Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-22 / 45. szám

Három pillanat a paksi „új világból” Kedvemre való a helyzet Legutóbb még átszáguldottunk a nyitott kapun, most lánc fe- szül keresztben, ezen Stop­táblát lenget a szél. Fiatalosan ugrik egy ember a portásház­ból, és érdeklődik, mii járatban, kihez, honnan. Megadjuk a, választ, s ő adja az utasítást, hova álljunk parkolni. Áll­nánk, persze oda állnánk, aho­va kellene, de keréknyi hely Sincs sehol. Két busz közé be- prése’ődünk. Ez itt alkalmatos lesz, két-Három órán belül úgysem indulnak a munkásjá­ratok. . , .. Nyakba akasztja kollégám a fotóstáskát, sálunkat szoro­sabbra fűzzük, és indulunk — ki tudia már hánvadszor — is­mét felfedezni, újat keresni az építkezésen. Szégye’em is magam, hét he­te voltam itt utoljára, s néhány ismeretlen munkaterület hívo­gat : nézz meg, írj meg. fény­képezz le! A szennyvízte'eore ke"ene menni, mert az a leg­frissebb és elkészült, végleges ál!ano+>>an lévő obiekhim. Szé­pen körülkerítve, a ta'aj asz­talsima. a gépek között azon­ban még két munkás villany­nyal valamit hegeszt. Tehát készen van az objektum, de munka még akad rajta. Tapossuk tovább a bokáig érő sarat, s csak sajnálkozunk a ménkű erős gépeken, amint kínlódnak felfelé az alapgö­dörből, amint bukdácsolnak azokon a részeken, ahol nincs betonút. Mert az a jó, hogy az utak több mint kilencven szá­zaléka már elkészült, jórészt rajta a betonon a fekete bur­kolat is, s ahol még földhomok az út, az csak provizórikus, s azért, van, mert a sofőrök le­levágnak egy kanyart, rövidít­ve a távolságot a betonkeverő, a munkahely, meg a depónia között. Tóth szaktárs az alapgödör­ben fontös munkát csináltat embereivel. Ketten mérősza­laggal guggolnak, egy pedig patronnal vereti a megadott helyekre a Hilti-szeget. „A szovjet szakértőt várjuk, be­emelés előtt megkívánja, hogy lássa, hova tesszük a kalickát.” A kalicka körölbelül öt méter hosszú betonvas építmény. Ak­kora mint egy óriási madár- kalicka, azzal a különbséggel, hogy másfélméter széles, egy méter magas. És tele-tele van, gondosan, rajzok után hegesz­tett acélrudakkal. Ilyen szer­kezeteket kell a jelölt helyre A törvényesség le’yzele flli-lieii Hosszú a sor, ízletes az ebéd, türelmesen d itlaiiisaoüK beállítani, centiméternyi pon­tossággal. És ezek képezik a főépülét egyik oldalán á falat, azaz ezt lövik majd tele be­tonnal. A betont itt nem lapátolják, nem surrantják, hanem lövik. Forster kolléga, az egyik-épí­tésvezető újságolja, hogy igen­csak jól haladnak a munkával. Egy hónap múltán- különleges eljárással a zsaluzat . közé, a karvastagságú betonacél kalic- kákba úgy lövik be a különleges betont. Majd megnézzük azt is, úgy mint ahogy most mfegál- lunk bámészkodni a gödörben a grabonasátor felállítói mel­lett. Nyolc-tíz ember erőlködik nagy vaskapu zsilippel, helyé­re állítják, szomszédságában egy másikat is. S ha állnak a kapuk, akkor felhúzzák a vá- szon-műanyag-gumi sátorlapot. Az alapgödör szélén körbe- körbe zöldre festett áramfej­lesztők morgolódnak, küldik az egyenáramot a lent dolgozó hegesztőknek. Az építkezés is­mét él, a téli nagy havazások ugyan nem állították le a munkát, de az ütem k:ssé las­sult. Most már érezni itt is a tavaszt.... Dél van, az emberek nagy csapatokban sietnek az étkez­de felé. Sorba kell állni, vi­szont az ételek ízletesek, az adag is kubikoshoz, gépkezelő- höz. mért. Ak' pótlást akar, ki- felp jövet ehet-vehet főtt kol­bászt is, alkalmi árus — a konyhához tartozik természe­tesen — kínálja fr:ss ételét — hiába. Az emberek nagy ciga­rettafüst-felhők kíséretében visszaba"agnak a munkahe­lyekre. Hárman-négven ugyan betérnek egy feketekávéra a büfébe, de a többiek mind a daruk, a munkagödrök, az ár­kok, a sínek, a betonvaskazlak felé indulnak. A buszok még mindig sor­ban állnak — hol lehetnek ve­zetőik egész nap? —, beülünk kocsinkba és a portás leengedi előttünk a láncot, mehetünk haza, mögöttünk marad ez az új világ, ez a szemünknek, agyunknak eléggé nehezen megszokható nagy sürgés-for­gás, óriási vállalkozás. Pálkovács Jenő Fotó: Gottvald Károly L . 1■ ,-j Beszélgetés dr. Páfger Vince megyei főügyésszel a bűnözés és bűnüldözés helyzetéről ui.gadok tagjai y re, ualiagnuu. a ÁCt/iilttítf) Kel. líiaUttit y tiviu'Cö- ti Az ügyészi munka során is ösz- szegyültek azok a tapasztalatok, amelyek hasznosítása nélkülözhe­tetlen ahhoz, hogy az előttünk ál­ló társadalmi és gazdasági fel­adatokat minél kevesebb hibával, minél jobban tudjuk megoldani. Dr. Pájger Vince megyei fő­ügyészt arra kértük, hogy ismer­tesse: az elmúlt évi munkájuk összegezésének tükrében hogyan néz ki Tolna megye törvényességi helyzete. — Megyénk ügyészei — mint szerte az országban —, minden gazdasági egységben, hivatalban és intézményben az év elején munkaértekezletet tartottak, ahol mi is megállapíthattuk ugyanazt, amit dr. Szíjártó Károly, a Ma­gyar Népköztársaság legfőbb ügyésze az egész országra érvé­nyesen mondott: „Népi államun­kat, népünk szocialista vívmá­nyait és minden állampolgárt vé­delmező törvényes rend van, szi­lárd a törvényesség." — Az ügyészség szakágai közül ez- alkalommal elsősorban a büntetőjogi területre vonatkozóan kérnénk felvi­lágosítást. — Szívesen válaszolok a kér­désekre, annál is inkább, mert ez a munkánkat az egyik leqszéle- sebb skálán mutatja. Mindjárt az elején le kell szögeznünk, hogy ez azonban mégsem csuoán ügvészi feladat, hiszen a bűn- megelőzés az egész társadalom összefogását igényli, mert a bű­nözés csökkenése nem önmagá­tól, és nem is egy-egy szerv kü­lönálló erőfeszítései révén követ­kezik be. — A bűnüldözés lényeges része a rendőri munka. Ezt hogyan értékel­ték? — Általános tapasztalatunk, hogy a rendőrség nyomozati te­vékenysége tovább javult, itt is érvényesült a törvényesség, és a joqDolitikai elvek követelményeit betartották. — A legfőbb ügyész elvtőrs sajtó­tájékoztatója után néhány országos adatot is közöltek az újságok. A megye adatai mit mutatnak? — A társadalmi tulajdont ká­rosító bűncselekmények száma nálunk emelkedett. 1974-ben eb­ben a bűn kategóriában összesen 635 bűncselekmény volt, 1975- ben 697. Ez 8,8 százalék növeke­dés. Ehhez elsősorban az veze­tett, hogy igen sokkal nőtt a be­töréses lopások száma. Már az igazságszolgáltatáshoz vezető úton van annak a két bandának az ügye, amelynek tagjai 40—50 rendbeli betörésért felelnek. — Megyénkben a közelmúltban több olyan eset történt, amely a nép­gazdaságot károsította. Az elkövetők sem sorolhatók a betörők, rablók ka­tegóriájába . . . — Tapasztalataink szerint a népgazdasági érdek figyelmen kívül hagyásával elkövetett visz- szaélések főleg a szövetkezeti szektorban, ezen belül is egyes felelőtlen szövetkezeti vezetők ré­széről jelentkeztek. Az elkövetők általában a - csoportérdeket, az egyéni érdeket értelmezik helyte­lenül, és azt az össztársadalmi érdek rovására érvényesítik. A büntetőjogi eszközök alkalmazá­sától azonban itt sem lehet elte­kinteni. Nem túlzás azt mondani, hogy ezek ma sajátos jellegű bűnözésként jelentkeznek, és azon túl, hogy a népgazdaságnak közvetlen’" ’s kórt o' pz-ak, egy- be.n fi1 pr’k - srp-' ciaiista jellegének erősödését, sőt rontják — elsősorban a bűntény helyéül szolgáló — szövetkezet hitelét, helyzetét. — Ezek többnyire olyan esetek» amikor nem egy ember a felelős; Ha» nem jellemzőjük a bűnszövetség« Igaz ez? — Igaz, sőt az ‘ is előfgfdulf hogy az elkövetőnek nincs is közvetlen haszna belőie. Vált olyan eset, ahol „mindössze" népszerűséget, felismerést akartak szerezni, a tagoknak akartak ked­vezni a törvénybe ütköző Cseleke­dettel. Persze, a jellemző-mégis az, hogy az elkövetők a tagságon túl önmaguknak rendszerint jóval nagyobb mértékű anyagi hasznot biztosítanak az illegális jövede­lemből. — Még a közelmúltban is talál­koztunk o’yan vélménnyel, hogy ez o,bocsánatos bűn". — Ebből legfeljebb az igaz, hogy az eljárás alá vont szemé­lyek többsége nem bűnöző, de ez semmit sem változtat azon, hogy bűnelkövetők. Elvtelen dolog len­ne viszont, és senkinek nem használna, ezeket tessék-lássélc módon kezelni cselekményük megítélésénél, viszont mérlegelni kell a személyükben rejlő társa­dalmi veszélyesség fokát, eddigi egész tevékenységüket. — Váltsunk témát. Beszéljünk @ közlekedési bűncselekményekről. — Ez is nagyon lényeges kér­dés Tolna megyében, hisz itt, ai 1524 kilométert kitevő útvonalon 45 ezer „hazai" gépjármű közle­kedik, tehát minden tízezer Tolna megyei lakosra 1100 jut. A veze­tői engedéllyel rendelkezők szá­ma meghaladja az 55 ezret — Ennek megfelelő a baleset? arány is? — A balesetek száma csökkent 1974-hez viszonyítva, viszont 34- ről 38-ra nőtt a halálos balesetek — Az ügyészség nyilván vlzsgátta az okokat. Milyen következtetésre ju­tottak? — Csa'k a legfontosabbat em­lítem; az ittas vezetéssel elköve­tett bűncselekmények üldözése az egyik legfőbb felad a lünk lesz. Itt említeném meg, hogy a Tolna megyében közvádas bűncselek­mények miatt elítélt felnőttek kö­zel egyharmada a -közlekedés körében elkövetett cselekedetéért állt a bíróság előtt. — Sok jogosítványt kellett vissza­vonni? — Mintegy négyszázat. — Sok olyan területről nem eshe­tett szó, amelyek az ügyészi munká­ban nagyon fontosak és olvasóinkat minden bizonnyal érdekelnék. Most a beszélgetés végén arra kérem Pájger elvtársat, hogy az év során találjunk alkalmat a folytatásra, és tájékoz­tassa a Népújság olvasóit például a fiatalkorú bűnözésről, az erőszakos cselekményekről valamint az ügyészi munka más oldalairól. — Nagyon szívesen, és javas­lom, hagy legközelebb az általá­nos törvényességi felügyelet, va­lamint a polgári jogi ügyszakban kifejtett tevékenység legyen a té­mánk. — Köszönjük a beszé'getést és ígérjük: é ünk a javaslat adta lehe­tőséggel. (F)

Next

/
Thumbnails
Contents