Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-19 / 42. szám
MunkásMvelőilés Szfikszárdon Könyvtárai! és alva"!® Mongóliában Ritka szemléletes bizonyságot sikerült az újságírónak szereznie szerdán azzal kapcsolatban, hogy milyen alapos és gondos munka előzi meg azt a pillanatot, amikor egy témakör a végrehajtó bizottság ülésének napirendjére kerül. A szekszárdi tanács vb. e hó 25-én vitatja meg a városi vállalatok és üzemek kulturális helyzetét. A nagy terjedelmű anyagot előzőleg az egészségügyi és művelődési állandó bizottság tárgyalta meg. A művelődési osztály 72 munkahelytől kért és 44-től kapott értékes adatot. Ezek 20 ezer 853 . foglalkoztatottra, köztük 15 360 fizikai munkásra és 8966 ingázóra vonatkoznak. A munkahelyeken — kivéve a ME- SZÖV-öt és az állami gazdaságot — általában társadalmi munkások foglalkoznak a közművelődéssel. Mindenhol kiemelten kezelik a szocialista brigádokat és fő hangsúlvt az egyik legfontosabb „szellemi beruházás”, az oktatás kao. Joggal, mert tavaly az említett dolgozók közt 91 analfabéta volt és 3371 olvan, akinek nem volt teljes értékű általános iskolai végzettsége. Tavaly 175 dolgozó vett részt felnőttoktatásban. (Általános iskolai.) 772-en tanultak tovább közéniskolában, 142-en különböző felsőfokú tanintézetekben. Örvendetesen nagy szereoet kanott a szakmunkásképzés 1453 fővel és a politikai oktatás különböző formái, több mint 3700 résztvevővel. A művelődési központ színházi előadásaira 877-en váltottak bérletet. 1641 ipari munkás az itt működő különböző klubok valamelyikének tagja volt. A szocialista brigádtagok külön- klub létrehozását igénylik, ez a közeli jövőben megalakul. A dolgozók többsége kifogásolta, hogy a jónevű tánccsoport ritkán szerepel idehaza. A munkahelyek 43 százalékánál lehetőség van üzemi kiállítások rendezésére, 59 százalékánál előadások tartására. A zeneiskola elsőnek a szakmunkásképzővel kötött szocialista szerződést, amit remélhetőleg továbbiak követnek majd, mert kifejezett igény mutatkozik a felnőttek zeneoktatása iránt. Az üzemi könyvterjesztők a munkahelyeken tavaly 979 ezer forint értékben adtak el könyveket. A múzeum kiállításait 27 helyről, 98 alkalommal, több mint 3000 személy kereste fel. A dolgozók körében a közművelődési intézmények közül a moziról alakult ki a legjobb vélemény, melynek legjobb a propagandáia és amely szocialista szerződések sorát kötötte már az üzemekkel. A munkahelyek 52 százalékánál van lehetőség üzemi vetítésekre. Kifogásolják és lenézésnek érzik viszont, hogv a szocialista brigádokkal kötött bérleti szerződések során gyakran ezerszer látott, ős-- filmeket mutatnak be. A TIT rendezvényeinek látogatottsága csökkent, sajnálatos módon elsősorban a támadai/vrüMdooriá- nvi vonatkozású előadások terén. Az előterjesztést az állandó bizottság tagjai részletekbe menően megvitatták. A végrehajtó bizottság véleményére akkori tudósításunkban majd visszatérünk. O. I. Mongóliában jelenleg. ezer közkönyvtár van, ötmilliós könyvkészlettel. Az ország legnagyobb ilyen intézménye a fővárosban működő állami könyvtár. Itt őrzik az ősi mongol kéziratokat, mongol tudó- ' ok műveit, a mongol nyelven kiadott marxista—leninista műveket, orosz és más nyelveken Mongóliáról kiadott műveket, politikai lapokat és más sajtótermékeket. Az állami könyvtárnak évente százezer olvasója van. Részükre körülbelül 200 ezer könyvet, folyóiratot kölcsönöznek ki egy-egy évben. A keresett könyvek nagv része — 42 százaléka — társadalom- politikai, politikai mű, de sokan — az olvasók 27 százaléka — keresik a műszaki könyveket, valamint — 31 százalék — az orvosi, művészeti könyveket, regényeket is. A fővárosi közkönyvtár 30 ország 65 könyvtárával áll cserekapcsolatban. Évente mintegy 11 000 hazai könyv ellenében körülbelül 10 000 külföldi könyvet kap. A könyvtárnak — tudományos célokra — mikrofilm-szolgálata is van. A könyvtár keretében működik a Mongol Tudományos Akadémia tudományos információs osztálva, amely évente tájékoztató bulletint ad ki a tudományos irodalom termékeiről. Rádiöés tv-közvetíí sek az SZKP Ül kongresszusáról A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusáról sokszínű, átfogó képet kaphatnak a rádióhaugatók és tv-nézők hazánkban is. Elkészült az a közvetítéstervezet, amely lehetővé teszi a nagy jelentőségű tanácskozás minden fontosabb mozzanatának nyomon követését, a kongresszus munkájának közelebbi megismerését. A rádióban, akárcsak a tv-ben, minden fontos eseményről a legrövidebb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget. A Magyar Rádiót nemcsak Csák Elemér, a kiküldött tudósító képviseli ebben az időszakban a Szovjetunió fővárosában, hanem Kulcsár István is. Elsősorban ők készítik majd azokat a tájékoztatókat, beszámolókat, napi és időszakos összcfog.a- lókat, lapszemléket, amelyek a krónikaműsorokban, az EÍsti magazinban, a külpolitikai programokban és a „168 óra” adásában elhangzanak. A Magyar Rádió és Televízió már jó előre egyeztette a közvetítésterveket a szovjet partnerekkel. Mind a televízió, , mind pedig\a rádió kérését szovjet kollégáik a legmesz- szebbmenő támogatással teljesítették. A műszaki feltételeket időben biztosította a magyar, illetve a szovjet posta. A televízióban ugyancsak helvet kaptak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusáról szóló adások. Február 24-én, kedden este a televízió híradójának különkiadása 40 perces adásban informálja a nézők millióit a tanácskozás első napjának munkájáról. A többi napokon pedig 20 perces híradás foglalja össze az aznapi legjelentősebb eseményeket. (MTI) Oktatás a (elszabadult Dél-Vietnamban Tavaly október első napjaiban kezdődött a tanév a délvietnami iskolákban. A késedelem oka, hogy új tankönyveket kellett írni, el kellett'ké- szíteni az új oktatási programot. Az oktatási anyagok, különösen a humán tárgyak esetében, alapvetően különbözSzcmator.umok A rigai öböl partján fekvő „Kernen” vidéket ter-mészet- védelmi területté nyilvánították. Ezzel védettekké vá’tak Euróoa legrégebbi balneológiái üdülőhelyének fenwesei, tavai és tengerparti dűnéi. A szoviethatalom ideje alatt több szanatórium épült fel ezen a vidéken, melyekben mozgásKépek a sziklafalon Tadzsik régészek i. é. III—I. századbeli rajzokat fedeztek fel a Nyugat-Pamír egyik folyójának sziklapartjain. A művészi gondossággal megalkotott képek tematikája meglepően változatos. Különösen megkapóak a vadászjelenetek nek a Thieu bábrezsimjé- nek uralma idején használtaktól. Megkezdték az írástudatlanság felszámolását is. Ninh' Thuán tartományban például több mint 400 egyetemista oktatta nváron az írni nem tudó felnőtteket. a dűnék között sérülteket, ideg- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőket gyógyítanak. A beutalók egv részét kedvezményesen — a teljes ár harmadáért — kapják meg a dolgozók. Az elmúlt öt év alatt a szovjet szakszervezeti gyóevintéz- ménvekhen 65 ezerrel bővült a férőhelyek 6záma. és a „tájképek”. A sziklarajzok tudományos jelentősége abban rejlik, hogy bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az akkori lakosok telepes életmódot folytattak, ellentétben a korábbi feltevéssel, mely szerint ezen a területen nomádok éltek. Hz SZKP XXV. kongresszusa e'őtt Az aszkéták nyugdíjba mennek 4. Innokentyij Szmoktunovsz- kij, a népszerű színész egyik híres filmszerepében a hatvanas évek elején egy makulátlanul becsületes autótolvajt játszott, aki a tisztességtelen úton szerzett személygépkocsikat lopja el, az értük kapott összegeket pedig gyermekotthonoknak utalja át. E komédia abban az időszakban született, amikor a Szovjetunióban a drágább tartós fogyasztási cikkek birtoklása a köz- szemléletben elég könnyen gyanút keltett a tulajdonos jóhiszeműsége iránt. Ezt a közszemléletet egyébként is egyfajta aszkétizmus jellemezte. A szovjet emberek nagy része nem igénytelenségből szokott hozzá bizonyos anyagi javak nélkülözéséhez, hanem ezeknek az anyagi javaknak a hiánya folytán —az ország magasabb gazdasági és védelmi ' érdekeinek előnyt biztosítva — tudatosan korlátozta igényeit. Ez a korszak elmúlt. Ma is előfordul persze, hogy a városi házak kapuja előtt is gyakran megtalálható kispa- dokon üldögélő nyugdíjas nénikék megszólják a fiatal lányokat, mert divatos holmikban járnak, de ez már semmiképpen sem közszemlélet. TÖBB HÚS, KEVESEBB KENYÉR A nép életének javítására az SZKP mindig, a szovjet társadalom fejlődésének minden szakaszában törekedett. De a lehetőségek — Leonyid Brezsnyev beszélt erről a XXIV. pártkongresszuson „az ismert történelmi körülményeknél fogva huzamos ideig korlátozottak voltak. Most jelentősen bővültek ezek a lehetőségek, s ez alapot ad a párt számára ahhoz, hogy a gazdasági építést még inkább a nép életszínvonalának emelésére irányítsa”. Az új lehetőségek — egy ismert szovjet közgazdász szerint — a fejlett szocialista társadalom felépülésével jelentek meg a Szovjetunióban. Ezt a társadalmat a termelés sokszorosan megnövekedett méretei, a társadalmi-gazdasági viszonyok érettsége és a tudomânyœ- műszaki haladás felgyorsulása jellemzi. Az így megnövekedett lehetőségeket vették alapul már a kilencedik. és napjainkban, a tizedik ötéves terv kidolgozásánál. Mindebből az tűnik ki, hogy a fogyasztó ugyan soha nem volt a szovjet társadalom elhanyagolt, másodrendű tagja, mint azt a „fogyasztói társadalom” hívei állítják, hiszen a szovjet ember az egészségéről, művelődéséről, létbiztonságáról, munkalehetőségéről való, gondoskodás tekintetében korábban is többet „fogyasztott”, mint a tőkés országok lakossága. És elérkezett az idő, amikor egyre nagyobb mértékben részesedhet a köznapi értelemben vett fogyasztási javakból is. A fontosabb élelmiszerekből az egy főre jutó fogyasztás 1974-ben húsból 55 kiló volt (az 1960. évi 40 kilóval szemben), tejből 315 liter (a korábbi 240 literrel szemben), cukorból 41 kiló (az 1960-as 28 kilóval szemben). Kenyérből viszont a szovjet átlagpolgár 1974-ben 142 kilót fogyasztott (az 1960. évi 164 kilóval szemben). A kenyér- fogyasztás csökkenése azonban a táplálkozási kultúra emelkedésének biztos jele. Hasonló okból csökkent az utóbbi években a burgonyafogyasztás is. Ugyancsak 1374-es adatok alapján száz szovjet család közül rádiókészüléke 77-nek, televíziója 71-nek, hűtőgépe 56-nak volt. ' tartós fogyasztási cikkekből való ellátottság számszerű növekedésénél nem kevésbé lényeges a hiánycikkek számának fokozatos csökkenése. Az utóbbi két évben jutottak el oda, hogy — a személygépkocsik kivételével — minden alapvető tartós fogyasztási cikkből széles választék áll rendelkezésre, s nemcsak a fővárosban, vagy az európai nagyvárosokban. Egy Moszkvától nyolcezer kilométerre fekvő távol-keleti nagyváros, Habarovszk egyik központi iparcikkboltjában 1975. szeptember elején 14 fajta magnetofont, köztük hat kazettás típust árultak. HAT ÉS FÉL MILLIÓ AUTÓ Az inflációs hullám, amely részben a tőkés világgazdasági válság nyomán, részben egyéb gazdasági okokból az elmúlt években ilyen vagy olyan mértékben szinte egész Európára kiterjedt, a szovjet határokon mindeddig nem jutott túl. Nem mintha a világpiaci árak emelkedése nem érintené a szovjet gazdaságot Tény azonban, hogy óriási anyagi áldozatok árán, a mérhetetlen anyagi és pénzügyi potenciállal rendelkező szovjet állam a megnövekedett terheket eddig teljes mértékben magára vállalta. Úgy tűnik, ez az árpolitika a köve- kező ötéves időszakban is változatlan marad. Részben ezzel magyarázható, hogy a munkások és alkalmazottak jelenlegi 150 rubeles átlagbére mellett a tartós fogyasztási cikkek ára gyakorlatilag minden család szamára elérhető. Egy nagy képernyős televízió nem •-'■’észen háromhavi, egy színes e'evízió négy és fél havi, egy kétszáz literes hűtőszekrény kéthavi fizetésből vásárolható meg. A személygépkocsik ára három-négy évi munkabér — meglehetősen magas. Mégis — a családok többségében nemcsak egy kereső van — jelenleg négymillió személygépkocsi van az országban, s további hat és fél milliót gyártanak 1980-ig. A lakásépítkezések nemzetközi viszonylatban páratlan, méretei közismertek. A lakóterület összessége az utóbbi tizenöt évben több mint kétszeresére nőtt, míg a népesség csak ötven százalékkal gyarapodott. Egy városi lakosra például ma 12 négyzet- méternyi lakóterület jut az 1958. évi 8 négyzetméterrel szemben. Ez nem a végállomás, hiszen a fejlett ipari országokban ennél magasabb az egy főre jutó lakóterület. A tizedik ötéves terv lakásépítkezési előirányzatai nem csökkennek a kilencedikhez képest. A legelfogultabb nyugati megfigyelők is észrevették, hogy a szovjet emberek öltözködése az elmúlt években választékosabbá vált. Másrészt fanyalogva szokták felsorolni, hogy a helyenként kétségkívül olajozásra szoruló elosztási mechanizmus hibái miatt olykor mi mindent nem lehet kapni a moszkvai üzletekben. Manapsag azonban „a külföldi megfigyelők” — be'sme- résiik szerint — erre vonatkozó adataikat nem saját élményeik, hanem a központi szovjet lapok méltatlankodó, feddő hangú cikkei alapján gyűjtik egybe. BOKOR PÁL (Következik: A scsokinói kísérlet).
