Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

Hegedűs Géza: Jóbarátaim, az évek em félek az évektől: a2 évek jóbarátaim. Nyugodt szívvel tu­dok mindent befejezni, mert kíváncsi izgalommal kezdek valamit. És az új mindig több­nek, érdekesebbnek, értéke­sebbnek ígérkezik, mint amj volt. Úgy készülök minden pillanatban az új tennivalóra, hogy élem saját elmúlt évti- zedeimet, nemzetem évszázad, iáit, az emberiség ezeréveit, és időről időre, hogy ennen magamat értsem, számvetést csinálok a személyes ég az öröklött múltróL Minden, amit tanultam, ta­pasztaltam, tettem, elgondol, tam gazdagabbá tett, mert a múló évek gazdagítanak. Sze­retek íróasztalnál ülni és sza­vakba formálni, amit érteni vélek, szeretem a szavak szép. ségét és okosságát, szeretek a szavak által gyönyörködtetni és tanítani, de még játszani is. És szeretek ott állni a kated­rán, bölcsebb idősként úgy ta­nítani a köröttem évről évre jelentkező ifjúságot, hogy amit mondok okos mulatságul szolgáljon a számukra, s em­lékezetes élménnyé váljék bennük a tananyag. Miért is féljen a múló évektől, akj élemedetten is úgy szólhat, hogy ifjak nemzedékei meg­értik? Szeretek utazni a nagyvi- lúgban, s megadatott, hogy járhattam a távoli országokat. Otthon vagyok Európában. De ezt itthon érzem a legjobban. Elegendő egyszerre két vagy három hét a távoli tájon, az­után sietek haza. hogy gazda­gító emlékké váljék az úti lát- vány. Itt vagyok itthon, nem kívánnék külföldi lenni, anya­nyelvem közege a hazám, a magvar irodalom és a nemzeti múlt a hazám, a bontakozó Itthoni jelen a hazám: itt sze­retek külföldjáró honpolgár lenni. S zeretem az otthonomat, amelyet saját ízlésem szerint rendeztem be, s ahol családfőként meleg biz­tonságban érzem az életemet. Létem formáját adja a hitve­si szerelem, amelynek érze­lemgazdagságát nem tudták kikezdeni a múló évtizedek közös gondjai, közös örömei, közös bánalai. Ez a harmónia, ad erőt a megpróbáltatások, hoz. mert hiszen nincsen em­berélet megpróbáltatások nél­kül, s a legboldogabb ember­nek is van annyi bánata, hogy el lehetne szomorítanj velük egy ország lakosságát. Szeretem az embereket, együttesen is. külön-külön is. És mindenekfölött szeretem a nőket, a szép és okos as­szonyokat, a kedves és vidám leányokat, nélkülük oly színte­len és kopár volna az élet. Szerelmes vagyok magába a női nembe. S hálás vagyok a sorsnak, hogy még hetedik év­tizedemben sem nógat az ér­telmét vesztett ösztön szerel­mes igénnyel futni fiatal leá. nÿok után, és sokkal inkább érzem a női lét varázsát azok­ban az asszonyokban, akik mögött már megé't évtizedek értetik meg az élet szépségeit. Felfrissít, ha rámosolygok egy fiatal leányra, még csak azt sem igénylem hoey vi"zamo- solyogjon rám; de testem-lel- kém félalzza egy érett as­szony okos szava és szavaknál js okosabb mosolya. Köszönöm noktk. hogy vannak. És szeretem a könyveket, amelvek immár hosszú évti. zedek, óta ajándékozzák ne­kem a szépséget és a tudást. Életem köijülveszik a költemé­nyek, a szépprózák, a drámák, az esszék és a különböző tu­dományok tanulmányai. A könyv ablakokat tár a jobban látott valóság felé és mesvéd a valóság fenyegeté­seitől. Olvasóember vagyok életformámnál fogva, szemé­lyes viszonyom van a nyomta, tott oldalukkal, szerelem a könyvespolcok poros papír- s :agút. Még a több; müvésze- te« felé 1« az irodalom mu­tatja nekem az utat. holott mindiglen is zenével éló és képeimen szobrokban gyönyö- rüséget találó ember vág vök. így élek immáron hetedik évtizede. A történelem o'ykor kirángatott életformámból, megismertem az élet kényei, metlenségoit, veszélyeit és szörny őségéit. De akkor is tudtam: íróember akkor po­li'izál legjobban, ha íróaszta- lú i.ál iil és ír, tanílúember okkor politizál a legjobban, ha- a katedrán ált és tanít. Csak. sz em be ségért legyen az, amit ír és amit tanít. Az évek pedig sejtettek hogy egyre inkább az legyek, aki vagyok és sz'^kkn"! gazdagították lelkcmet. Ez'"* nem akartam soha fle'ala' b- nak tűnni, miht amennyi ép­pen vagyok. Miért félne az évektől, aki élni tudja és élni akárha a fe’rvülekoéntt évek méltóságát, aki ' It múltjá­nak alapjáról szüntelenül ké. szül a jövendőre? Akj így él annak az évek jó’tarátai. növekvő múlt és elébe járuló jövő közt szaka 'afjanol élj a jelent, amely m-* gaze’a-abb, mint tegnap, holnapra gaz ’a- gabb lesz, mint ma, habár k; zben evőnek a gyászok is a csalódások is. Uan^m akj ezekre nincs fe’készülve, az képtelen élni az élet örömeit. ß hetedbe évtizedben ez* már jól érti az ember, és tudja azt js — kö- zeli-lávoli példákon tanr.sztal háttá —, ho"v elmehetek hol­nap és é!he‘ek a pátriárkák koráig; a valószínűség a két. tő között van. De addig önma gam szeretnék maradni, te­vékeny. alkotó a szépet élvező embernek., aki úgy távozik hogy nyomot hagyott maga után e földön. Bónyei József versei In memóriám Itt nyugszik Szendrei Piroska. ÊU ötvenhárom évet. ö volt az anyám. Felek. Koszorú Meghalt az anyám. Milyen egyszerű Fölötte kinőtt, elszáradt a fű. Szétolvadtak a papírkoszorúk. Fejfája mellől van-e visszaút? Fecske Futnak a napok előled. Fecske, vigyázz, mert elérlek. Fonok fejedre koszorút, sir utánad a gyalogút. Fecske, vigyázz, mert tüzes lobog a nyári szerelem, vidd el a vállad, megéget, füvek is rólad beszélnek. Árnyakunkat a füvekre melyikünk írta sietve? Testedben csókok alszanak. Már szállni látlak. Fecske vagy. Mos» Jelent meg az Ismert költő, Bényel József új verscski’myve, A hétköznapok megtalálnak elmen. Eb­ből vettük ki ezeket a verseket. Új könyvek Biszkup; Haszongalamb­tenyésztés. Metlickij: Gyümölcsök és zöldségfélék biokémiája. j Sport a családban. Molnár G.: Az én kedves Amazoniám. Angol—magyar kézi­szótár. Uj magyar lexikon II. Jókai: A szerelem bo­londjai. Welskopf: A Nagy Med. ve fiai. Westheimer: Az elrabolt expressz. | A mesélő kert (Félszáz mai magyar mese.) | Óvodások könyve. Sienkiewicz: Keresztes­lovagok I—II. Szamos: Kántor nyomoz. Szamos: Kántor a nagy­varosban. büntető törvénykönyv. F=ragé: Varróiskola. Hot n—Zsilinszky: Akva­risztika. Sző. fon, nem takács. Mi az? Találós kérdések gyer­mekeknek. Vártúrák kalauza I. A Varsói Szerző-'és szer­vezete 1 °53 —1975. Doku­mentumok. I Simenon: Maigret habo. zik. Engländer: Vezetői a'kal- másság — vezetés, készség. ’ I Juhász F.: A Sántha csa. iád. (mini) Defoe: Rohinson. Ín un, e : (Fotó: Kovács Gyula — MTI — KS) Hagy Imre kiállítása Nagy Imrének, a Román Szocialista Köztársaság érde­mes művészének hat évtizedes alkotó munkáját bemutató tárlat nyílt Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. Kajszin Kuii.ev: A párthoz Te szólsz — s mi érző szívi’el jól megértve élő szavakkal hallhatjuk L'nint. Igazság, zászló, lelkünk büszkesége, győztesen járunk lépteid szerint. Te, mesterünk, vezérünk, jóbarátunk, hű támaszunk munkában és csatán, örökre egy, kemény egység a pártunk: népnek és pártnak • egy sors jut csupán. Közös veled az öröm és a gond, mert egy a cél, az eszme és az álom. Magasztos eszmény, mit a szó kimond: ahogy tanítsz — úgy éljünk e világon. Hegedűs Géza fordítása Leony!d Martinov: Kötelék • Elismerem, el, újra s újra, hogy bűnös vagyok; hallgatag, vita nélkül, egy szót sem szólva nyújtom feléd a karomat Itt a kezem összekötözni, itt a szemem: bekötheted. Értsd meg, nem tudok semmi, semmi fájdalmat okozni neked. S megkötözted, egybe bogoztad, nem a kezem, a te kezed. Bár nem akartam semmi rosszat tenni én soha teneked. (Illyés Gyula fordítása)

Next

/
Thumbnails
Contents