Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-03 / 28. szám
fiz SZKP XXV. koagresszasa Tv-naplo Tudományos-műszaki fejlesztés a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártjának közelgő kongresszusán az ország gazdasági feladatainak, az új ötéves tervnek a megtárgyalásán belül különleges figyelmet szentelnek majd a tudományosműszaki fejlődésnek. A Szovjetunióban ennek a szakterületnek a vezetői — így például Gvisianyi a Miniszter- tanács mellett működő tudományos-műszaki kérdésekkel foglalkozó bizottság elnökhelyettese —■ ismételten rámutattak: a szocialista társadalmi rendszer különösein kedvező lehetőségeket biztosít a tudományos-műszaki fejlődésnek. A tervgazdálkodás feltételei módot nyújtanak arra, hogy a legfontosabb területekre koncentrálják a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket. A szovjet kormány legfelső tudomány irányítási szerve az Állami Tudományos és Műszaki Bizottság. Ez alakítja ki a tudomány és technika távlati fejlesztésének főbb irányait. Emellett javaslatokat terjeszt a Minisztertanács és a Tervhivatal elé a tudományos és műszaki vívmányok nép- gazdasági alkalmazására. A jelenlegi helyzetben ennek az utóbbi tevékenységnek különleges jelentősége van. 1988 őszén ugyanis pártós kormányhatározat született a termelés és a tudományos műszaki fejlesztési tevékenység kapcsolatának szorosabbá fűzésére. A cél a tudományos munka gazdasági hatékonyságának növelése volt, illetve az, hogy a korszerű technikát gyorsabban vezessék be az iparba. Más szóval: hogy a tudománytól a termelésig terjedő „átfutási időt1' csökkentsek. Ez a határozat számos rendkívüli fontosságú gyakorlati intézkedést tartalmazott. így például a tudományos intézetek felelősségét kiterjesztették és hálózatukat úgy szervezték át, hogy lehetővé váljék közvetlen kapcsolatuk a termelői egyesülésekhez. Fokozták a tudományos kutatómunka intenzitását a vállalatoknál. S nem utolsósorban: a tudományos és műszaki fejlesztési tevékenység területén , új ösztönzési rendszert dolgoztak ki. Ennek lényege az, hogy az anyagi ösztönzést a tudományos műszaki fejlesztés tényleges nép- gazdasági — tehát termelési — hatékonyságától tették függővé! Mindez még a szovjet gazdaságfejlődés történetében is páratlan fellendüléshez vezetett a tudományos-műszaki fejlesztésben. Az a tény, hogy a Szovjetunió gazdasági tevékenységében a tudományos és műszaki fejlesztés eddig nem látott jelentőségre tett szert — megmutatkozik a Szovjetunió nemzetközi tudományos-műszaki kapcsolataiban is. Ennek legfontosabb eleme természetesen a szocialista országok közötti többoldalú tudomá- mányos és műszakj együttműködés, amelyet a KGST komplex programja is hangsúlyoz. Ezek a kapcsolatok a most elfogadásra kerülő ötéves tervben, valamint az 1990-ig terjedő távlati tervben is megfelelő hangsúlyt kapnak. A KGST-tagállamok jelenleg is csaknem 300 tudományos-műszaki fejlesztési témán dolgoznak összehangoltan. Az 1980-ig terjedő időszakban körülbelül 900 kutatási témán működnek együtt a KGST tagállamai. Ennek a tudományos munkának a kereteit az a több mint 70 többoldalú egyezmény adja meg, amelyet a KGST- országok egymással aláírtak. Ezek az energia és energetika területétől a gépgyártásig és az élelmiszeriparig a termelési ágazatok egész sorában irányozzák elő a közös tudományos-műszaki fejlesztési tevékenységet A 70 egyezmény gyakorlati megvalósításában a KGST-országak több mint 1500 tudományos kutatóintézete vesz részt. Tevékenységüket 43 koordinációs központ és 12 erre a célra létrehozott nemzetközi szervezet irányítja. Éppen a Szovjetunióban folyó tudományos és műszaki kutatás és fejlesztés színvonalának gyors emelkedése miatt a legfejlettebb tőkés országok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a nemzetközi együttműködés iránt. Jelenleg a Szovjetuniót 14 fejlett tőkés országhoz (közöttük a technológiailag élen haladókhoz) fűzi kormányközi együttműködési megállapodás. Emellett a Szovjetunió tudományos és műszaki fejlesztési politikája nagy jelentőséget tulajdonít egyes vezető cégekkel és a tőkés országok tudományos intézményeivel létrehozandó munkakapcsolatnak. Jelenleg 160 ilyen jegyzőkönyv és egyezmény van érvényben a Szovjetunió és a tőkés partnerek között A pártkongresszus küszöbén e tevékenységből azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió és a KGST- országok kapcsolataiban a tudomány és technológia közvetlen termelőerővé vált. Ami a tőkés viszonylatot illeti, a Szovjetunió a műszaki-tudományos együttműködés területén is készen áll a kölcsönösen előnyös és egyenrangú kapcsolatok megteremtésére — ami a nemzetközi enyhülés komplex folyamatának jelentős alkotóeleme.-I -e) Asztalos István ébresztése Asztalos Istvánról, a kitűnő erdélyi íróról, noha már jóidejő halott, az indokoltnál kevesebb szó esik, pedig ma már világosan kirajzolódnak erényei, maradandóságának körvonalai. Ezért is örültünk a tv vállalkozásának, amikor tv-játékká alakítva A fekete macskát, megkísérelte felkelteni az olvasói érdeklődést. Bocsássuk előre: A fekete macska nem hibátlan alkotás, a több szálon futó cselekmény csak egyes jelenetekben válik egységessé, s az sem szerencsés, hogy a macskababona vígjátéki elemét komor tragédiák felhőzik, helyenként háttérbe szorítva az író igazi mondanivalóját. Mert a fekete macska súlyos vádirat, a falusi kizsákmányolok embertelenségét leplezi le, máig ható érvénnyel. Éppen ezért nem éreztük a rendező igazát, aki ballada! hangsúlyt adott mindennek, időtlenné változtatva azt, aim Asztalosnál nagyon is korhoz kötött, s nagyon is a realizmus talaján áll. Pedig Harag György kitűnő rendező, s akkor is örülünk bemutatkozásának, ha az Asztalos-dráma megfogalmazásával nem mindenben érthetünk egyet. Ugyanis kár volt kiszakítani valódi környezetéből a drámát: a jelképiségükben is félrevezető díszletek között időnként árnyak mozogtak, pedig nagyon is élő alakokról mintázta hőseit Asztalos István! A félsikerben osztozik a szereposztás is: időnként zavaró modorosságok állították meg a dráma sodrását. A^ félsiker is több, mint a semmi, egy jelentős író jelentős műve elevenedett meg, s bízzunk abban, hogy sikerült felkeltenie az olvasói érdeklődést. Törzs Jenő Ismét jelentkezett a Színészmúzeum, ezúttal Törzs Jenőre emlékezett, aki a magyar színháztörténetnek kivételes alakja volt. Az összeállítás körülbelül azon a színvonalon mozgott, amelyen megszoktuk, felvonultak az elérhető kortársak és tanúk, fényképeket láttunk, filmjeleneteket, s legföljebb az tűnt fel, hogy a közreműködő főiskolások némelyike bizony modorosán beszél. Ami valóban elgondolkoztató: a bemutatott részletek, Törzs Jenő művészetének igazi példái, kivétel nélkül másod, vagy inkább harmadrangú szerepek voltak, amelyek legföljebb sejtették képességeit, tehetségét. Nem mi tehetünk arról, hogy a kor, amelyben élt, nem gondolt a jövőre. Igaz, hogy a technikai eszközök távolról sem voltak olyanok, mint ma, de azért jó filmet mégis csak lehefett volna készíteni. Ami Törzs művészetét megörökítette, nem ilyen, s ez egyben figyelmeztet a jelen felelősségére is, arra, hogy igazi értékeinkből minél többet hagyjunk a jövőnek. Mert erre ma már van lehetőség. Visszatérnek a trolibuszok Varsóin Lengyelország városaiba a jelenlegi ötéves, tervidőszakban (1976—1980) ismét visszatérnék a trolibuszok. Kezdetben Lublinban, Sopotban és Gdymiábam, később Varsóban is megjelennek a trolibuszok az utcákon. (Az energiaválságot megelőzően „leépítésüket” határozták él!) Trolibusz-közlekedést honosítanak meg több más nagyobb városban és üdülőhelyen is, így például Zakopanéban. A lengyel városok az idéri 40 új trolibuszt kapnak. 1980- ig számuk háromszázra nő! A városi tömegközlekedés fő eszközei azonban továbbra is az autóbuszok és a villamosok liocmnllr A chorzówi KONST ALi üzemben gyártott új „105"-öa típusú villamos kocsikat a Német Szövetségi Köztársaságban és az Amerikai Egyesült Államokban a világ legjobb villamosainak minősítették. (Budapress—InterpressJ Emberek, országok, történetek Lakásépítés Karl-Marx-Stadtban Testvérmegyénk székhelyén, Karl-Marx-Stadtban kielégíthettem újságírói kíváncsiságomat. Gépkocsival megtekintettük a régi és új várost, bekukkantottunk a sportstadionba, megnéztük az új városrészekben kialakított szolgál- tatcközpontokat, ahol egy helyen van posta, bolt, étterem, javítószolgálat... Megmutatták a jégstadiont, amelynek szabad és fedett jégpályái annyi áramot „zabáinak”, mint egy közepes üzem gépei. — ’Ezek után nem akar lát-, ni egy régi lakást belülről? —‘ kérdezte az örökké vidám, hatvanhárom évesen is fiatal gépkocsivezető. — Ha lehet! — Hát, \persze, hogy lehet. Máris a vendégem! A régi típusú háromszobás lakásban maga szerelte központi fűtés ontotta a meleget, sztereó rádió szórta a zenét, kávé- és almaillat töltötte be a barátságosan berendezett szobát. A felesége, aki pékségben dolgozott és tojástörőként ment nyugdíjba, sürgött-forgott. — Húszmillió tojást törtem fel életemben. Érzi is a csuklóm! — mondta. — Nem volt könnyű, de szerettem csinálni. Nem szaporítom a szót. A hangulat érzékeltetésére elég annyi: végül énekeltünk is. Az éneklésnek csak az vetett véget, hogy kísérőm, a Freie Presse kulturális rovatának helyettes vezetője javasolta: — Most pedig nézzünk meg egy épülő új lakást Az enyémet! Negyed óra múlva egy most alakuló lakótelepen voltunk. Több ezer lakás épül majd itt. Bár az építkezés még csak most kezdődött, maketten, a városközpontban, a kiállítóterembén mindenki láthatja: •milyen is lesz ez a lakótelep, ha elkészül. Sokan járnak ide háztű znézőbe. Kollégám hamarosan előkerítette az építésvezetőt. A lakások jó elrendezésűek, két- és háromszobásak, alapterületük valamivel nagyobb a mieinknél. Házgyári lakások. — Nálunk most nagy ütemben épülnek a lakások. A cél, minél előbb lakáshoz juttatni mindenkit!— magyarázta a kollégám. — És gyorsan! — tette hozzá a tolmácsom, aki győri, és most Karl-Marx-Stadtban tanul az egyetemen. — Mennyi idő alatt épül fel például ez a ház? — Negyvenöt-ötven nap alatt! — válaszolta az építés- vezető. Visszakérdeztem. 0 ismét megerősítette: negyvenöt-ötven nap alatt — Az alapásás, alapozás, minden elkészül ennyi idő alatt? — Nem. Az alapásás és az alapozás az nincs benne. Csak az épület összeszerelése és a belső munkák elvégzése. Ez készül el ennyi idő alatt_ Magyar ütemben gondolkodó agyam az istennek sem akarta befogadni azt, amit a szemem látott a fülem hallott Pedig az építésvezető igazát megerősítette a tolmács, a német kolléga, a gépkocsivezető. —• Nézzen ki az épület elé! — mondta a tolmács. — Mit lát ott? •— Kamionokat! — Nálunk, otthon, Magyar- országon lát ilyen kamionokat az építkezéseknél? — Nem! — Pedig otthon is jó volna bevezetni az itt alkalmazott módszert. — Milyen módszert? — Ezekben a kamionokban hozzák az építkezésre a padlót, a tapétát, a különböző szerelvényeket. Mind méretre szabva. Nem itt az építkezésen szabják a csöveket, a padlókat. a tapétákat. Itt csak szerelik. Ezzel és sok minden mással gyorsítják még a munkát. — Tehát hihető a negyven- öt-ötveo nap? — Hihető. Persze, bogy hihető. Sőt, tény. Az építkezést elhagyva, egy házsor előtt haladt el a gépkocsink. — Az ott az egyetem! — mutatott ki az ablakon a tolmács. — Ezt a házsort pedig akkor kezdték építeni, amikor nyári szünetre mentem haza. Mire visszajöttem, már laktak a házakban. Még most sem hiszi a negyvenöt-ötven napot? Megvallom őszintén: sokáig gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a történetet Attól féltem: senki nem hiszi ei, hogy testvérmegyénkben ilyen gyorsan épülnek a lakások. Miért írtam meg végül is? Azért, mert nem hagyott nyugton a dolog. Ki kellett írnom magamból. És arra is gondoltam: lehetséges, hogy az írás felkelti a Tolna megyei építőipari szakemberek figyelmét és tanulmányozzák majd a testvérmegyénkben alkalmazott módszereket. Ok többet megértenek, és többet hasznosíthatnak az ott alkalmazott módszerekből, mi nt én, 9ZALAI JÁNOS J
