás a baj! À Dunám néző ablakokkal. Valamennyien a lakáshoz akartak férjhez menni, nem hozzám. Szörnyű!

így szóltam a szomorú emberhez.

— Cserélje el a szép lakását egy ócska szoba-konyhás lakásra, mellékhelyiségek nélkül. Aki ilyen körülmények között is a felesége akar lenni, az önzetlen nő.

— Azt hiszem, jó ötletet adott — mondta —, talán fogalmazzuk meg együtt az apróhirdetést.

Pár perc múlva meg is született az apróhirdetés:

Hatvanhat éves, nyugdíjas, szoba-konyhás lákássaTtym az udvarban) önzetlen házastársat keres.

öt hét múlva már a feleségével keresett fal.

■— Gratulálok — mondtam őszintén éa megszorítottam mindkettőjük kezét. ,,

Az asszony megkért, hogy telefonálhasson. Közbeni hal- kan kivallattam az újdonsült férjet ■

— önzetlen?- —■ Ha nem lenne az, nem-vettem volna et- I

— Szerető lélek? u.

— Nagyon is az. Szereti, imádja a lakásunkat. ;

, — A szoba-konyhásat? Vízvezeték nélkül? . v M g

— Dehogy! Amikor — még menyasszony kcrioai. —, megtudta, hogy a lakáscseréért szép összeget kaptam, rábeszélt, hogy vegyek az OTP-nél öröklakást. Sikerült, szereznünk egy kétszoba-hallos lakást. Dunárp néző aJjitk^jjúsal. Még a szoba-konyhásért is kaptam némi pénzt«. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült ilyen önzetlen élettárshoz jutnom. Köszönöm a segítségét! wm- PALÁSTI LÁSZLÓ

Az elmúlt hetek bővelkedtek zenei eseményekben. A filharmóniai bérletben Katharina Eschenbach dalestjét hallottuk Jürger Schröder zongorakíséretével. Műsorán Mozart-, Matthus- és Dvorák- dalok szerepeltek. A német művésznő felsőfokon képzett, technikailag mindent úgy oldott meg, ahogy az magas, szinten csak elsajátítható. A hallgatók azonban mégis úgy. érezték, hogy mindaz, amit csak hallottak, unalom a felsőfokon. Az előadóművészetben a szakmai felkész ültégen kívül mégiscsak több kell: érzelmi gazdagság, egyéniség,

Zenei krónika

költői szárnyalás, légkört teremteni tudás, stb. Kísérőpartnere szólóműveket is adott elő tökéletesen, felkészülten,

hibátlanul. Hasonlóan partneréhez, ő is kivívta a hallgatóság közönyét. , . £

A véletlen játéka folytán egymás után két dalestet hallhattak a zene barátai. A zeneiskola jubileumi sorozatában Eszenyi Irma gazdag, választékos műsorát mutatta be. Aki mindkét hangversenyen jelen

volt, lemérhette, mit jelent az előadói készség, a mondanivalóval azonosulni tudás, át- éltség. A zeneiskola kamaratermében összegyűlt kisebb létszámú, do annál lelkesebb közönség forró tapsokkal honorálta ezt. Különösen ki kell emelni a mai magyar szerzők dalainak tolmácsolását, amelyen érződött, hogy ez a terület I különösen szívügye a 'művésznőnek. Zongorakísérője dr. Vasady Balogh Lajos volt. A kitűnő karmester sokoldalúan szolgálta az est sikerét. Mint szerző, mint szólista, mint műsorismertető. Ez utóbbit irodalmi szinten, választékosán, közvetlenül, mintaszerűen.

Az elmúlt vasárnap a zeneiskola kamaratermében Kóté László hegedűművész és Per- tis Péter zongoraművész kamarazeneestje követte a sort. Első számuk, Schubert duója, még kevéssé felszabadultan,

kissé szürkén szólalt meg. Az előadás távol maradt a ' nagy romantikus mester igazi tolmácsolásától. Bach d-moll Partitáját Kóté László .meggyőzően, stílusosan, magabiztosan játszotta. A hangverseny kirobbanó sikerét Franck szonátájával aratták. A műben rejlő minden szépség érvényre jutott. Patetikus líra, elementáris sodrőerő, átszellemült muzsikálás részesei voltunk. Kár, hogy a zongoristapartner bizonytalanságai miatt nem volt maradéktalan az előadás.

HÚR