Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
Tv-napló Vendégségben Würtz Adómnál n' Würtz Ádám illusztrációja Takáts Gyula verséhez. A hegyoldali házból a Balaton tükre tárul fel, a túlsó parton a Badacsony könnyed vonala, távolabb a fülöpi hegy, a másik oldalon a tapolcai medence lágy ivei: ezt a képet látja az ablakon kitekintő Würtz Ádám. S kicsit távolabb a becehegyi kaptatón áll a költő és művésztárs Takáts Gyula olaszos háza, akinek verseit oly ihletetten illusztrálja. Az ő verse hangzik fel elsőnek, a másik vendég, Bán- ffy György előadásában, s el is indul a beszélgetés, természetesen arról, ami ebben a percben a legfontosabb, a művészetről. Würtz Ádám nevét minden korosztály megtanulta, mesekönyveket illusztrált, klasszikusokat, Takáts Gyula verseit, újra meg újra, roppant bele- érzéssel sejtve meg e nemegyszer bonyolult, de mindig a teljes igazságot faggató versek titkát. „Talán a táj harmóniája is hozzájárul...” — mondja Bánffy, s Takáts Gyula, aki grafikusnak is kitűnő, az alkotás lényegét feszegeti: „A feszültség a fontos, az a kényszer, ami a közvetlenül látható mögött keresi a lényeget.” Würtz helyesel, de hozzáteszi: „Csakhogy ez a feszültség aztán feloldódik, amikor az ember megtalálja a formát, érzi, hogy birtokába vette a tárgyat.” Képek villannak fel, Takátsversek illusztrációi, aztán Shakespeare-hez készített rajzok, a legutóbbi József Attila- sorozat lapjai, majd a gyerekkori táj, Tamási emlékei. Mert Würtz Ádám innen indult el, 6 amikor nemrég a tamásiak arra kérték meg, hogy ott rendezzen kiállítást, egy sor új rajz is készült, — ezekből is láthattunk ebben a rendhagyó riportban. Rendhagyónak nevezzük, mert a szerkesztői bátorság (Kernács Gabriella) a költőt, Takáts Gyulát ée a színészi, Bánffy Györgyöt hívta segítőtársul, s a nagyon gyakran sztereotip riporteri kérdések helyett élénk beszélgetés középpontjába kerültünk, s ezzel magunk is részesévé váltunk a vendégségnek. S ez volt a műsor sikerének titka. Minden természetes volt, magától értetődő, egyetlen hamis hang, erőltetett kérdésfelelet sem bontotta meg a műsor esztétikai rendjét, szép egységét. B. Farkas Tamás úgy rendezte ezt a filmet, hogy sehol nem lehetett érezni a megrendezettságet, amiben Ráday Mihály operatőr hűséges segítőtársa volt. CSÁNYI LÁSZLÓ Titkos küldetésben Más a leírt, sőt más a képernyőre, filmvászonra vitt krimi is, és más a valóságos. Erről győződhetett meg mindenki vasárnap, aki figyelmet szentelt Horváth J. Ferenc, Hadházi László, Somogyi Nóra rövidségében is tartalmas műsorának, melynek a „Titkos küldetésben” címet adták. Ami titkos, az nem feltétlenül veszélyes, Pavel Minarik százados küldetése azonban veszélyes is volt, méghozzá alaposan. A filmdokumentumok felvillantották a „Szabad Európa” és a „Szabadság” rádiók nem közönséges technikai felszereltségét. A nézőben akaratlanul is megmozdult a fantázia, miként működhettek a Magyar Televízió adásának időpontjában az ottani képmagnók, hiszen Julius Firt, Jaroslav Pehacek, Mr. Fisher és Mr. Robinson (utóbbi az ottani „magyar ügyek” intézője) főhivatású kémeknek és hazaárulóknak aligha lehetett szórakoztató mindaz, amit Pavel Minarik százados, ez az aranykeretes szemüvegű, mosolygós, kissé tanáros, vagy éppen tudósra emlékeztető külsejű fiatalember róluk elmondott. Nem beszélve Richard Cook úrról, a két — vitathatatlanul „nevet” szerzett intézmény közös igazgatójáról. „Hét évig szolgáltam náluk” — idézett egy cseh népdalt, nem minden gúny nélkül Pavel Minarik. Hét évet szolgáit az „ideálok nélküli, gyökerüket vesztett emberek” között. Nem a Német Szövetségi Köztársaság, vagy annak polgárai ellen dolgozott, hanem értük is, hiszen háborús uszítok, egy kémszervezet leleplezéséhez szolgáltatott értékes adatokat. Technikai részleteket ismerhettünk meg, azt hogy miként igyekeznek „beszéltetni a turistákat”, tüntetésekre mozgatni disszidens szervezeteket és töretlen lendülettel bomlasztani akkor, amikor az egész világ Helsinki szellemében építést vár. (Igaz, hogy a világ illúzióktól mentes része nem tőlük.) Semmilyen tartalmi változást nein jelent az, ha a két rádióadó, ugyanannak a kémszervezetnek, a CIA-nak vezetésével esetleg Spanyolországba, Afrikába, vagy akár Washington környékére költözik. A lényeg ugyanaz marad, amiről most a 25 121 számú ottani igazolvány volt tulajdonosa, Pavel M;na- rik százados is hírt hozott. A magyar televíziósokat csak dicséret illeti azért, hogy minden más tv-társaságot megelőzve, elsőként készítettek riportot Pavel Minarikkal és azt soron kívül műsorra tűzték. O. I. Új, érdekes JSZiM(iadványol ' Ebben az esztendőben is sok érdekes, színesen illusztrált kiadvánnyal segíti a Magyar—Szovjet Baráti Társaság több mint ezerszáz üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi és iskolai tagcsoportjának tevékenységét. A tervek szerint „A barát; ság követei” címmel 10 OOO példányban adnak ki tájékoztatót a szovjet szakemberképzés történetéről, fejlődéséről. Az írásos kiadvány méltatja a szovjet egyetemeken, főiskolákon végzett magyar szakemberek szerepének jelentőségét országunk fejlődé, sének különböző területein. Sportbarátság címmel ugyancsak 10 000 példányban lát napvilágot a felszabadulás előtti magyar—szovjet sport, kapcsolatokról összeállított krónika. Sportvezetők és sportolók szemével mutatja be a felszabadulás után új életre kelt magyar sportnak nyújtott szovjet segítséget, országaink sportolóinak barátságát. „A szocialista hazafiság és proletár intern acionalizrréjs kiteljesedésének alapja: barátságunk továbbfejlesztése a "•7-v/jetunióval” címmel ta. valy novemberben megtartott nemzetközi tanácskozás felszólalásainak szövegét köti csokorba az év első felében napvilágot látó kiadvány. Bővített változatban, a legújabb adatokkal kiegészítve kerül az olvasókhoz a Szovjetunió 15 köztársaságát, népeinek életét, eredményes munkáját bemutató kötet. Ugyancsak az első negyedév tervében szereli egy érdekes — az utcai húsoknál is kapható — rejt. /ányfüzet megjelenése, ez a kiadvány Gagarin űrutazásának 15. évfordulójára emlékezik, népszerűsítve a szovjet űrkutatás eseményeit, eredményeit. A munkahelyi tagcsoportok oolitikai, kulturális rendezvényeinek gazdagításához nyújt tájékoztatót a MSZBT filmtárának több ezer példány, számban megjelenő jegyzéke. Ezenkívül módszertani tájékoztatót adnak körze az orosz nyelvtanárok számára, és segédkönyvet bocsátanak ki az orosz nyelvi versenyekre való felkészüléshez. Bz SZKP XXV. kongresszusa e’8!t Még tovább keletre 2. Az új versengés — a szocialista gazdaságnak az emberek növekvő igényeinek kielégítéséért vívott küzdelme, a jelek szerint, nem kevésbé izgalmas és fáradságos lesz, mint a szocialista és a tőkés világ vetélkedése, amely természetesen a fejtett szocializmus korszakában is folytatódik. A szovjet gazdaságnak néhány olyan problémával is meg kell birkóznia, amelyek területi és földrajzi sajátosságaiból kifolyólag csakis itt jelentkeznek. Az egyik: a mező- gazdaság által megművelhető területek átlagosan elég rossz minősége, a másik: a közlekedés, melynek kiépítésénél majdnem azonos lélekszám mellett az Egyesült Államok területének többszörösével kell számolni. Végül a harmadik, sajátosan szovjet probléma, az ország háromnegyedét kitevő keleti területek iparosítása és benépesítése. Egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy a kilencedik és részben a 'tizedik ötéves terv két, legtöbbet emlegetett beruházása a közlekedéssel függ össze. A kámai teherautó- gyár, amely felépülése után — első üzemegységének avatása 1976 első felében esedékes — évente 150 ezer nehéz-teherautót gyárt majd, Európa legnagyobb ilyen üzeme lesz, de távlatilag csak részben oldja meg a közúti szállítás gondjait. A Szovjetunióban ugyanis többszörös Magyarország nagyságú területek vannak, ahol a közlekedés és szállítás alapformája a gépkocsi. A gazdag aranybányáiról nevezetes távol-keleti magadani területen például egyetlen vasútvonal sincs, a közlekedést és szállítást ezen — a hegyvonulatokkal darabokra szaggatott, zord — vidéken kizárólag gépkocsin és légi úton bonyolítják le. A JÖVŐ: SZIBÉRIA A Bajkál—Amúr vasútvonal 1983-ra készül el, s nemcsak a távol-keleti tajgavidék szén-, olaj- és nemesfémkincseit szabadítja majd fel, hanem a Transzszibériai Vasutat is tehermentesíti. E 3200 kilométer hosszú vasút keleti „végállomásánál” pedig ott sorakoznak a rohamosan bővülő szovjet csendes-óceáni kikötők — Vlagyivosztok, az Amúr menti Komszomolszk, Vanyino, Habarovszk, Nahodka. Ezekből indulnak a teherhajók még tovább, keletre, a gazdaságilag még alig-alig felfedezett Sza- halin, Kamcsatka, a Csukcs- félsziget felé, s természetesen Japán és az amerikai nyugati partok kikötői felé is* A kilencedik ötéves tervben a szovjet keleti területek „sztárja” a nyugat-szibériai tyumenyi olajvidák volt, amely évente 30 millió tonnával bővítette termelését. Végül is Tyumenynek köszönhető, hogy a Szovjetunió öt esztendő leforgása alatt maga mögé utasította a világ legnagyobb kő- olajtermelőit. Egyben ez a leglátványosabb példa arra is, hogyan válhatnak Szibéria nagy ígéretei kézzel fogható, tonnában mérhető beteljesüléssé. A leglátványosabb, de nem az egyetlen. A Szovjetunió legfontosabb színesfémkohászati központja nem Európában, hanem Közép-ozibériában, a sarkkör feletti Norilszkban van. Az alumíniumkohászat egyik óriási létesítménye, a bratszki vízi erőmű közelében épült fel, a cellulózeipar szíve most épül a szocialista országok közreműködésével Bratszktól északra — Uszty- Ilimben. Szibéria és a Távol-Kelet a nyolcadik és a kilencedik tervidőszakban vált világgazdasági tényezővé, de ez a hatalmas országrész még mindig csak a szovjet ipari termelés egynegyedét adja. SZAHALINI OLAJ Néhány jelzés a kelet további lehetőségeiről: a szibériai Akagyemgorodokban dolgozó Andrej Trofimuk akadémikus, akinek nevéhez egyébként a tyumenyi olajmezők felfedezése fűződik, úgy véli, hogy Szibéria olajkir^sének nagyobbik része nem ott van, ahol jelenleg a kitermelés folyik, hanem Kelet-Szibériá- ban. A szénkészletek túlnyomó része a Kanszko-Acsinszki medencében, Jakutföldön és a Távol-Keleten — az épülő BAM mentén található. Sza- halin szigetén negyven éve bányásznak kőolajat, de az igazán nagy készletek kitermeléséhez még hozzá sem kezdtek. A szahalini kontinentális talapzatból ugyanis becslések szerint évi hetvenmillió tonna, egészen kiváló minőségű kőolajat lehetne felszínre hozni, s nemrégibe« el is készültek az első próbafúrások. Egyelőre a partról próbálnak rézsútosan lefúrni a tenger alá. A lelőhelyek feltárásának gyorsasága itt — a terület vezetői szerint — nagymértékben a külföldi közreműködés mértékétől függ. Külföldi közreműködés. Ea is a kilencedik ötéves terv egyik jellegzetessége. A nemzetközi munkamegosztásba való erőteljesebb bekapcsolódáshoz csak a XXIV. pártkongresszus, a békeprogram, s a nyomában átalakuló nemzetközi politikai és kereskedelmi légkör viszonyai között lehetett hozzákezdeni. A nagygazdaságok egymásrautaltsága leginkább a Távol-Keleten érzékelhető, a Szovjetunió és Japán példáján. A szahalini kontinentális talapzat kiaknázásának üteme kétségkívül függ majd a japán részvétel mértékétől. Másfelől azonban a nyersanyagra éhes japán -ipar jövője is függhet majd a szahalini olajtól. Szahalin esetében még kérdés, hogy a japán üzleti élet mennyire hajlandó „elkötelezni magát” e meglehetősen költséges és nagyon körülményes vállalkozáshoz: az olajfúrást 150—200 méteres vízrétegen keresztül kell elvégezni, s ilyen mélységű tenger alatti lelőhely kiaknázására eddig senki nem vállalkozott. A távol-keleti Nahodka kikötő építkezése azonban már folyik, méghozzá zömmel japán kölcsönökkel és berendezésekkel. A tizedik ötéves terv végére Nahodka a Szovjetunió legnagyobb forgalmú kikötője lesz. BOKOR PÁL (Következik: GyapotfökWB üzenete). I
